Kolozsvárott született 1443. február 23-án, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fiaként. Még gyermek volt, amikor már gazdag tapasztalatokat szerzett a társadalmi és politikai életben. Az ország legműveltebb emberének, apja belső munkatársának, Vitéz János váradi püspöknek az irányításával elsajátította korának humanista színezetű általános műveltségét. Megtanult a magyar mellett latinul, csehül és németül. Apja tolmácsa fontos politikai tárgyalásokon. Mindössze 11 éves volt, amikor az apa Erdély vajdájának kardjával személyesen ütötte lovaggá Nándorfehérvárott. Nemcsak a Hunyadi-ház embereivel ismerkedett meg, hanem a világhíres Kapisztránnal és másokkal is. Tíz évvel idősebb bátyja kivégzését rabként élte át. V. László halálakor a csehek királyjelöltjének egyenrangú partnere lett. Önállóságát bizonyítja, hogy a későbbi cseh királlyal Podjedráb Györggyel szerződést kötött leánya, Katalin eljegyzéséről.
Mátyás bebizonyította, hogy saját képességei teszik méltóvá a királyságra. Szilágyit hamar eltávolította Budáról. A kormányzóságról is lemondatta.
Végső céljának az ország biztonságának, függetlenségének megőrzését tekintette. Ennek feltétele a belső rend megteremtése.
Legnehezebb feladat a bárók megfékezése volt. Elsőként az általuk kisajátított felségjogokat, a széjjelhordott királyi jövedelmeket próbálta visszaszerezni. A méltóságviselőket is leváltotta, kicserélte saját köznemesi híveivel, a Hunyadi-ház familiárisaival.
Trónra lépése után Garait a nádori, Újlakit az erdélyi vajda tisztétől fosztotta meg.
Garai ekkor III. Frigyes mellé állt és meghívta a magyar trónra.
1463-ban Frigyes békére kényszerült.
Mátyás is folytatott a török ellen háborút. Családi örökségének tekintette.
Mátyás uralkodásának első évtizedeiben arra törekedett, hogy megszilárdítsa a rendi monarchiát. Köznemesi többségű országgyűléssel kívánta korlátozni a bárók hatalmát.
Árutermelés és pénzgazdálkodás
Az árutermelés a XV. sz. második felében tovább szélesedett. A gabonatermelés mellett teret hódított a kertészet és a szőlőművelés. Növekedett a szarvasmarha-tenyésztés, és a ló- és juhtartás is jelentőssé vált. A parasztok mind sűrűbben vitték a piacra terményeiket. A gazdag parasztok bérbe vették a pusztásodás miatt elnéptelenedett jobbágytelkeket.
A földesurak szintén kezdtek bekapcsolódni a piaci forgalomba.
Az ipari termelés céhes keretek között folyt.
Egy-egy város vonzásában (50-60 km) megszilárdultak a piaci kapcsolatok, sőt országos kapcsolatok is létrejöttek.
A gazdasági fejlődés következményeként a lakosság száma jelentősen megnőtt. (Mezővárosok 800-900 fő, városok 4000-5000 fő).
Magyarországon az állami adók terhét, a központosítás anyagi terhének jelentős részét az ipar és a városi polgárság fejetlensége miatt a jobbágyságnak kellett viselnie.
Külpolitika
Mátyás volt apósa a cseh király ellen fordult. Tíz évig tartó hosszú harc után megszerezte Morvaországot és Sziléziát, de a cseh királyi címen osztoznia kellett a lengyel Jagellókkal.
Az államszervezet továbbfejlesztésével, a közigazgatás, az állandó zsoldos hadsereg a hatalom erőteljes központosítását akarta elérni. Újjászervezte az államháztartást. Új adók: füstpénz (20 dénár), rendkívüli hadiadó (egy aranyforint). Az új adók fizetése alól senkinek sem volt fölmentése. Ugyanakkor ügyelt arra, hogy a földesurak jogtalan adókkal ne terheljék jobbágyaikat.
A zsoldoshadsereg. A sereg magvát cseh, német és lengyel zsoldosok alkották. Természetesen találunk köztük magyarokat, délszlávokat, románokat is. (8 ezer gyalogos, 20 ezer lovas, nevesebb vezérei: Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Hag Ferenc, Haugwitz János)
A központosított államhatalomban a királyi tanács háttérbe szorult. A legfontosabb államügyeket a nagy kancellária intézte. A királyi jövedelmek behajtása a kincstartóság feladata volt.
A legfelsőbb szintű igazságszolgáltatás a „király személyes jelenlétének bírósága” végezte. Az intézmények vezetői, hivatalnokai a köznemesi, a polgári, időnként jobbágyi sorból emelkedtek föl.
1471-től kezdve Mátyás arra törekedett, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. Az országgyűlést egyre ritkábban hívta össze és továbbra is a köznemességre támaszkodott. Az állam irányitását hivatalnokaira bizta, törvények helyett rendeletekkel kormányzott.
1485-ben Bécset is elfoglalta. Fölvette az „Ausztria hercege” címet. (Ennek következménye, hogy nem választják meg német királynak. Megijednek tőle.)
A nyolcvanas évek első felében a déli végek elsősorban Bosznia megerősítésén fáradozott.
1490. április 6-án halt meg. Utódjának fiát Corvin Jánost szerette volna.
Mátyás megteremtette a belső rendet, elhárította a külső veszélyt, megállította a török további terjeszkedését. Összefogta a gazdasági és társadalmi erőit.
A reneszánsz. A reneszánsz szó jelentése: újjászületés. Reneszánsznak nevezzük a nyugat-európai művelődéstörténetnek azt a szakaszát, amely hozzávetőleg 1300-tól 1600-ig tart. (A reneszánsz kor kezdetén és végén nincs éles törésvonal. A középkor és a reneszánsz között nagy mértékű a folyamatosság, az átmenet.) A reneszánsz nemcsak egy művelődéstörténeti korszak, hanem a művészeteknek a korban érvényesülő stílusiránya is. A reneszánsz kultúra bölcsője az itáliai városok voltak. Olaszországban a társadalmi változás a feudalizmus megrendítéséhez, majd fölbomlásához és a kapitalista rend megszilárdításához vezetett.
A gazdasági fejlődés lehetővé tette egy új osztálynak a polgárságnak a kialakulását és fokozatos megerősödését. A kialakult városi polgárságnak sok esetben sikerült leráznia a feudalizmus bilincseit, és ez a meggazdagodott, tehetségének tudatára ébredt osztály új életformát alakított ki és új eszméket kezdett a magáévá tenni. Az életet szabadon akarta élvezni, boldogan fedezte fel újra mindazt ami a födi életet széppé teljesebbé teszi (pl.: a jólétet, a szerelmet, a természetet, a szellem szabadságát…).
Eltűnt a középkorra jellemző névtelenség, megnőtt az egyéniség szerepe.
Feltámasztották az ókori görög és római kultúrát. Az antikvitás mint eszménykép először olasz földön hódított. Tudatosan tárták fel a múlt emlékeit, ásták ki a földből a régi szobrokat, felkutatták a latin és görög szerzők műveit, tanulmányozták a régi romok építészetét, s nekiláttak a másik ókori nyelv tanulásának.
A humanizmus szerves része a reneszánsznak, elsősorban a reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti.
A humanizmus klasszikus műveltséget, tudós magatartást is jelent. Kezdetben egy olyan oktatási és kulturális program volt, mely a görög és latin klasszikusok tanulmányozását tűzte ki céljául. A humanizmus hívei a legtöbb figyelmet a klasszikus latin szerzők felfedezésének szentelték és az akkoriban ismert görög irodalom teljes anyagát latinra fordították le.
A reneszánsz kornak kiváló humanistái voltak: Petrarca, Dante, Leonardo da Vinci, Boccaccio, Shakespeare.
A magyarországi humanizmus virágkora Hunyadi Mátyás uralkodásának ideje 1458-1490. Az ő udvara a humanista műveltség európai szintű otthona volt. Az udvar legkiválóbb humanistája Janus Pannonius. Mátyás udvarát több külföldi humanista is fölkereste, és hosszabb ideig tartózkodott ott. Köztük legjelentősebbek Antonio Bonfini és Galeotto Marzio. Mátyás széles körű érdeklődésének bizonyitéka hatalmas könyvtára, a Corvina, amely eredetileg 4-500 pompás külsejű kötetet tartalmazott a tudomány különböző ágaiból. Mátyás fölismerte a könyvnyomtatás jelentőségét is. A könyvnyomtatás a német származású Hess András nyomdájában történt. Első kiadványa a Budai Krónika, amely az első humanista történelmi feldolgozás. Írója, Thuróczy János hun—magyar eredettel ruházta fel a köznemességet, s hangsúlyt kapott művében az anarchia- és németellenesség is.
A magyar zene- és énekkultúráról a XIV—XV. századból maradtak ránk írásba foglalt emlékek. Az énekes párbeszédformák első magyarországi példáit az egri érseki könyvtár őrzi. A Nádor-kódex (1508) két hangjegyes énekeiben feltűnnek az első gregorián dallamok, magyar szöveggel. A hangszerek körének bővülése a XIII. sz. óta követhető nyomon. Székesfehérvárott és Lőcsén már a XV. sz. első felében zeng az orgonaszó. Mátyás budai és visegrádi várában nagyszerű orgonák álltak.