A 20. század világa
Ha végigtekintünk az irodalomtörténet művelődéstörténeti korszakain, láthatjuk, hogy az ókor, a középkor, a reneszánsz, majd a barokk és a felvilágosodás irodalma után a realizmussal és a romantikával kezdődött (XIX. század) az irodalomban mindaz, amit modern irodalomnak nevezünk.
A 20. század a változások százada. A század elején a földgolyó Európa-központú volt, ma többcentrumú. Faji, vallási, kulturális és gazdasági ellentétek jellemzik, tudományos-technikai forradalmak zajlanak. A 19. századi ember hitt Istenben, magában az európai kultúrában: önmagában és társaiban. Nietzsche híres kijelentésével (“az Isten meghalt”) egy közel kétezer éves világszemlélet rendült meg. Világossá vált, hogy az ember többé nem “ura” a földnek – a kor embere nem élhet az egyértelműségek világában: a század lényege a polifónia teljes körű jelenléte az emberi lét minden viszonyában.
Avantgárd mozgalmak
A 20. században nincsenek egységes korszakok, korstílusok. Az irányzatok párhuzamosak, egymásra épülők. A szecesszió képez átmenetet a szimbolizmus és az avantgárd között.
Összefoglalóan avantgárdnak nevezzük a 20. század első évtizedeiben jelentkező újító művészeti irányzatokat. Az avantgárd első jelentkezése 1905-re tehető, fénykora a 10-es, 20-as évekre esik. Az avantgárdhoz azok az áramlatok, irányzatok tartoznak, amelyek ember és ember, ember és természet megváltozott viszonyrendszerére keresik a választ. Az irányzatok kulcsszava az új: radikálisan meg kívánják újítani a művészeteket, a társadalmat, a művész és a társadalom kapcsolatát.
Kubizmus -nyitó alkotása Picasso Avignoni kisasszonyok című képe
-az első, forradalmi hatású avantgárd irányzat
Futurizmus -a veszély, az erő, a bátorság, a háború megéneklése
-kiáltványok
-Oroszországban is jelen van
Konstruktivizmus -a képző- és iparművészetben van jelen
-céljuk a technikai fejlődésre építve a világ újrateremtése, konstruálása
Expresszionizmus -tiltakozik a létező társadalom rendje ellen
-a művekben az érzelmi elemek uralkodnak
-“A világ középpontja minden egyes énben van” (Däubler)
Dadaizmus -a szürrealizmus előkészítője
-értelmetlennek tetsző művek megjelentetése
Szürrealizmus
A szürrealizmus (francia surréalisme – realizmusfölöttiség) a dadaizmussal párhuzamosan kezdett formálódni. A kifejezést először Apollinaire használta, Teiresziasz emlői című művét szürrealista drámának nevezve. Az irányzat központja Franciaország, elődjüknek tekintették a francia szimbolistákat. Lautréamont sokszor idézett szépség-meghatározása jól jellemzi a szürrealizmust: “Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon”.
A szürrealizmus kiindulópontja a hazug világ elleni tiltakozás volt. Hadat üzentek minden hagyománynak, sokszor polgárpukkasztást valósítva meg. A szürrealisták szerint a mindennapokból segít kiszakadni a humor, ezen belül a fekete-humor különösen kedvelt volt. Az irányzat jelentkezésének időpontja 1922, ekkor jelent meg Breton és Soupault A mágneses mezők című műve. A szürrealizmus Breton szerint “tollbamondott gondolat, függetlenül az értelem bármiféle ellenőrzésétől, s minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől”. Kialakítják az automatikus írás technikáját. A mozgalom legjelentősebb alkotói: Paul Éluard, Salvador Dalí.