Arany János 1817 március 2-án született Szalontán. 1823-1833-ig a szalontai iskolában tanult. 14 évesen anyagi okok miatt segédtanulói állást vállalt, beköltözött az iskolába, és arra gyűjtött, hogy Debrecenben diák lehessen. 1836-ban egy váratlan elhatározással színésznek állt Debrecenben. Később néhány évig ismét tanító lett, majd másodjegyző. 1840-ben megnősül, felesége Ecsey Julianna. 1841-ben lánya született, őt követte egy kisfiú 1844-ben.
1842-ben egy bizonyos Szilágyi István Nagyszalontára kerül, mint rektor, aki megváltoztatja Arany életét, ugyanis Szilágyi unszolására 1845-ben elkezd írni. Első fő műve az Elveszett alkotmány, amit egy pályázaton indít, és meg is nyeri. 1846-ban jelentkezik a Kisfaludy Társaság pályázatára, méghozzá a Toldival. Elsöprő sikerrel, különdíjjal nyer. Ekkor figyel fel rá Petőfi Sándor, és Arany elnyer rokonszenvét. Még ebben az évben elkészül a Toldi estéje nagy része, amit 1848-ra fejez be. Az időközben kitörő forradalomnak csak távoli szemlélője. Június elsején beindul a nép barátja című lap, amelynek az egyik szerkesztője lesz. Ősszel nemzetőrnek áll Aradon, 1849 tavaszán pedig állami állást vállal, belügyminisztériumi fogalmazó lesz Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés hatására rövid ideig bujdosnia kell és elveszíti állását is. Érdekes, hogy a Toldi trilógia befejező része csak 1879-re készül el (Toldi szerelme). Hasonló sorsra jut a Bolond Istók című mű is. Ezt 1850-ben kezdi el, és csak 1873-ra készül el. 1851-ben egy a forradalmat ironikusan értékelő szatíra készül el, Nagyidai cigányok címmel. Még ebben az évben Nagykőrösre megy tanítani, ahol csaknem 10 évig él. Ezalatt kedélyvilága elborul, egyre többet panaszkodik testi és lelki betegségeiről. 1860-ban felköltözik Pestre, a Kisfaludy Társaság titkára lesz. Belefog a Csaba trilógiába, az első rész (Buda halála) 1863-ra készül el. 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia titkára, majd főtitkára lesz.
Decemberben lánya meghal, ennek hatására összeomlik, csaknem 10 évig egyáltalán nem ír. 1876-ban lemond posztjáról. 1877-ben írja meg az Őszikék című művet a Margitszigeten. Ebben az évben rendkívül sok művet ír. Halála hosszú betegség után 1882 október 22-én következik be.
Letészem a lantot
A mű 1850 március 19-re készül el. Lírikus hangvételű. A mű abból az elhatározásból született, hogy mint címe is mutatja, abbahagyja a versírást. A mű alapélménye a kiábrándulás, a múlt visszahozhatatlansága, a kialakult nemzeti és személyi válság. A jelent és a múltat állítja szembe egymással, a múltat részesíti előnyben. A kétségbeesés ódai magasztalásba csap át, de ez mindig visszatér a jelenbe. A versben szereplő ellentmondások a költő belső küzdelmét jelzik. A mű kompozíciója zárt. Az 1. 6. 7. vsz a jelenről szól, míg a 2.-5. a múltról. A dicső múlt állandóan szembesül a szomorú jelennel. Az első és utolsó versszak a keret, ami a jelenbeli állapotokat tükrözi. Az egyes versszakok múltbeli dicsérését a versszak végén lévő refrén „veri le”. A mű nyolcsoros versszakokból áll, rímképletük: x a x a – b c b c, ez azt mutatja, hogy az egyes versszakok két részre oszthatók.
A tölgyek alatt
1877 augusztus 5-én írta Arany a Margitszigeten. A vers 8 versszakból áll. Minden versszak 8 sorból áll, keresztrímes. A vers három részre bontható.
Az első részben a tölgyek alatt pihenve bemutatja a helyet. Elkezd visszaemlékezni a gyermekkorára, mikor a társaival fára mászott, és madarakat fogott.
A második részben ifjúkorára emlékezik. Bármerre járt a világban, akkor is szülővárosa maradt a legszebb és a legkedvesebb számára.
A harmadik részben visszatér a jelenbe. Ábrándozik egy kicsit. A hajókerekek zúgása gyerekkorából a malomkerekek zúgására emlékezteti. Lassan beesteledik, és a levegő is hidegebb lesz. Hazasiet, mert úgy érzi, hogy a vénnek és betegnek jobb otthon a melegben. A tölgy alatt szeretne végső nyugalomra lelni.
Eufeminizmus: kellemetlen, durva vagy illetlen fogalmakat kifejező szó helyett valamilyen szépítő, enyhébb árnyalatú szó.