Dante Alighieri és kora
A középkor a feudális társadalmi rendszer keletkezésének és bukásának kora volt. Mint minden társadalomnak, ennek is a kulturális fejlődésnek a gazdasági fejlettség az alapfeltétele. Így alakult a helyzet Itáliában is, ahol a X. és XI. században kialakul a feudalizmus, kiéleződnek a társadalmi ellentétek, melyek elsősorban a kialakuló és megerősödő városok és feudális környezetük között húzódnak. A városi fejlődés nagy vonzalmat jelentett a hűbérurak birtokain élő parasztság számára, akik saját eszközeikkel osztályharcot folytattak uraik ellen. Egyik ilyen eszköz volt a tömeges szökés. Különösen a falusi lakosság élt ezzel az eszközzel. Elmenekültek a városba, ahol is kézművesszakmájukat akadálytalanul gyakorolhatták, és a városfalak között még védelemre is találtak. a Város és a falu között egyre nagyobb méreteket ölt az árúcsereforgalom. a hűbérurak eleinte támogatták a birtokaikon kialakult városok fejlődését, mert ez számukra is nagy hasznot hozott, de a XIII. századra ádáz küzdelem kezdődött, a városok és a falusi nagybirtokosok között. A felfegyverkezett városi lakosság fokozatosan megszállja a környező területeket és erős városállammá alakulnak. Ezek a városállamok gazdaságilag teljesen önállóan fejlődtek, de erejükkel egyre jobban kellet számolnia az egymással állandó harcban álló és Itália társadalmára oly jellemző pápaságnak és császárságnak. 962-től I. Ottó német császár ” Szent Római Birodalom” császárrá koránázása óta Itália állandó harcok színterévé válik. A városfalakon belül sem idillikus már az élet, állandó harc van a alakosság különböző rétegei között. A céhek zárt testületeket alkotnak és megindítják a harcot a felsőbb rétegeket képviselő kereskedők és uzsorások ellen. Ugyanakkor harc folyik a különböző céhekből, kereskedőkből kialakuló pápapártiak és császárpártiak ellen. A pápapártiakat gueljeknek, a császárpártiakat ghibellinek-nek nevezték. A nagy összefogás eredményeként a hűbérurakat végre sikerül megtörni, a városok elfoglalják a környezetükben lévő területeket és kialakulnak Firenzében a manufaktúrák. Egyik legjelentősebb városállama Itáliának amely városköztársasággá fejlődik, és az akkori világ legnagyobb városa Firenze. Fejletségét elsősorban kereskedelmének, virágzásnak induló iparának és bankjainak köszönhette (posztó és selyemszövő ipar). A kereskedők és a bankárok alkották elsősorban a gueljek pártját, a földbirtokos nemesség pedig a gibellinek pártjába tömörült. A céhek inkább a gueljekkel szimpatizáltak. A céhek jelentősége továbbra is fennmarad, azonban az egyes céhek jogai nem egyenlők. A kormányzó testületben az ún. signorában csak a nagyobb céhek képviseltették magukat. Az egység a guelj párton belül sem volt meg, egyre több összeütközés robbant ki, és két részre oszlanak. Az egyik a megalkudni nem akarók, ezek voltak a feketék, a másik csoport a népi mozgalomhoz akar csatlakozni, ők voltak a fehérek. A feketéknek nagyobb volt az erejük a fehérek nagy részét száműzetésbe küldik, így találjuk meg Dantét a száműzött fehérek között.
1265-1321. Nemesi családból származik, ezért iskoláztatása biztosított volt. Az első szerelem Beatrice iránt egész életét végigkíséri és meghatározza, mert a lány korán meghalt. Életszemlélete alapján nem hitt a túlvilági éltben, nem hitt az egyház túlvilági kategóriáiban, mindig a kor haladó gondolkodású csoportjához tartozott. Ennek bizonyítéka az is, hogy a Bolognai egyetemen végzett tudományai alkalmával azonosul a kor új szellemévvel az “édes új” stílussal. Az orvosok, festők, gyógyszerészek céhébe tartozik, aktívan részt vesz a politikai életben. Népbírói tevékenységet folytat, pártatlan volt és igazságos. Ennek a gondolkodásának lett következménye, hogy az egyház pápai átokkal sújtotta a firenzei polgárokat és követségbe Dantét és két társát küldi el a város Rómába a pápához. A pápa két kísérőtársát szabadonengedi, de Dantét magánál tartja. Ezzel a feketéknek átadja a hatalmat Firenzében és Dantét pedig tűzhalálra ítéli. Dantéban ekkor fogalmazódik meg az Isteni színjáték gondolata. Főbb művei: Új Élet, Szeretetlakoma, A köznyelvi ékes szólásról, Az egyeduralom.
Isteni színjáték
Műfaját tekintve a mű túlvilági látomás. A mű logikája, gondolatmenete tökéletes, szerkezeti felépítése szimmetrikus, száz énekből áll. Az első a bevezető ének, majd három harminchármas egységre bomlik. Ítéletet mond a műben saját koráról, melyben a középkori teológia (vallás) illetve erkölcsrendszerét követi, és e szerint szabja meg a büntetéseket és a jutalmakat. Az egyetemességre törekszik, az egész való világot akarja visszatükrözni. Mivel a középkori gondolkodásmód határozza meg az író világképét is, ezért az lesz a mű meghatározó eszmerendszere. Mindazt gazdag fantáziájával, elképzeléseivel színezi. A középkori elképzelés szerint, a világegyetem középpontja a Föld, amely szabályos gömb alakú és azt egy tengely szeli keresztül. Ennek a tengelynek az északi végén van Jeruzsálem, vagyis a Golgota hegy, ahol Krisztus szenvedett. A Föld középpontján keresztülhalad a tengely, ahol is a pokol királya Lucifer lakik, majd a tengely vonalán továbbhaladva, délen helyezkedik el a purgatórium hegye. A tengely a világegyetemben folytatódva keresztülhalad az Isten székhelyén és elvész a végtelenben. Az északi féltekén vannak szárazföldek, a déli féltekén csupán a tisztítóhegynek a csúcsa látszik ki. Kilenc eget különböztet meg: Hol, Mars, Merkúr, Vénusz, Nap, Jupiter, Szaturnusz, Állócsillagok, Kristályég.
A pokol: az ebben a részben ismerté váló büntetési rendszerét Arisztotelész ókori gondolkodó etikájára alapozza. Ő az erkölcsi eltévelyedéseket három forrásból származtatja. Az első a mértéktelenség, a másodika a vadság, a harmadik a csalás. Kísérőül választja magának Vergiliust, aki eszerint az erkölcsi törvények szerint csak a pokolban és a purgatóriumban lehet kísérője, a mennyek kapuját nem lépheti át. Onnan Beatrice lesz a kísérő társa. A pokol kapujára a következő mondat van írva: “ki itt belépsz, hagyj föl minden reménnyel”.
– A pokol kapuja. Itt azok vannak, akik közönyösen éltek.
– A pokol tornáca. Itt azok vannak, akik a kereszténység előtt születtek.
– A szerelem halottai.
– A tivornyák, a féktelen lakomák áldozatai.
– A fösvények és a pazarlók.
– A haragosok.
– Az eretnekek.
– Óriási szakadék, ami elválasztja az előző köröket az alköröktől.
Alkörök:
– Bűnt követtek el felebarátaik, önmaguk személye vagy birtoka ellen.
– Vérengzők, gyilkosok, rablók, öngyilkosok, zsarnokok.
– Az istenkáromlók, kéjelgők, uzsorások.