I. Római Köztársaság válsága (2. sz.)

1. Köztársaság létrejötte

–     ie. 510.: etruszk uralkodó elűzése; királyság megdöntése ® új államforma: független arisztokratikus köztársaság

2. Államszervezet

–     magisztrátus: 2 konzult egy évre választják ® hadsereg vezetése; népgyűlés összehívása és vezetése

–     legnagyobb hatalom: szenátus (kb. 300 patrícius)

–     népgyűlés

–     tisztviselők ® évente választják őket

3. Gyarmatszerzés

–     ie. 280. körül érett köztársaság

–     függetlenség megszerzése után háború a környező népek ellen (Gallia, görögök)

–     háború célja: földszerzés

–     háború kiélezi belső ellentéteket: patríciusok ®¬ plebejusok

–     háború terhei plebejusokat sújtják ® állandó harcok; adósrabszolgaság

–     plebejusok harca a polgárjogokért; hatalomban való részvételért

–     ie. 3-2.: Földközi-tenger partvidéke felé hódít ® óriási, heterogén birodalom

4. Gazdasági átalakulás

–     2. sz. vége

–     oka:  – harcok során zsákmányhoz jut ® mérhetetlen gazdagság
– római hadijog: meghódított nép Róma rabszolgája
– értékek egyenlőtlen elosztása
– életfelfogás megváltozása

–     mezőgazdaság átalakul, kezdeti kis- és középbirtokok helyett a gazdaság szerkezetének átalakulásával a középbirtok felvásárolja a kisbirtokot

–     korábban gabonát termelő mezőgazdaság helyett belterjes gazdálkodás, olívatermesztés, kertgazdálkodás

–     sok hadizsákmány, sok nemesfém halmozódik fel

–     rabszolgák olcsóvá válnak; nem alakul ki bérleti rendszer ® klasszikus rabszolgaság

–     kereskedelem megélénkül, ipar szakosodik

5. Társadalom

–     ie. 367-es tv.: „Licinius-féle terv”: közföldekre vonatkozik; maximálja az államtól bérelhető földeket ® nem tartják be

–     birtokát elvesztett római állampolgár nem tud megélni; abból él, hogy eladja a választójogát

–     rabszolgalázadások

–     társadalom átalakul ® 2 nagy réteg: mobilitas (szenátori rend) és pleps (elszegényedett parasztok)

–     egyik réteg sem egységes

–     társadalom jogilag 2 részre bomlik; kimondja, hogy a kereskedő-iparos réteg nem vehet részt a hatalomban (szenátusban csak földbirtokosok lehetnek)

–     lovagrend: iparos-kereskedők; nem vehetnek részt politikában

–     szenátus vezető szerepe megmarad

–     kisparaszti és állami földek nagybirtokosokhoz kerülnek ® latifundium (több ezer holdas római, rabszolgákkal műveltetett nagybirtok)

II. Reformkísérletek

1. Politikai válság

–     köztársasági hivatalok nem képesek igazgatni a birodalmat

–     parasztság tönkremegy ® hadsereg válsága

–     szövetséges és meghódított népek eltérő jogállása

2. Tiberius Gracchus néptribunus

–     ie. 133.

–     célja: parasztok földhöz juttatása

–     földreformtervezete: be kell tartani a Licinius-féle földtörvényt

–     1000 holdnál nagyobb nem lehet az egy család kezén levő föld; fennmaradt területeket 30 holdanként szétosztani plebsnek örökölhető birtokként ® hadsereg megerősödhetne (plebsből áll)

–     1 év alatt nem sikerül végrehajtani; következő évben újra jelölteti magát néptribunusnak (pedig 5 éven belül nem lehetne újra) ® utcai harcokban megölik

3. Caius Gracchus

–     ie. 123., Tiberius öccse

–     néptribunus lesz; szélesebb reformokat ígér

–     földreformot provinciákra is ki akarja terjeszteni

–     olcsóbb gabonát ígér (Karthago)

–     új gyarmatot akar Karthago helyén létrehozni, és ott földet osztatni

–     lovagrend megcélzása (gyarmatok bíráskodási jogát adná át)

–     politikai joga csak a római állampolgároknak van ® állami polgári jog kitágítása; szövetségesek kapjanak polgárjogot

–     bátyja sorsát követi; öngyilkos lesz

–     mindkettőjük reformkísérlete sikertelen

–     2 párt: néppárt (lovagrend) + optimata (szenátus) párt közti ellentétek kiéleződése

4. Marius

–     ie. 80.: problémák megoldása – 5 évig konzul

–     néppárti politika

–     hadsereg reformja: zsoldoshadsereg ® állandó, jól képzett, zsákmányért harcoló sereg
feszültséget okozó népfölösleg lefoglalásával feloldja a feszültséget

–     25 év után katonák veteránok lesznek ® földet kapnak

–     veszélye: nem Rómához, hanem a hadvezéréhez fog kötődni, lehetőséget adván ezzel az egyeduralomra

5. Livius Drusus

–     polgárjog az itáliai népeknek; földosztást ígér ® szenátori rend megöli; halála után kirobban a szövetségesek háborúja

–     köztársasági államformában nem lehet egyeduralmat működtetni

III. Julius Caesar

1. Az első triumvirátus

–     Spartacus-féle rabszolgaháború leverése után 3-as szövetség: Crassus, Pompeius és Julius Ceasar

–     Crassus elesik; Caesar ie. 48-ban leveri Pompeiust ® egyeduralom

–     ie. 44. márc. 15.: szenátorok megölik Caesart

2. A második triumvirátus

–     Octavianus, Antonius, Lepidus

–     cél: Caesar halálának megbosszulása; szenátus háttérbe szorítása

–     programja: Caesar politikai hagyatéka

–     eszköze: hadsereg

–     eredmény: szenátus meggyengül

–     következmény: triumvirek vetélkedése hatalomért

–     kr. e. 31.: actiumi tengeri csata: Octavianus legyőzi Antoniust

–     államforma: principátus – monarchikus köztársaság (leplezett katonai diktatúra)

–     hatalmának lapja: hadsereg; pretoriánusok (testőrség); hatalmas vagyon; Egyiptom meghódítása; hivatalok kisajátítása ® imperator, princepsz, tribunus, pater patriae, prokonzul, pontifex maximus egy személybe

–     bázisa: szenátus, hivatalnokok, plets

–     politikája:  – római birodalom megmentése
– államvezetés arisztokratikus jellegének fenntartása
– uralkodó osztály egységének biztosítása
– provinciákban római jellegű közigazgatás
– hódítások lezárása

–     Augustus eléri:    – politikai konszolidáció (megerősödés)
– „par romana” (római béke)
– római rabszolgarend megszilárdulása és fejlődése
– kultúra tetőpontja; irodalom aranykora