A magyar nép finnugor eredetű, az uráli nyelvcsaládhoz tartozik.
Az uráli őshaza Kr. e. 4000 körül őseink halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak. Eszközeiket pattintással készítették. Szavaink e korból: hal, háló.
Kr. e. 2000 körül különvált a finn és az obiugor ág. A finnek északra vándoroltak, az obingurok délre, az Ural hegység keleti oldalán.
Kr. e. 1000 körül az obingurok is elváltak egymástól a magyarok délre mentek a Kaszpi-tenger vidékére. Itt ment végbe a magyar nép magyarság tudatának kialakulása. Megismerkedtek ős iráni népekkel. Használták a fémet, földet műveltek, állatokat tartottak.
Kr. e. 500-tól Kr. u. 500 között őseink átköltöztek a mai Baskíriába, a Volga és a Káma folyó, valamint az Urál hegység által határolt területre az egykori Uagna Hungariaba.
A XIII. században talált rájuk Julianus barát.
Ott a földművelés jelentősen fejlődött (vaspapucsos faeke). Kialakult a hét törzs: Nyék, Megyer, Kér, Keszi, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő.
A VIII. század környékén Levédiába költöztek és így a Kazár Birodalom fennhatósága alá kerültek. A kazár kagán egy fejedelmet (Kende) bízott meg a vezetésükkel, de a valóságos hatalma Gyulának volt, Ő intézte a hadügyeket is.
Gazdasági helyzetük rohamosan fejlődött, elterjedt a rovásírás, kereskedelem és a kertkultúra.
Politikai fejlődés: a IX. században a magyar nép elszakadt a Kazár fejedelemségtől. Népünk függetlenné vált, egyidejűleg szállásterületüket kiterjesztették az Al-Dunáig és a Kárpátokig. -> Ez etelköz! Innen írásos források is fennmaradtak.
Levedi majd Álmos fejedelem erős hatalmat épített ki, 862-től egyre többször indítottak zsákmányszerző harcokat nyugat fele. Etelköz az utolsó magyar szálláshely, itt történik a vérszerződés.
7 vezér: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. Árpád lett a fő fejedelem. Árpád-Gyula hadvezér, Kursan volt a kündü-politikai vezető.
A kettős honfoglalás szerint (László Gyula prof.) a magyarok egy csoportja már korábban letelepedett a Kárpát-medencében, és az avar lakossággal keveredtek.
892-ben őseink a frank uralkodó kérésére; 894-ben a Szvatopluk morva fejedelem kérésére érkezett egy sereg a Kárpát-medencébe. A bizánci császár szövetségeseként harcoltak a bolgárok ellen.
Vázlat: – Általános európai helyzet Géza uralkodása alatt
– Géza felismerései, intézkedései
– Géza halála utáni helyzet ( István, Koppány )
– István kiépíti területi hatalmát
– István megkoronázásának körülményei
– Egyházszervezet
– Vármegyerendszer
– Következmények, trónöröklési kérdés
972-ben – amikor Géza lett a fejedelem – az ország igen súlyos állapotban volt. Megnőttek a belső ellentétek, ugyanakkor a külpolitikai körülmények bizonyultak a legveszélyesebbnek.
I. Ottó vezetésével megalakult a Német-Római Császárság, amely nagy erejű hadsereggel rendelkezett. A császárság terjeszkedése kelet felé indult meg, így Géza jobbnak látta, ha jó viszonyt alakít ki velük. A béke érdekében 973-ban Géza átadta nekik az ausztriai és morvaországi területeket.
Géza az egyházban látta fejedelmi támaszát, így a keresztény hittérítők munkájának szabad utat adott az országban.
Szomszéd népeinkkel igyekezett békés kapcsolatot kialakítani, ezért fiát a bajor hercegnővel, Gizellával házasította össze, míg lányait a velencei dózséhoz és a lengyel herceghez adta feleségül.
A független területeket saját irányítása alá vonta. Erdélyt házassága révén szerezte meg, ugyanis az erdélyi gyula lányát, Saroltát kérte feleségül. A Dunántúlon fegyveres erővel verte le az önállósodni kívánó nemzetségfőket, s katonailag szállta meg a fontosabb politikai – stratégiai – pontokat.
Géza látta a magyarság számára kijelölt utat, amely a helyes jövőbe vezet, s igyekezett azon az úton haladni. 997-ben Géza halálával a magyarok vezér nélkül maradtak.
PRIMOGENITÚRA útján a legidősebb fiú utód örökli a trónt, tehát István.
A SZENIORÁTUS szerint a nemzetség legidősebb tagja lesz a király, vagyis Koppány.
A levirátus szerint Koppánynak feleségül kellene vennie Saroltát, de az tiltakozott e nász ellen. Koppány ugyanis pogány volt, s ágyasokat tartott, Sarolta pedig nem akart azzá lenni.
998-ban Veszprém mellett ütközött össze Koppány és István a trón megszerzése érdekében. Istvánt német lovagok is támogatták, így ő bizonyult erősebbnek. Koppány testét elrettentő példaként felnégyelték, s az ország különböző pontjaira kitették.
Istvánnak sikerült több területet is fegyveresen legyőzni. 1008 körül a Maros vidék ura, Ajtony ellen mozgósított csapatokat. Ugyanis Ajtony nem volt hajlandó elismerni István hatalmát. Végül Csanád győzte le Ajtonyt.
Istvánt e harcok közben koronázták királlyá. Koronát kérhetett István a pápától, a Német-Római császártól, valamint a Bizánci császártól. Ő végül a pápa mellett döntött, s attól kapta meg a koronát. A fő érv a pápa mellett az volt, hogy neki nem kellett hűbéresküt tenni, mint a másik kettő uralkodónak. Az Ortodox egyház feje a Bizánci császár, így tőle nem is lehetett volna koronát kérni ( cezaro papizmus ).
Végül 1000.december 25-én, vagy 1001.január 1-én koronázták királlyá Istvánt. Pogány neve Vajk volt. Ez az eredeti szentkorona a 11.században elveszett. A mai koronánk Bizáncból származik, s István sosem viselte.
Istvánnak két fontos feladata volt: az egyházszervezet megszervezése és a vármegyerendszer kialakítása.
- 1. Egyházszervezet
István tíz püspökséget alapított az országban: Győrött, Veszprémben, Vácon, Pécsett, Esztergomban, Kalocsán, Egerben, Biharban ( Nagyváradon ), Csanádon és Gyulafehérváron. Esztergom és Kalocsa érseki székhelyek is lesznek később. De a hercegprímás Esztergom, vagyis a magyarországi egyház feje.
Az első esztergomi érsek I. Asztrik vagy I. Anasztáz volt, s ő koronázta meg Istvánt.
A korban élő szerzetesrendek a következők voltak: a bencések telepedtek le Magyarországon, illetve itt éltek a görög-keleti apácarend tagjai is (akik Imre herceg feleségével jöttek az országba, s Veszprém mellett telepedtek le ). A bencések a Pécsváradi apátságba és a Szent Márton hegyi monostorba tömörültek ( ez a mai Pannonhalmi apátság – a 19.század óta ).
István vezette be a tizedet ( latinul dézsma – a decima szóból ). Azt mondták: „Akinek Isten földet, vagy terményt adott, az adjon Istennek 1 tizedet; ha azt nem adja, akkor 9 tizedet vesznek el tőle.”
István kötelező templomba járást rendelt el, s a templomi napokon tilos volt dolgozni is. Ezalól kivételt jelentett például a tűzőrző. Tíz falunak építenie kellett egy templomot, amely általában igen kicsi volt, és közel esett a falvakhoz. Ilyen például a Mánfai templom. A tíz falu lakossága csak 80-100 fő lehetett, így nem volt szükség nagy templomokra.
- 2. Vármegyerendszer
A megye területén királyi várak voltak, általában 2-3 darab, amelyek élén a várispán állt. A várispán felelt a vár környékéért. Ő volt a legfőbb igazságszolgáltató. Neki segített a várjobbágy, akire a hűbéri lánc nem vonatkozott. A várjobbágy szolgálatot teljesítő tiszt volt, aki alatt a várkatona állott. Ezen rétegeket a várnép tartotta el.
Az egyik várispán a megyés ispán pozícióját is betöltötte, így ő felet az egész megye területéért. Gyakori volt, hogy a megyés ispánról nevezték el az egész megyét.
Voltak udvarházak is a megye területén belül, illetve azokhoz tartozó területek. Az udvarházak élén udvarispánok álltak, ők irányították a teljes udvarházat. Ezek látták el a megyékben vándorolgató királyokat is. Ugyanis nem volt állandó királyi székhely, így a király folyton járta az országot. Az udvarispán alatt az udvarnép állt, felettese pedig a nádorispán ( comes ) volt, aki felett már csak a király állott.
A serviensek közvetlen a királytól függtek, földdel rendelkeztek. ( 13.század: csak a királynak szolgáló ) Őket a király kötelezte szolgálatra.
A vármegyék száma folyamatosan nőtt, végül 63 vármegye alakult ki. Folyamatos volt az ország benépesítése is. Szándékosan hagytak azonban lakatlan, műveletlen területeket a külső támadások ellen. Ilyen volt például a Fertő- tó környéke, amely járhatatlan volt. Ilyen helyeken is voltak kapuk, amelyek járható utakat rejtettek a szomszédos országok felé. A kapukat szigorúan őrizték.
István 1038.augusztus 15-ig uralkodott. Egész életét az államszervezésre áldozta föl. Egyetlen fia Imre herceg volt, aki egy vadászbalesetben korán meghalt. Ugyan felesége volt, de házaséletet nem élt, így törvényes utódot sem hagyott maga után.
Vazulnak ólmot öntetett a fülébe, s megvakítatta. Mivel Vazul pogány volt, s így uralkodásra alkalmatlan ( István szerint ). Vazul fiai: Levente, András és Béla külföldre menekültek István elől.
István unokaöccsére gondolt, mint uralkodóra: Orseoló Péterre ( István testvérének a fia – Orseoló Ottó fia ).
István halála után hagyományünneppé avatták augusztus 20-t, e királyunk előtt tisztelegve.
Gellért püspök ( Imre herceg nevelője ) jegyezte le István Imréhez intézett szavait:
„Ne törekedj arra, hogy más etnikumokat beolvassz;
annál többet ér egy nép, minél több a nyelv.”