A szóösszetétel: a képzés után a leggyakoribb szóalkotási mód. Két meglévő szót úgy illesztünk össze, hogy egy új jelentéssel bíró szó legyen. Az új szó jelentése nem azonos a két szó jelentésének összeadásával.
Az összetett szó két értelmes részre bontható: előtag + utótag.
A többszörösen összetett szavak a több szóból keletkezett szavak. Pl.: vasútállomás = vasút + állomás = vas + út + állomás.
A szóösszetételnek két típusa van (az elő és utótag közötti viszony alapján):
Alárendelő összetétel: alanyos, tárgyas, határozós, jelzős
Mellérendelő összetétel: kettőzések, ikerítések, valódi összetétel
A szóösszetétel a szóképzés mellett a szóalkotás legtermékenyebb módja. Az összetett szó úgy keletkezik, hogy két szót egyetlen szóvá illesztünk össze. A szóösszetétel eredménye egy új szó, melynek jelentéstartalma más, mint tagjainak külön-külön. Az összetett szó tagjai maguk is lehetnek összetett szavak (rendőr + kapitány), ilyenkor többszörösen összetett szóról beszélünk.
Összetett szó létrejöhet
– mondatban: szerkezeti okból (ajtókilincs) egymás mellett szereplők szórendi kapcsolatában. (mennydörög, jólesik)
– mondaton kívül: tudatos összekapcsolással (szerelőcsarnok, főosztály)
Mai nyelvünkben mondaton kívül keletkeznek az összetett szavak. Az elő- és utótag kapcsolatát a mondatban keletkezett szavak analógiájára állapítjuk meg. Ezzel az összetételi móddal korlátlan számban hozhatunk létre új szavakat.
Az összetett szavak fajtái: az előtag és utótag viszonya alapján vizsgáljuk, osztályozzuk.
1., mellérendelő: tagjai egyenrangúak, azonos szófajúak. A mondatban külön-külön ugyanolyan mondatrészek szerepelnek.
– kettőztetés (egy-egy, olykor-olykor, már-már)
– ikerszó (icike-picike, izeg-mozog, gizgaz)
– valódi összetétel (jön-megy, süt-főz, híresneves)
2., alárendelő: Tagjai nem egyenrangúak. Az előtag az utótagnak valamilyen mondatrésze, tehát az előtag alá van rendelve az utótagnak.
– alanyos összetétel (porlepte, madárlátta)
– tárgyas összetétel (földművelő, villanyszerelő)
– határozós összetétel (bérbeadás, idevaló)
– jelzős összetétel (hidegvérű, főhős)
– minőség (jószívű)
– mennyiség (háromszög)
– birtokos (faág)
Jelentéstömörítő összetételnek nevezzük az olyan alárendelő összetett szavakat, amelyeknek elő- és utótagja között valamilyen bonyolultabb összefüggés van. Értelmezése több irányból is megközelíthető. (vámvizsgálat, lépcsőház, éjfekete)
Legtöbbjük hasonlatot tömörít: vérvörös, kénsárga, kőkemény. Ezek összevont hasonlatok, a szépirodalmi stílusban metaforák.
Összetett szavak helyesírása
A különírás és az egybeírás szabálya vonatkozik írásukra. Sok összetett szó szókapcsolással keletkezett, a szándékos összekapcsolással keletkezetekkel pedig fellazították szókapcsolatokra (mennydörög, ápolónő).
A szókapcsolatokat külön írjuk, az összetett szavakat egybe, egyes esetekben kötőjellel. Ha a két tag jelentését figyeljük, megállapíthatjuk, hogy szószerkezettel vagy összetett szóval van dolgunk.
Pl.: betegápolónő = beteget ápoló személy
négyszög = mértani fogalom, síkidom
négy szög = négy darab szög
Ha mindkét taghoz járul toldalék, akkor kötőjellel írjuk.
Pl.:jött-ment, jövő-menő
Ha csak az utótag toldalékolható, akkor egybe írjuk.
Pl.: irkafirka, búbánatra