Wilson elnök a nemzetközi küzdőtéren és hazájában is vereséget szenvedett. A békeszerződésekben nem szerepeltek a 14 pontban meghirdetett wilsoni elvek, s a Kongresszus megakadályozta a békeszerződések ratifikálását, s utóbbi a Nemzetek Szövetségéhez való amerikai csatlakozását. 1920-as választások a republikánus Harding győzelmével végződött, akit a 20-as években párttársai, Coolidge és Hoover követtek. A republikánus kormányzat egyik legfontosabb alapelvét Coolidge fogalmazta meg: „Amerika legfontosabb ügye az üzlet”. Az amerikai üzlet a 20-as években sikeresen működött. Az ipar termelékenysége megkétszereződött. A munkabérek egyharmadukkal nőttek, a részvények osztalékai megduplázódtak. Már minden negyedik lakosra jutott egy gépkocsi, harsogott a dzsessz, és ekkor vált tömegszórakozássá a baseball és a mozi. A néger-, katolikus-, zsidó-, és idegengyűlölet erősödése a Ku-Klux-Klan reneszánszához vezetett. Világszerte megdöbbenést és tiltakozást váltott ki a két olasz anarchista bevándorló: Sacco és Vanzetti kivégzése. Az ítéletben inkább politikai, mint jogi megfontolások játszottak szerepet. A daytoni majomperben egy tanárt ítéletek el, aki a Szentírás tanításával szemben Darwin nézeteit oktatta. A legtöbb problémát a szesztilalmi törvény okozta. A várt hatás azonban elmaradt, az alkoholfogyasztás nem csökkent, sőt emelkedett. A gyártás és kereskedelem óriási hasznát a gengszterbandák kaparintották meg, a szervezett bűnözés ebben a „száraz korszakban” alapozta meg gazdasági hatalmát. A chicagói alvilág vezére, Al Capone vált a leghírhedtebb bűnözővé.
Az USA elhatárolódott az európai problémáktól. Latin-Amerikában és Ázsiában az USA továbbra is aktív maradt. Jelentős eredményt ért el az 1921-22-e washingtoni konferencián, ahol z USA, Japán, Anglia és Franciaország elismerte egymás jogait a csendes-óceánon, s Olaszországgal kiegészülve meghatározták flottáik egymáshoz viszonyított nagyságát. A két legnagyobb –egymással egyenlő- flotta az amerikaiaké és az angoloké.
A válság mélypontján, 1932-ben az USA nemzeti jövedelme alig érte el az 1928-as felét. A mezőgazdasági termények árai60%-kal maradtak el az 1929-es szinttől. Több mint tízezer bank ment csődbe. A 25%-ot is megközelítette a munkanélküliségi ráta, az amerikai családok millióit sodortak az éhezés szélére. 1932-ben a demokrata párt jelöltjét, Franklin Delano Rooseveltet választották elnökké.
Az elnök legsürgősebb feladata természetesen a gazdasági válság felszámolása volt. Roosevelt maga mellé gyűjtötte a Columbia Egyetem legkiválóbb professzorait, és velük együtt kidolgozta programját, amely a New Deal (új alku, új elosztás) nevet kapta. Lényege a korábbi szabad piaci elvek feladása, az erőteljes állami gazdasági beavatkozás. A bankválság megoldása négynapos bankzárlattal kezdődött. A bankokhoz hasonlóan az értéktőzsde is kormányzati ellenőrzés alá került. A mezőgazdaság túltermelés csökkenését úgy sikerült elérni, hogy a farmerek pénzt kaptak a meg nem művelt földjeik után- Terményfelesleg egy részét az állam felvásárolta és raktárakba helyezte. A munkanélküliségről is törvény született. A közmunkák, az állami megrendelések szinte minden társadalmi csoportot érintettek. Külön programot indítottak a munkanélküli ifjak foglalkoztatására . A kifizetett bérek, segélyek a piacon vásárlóerőként jelentek meg, növekedési pályára állítva az ipari termelést is. A kormány összeállított egy tisztességes verseny kódexet is. Az amerikai polgárok nem csak önmagukra, hanem Roosevelt államának segítségére is számíthattak. Bővültek a munkavállalók jogai, rendelkezések születtek a kollektív szerződések megkötésének lehetőségéről, a minimálbérről, megerősödtek a szakszervezetek. Szövetségi szinten megkezdődött az öregségi nyugdíj és a munkanélküli segély bevezetése.
Roosevelt nem akar szembefordulni az amerikai közvélemény túlnyomó részével, ezt fejezte ki az 1935-ös semlegességi törvény is. Az óvatos nyitás jele volt, hogy az USA 1933-ban elismerte a Szovjetuniót. Igyekezett hirdetni a „jószomszédság politikáját”, ami az USA direkt beavatkozását mérsékelte.