Biológiai szempontból két nagyobb csoportba sorolhatók. Egy részük tartalék szénhidrát a sejtekben, másik részük szilárdító vázanyagként a sejtfalak alkotórésze. Tartalékszénhidrát a keményítő, zöldnövények fotoszintézise során képződik. A sejtekben szemcsék alakjában raktározódik. Több száz a glükóz molekulából épül fel. Az a helyzetű gl. kötés térbeli elhelyezkedése miatt a lánc meghajlik, spirális formájú lesz. Az amilopektinben viszont egy-egy glükóz a 6. Szénatomon is létesíthet gl. Kötést, elindítva egy oldalláncot. Az amilopektin molekulában átlag 12 glükózegységenként fordul elő az ilyen típusú kötés. Az amilopektin tehát elágazó. A glikogén ugyanazt a szerepet tölti be az állati és emberi szervezetben, mint a keményítő a növényekben. Növényi vázanyag: a cellulóz, amit több ezer b-glükózmolekula épít fel. Térbeli elhelyezkedése miatt hosszú, elágazás-nélküli egyenes láncot alkot. A cellulózmolekula láncai párhuzamosan futó kötegekben rendeződnek. Kötegen belüli láncokat hidrogénkötések kapcsolják egymáshoz. Ezért igen ellenálló. Nehezen hidrolizálható, csak kevés növényevőállat képes a cellulózt táplálékként felhasználni. Biológiai bontását főleg baktériumok végzik.