Vázlat: –    Hunyadi Mátyás gyökerei (család, származás)

–          V. László halála (1457)

–          Mátyás uralkodása: 1458 – 1490

–          Uralkodásának két szakasza (1471 a választóvonal)

–          Szilágyi eltávolítása (belpolitika)

–          A bárók meggyengítése

–          Intézmények

–          Új adók

–          III. Frigyes, a török, a déli végek

A XV. század közepére a gazdasági – társadalmi fejlettség elérte azt a szintet, amely alapul szolgálhatott a központi törekvések folytatására. Hunyadi Mátyás királyságának 32 éve alatt éppen a központosított hatalom megteremtésére tett kísérletet. Uralkodása a középkori Magyarország virágkora volt.

Hunyadi Mátyás 1143. február 23-án született Kolozsvárott Szilágyi Erzsébet és Hunyadi János második fiaként. Apja belső munkatársának, Vitéz Jánosnak köszönhetően már igen fiatalon elsajátította korának humanista színezetű általános műveltségét, és tapasztalatokat szerzett a társadalmi és politikai életben. Beszélte a latin, cseh és német nyelveket. Nándorfehérváron már 11 éves korában lovaggá ütötték. Bátyja halála után került az ország első emberei közé, s egyenrangú partnere lett a cseh királyjelöltnek, Podjebrád Györgynek.

1457-ben, V. László halálával új királyt kellett választani. A magyarok Hunyadit, a csehek Podjebrádot támogatták; aki megegyezett Mátyással arról, hogy az lányát, Katalint veszi feleségül.

Szilágyi Mihály és tábora rábírta Garait arra, hogy Mátyást ültessék a királyi székbe, s mellé öt évre állítsák oda Szilágyit, mint kormányzót.

1458. január 20-án, a befagyott Duna jegén, a királyválasztó országgyűlésen kiáltották ki királlyá Hunyadi Mátyást. A köznemesség fő akarata volt ez, akik védelmet reméltek a királytól a bárókkal szemben. A városi biztonság, a közrend megteremtését várták az újdonsült királytól.

A pápa, II. Piusz, őt szánta arra, hogy verje le a csehországi huszitákat és állítsa meg a török hódításokat.

Uralkodásának első szakasza 1458-tól 1471-ig tartott. Ezalatt a köznemességre támaszkodva próbálta visszaszorítani a bárókat. Természetesen mindezt a rendi monarchia keretein belül.

BELPOLITIKA:

Mátyás hamarosan bebizonyította, hogy nem apja, hanem saját érdemei teszik kiváló királyává az országnak. Még saját nagybátyját, Szilágyi Mihályt sem tűrte meg maga mellett. Elküldte őt a déli végvárakhoz, hogy ott a török ellen harcoljon. A kormányzói posztról is lemondatta. A törökök elfogták őt, és bebörtönözték (Konstantinápoly: Jedikula), Majd kivégezték, ugyanis nem árulta el Nándorfehérvár gyenge pontjait.

A felvidéki huszitákat sikeresen szétverte, s egy részüket saját seregébe olvasztotta.

Fontos célja volt az ország biztonságának, függetlenségének megteremtése. Ennek előfeltétele pedig a belső rend kialakítása volt. Fontosnak tartotta a bárói réteg megfékezését. Az általuk kisajátított felségjogokat, királyi jövedelmeket megpróbálta visszaszerezni. Rájött, hogy nem a földtől, hanem a tisztségektől kell megfosztani a bárókat. A lemondatott bárók helyébe saját familiárisait ültette: a Hunyadiak köznemesi híveit. Így fosztotta meg Garait a nádori, Újlakit pedig az erdélyi vajda tisztétől. Azok pedig haragból III. Frigyeshez fordultak segítségért.

Kísérletet tett arra, hogy olyan intézményeket építsen ki, amelyekkel függetlenítheti magát a rendi monarchiától, s csak az ő személyétől függnek. Arra törekedett, hogy királyi szervezetet, erős zsoldos hadsereget építsen ki. Ezekkel célja a rendi monarchia megszilárdítása volt. Köznemesi többségű országgyűléssel kívánta korlátozni a bárók hatalmát. Ennek feltételei:

• Gazdasági feltételeit az árutermelés és a pénzgazdálkodás teremtette meg. A XV. század folyamán az árutermelés tovább szélesedett. A kertészet és a szőlőtermelés is teret hódított a gabonatermesztés mellett. Nőtt a szarvasmarha-tenyésztés, s helyet kapott a ló- és juhtartás is.
• A jómódú parasztok mellett a szegényebbek is egyre sűrűbben vitték piacra a terményeiket. A gazdagabbak egyre inkább bérbe vettek elnéptelenedett jobbágytelkeket. Ezen zsellérekkel (mezővárosi nincstelen) végeztettek munkát.
• A földesurak is egyre inkább bekapcsolódtak a piaci forgalomba. Főleg a kilencedként beszolgáltatott terményeket vitték ki a piacra.
• Az ipari termelés céhes keretekben folyt – nőtt az iparosok száma is.
• A piac országos- vagy heti vásár formájában volt jellemző. Egy – egy város körül (50-60 km) megszilárdultak a piaci kapcsolatok, sőt országos kapcsolatok is kialakultak. Néhol már megjelent az árukiadási – felvásárlási rendszer is.

A lakosság száma is megnőtt (a XV. század végére 3,4-4 millió volt). A lakosság nagy része 100-150 fős falvakban élt. A korban kb. 800-900 mezőváros volt. A városok száma jóval kevesebb volt (kb.18). A legfejlettebb városok 4000-5000 lakossal rendelkeztek. (Buda kb. 8000 lakosú volt.)

A fejlődés ellenére a magyarországi ipari termelés még mindig elmaradt a nyugatitól. A behozatal (iparcikk, fém, fűszer, textil) magasabb volt a kivitelnél (réz, élőállat, bor). Az állami adók illetve a központosítás anyagi terhét (az ipar és városi polgárság fejletlensége miatt) a jobbágyság viselte tehát.

Az államszervezet továbbfejlesztésével, a közigazgatás, a zsoldoshadsereg (csak Mátyástól függött) megteremtésével erőteljes központosítást akart elérni Mátyás. Ezért szervezte újjá az államháztartást. Mivel néhány adó megfizetése alól több földesúr is mentességet szerzett a jobbágyai számára, Mátyás a régi adókat megszüntette. Új adókat vezetett be.

ü  ÚJ ADÓ (20 dénár): nem telkekként, hanem háztartásokként szedték be. A telkes jobbágyok, a zsellérek egy része és a jobbágytelkeken élő nemesek által fizetett adó volt ez.

ü  RENDKÍVÜLI HADIADÓ (1 aranyforint): Háztartásonként fizették ezen adót, évente akár többször is.

ü  Senki sem kaphatott mentességet ezen adók megfizetése alól.

ü  A király ügyelt arra, hogy a földesúr ne terhelje jogtalan adókkal a jobbágyait.

ü  A szabad költözködési jogot Mátyás többször is megerősítette. A jobbágyoktól kb. 500000 Ft, a városoktól kb. 100000 Ft adót szedett össze. De az éves bevétele akár az egymillió forintot is elérhette.

ZSOLDOSHADSEREG

A seregben cseh, német és lengyel zsoldosok szolgáltak. De – kisebb számban – magyar, délszláv, román katonák is részt vettek. Az ún. Dunai naszádflotta ágyúkkal felszerelt sereg volt. Igen híres vezérei voltak a seregnek, pl.: Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Hág Ferenc, Hangwitz János, Báthory István, Szapolyai Imre, Mátyás.

A háborúkban kb. 8000 gyalogos és 20000 lovas szolgált a seregben. Ezek fizetése 3, illetve 6 forint volt. Mátyás seregét ma is ún. „fekete seregként” emlegetjük.

HIVATALSZERVEZET

Mátyás alatt a bárói befolyás alatt álló királyi tanács háttérbe szorult. A legfontosabb államügyeket a nagykancellária (Bakócz Tamás, Werbőczy István) intézte. Az ország gazdaságának vezetése, a királyi jövedelmek behajtása a kincstartóság feladata volt. Ennek élén állt a kincstartó (eleinte Janus Pannonius, majd Ernuszt János).

A legfelsőbb szintű igazságszolgáltatást a király személyes jelenlétének bírósága végezte. Folyamatos ülésezései kapcsán lassan a nádor vagy országbíró fölé emelkedett ez.

Ezen hivatalok élén illetve a hivatalokban többnyire köznemesi, polgári, jobbágyi sorból felemelkedő művelt emberek voltak.

A központosító politika és a bárók mellőzése odáig vezetett, hogy Janus Pannonius és Vitéz János összeesküvést szerveztek Mátyás ellen. Vitéz azt mondta, hogy a rendek „nem hajlandók idegen országért pénzüket költeni és vérüket ontani”. Az összeesküvés 1471-re készülődött. Janus Pannonius Itália felé menekülve tüdőbajban halt meg, Vitéz János pedig gyűlölt ellensége, az egri püspök foglyaként végezte.

1471-től Mátyás arra törekedett, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon, így az országgyűlést is egyre ritkábban hívta össze. Az irányítást a hivatalnokaira bízta, s egyre inkább rendeletekkel kormányzott.

A központi hivatalok hatáskörét növelte a helyi önkormányzati szervek rovására. Ugyanakkor továbbra is köznemességre támaszkodott a bárókkal szemben.

Életének utolsó öt évében az utódlás kérdése foglalkoztatta. Azon fáradozott, hogy Corvin Jánost fogadtassa el, mint törvényes trónörököst. Ugyan többen megígérték, hogy támogatják a herceget, szavukat mégsem tartották be.

Végül 1490. április 6-án, agyvérzés következtében hunyt el Hunyadi Mátyás.

KÜLPOLITIKA:

A hatalmuktól megfosztott bárók – Garaival az élükön – III. Frigyes császárt akarták a magyar trónon látni. Mátyás azonban kiszorította őket az országból, s 1463-ban békére kényszerítette Frigyest. Ezen ún. Bécsújhelyi békében megegyeztek arról, hogy Frigyes beszünteti az ország elleni hadjáratokat, s cserébe Mátyás megígérte, hogy ha utód nélkül hal meg, a trónt Frigyes veheti át.

A törökök ellen is vezetett hadjáratokat. 1458-ban a török elfoglalta Galambóc várát. 1463-ban Mátyás visszafoglalta Jajca várát, majd 1464-ben Szreberniket is visszaszerezte. E két vár a magyar végvári rendszerben igen fontos pozíciót töltött be. Mátyás megerősítette a déli védelmi vonalat. Legfényesebb győzelmét 1479-ben, Kenyérmezőnél aratta (a hadvezérek Kinizsi Pál és Báthory István vajda voltak).

Nyugati céljainak elérése végett apósa, a cseh király ellen fordult. (Felesége Podjebrád Katalin volt, aki 1464-ben halt meg szülés közben.) Elfoglalta Morvaországot és Sziléziát, de a cseh királyi címen osztoznia kellett a Jagellókkal.

III. Frigyessel a béke ellenére is folyton szembekerült. Azzal a céllal, hogy a Habsburg királyok hatalmát meggyengítse, betört Ausztriába (a 80-as években), s 1485-ben Bécset is elfoglalta.

A 80-as évek első felében a déli végek, elsősorban Bosznia megerősítésén fáradozott. Kinizsit a török ellen küldte. 1481-ben, a török elleni újabb hadjárata során, olyan messzire is eljutott, mint Hunyadi János óta senki.