Nem mondatrész értékűek, ezeket nem elemezzük, és a mondat értelmét valamilyen irányban módosítják.
1., Névelő: a névszók előtt állnak, azokat pontosabbá teszik.
lehet: – határozott (a, az)
– határozatlan (egy)
Ha a névelő az egy, akkor hangsúlytalan, ha számnév, akkor hangsúlyos.
2., Névutó: a névszók után állva csak azzal együtt kifejezik a cselekvés helyét, idejét, módját, stb.
hol? honnan? hová?
alatt alól alá
fölött fölül fölé
mögött mögül mögé
mellett mellől mellé
Ez a három irányultság. Időt határoznak meg (utcán, óta, múlva). Módot határoznak meg (együtt, külön, nélkül, révén, által). Okot fejez ki a miatt és célt fejez ki a végett. A személyes névmásoknak is van névutós formája. Pl: mögöttem, miattad, nálatok, velünk.
3., Határozószó: A cselekvés helyét, idejét önálló szóban, rag nélkül fejezi ki. (itt, ott, lenn, kint, elöl, hátul, otthon, haza)
Határozó szók:
– akkor, – most,
– reggel, – este,
– tüstént, – azonnal
– máris.
Módhatározó szók:
– így, – akárhogy,
– bárhogy, – gyalog,
– vaktában, – egyedül.
4., Kötőszók: az összetett mondatban a tagmondatokat választják el, vagy felsoroláskor az azonos mondatrészeket, a halmozott tárgyat például.
Kapcsolatos kötőszók: és, s, k, meg, is, nemcsak, hanem.
Ellentétes kötőszók: ámde, pedig, hanem, ellenben, azonban, ám
Választó kötőszavak: vagy és akár. Használhatjuk egyes alakban és párosan is. Az akár kötőszó a két választás között azonos következménnyel jár.
Következtető kötőszavak: ezért, azért, tehát.
Magyarázó kötőszavak: ugyanis, tudni illik, ennél fogva.
5., Módosító szó: Kismértékben változtatják a mondat értelmét.
Kérdőszók: -vajon, -e.
Állító szó: igen, bizony, persze
Tagadó és tiltószók: nem, sem, ne, se.
Óhajtószó: oh, bár, bárcsak.
Határozatlanságot kifejező: talán, lehet, esetleg, netán.
6., Indulatszavak: érzelmeket, csodálkozást, örömöt fejeznek ki. (Pl.: jaj, hűha)