Az avantgárd (előőrs) mozgalmak szakítottak a hagyományos művészettel, a művészi kifejezés új és korszerű formáit akarta felkutatni. Nem csak a művészetet, hanem a társadalmat is át akarta formálni. Mindegyik irányzat társadalmi programmal lépett fel, azzal az elképzeléssel, hogy az ember, az erkölcs, a társadalom átalakításával az élet új távlatait nyithatja meg.
Az avantgárd irányzatoknak két fő vonalát szokták megemlíteni:
1. szertelenebb, zaklatottabb, főképp érzelmi, indulati (futurizmus, expresszionizmus, Dada, szürrealizmus) – formabontás
2. inkább intellektuális irányzat (kubizmus, konstruktivizmus) – formaépítés
A kubizmus
A művészet új korszakának kezdetét jelenti. A képépítés módját tökéletesen átalakították. “A festészetnek nem az a feladata, hogy elmondjon egy történetet, hanem az, hogy megszerkesszen egy addig nem létező képi valóságot.- A klasszikus perspektíva helyett egyszerre ábrázoltak több nézőpontból, tört síkokon. A művész a látvány töredékéből szabadon építi fel a képet; mellőzi az illúziókeltés fő eszközét, a színeket, a képeken a tárgyaktól függetlenül a barnásszürke és annak árnyalatai uralkodnak. Képviselők: Picasso, Braque.
A futurizmus
Olaszországban született stílusirányzat (tört. háttér: gyarmatszerzési háborúk, általános elégedetlenkedés). Marinetti kiáltványa: a múlt művészetének leáldozását és a jövő (futuro) művészetének megszületését hirdette, s az egész élet átalakítását ígérte. A kiáltvány a modern jövőt a technika csodáiban, a rohanó, lüktető életben látta. Megfogalmazása alkalmat adott a szélsőséges érzések belemagyarázására is.
A futuristák úgy látták, hogy az élet értelme a mozgás, korunk jellegzetes élménye a dinamika. a művész feladata ennek a dinamizmusnak a kifejezése. Legfőbb eszményük a gép.
Képviselők: Marinetti, Boccioni
Az expresszionizmus
Az expresszionizmus Németországban bontakozott ki, művészcsoportok formájában (Die Brücke, Der blaue Reiter). Művészetüket az ember iránti vonzalom jellemezte. A fametszetek fekete-fehér kontrasztjait különösen alkalmasnak találták arra, hogy kifejezzék művük elementáris mondanivalóját.
Az eldurvuló világban lévő elesett emberekért emelték fel a szavukat. Úgy látták, hogy nem az ember a rossz, hanem a társadalom, a világ.
Költészetben a költő mindig az érzések, indulatok intenzív kifejezése érdekében merész egyéni szóképeket használ, belső látomásait vetíti ki. Nem a külvilág tárgyait ábrázolja, hanem a művekben lecsapódó indulatot, szenvedélyt próbálják kifejezni. Képviselők: Van Gogh, B. Brecht.
A Dada
Svájcban született irányzat. Tagjai, képviselői szembefordultak az egész polgári világgal. Céljuk a társadalom minden hagyományos értékének lerombolása volt. Legfőbb kifejező eszközük a meghökkentés, a botrány. Ezzel akarták provokálni a jó ízlést, tiltakoztak az uralkodó erkölcsi dogmák ellen, fel akarták szabadítani az ember belső erőit.
A dadaisták a verset véletlenszerűen kiválasztott, gyakran értelem nélküli szavakból rakják össze.
Szürrealizmus
A Dada folytatása. Szenvedélyesen kereste azokat a módszereket, amelyek segítségével az ember újra megtalálhatja a közvetlen életet, az ártatlanságot, a szabadságot.
Úgy vélték, hogy az ember hamisítatlan, igazi énjét a tudatalatti világban találhatjuk meg. Ha átengedjük magunkat a tudatalatti látszólagos önkényének, az álom révén meghódíthatjuk a szürreális életet, eljuthatunk az ésszel meg nem ragadható jelenségek világába.
A mindennapok megszokott gondolkozásmódjától segít elszakadni a humor. A szürrealizmus különösen kedvelte a fekete-humort.
A szürrealisták kidolgozták sajátos alkotómódszereiket is. Ilyen volt az önműködő írás, mely a szabad képzettársításon alapult.
Képviselők: Salvatore Dali, Éluard, Breton, Aragon
Konstruktivizmus
A szürrealizmussal több vonatkozásban is ellentétes áramlat. Kompozícióit legtöbbször szigorú mértani formákból építi fel a síkban vagy a térben. Nem a mondanivaló volt a fontos, hanem a megszerkesztettség. A geometria alapegységeit, a legegyszerűbb elemeket haszmálták fel a kifejezésre.
Képviselők: Piet Mondrian