Finanszírozási stratégiák
Szolid: az eszközök megtérülési ideje és a források lejárata megegyezik.
Konzervatív: a vállalat az eszközszükséglet egy részét is tartós forrással finanszírozza.
Agresszív: a vállalat a tartós eszközök finanszírozásába is rövid lejáratú forrásokat von be.
Nettó forgótőke
A hosszú lejáratú forrásokkal finanszírozott forgóeszközök értéke. A nettó forgótőke-szükségletet a vállalat tevékenységének jellege határozza meg. A nettó forgótőke a forgóeszközöknek azon állománya, ami tartós tőkelekötést igényel.
Finanszírozási formák
Belső források
– Leírásból történő finanszírozás: az árbevételben visszatérülő költségként elszámolt amortizációból történő finanszírozás
– Nyereség visszatartása: az önfinanszírozási lehetőség függ a cég nyereségétől, az adóztatás módjától, a cég osztalékpolitikájától. A mérleg szerinti eredmény önfinanszírozási forrásként felhasználható
A belső finanszírozás előnyei:
– Az amortizáció korlátlanul felhasználható beruházásra
– A visszaforgatott nyereséget külső tényezők nem befolyásolják.
Külső források
– Hitelfinanszírozás: jellemző formái a közép- és hosszú lejáratú beruházási és fejlesztési hitelek, illetve a cég belső fejlesztési forrásait megelőlegező hitelek
– Részesedés-finanszírozás: nő a tőkét átvevő alaptőkéje, így javul a hitelképessége is. A tőkét átadó célja lehet jövedelemből való részesedés, illetve tőkehozadék növelése.
A forgóeszköz-szükséglet megállapítása
Fordulatok száma: kifejezi, hogy a forgóeszköz-állomány adott időszak alatt hányszor térül meg. Előnyös, ha értéke magas.
Forgási idő: kifejezi, hogy hány nap szükséges egy fordulat megtételéhez. Előnyös, ha értéke alacsony.
Eszközigényesség: kifejezi az egységnyi forgalomra jutó eszközállomány értékét.
Reagálási fok: kifejezi, hogy 1%-os forgalomváltozásra hány %-os változással reagál a forgóeszköz-állomány.