Vázlat: – gr. Bethlen István és intézkedései
– A gazdaság állapota
– A gazdasági világválság Magyarországon
– Bethlen lemondása
gr. Bethlen István (1921. április 15. – 1931. augusztus 24.)
Bethlen eleinte a külpolitikának szentelt nagyobb figyelmet. A béke aláírása után (parafálás) a különböző országok kormányának jóvá kellett hagyni (ratifikálni) a szerződést. Jogilag tehát 1921 júliusától lépett életbe a béke. A szerbeknek ki kellett volna vonulni Baranyából, de ők egyre húzták az időt. Végül 1921 augusztusában az antant felszólítására vonultak ki az országból a szerbek. A tanácsköztársaság bukása után azonban sokan odamenekültek a szerbekhez, és félő volt, hogy őket most Horthy elfogja. Ezért a szerbekkel bábállamot kiáltottak ki 1921 nyarán Baranyai – Bajai Szerb – Magyar Köztársaság néven. E bábállamot senki sem ismerte el. A szerbek kivonulásával (1921. augusztus 22-én Pécsről pl. – e város 1918. november 18-a óta volt megszállás alatt) a „menekültek” is Szerbiába integráltak.
A nyugati határ kérdése sem rendeződött még. A nyugati peremvidéket ugyanis Ausztriának kellett volna adni, de Benes (a csehszlovák miniszterelnök) is megakarta szerezni a területet. Ez ugyanis a tengerhez juttatta volna ki a cseheket, valamint összeköttetést biztosított volna a két szláv állam között. A terület végül Ausztriáé lett, de a Héjjas Iván és Prónay Pál vezette különítmények katonailag megszállták ezen nyugati vidékeket. Ez volt a „rongyos” gárda, amely elűzte az osztrák csendőrséget, és 1921 őszén kikiáltotta a Lajtai Bánságot (központja Sopron volt). Ezt sem ismerték el. Az 1921 októberében lebonyolított osztrák – magyar tárgyalás keretében (ez olasz közvetítéssel jött létre) megegyeztek arról, hogy a vitatott területekről népszavazás dönthet. A népszavazást azonban el kellett halasztani, mert IV. Károly a II. királypuccs kereteiben újra Magyarországra jött. Trónját akarta visszaszerezni, s ehhez ellenkormányt szervezett Rakovszky Iván vezetésével. A tiltakozás Károly ellen igen nagy volt, tiltakozó jegyzékek érkeztek; csehszlovák, szerb, horvát, szlovén csapatok mozgósítódtak; antant – fenyegetés érkezett (hogy majd a kis-antant közbelép). Végül a Budaörsi csatában elfogták Károlyt, s az antant Madeira szigetére száműzte őt. Itt halt meg a király 1922 áprilisában. 1921. november 3-án a nemzetgyűlés kimondta a Habsburg ház harmadik trónfosztását (detronizáció). 1921. december 14-15-én tartották a népszavazást Sopron és környékén. A helyi magyarok többször is elmentek szavazni, halottak neveit használták fel, végül Sopron maradt Magyarországé. Ekkor kapta Sopron a „Civitas Fidelissima” (a leghűségesebb magyar város) címet. (Sopron német neve: Ödenburg.)
Ezután vette kezdetét a belpolitikai konszolidáció. 1922-ben Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Bethlen erős kormányzó pártot akart magvalósítani. Ehhez pedig egy szilárd pártra volt szüksége, ezért 1922. február 20-án 20 társával együtt belépett a kisgazdapártba. (Ennek vezetője Nagyatádi Szabó János, ügyvezetője Gömbös Gyula volt.) Belülről alakították át a pártot, amelynek 1922-től a neve Egységes Párt lett.
Bethlen úgy gondolta, hogy meg kell nyerni a szociáldemokrata pártot is, ugyanis annak nagy volt a tömegbázisa. Így született meg 1921. december 22-én a Bethlen-Peyer paktum. Peyer Károly a szociáldemokrata párt egy mérsékelt vezetője volt. (A másik Peidl.) Ebben megegyeztek arról, hogy a szociáldemokraták szervezkedését korlátozzák (tanárok, parasztok körében pl.), de a munkások tekintetében teljes mértékben szervezkedhetett a párt. Megállapodtak, hogy a szociáldemokraták külföldön nem terjesztik Magyarország rossz hírét, és a proletárdiktatúra megvalósulását sem sürgetik. Cserébe a párt legális szervezkedést folytathatott, indulhatott a választásokon, és visszakapta székházát, nyomdáját, székházát.
Bethlen új választójogi törvényt próbált bevezetni, iskolai végzettséghez akarta kötni ugyanis a választójogot (négy elemi), és vidéken nyílt szavazást akart visszaállítani. Ezzel sok paraszt és vallásos nő kiesett volna a választójogból. 1922 tavaszán a Nemzetgyűléssel ismertette ezen tervezetét, de annak már nem volt elég ideje megtárgyalni azt. A nemzetgyűlés feloszlott, Bethlen pedig rendeletként vezette be e tervezetet.
1926-ban állították vissza a parlamentben a felsőházat. Az 1922-es választásokon az Egységes Párt 58%-t, ’26-ban már 65%-t kapott a választásokon. Ez azt jelentette, hogy nem tudták őket megbuktatni a parlamentben.
A művelődésügyi miniszter gr. Klebelsberg Kunó volt, s az ő nevéhez fűződnek a művelődésbeli újítások. Úgy gondolta, hogy „a magyarságot nem a harc emelheti fel”, így fő célja a kultúrfölény megteremtése volt. Az oktatás színvonalának emelését tűzte ki hát célul. 1926-ban bevezettette a Népiskolai törvényt, amelynek értelmében 3500 új tanterem, 1750 új pedagóguslakás épült. Az egy osztályban tanulók számi így 60-ról 40-re esett vissza. A gazdasági világválság idejére már a lakosság 90%-a írni, olvasni tudott. (Míg Romániában csak 58%, Lengyelországban 77%, Jugoszláviában 55%.) A 20-as években Magyarországra hozott két olyan egyetemet is, amely az utódállamokban maradt. Így pl. a Szegedi egyetemet Kolozsvárról hozta át, a Pécsi egyetemet pedig Pozsonyról költöztette vissza az országba (Királyi Szent Erzsébet volt a neve). A szegedi egyetem épületegyüttese is Klebelsberg alatt épült ki. A tudományos kutatásokat is fontosnak tartották a korban, ezért épült a Svábhegyi Csillagvizsgáló, a Tihanyi Biológiai Intézet. A berlini és bécsi Collegium Hungaricum ekkor készült el, s ide tehetséges fiatalok mehettek tanulni. A Római Magyar Akadémia is ekkor kezdte meg működését.
1926-ban az Egységes Párt ismét győzött a választásokon, de Bethlennek mégis volt problémája. Ugyanis a párton belül volt egy szélsőjobboldali mag Gömbös Gyula vezetésével. Ők 1923-ban léptek ki a pártból, és alakították meg a Nemzeti Függetlenség Pártját (Fajvédő Párt). E párt meglehetősen antiszemitista jellegű volt, magyarságvédelmet és nemzetvédelmet hirdettek, és központi kormányzati politikát folytattak. Közéjük tartozott Bajcsy-Zsilinszky Endre is.
Magyarországnak sokáig nem sikerült kitörnie a diplomáciai elszigeteltségből, így a revízió gondolata egyelőre szóba sem jöhetett. 1926-ban Horthy elmondott Mohácson egy beszédet, amely megbékélést hirdetett a szerbek felé. Ez nem tetszett Olaszországnak, de úgy döntött Mussolini, hogy Magyarország felé közeledik. Így került sor 1927 áprilisában az Olasz – Magyar Barátsági Szerződésre.
1928-ban Bethlen kötötte meg Pilsudski Marsallal a Magyar- Lengyel szerződést. Pilsudski is elismerte a revízió szükségességét.
Így 1928-tól a revízió hivatalosan is kormányprogrammá erősödött. Főleg, hogy 1928-ban a Daily Mailban lord Rothmere, angol sajtómágnás, közölt egy cikket, amely szintén a revízió gondolatát erősítette. A nagyhatalmak közül sokan hajlandóak lettek volna egyezkedni a magyarokkal, de a gond az volt, hogy a kor politikusai az egész elvesztett területet vissza akarták szerezni, holott ennek nagyon kicsi volt a valószínűsége. Ha etnikai határokról beszéltek volna, akkor megegyezés születhetett volna. A 20-as, 30-as évek Magyarországa azonban az irredentizmus (történelmi jogra való hivatkozás alapján akarták érdeküket érvényesíteni) talaján állt. Így voltak ekkor ezzel a szlovákok (Nagy Morva Birodalom), a románok (Dákó-román elmélet) is. Ez tette kiszolgáltatottá az országokat Hitler és Mussolini irányába.
A szegedi Károlyi pártból kiindulva a korszak szellemisége meglehetősen antiszemitista volt. A kor fontos lapjai voltak: a Magyar Szemle (szerk.: Szegfű Gyula) és az Új Idők (szerk.: Herczeg Ferenc).
Bethlen miniszterelnöksége alatt vette kezdetét a gazdaság átszervezése, 1922 után. A Népszövetségtől 600 millió korona kölcsönt kért Bethlen. A kis-antant igen tiltakozott ezellen. Végül 250 millió koronát kapott az ország, amelyből megindulhatott a konszolidáció (1924-től). Régi iparágakat kellett leépíteni, újakat feltámasztani. Így építették le a nehéz- illetve malomipart, s támasztották fel a textilipart.
Az államadósság a 20-as évek közepéig igen nagy volt. A kivitel nem volt arányban a behozatallal. Ráadásul inflációs politikát is folytattak, fedezetlenül bocsátottak ki pénzeket, új pénzek jelentek meg.
1924-ben megalakult a Magyar Nemzeti Bank, amely önálló pénzkibocsátó jogot kapott. 1927-re pedig bevezették – a teljesen elinflálódott korona helyett – a pengőt. A pengő konvertibilis fizetőeszközzé vált, értékes valutának minősült.
A 20-as évek közepén az államháztartás és a külkereskedelem egyensúlyba került, s a gazdasági világválságig 12%-kal lendült fel a gazdaság. Megjelent a gépesítés a mezőgazdaságban, s a belterjesség is egyre jellemzőbbé vált.
A villamosítást előrelépés jellemezte (3-szor annyi helyen volt villany, mint a háború előtt. Elkészült a Budapest – Hegyeshalom – Bécs vasútvonal. Kandó Kálmán feltalálta a villamosmozdonyt (rövidebb menetidő). Magyarország iparilag erősödött, de még 50% a mezőgazdaságban dolgozott. Magyarország közepesen fejlett agrár – ipari országgá vált.
Megjelentek a szociálpolitikai törvények, a kor népjóléti minisztere Vas József volt. Ő vezette be a kötelező betegbiztosítást 1927-ben (táppénz). 1928-ban bevezették a kötelező öregségi-, rokkantsági-, özvegyi- és árvasági biztosítást. 1928-ban alakult meg az OTI, az Országos Társadalombiztosítási Intézet.
1929-ben Magyarországon a gazdasági világválság agrár- és hitelválságot jelentett. Mindkettő igen súlyos volt, de a mezőgazdaságbeli válság az országot külgazdaságilag ellehetetlenítette. Az export csökkent, nem áramlott nyugati valuta az országba, fizetésképtelenség lépett fel. 1930-ra az ipar válsága is megjelent.
Egyre több lett a változást akaró szervezet, „megújult” az ellenzék. 1930-ban a kisgazdáknak azon része, amelyet a beolvasztottak az Egységes Pártba, rájött, hogy önálló pártra van szüksége – tipikus kisgazda arculattal. 1930-ban megalakult a Független Kisgazda Párt, amelynek elnöke Gaál Gaszton lett (1930-32; majd Eckhart Tibor 1932-től). Ekkor még a fiatalabb generációhoz tartozott, majd később meghatározó személyiség lett. Tildy Zoltán és Nagy Ferenc.
A „Bartha Miklós Társaság” fontos politikai erővé vált. Ez a fiatal értelmiséget tömörítette egybe (akik politikai, társadalmi változásokat akartak). Röplapuk címe „Ki a faluba” volt. A földreformot támogatták, ugyanis sok birtok tönkrement, elárvereződött. Új reformokra volt szükség. Ők váltak később a Falukutató Mozgalom vezetőivé, mint pl. Illyés Gyula
A Nemzeti Radikális Párt Bajcsy-Zsilinszky Endre pártja volt. Ő volt a polgári demokrácia legmeghatározóbb embere. 1931-ben, mint pártja egyedüli képviselője, bejutott a parlamentbe.
A szociáldemokraták 1929-ben kaptak arra, hogy vidéken szervezkedhessenek. 1929-ben hazatért Garai Ernő, a szociáldemokraták vezetője, aki úgy gondolta, hogy meg kell szüntetni minden kapcsolatot a kommunistákkal.
A kommunistáknak nem volt legális pártjuk, a vezetőik külföldre menekültek (1919), majd Oroszországba tették át székhelyüket. A világválságot lehetőségként kezelték arra, hogy hatalmukat kiterjesszék. A Magyarországi kommunisták vezetője Lukács György volt.
Bethlen abból indult ki, hogy a válság nemzetközi tünet. Bevezették a Boletta-rendszert. Az árutermelő nagybirtok eszerint minden eladott gabonáért „boletta-jegyet” kapott. Ez értékpapírként funkcionált. Adót fizethettek vele stb., így premizálták a nagybirtokost.
A világválsághatása a mezőgazdaságban 35-50%-os visszaesést eredményezett, míg az iparban 24-25%-t.
A nehézipar visszaesése 50%-os volt (kohászat, építő-anyagipar, vasipar, acélipar). Átlagos volt a visszaesés az élelmiszer- és élelmi-szerfeldolgozó iparágakban. Csekély visszaesést mutattak az új iparágak (pl.: textilipar).
Az agrárolló kinyílott, a mezőgazdaság visszaesése nagyobb, mint az iparé, ami azért súlyos, mert Magyarország erős mezőgazdasági ország volt.
1930. szeptember 1-jén a Városligetben 100-150000 fős tüntetést és sztrájkot rendeztek Bethlenék ellen. Bár a tüntetés estére véget ért, de csak a karhatalom és a rendőrség beavatkozásának következtében. Főleg a fővárosi munkásság vett részt e tüntetésen. Mindenki tisztában volt vele, hogy ez kommunista propaganda volt.
1931-ben újabb választásokat tartottak, amely során kiderült, hogy a kormánypárt tekintélye jelentősen lecsökkent. (170 mandátum helyett 158-t kapott.) Az elvesztett 12 mandátumból 10-t az FKGP kapott. Bajcsy-Zsilinszky is ekkor került be a parlamentbe. A szociáldemokraták megtarthatták a 14 mandátumukat.
1931-ben bezártak a bankok. 1931 nyarán három napos bankzárlatot rendeltek el. Bethlen rendelettel való kormányzást akart megvalósítani, hiszen gyorsan kellett reagálni. A parlamentnek ez nem tetszett, ezért egy 33 fős bizottság alakult a parlament tagjaiból. Kiderült, hogy mindez nem elég a válsághelyzet orvoslására. Bethlen úgy gondolta, hogy új elképzelésre van szükség.
1931 augusztusában (24-én) Bethlen félreállt, azzal a szándékkal, hogy később majd visszatér. A kormányalakítás jogát 1931. augusztus 24-e körül gr. Károly Gyula kapta, aki tudta, hogy szerepe csupán átmeneti.