A rómaiak uralmát a hatodik században a betelepült angolszász lakosság vágta át. Rátelepedtek az angol őslakosságra, a keltákra. Angolszász királyságok sora (pl.: Essex, Vessex, Kent) alakult, és ezek vették fel a harcot a normannokkal.
1066-ban a normannok Hódító Vilmos vezetésével átkeltek a La Manche csatornán és a Hasting-i csatában vereséget mértek az angolokra, Angliát normann fennhatóság alá vonták. Az új uralkodó dinasztia a Normann dinasztia lett 1154-ig, amikor Vilmos utódjai kihaltak.
Hódító Vilmos vezette be azon hűbéri rendszert, amelyben a fő hűbérúr a király, akinek minden hűbéres hűbéresküt tesz. Így egy közvetlen láncolat alakult ki. 1086-ban Hódító Vilmos kiadta a Domesday Book-ot (a végítélet könyvét), amellyel jogalapot teremtett arra hogy a paraszt adóját szerződésben rögzítsék, a paraszt lehetőséget kapott arra, hogy megválthassa magát. Akinek ez sikerült freeholder lett, akinek nem az copyholder. A Domesday Book a független bíróságok kezébe adta az ítélkezést.
Amikor 1087-ben Hódító Vilmos meghalt, rövid idő után I. Könyves Henrik (1100-1135)
került a trónra, akinek államszervező tevékenysége igen figyelemre méltó volt. „Mozgóudvarral” irányította az országát, megalapította a kincstárat, szabályozta a pénzügyeket, közigazgatási egységeket hozott létre (pl.: grófságok, amelynek élén a seriff állt). Bevezette az első állami adót. Halála után (1135) két évtizedes trónharc következett, unokaöccse és lánya között. A Normann dinasztia 1154-ben halt ki.
II. Plantagenet Henrik (1154-1189)
A Plantagenetek Anjou grófjai voltak, címerükben reketyeágat viseltek, és igen vagyonos család voltak. II. Henrik I. Henrik tevékenységét folytatta. Rájött, hogy igen fontos az, hogy a király mekkora állami jövedelmet produkál. Ez a királyi hatalom megteremtését segítette elő. Mivel a városok egyre nőttek és fejlődtek, vitték magukkal a kereskedelmet is, amelyet jól meg lehetett adóztatni. Bevezette a pajzspénzt, amelynek befizetésével mentesíthették magukat a hűbéresek a katonai szolgálat alól. Ehelyett a király befolyó pénzekből zsoldos hadsereget alkalmazott.
A királyi esküdtbíróságot akarta előtérbe helyezni az egyházi bíráskodással szemben szakképzett bírákat alkalmazott (Oxford, Cambridge) életbe lépett a Common Law (közjog- 12. század), így már megtörtént esetek alapján ítélkezhettek az angolok. Bárki fellebbezhetett. Mindez az egyház ellenállását váltotta ki. Centerburgi érsek, Thomas Becket, az egyház kizárólagos jogszolgáltatását akarta elérni. 1170-ben ölette meg a király. A megnövekedett bevételekből a király a hatalmát igyekezett kiépíteni. Zsoldos hadsereget alkalmazott, ugyanis
így nem kellett a földesúr szívességét földbirtokkal honorálni. A zsoldos hadsereg pedig csak a királynak engedelmeskedett. A nem nemesi származású fiatalok Oxfordban tanulhattak jogot, munkájukért nem birtokot, hanem pénzt kaptak. A királyi hatalom megerősítését segítette házassága is, ugyanis Aquitániai Eleonórát vette el, így szerezve meg Aquitániát (francia terület Normandia mellett). Így vált az angol király a francia király hűbéresévé.
I. Oroszlánszívű Richard ( 1189-1199)
Összesen 9 hónapot töltött Angliában, részt vett a harmadik keresztes hadjáratban, amelyből hazaindulva Ausztriai Lipót (Babenberg dinasztia) fogságába esett, átadták VI. Henrik Német-Római Császárnak, aki váltságdíjat követelt érte. Robin Hood (angolszász nemes) Nottingham környékén a parasztok kifosztásával gyűjtötte össze a pénzt. II. Fülöp Ágost elkezdte visszafoglalni a franciaországi területeket, így harcba keveredett Richarddal. Richard e harcokban meghalt, s utódja folytatta a hadakozást.
I. Földnélküli János (1199-1216)
János elvesztette az összes francia birtokát, de azokat vissza akarta szerezni. A háborúhoz pénz kellett neki, ezért újabb adókat vetett ki (városiakat is). A földesurak gyerekeit elraboltatta, s értük váltságdíjat kért. A királyi tanácsot mellőzte. Végül az angol nemesség és az egyház nyomására 1215.június 15-én kiadta a 63 pontból álló Magma Charta Libertártumot. Ennek szövegét Centerburgi érsek írta. Kimondták ebben, hogy a királynak tiszteletben kell tartani a városok kiváltságait, érvényes bírói ítélet nélkül senkit sem szabad elfogni, adót csak beleegyezéssel szabad kivetni, a királyi tanácsot be kell vonni a kormányzásba stb… Az ellenállási záradék értelmében a királynak a fentiek be nem tartása esetén ellent mondhatnak így korlátozhatják a király jogait.
III.Henrik (1216-1272)
1216-ban Henrik még csak 9 éves volt, tehát bírói tanács segítségével kormányzott, akik a későbbiekben is mellette álltak, a Magma Chartát többször is megszegték. Uralkodása alatt formálódott ki az első „angol parlament”, valamint akkor alakultak ki a rendek (azonos helyzetű, jogú, kiváltságú, érdekeiért közösen fellépő csoportjai a társadalomnak). Nemesi, népi ellenzék szerveződött ellene, amelynek fő vezetője Simon de Monfort volt. Ő bővebb fórumot próbált alkalmazni, s 1265-ben mint a nemesi ellenzék vezetője vereséget mért a királyra. Monfort Anglia kormányzójává választotta magát, s a grófságok illetve városok 2 – 2 küldöttjét meghívta az első angol parlamentbe. Ezután indult meg a parlament egyre gyakoribb összehívása.
I. Edward (1272-1307)
Edward győzte le katonailag Wales-t. Ehhez viszont pénz kellett neki. Felismerte, hogy a parlament ily szempontból előnyös, ugyanis a lakosság könnyebben elfogadja az általuk magszavazott törvényeket. A rendek érdekei azonban mások voltak. Így ki kellett játszani azokat, s a királyi akaratot ezáltal kellett érvényesíteni (fiára hagyta Wales-t, ami azóta is hagyomány, – a Walesi herceg ma Károly). 1295-re kialakult a kétkamarás mintaparlament.
1. kamara: „Lordok háza” – lordok, főpapok, főurak. Meghívó szükséges ide.
- kamara: „Közösségek háza” – grófságok, városok követei
Ezáltal a parlamentben részt vett a fő-, köz-, illetve városi nemesség is. Ez a rendszer 1640-ig állt fenn (az angol polgári forradalomig).
KIRÁLY
Lordok háza Közösségek háza
Főpapok Főurak Grófságok követei Városok követei
Vázlat: – II. Fülöp Ágost
– IX. Szent Lajos
– IV. Szép Fülöp (háború Angliával)
– A pápaság avignoni fogsága
– A templomos lovagrend
– 1302: a francia rendi parlament összehívása
– A parlament felépítése
Angliában az uralkodót úgy kényszerítették a parlamentális rendbe, míg Franciaországban mindezt az uralkodó kezdeményezte. A francia királyok hatalma a 12. század során ugyanis kisebb volt, mint az angol uralkodóké, mivel kevesebb ténylegesen birtokolt területük volt. Ha a hűbéres fizetett volna a királynak, nem maradt volna feleslege. A francia király hatalma két város, Párizs és Orleans (Ile de France) közé korlátozódott. Az uralkodó arra törekedett, hogy uralmát továbbfejlessze.
II. Fülöp Ágost (1180-1223)
Fülöp Ágost hatalmának megszilárdítása végett visszavette az angol uralkodó francia birtokait a Loire környékén. Emellett D-Franciaországi területeket is szerzett, ugyanis vállalkozott a pápa (III. Ince – 1198-1270) felhívására, miszerint az albigensek (vagy katharok) és valdensek ellen kell fellépnie, ugyanis azokat eretnekeknek kiáltották ki a korban.
IX. Szent Lajos (1226-1270)
Lajos Fülöp Ágost unokájaként került a trónra. A „szent” előnevét onnan kapta, hogy a keresztes hadjáratokban kétszer is részt vett. Emellett oda tudott figyelni országának államigazgatási ügyeire is.
Az egyházi bíráskodást próbálta háttérbe szorítani, s ezzel párhuzamosan hatalmát kiterjeszteni. A Sorbonne-on képzett polgári jogászok alkalmazását emelte ki, s azokat nem földdel, hanem birtokkal honorálta. Így váltak ők a király kegyeitől függővé, ami egy nem nemes esetében nem így lett volna.
Megfosztotta a földesurakat a magánhadseregüktől, s ehelyett zsoldos hadsereget alkalmazott. A pénzverés jogát szintén elvette a földesuraitól, s azt királyi monopóliummá emelte. Felismerte, hogy az adott városok igen hálássá válhatnak, ha kiváltságokat adományoz azoknak.
IV. Szép Fülöp (1285-1315)
Házassága révén szerezte meg Champagne-t, amely vásárairól volt híres. Flandriát is meg akarta szerezni, s emiatt szembe is került Angliával (ipar, kereskedelem miatt jelentős). Háború tört ki a két állam között, ami rendkívül költséges volt.
Ezt a pénzt egyrészt az egyház megadóztatásából teremtette elő. Megtiltotta ugyanis, hogy a jövedelmet kivigyék Rómába. Emiatt össze is különbözött a pápával, aki kiátkozta őt. Fülöp Ágost elfogatta a pápát, és Párizsba vitette. A pápa egészen a haláláig, 1305-ig, Párizsban is tartózkodott. (A pápa ekkor VIII. Bonifác volt.) Bonifác utódja, V. Kelemen pápa, rakatta át a pápaság székhelyét Avignon-ba, s ezzel kezdetét vette a „pápaság avignoni fogsága” (70 éves: 1309-1379). E „fogság” alatt csak francia pápát lehetett választani.
IV. Szép Fülöp tartóztatta le a Templomos Lovagrend tagjait, akik a párizsi Temple-ben székeltek. Ez a rend nagyon gazdag volt, ugyanis a tagok a belépéskor csak bizonyos összeg befizetésével válhattak igazi „templomosokká”. Különböző kölcsönöket adtak, amiből jelentős bevételekhez juthattak. A templomosok gazdagsága mindenkit irritált, „államot alkottak az államban”. VIII. Bonifác pápasága alatt fogták el őket, s fajtalankodással, homoszexualitással vádolták a vezetőket. Végül a Rajna egy szigetén máglyán végezték ki a tagokat. A királyt elátkozták a templomosok, ugyanis az az egész vagyonukra rátette a kezét. A király, s mindhárom fia erőszakos halállal halt meg, így 1328-ra kihalt a Capeting dinasztia.
IV. Fülöp 1302-ben arra kényszerült, hogy összehívja – tanácskérés végett – a francia rendi monarchiát. Ennek következtében a király a rendekkel együtt kormányozta az országot, önkényes döntést nem hozhatott, így csökkent a hatalma. Viszont ha a parlament szavazott meg egy törvényt, akkor azt a nép könnyebben elfogadta. A király saját javára fordította tehát az ellentéteket. Csak a király személyétől függő hivatalszervezetet épített ki, s zsoldos hadsereget tartott. Mindezt az adókból, a fejlődő iparból finanszírozta.
A francia rendi gyűléseken a papság külön rendet alkotott. Ezentúl a kisnemesség és a polgárság is képviseltette magát. A főpapság, főnemesség személyre szóló maghívót kapott a gyűlésekre.
KIRÁLY
Papság Nemesség Polgárság
A rendi monarchia rendszere azonban nemcsak Anglia, Franciaország modelljével mutatható be, ugyanis minden államban kialakult. Kétségtelen, hogy vannak azonos, de ugyanakkor ellentétes vonások is a kialakuló rendi monarchia tekintetében. Ezek nemcsak nyugat- és közép-kelet Európa között mutathatók ki, vannak már eltérések Anglia és Franciaország között is.
Mindenképpen megemlítendő, hogy a rendi monarchia Angliában a nép, míg Franciaországban az uralkodó kezdeményezésére alakult ki. Érdekes az is, hogy Angliában a papság és a nemesség egy rendet alkotott, míg Franciaországban kettőt. Az uralkodók felismerték, hogy hogyan tudják a rendi monarchia tulajdonságait a saját hasznukra fordítani, annak segítségével hatalmukat megszilárdítani.
A XI. – XV. század folyamán a Közép-Európai országok gyors fejlődése jellemző. Gyorsabban tették meg a feudalizmus korai és érett szakaszát, mint a Nyugat-Európai államok, így lassan felsorakoztak azok mellé.