A szótő a szó elsődleges jelentőségét hordozza. A szótő lehet egyszerű szó (alszik, asztal, kályha), vagy összetett (székláb, kulcstartó, szemüveg).
Az összetett szó részekre bontható. Előtagra és utótagra. Mindkettő külön is értelmes, de egybeírva más jelentésű.
Pl.: kis, ember – kisember
A szótőhöz toldalékok járulnak. Először a képzők, ez megváltoztatja a szó jelentését, néha a szófaját is.
Igéből lehet képezni igét. Pl.: lovas, olvasgat
Lehet névszót. Pl.: olvas, olvasmány
Igéből igenevet is képezhetünk.
Névszóból képezhetünk névszót. Pl.: hal, halász
Névszóból igét. Pl.: kalapács, kalapál
A jel: módosítja a szó jelentését.
Az igéhez igeidőjelek járulnak (t, tt, ni, fog).
Igemódok jele:
– feltételes mód: na, ne, ná, né
– felszólító mód: j, sziszegők kettőzve
Névszókhoz járuló jelek:
– többes szám jele: k
– melléknév fokozásának jele: bb, leg
A rag: A szó mondatbeli szerepét segíti.
igéhez:
az alanyi és tárgyas személyragok ragjait
névszóhoz:
– tárgyrag: t
– határozóragok: ban, ben, ról, ről, val, vel
– birtokszemélyragok
A kötőhang: A toldalék között ejtéskönnyítő magánhangzó.