A németek által megszállt területeken megkezdődött az élettér kialakításának politikája. Előre meghúzták Kelet-Európa leendő határait, majd igyekeztek az etnikai viszonyokat hozzáigazítani az élettérhez. Ez elsősorban a cigányságra és a szlávokra vonatkozott, a zsidóságra pedig megsemmisítés („endlösung”=végső megoldás) várt a haláltáborokban (Auschwitz, Birkenau). A birodalom országaiban ellenállási mozgalom bontakozott ki, több helyen fegyveres partizánakciók formájában.
1944 tavaszán a Vörös Hadsereg kiűzte a német csapatokat a Szovjetunió területéről (’44 elején 900 napos ostrom után szabadult fel Leningrád). Románia aug. 23-án bejelentette kilépését. Bulgária okt.-ben kötött fegyverszünetet a szovjetekkel. Magyarország okt. 11-én aláírta a fegyverszünetet, a 15-i kiugrási kísérlet azonban nem járt sikerrel. A szovjetek megindultak Jugoszláviában is, az angolok felszabadították Görögországot. A finnek is fegyverszünetet kötöttek szept.-ben. Lengyelország felszabadításában a Honi Hadsereg kirobbantotta varsói felkelés akart segíteni, de szovjet támogatás hiányában elbukott, majd azok ’45 jan.-ban szabadították fel.
’44 jún. 6-án, a „D”-napon megtörtént a szövetségesek normandiai partraszállása. Aug.-ban sikerült a szajnai átkelés, Párizsban felkelés tört ki, a szövetségesek bevonultak, és De Gaulle bejelentette az Ideiglenes Kormány megalakulását. A németek utolsó nagy ellentámadása ’44 decemberében az Ardenneki Hadművelettel nem tudta megállítani a szövetségeseket.
A szövetségesek ’45 febr.-ban mindent eldöntő offenzívát indítottak a nyugati fronton. Márc.-ban elfoglalták Kölnt, és átkeltek a Rajnán. Az amerikaiak ápr.-ban az Elbánál találkoztak a Vörös Hadsereggel. Sorban szabadulr fel Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország (itt a szövetségesek kijutottak a Pó-vidékre, majd elfogták és kivégezték Mussolinit).
’45 ápr.-ban megindult a szovjet támadás Berlin ellen. Hitler öngyilkos lett, máj. 2-án a berlini helyőrség letette a fegyvert. 7-én Dönitz aláírta a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt, megkötötték a fegyverszünetet.
’44 szept.-ben ült össze Londonban az Európai Tanácsadó Bizottság, ahol megkezdték a vitát Németország megszállási övezeteinek felosztásáról. Az USA nem ismert el semmiféle háború alatti területgyarapodást. Erről angol (Churchill, Eden)-szovjet (Sztálin, Molotov) tárgyalások folytak, és Kelet-Közép-Európában meghúzták az érdekszférákat. Görögország Angliáé lett, Románia, Bulgária és Magyarország a Szovjetunióé.
A febr.-i jaltai konferencián (Sztálin, Roosevelt, Churchill) megegyeztek az ENSZ alapvető elveiben, a szovjetek részvételéről a Japán elleni háborúban. Határoztak a nácizmus teljes felszámolásáról, a német megszállási övezetekről és a jóvátételekről. Lengyelországot a Szovjetuniónak adott területeit német területekkel kívánták kárpótolni.
Az európai hadműveletek lezárása után ’45 júl.-ban kezdődött a Potsdami Konferencia (Sztálin, Truman, Attlee). Véglegesen meghatározták Németország megszállási zónáit (francia, angol, amerikai, szovjet), döntöttek a háborús bűnösök felelősségre vonásáról, a németek kitelepítéséről Európa országaiból. Elhatározták a Külügyminiszterek Tanácsának felállítását a legyőzöttek békeszerződéseinek kidolgozására. Felszólították Japánt a fegyverletételre, mivel pedig az visszautasította, az amerikaiak aug.-ban atombombát dobtak Hirosimára és Nagaszakira, a szovjetek megtámadták a mandzsúriai japán hadtestet. A japánok szept.-ben írták alá a megadásról szóló okmányt. Ezzel véget ért a háború.
A háborúban 61 állam vett részt, 40 állam területe vált hadszíntérré, 52 millió ember halt meg (a haláltáborokban 6 millió zsidó), a halottak fele polgári személy volt.