Az európai társadalom és gazdaság átalakulása a nagy földrajzi felfedezésektől a XVII. század végéig

Felfedezések előzményei:

Magyarország bort, élőállatot, gabonát visz ki és luxuscikkeket, fegyvereket hoz be az országba. Ázsia és Európa közt már régebben folyt a kereskedelem. Az Oszmán-Török Birodalom terjeszkedése miatt 1453-ban a keleti utak megszűntek.

A járványok megszűnésé miatt Európa lakossága a 15. században megnőtt. A közép-európai országok mezőgazdasági termékekkel látták el Nyugat-Európát, cserébe iparcikkeket kaptak. A távolsági kereskedés útvonala a Földközi tengerről áttevődött az Atlanti óceán partjaira. Az Európai nemesfémbányák kimerülnek.

Technikai találmányok: iránytő (É-D tájékozódás), új hajótípus (caravella): három árbocos, mély rakodóterű, hosszú útra alkalmas, szextáns (körző szerű), az egyházi elképzelés ellenében Toscanelli, firenzei földrajzi tudós elkészítette a Föld térképét (ókorban Ptolemaiosz, görög csillagász is), melyben Indiát az Atlanti óceán nyugati partján helyzet el.

Felfedezők:

1. Diaz Bertalan, portugál: eléri Dél-Afrika partjait (Jó reménység fok)

2. Vasco de Gama, portugál: megkerülte Afrikát, 1498-ban partot ér Indiában. Fűszerekkel, selymekkel tér vissza, leigázták a lakosságot.

3. Spanyolország: 1479-ben jött létre az aragóniai Ferdinánd és a kaszpíriai Izabella házassága révén Kolombusz Kristóf. 1492-ben indult útnak 3 hajóval: Santa-Maria-vezér, Nina, Pinto. Első útja során felfedezte a közép-amerikai szigetvilágot, majd késöbbi három útján Dél-Amerika keleti partvidékét. A harmadik útján arany, ezüst, drágakövet, növényt, ásványi anyagot hozott haza. Szegényen, elfeledve halt meg, jóval később az utókor egy országot, egy folyót és egy várost nevezett el róla. Azt hitte, hogy Indiába jutott -> az őslakosokat indiánoknak nevezte -> olcsó munkaerő, gigantikus haszon.

4. Az Újvilágot Amerigo Veszpucci, firenzei felfedezőről nevezték el Amerikát.

5. Magellán útja bizonyította be, hogy a Föld gömbölyű. Átszeli az Atlanti óceánt. A Fülöp-szigeten egy bennszülött elleni harcban elesett.

Felfedezések következményei:

A felfedezett területeket kifosztották és a lakosság rabszolgává vált. A nemesfém hatalmas mennyiségben áramlott Európába: 16 ezer tonna ezüst, 2 sszáz tonna arany. Kultúrnövények: burgonya, kukorica, paprika, paradicsom, kávé, kakaó, gyapot, kaucsuk. A felfedezőket követték a hódítók, gyarmatosítók: gyilkoltak, raboltak, fosztogattak. Mexikót (asztékok lakta vidék)-Cortes, Perut (inkák lakta vidék)-Pizzaro gyarmatosította, a bennszülött lakosságot kiirtották (70-80 millió), a hiányok pótlására Afrikából néger rabszolgákat hurcoltak be.

A felfedezések hatásai: nagy mennyiségű nemesfém, kultúrnövények sokasága érkezett Európába. A kereskedelmi útvonalak hangsúlya áttevődött az Atlanti óceán menti országokra.

A tőkés átalakulás feltételeinek kialakulása:

A gyarmatosítás következménye: az áruforradalom, a mezőgazdasági cikkek árai emelkedtek, az iparcikkek árai kevésbé. A közép-európai országok mezőgazdasági termékekkel látták el a nyugat-európai országok lakóit, cserébe iparcikkeket vettek tőlük. Kialakul egy országok közötti társadalmi munkamegosztás, ami hosszú ideig meghatározó szerepet fog játszani. Az iparcikkek iránti szükséglet megnő, a céhes keretek kevésnek bizonyulnak. Ezért a vállalkozók igyekeznek ezeket a kereteket megkerülni. Főleg Észak-Itáliában, a vidék mezőgazdasági munkából megélni nem tudó réteget a vállalkozók nyersanyaggal és gépekkel látták el, akik előállították a készterméket, tőlük a vállalkozók olcsón visszavásárolták: ezt a műveletet nevezzük felvásárlási és kiadási rendszernek. Ezzel párhuzamosan létrejönnek a manufaktúrák (manu + facer –kézzel végezni): ez a céhtől eltérően specializálja a munkafolyamatokat, mindenki egy munkafolyamatot végez, ezért ezek a tömegigényeket elégítették ki, a minőség nem volt olyan fontos. Bérmunkások voltak, pénzt kaptak. Kivételt a luxusipar jelentett, ahol fontos volt a minőség.

Bekerítések:

Angliában megnőtt a gyapjú iránti kereslet, ezért a birtokosok kezdetben a parlagon maradt földeket, majd a parasztok földjeit vették el és alakították át a szántókat legelőkké, amiken juhokat tartottak. Ezeket a területeket élő sövénnyel bekerítették, ezt hívjuk bekerítésnek. A nincstelenné válók kezdetben vándoroltak, de 1598-ban I Erzsébet királynő véres törvényeket alkotott, melyben a szökni próbáló parasztokat első esetben testi fenyítéssel, második esetben gályarabsággal, harmadik esetben pedig kivégzéssel büntette. Az uralkodó célja a földjüktől megfosztott parasztoknak a manufaktúrába kényszerítése volt (több tízezer ember halála). Ezzel létrejött a termelő eszközeitől megfosztott bérmunkások osztálya, illetve létrejött a termelőeszközzel rendelkező tőkés vállalkozók osztálya.

Létrejött egy új társadalmi forma: kapitalizmus.