Brecht
A drámairodalom és a színjátszás egyik legnagyobb hatású megújítója Bertolt Brecht. Igazi színházi ember volt: már előadásban gondolkodva írta meg műveit, és saját színháza volt Kelet-Berlinben.
Epikus dráma, epikus színház
Brecht drámafelfogásának központi fogalma az epikus dráma, epikus színház. Az epikus dráma azoknak az átmeneti műfajú drámáknak a megnevezése, amelyekben az epikai elemek jelentős szerepet kapnak. Az epikus színház határozottan megkülönbözteti a drámai és az epikus színházat: az egyik érzelmekre indít, a másik döntéseket kényszerít ki; az első élményeket közvetít, a második ismereteket. A cselekedetek a drámai színházban úgy mutatkoznak meg, amit az embernek tennie kellene, míg az epikus színházban: amit tennie kell.
Brecht szerint meg kell akadályozni, hogy a néző azonosuljon a dráma hőseivel – ennek érdekében alkalmazni kell ún. elidegenítési effektusokat. Ilyen eszközök: az egyes jelenetek önálló minidrámák, a dráma nem zárt egység, a cselekményt tagoló songok (dalok) “kijózanítják” a nézőt, a narrátor szerepeltetése, kivetített feliratok, fejezetcímek. A színészektől nem átélésen, hanem kritikai magatartáson alapuló játékmódot követel meg a darab – az előadás játék voltát kell hangsúlyozniuk, azt, hogy ez bármikor bárkivel megtörténhet.
Brecht Koldusopera című darabja ennek az elidegenítési módszernek kiváló példája, ezen belül talán itt érzékelhető leginkább a songok szerepe. Brecht legnagyobb művei a már feloldott elidegenítési elmélettel, a dialektikus színház jegyében születtek meg (Kurázsi mama és gyermekei, Galilei élete, A kaukázusi krétakör).
A dialektikus színház
A dialektikus színház a szórakozás és a tanulás között kölcsönhatást tételez fel, s nem a tanítást, hanem a művészi meggyőződést tekinti elsődlegesnek. A drámában már nem az elidegenedés a meghatározó, hanem az emberi gondolkodás dialektikájának megjelenítése. Ez a dialektikus jelleg hatja át a Galilei élete drámai világát is: az atomfizika friss felfedezései inspirálták a témát, a tudós felelősségének kérdését, a tudomány és a hatalom, a tudomány és az etika viszonyának vizsgálatát.
Kurázsi mama és gyermekei
A dráma a harmincéves háború korába vezet el bennünket, abból mutat be jeleneteket a kisember szemszögéből nézve. A háború témája 1939-ben közvetlenül is időszerű volt, nemcsak az elvont példázat szintjén. Kurázsi mama célkitűzésének két eleme – a család tagjai és a kocsi az áruval – nyilvánvalóan együvé tartozik, mégis rendre szembekerül egymással. Az üzleti élet és a család érdekei tragikus konfliktusokat okoznak. Az asszony úgy veszíti el gyermekeit, hogy az éppen elintézendő üzleti dolgok miatt nem ér rá kellően odafigyelni, jelen lenni. Egy pillanatra sem keletkezik azonban olyan látszat, hogy Kurázsi mama rideg, szívtelen teremtés: nem tőle, hanem a háború világától idegenedik el az olvasó és a néző, aki valóban azt érezheti, hogy ő is kerülhet ilyen helyzetbe.
Az üzlet a család létalapja, de Brecht szerint (és egy jegyzetében egyértelművé teszi: nem a felmentő hangsúlyú előadásokkal ért egyet) nem szükségszerű, hogy valaki ebből éljen, a háborúnak váljon haszonélvezőjévé. A drámában a háború világállapotként mutatkozik meg. A 12 jelenet nem ezt a háborút, hanem a háborút ábrázolják. Az ellenpontozó szerkesztés szép példája a három gyermekben fedezhető fel: az egyik azonosul a háborúval, a másik becsületes áldozattá válik, a harmadik hős lesz.