Reformkor
1823-1848-ig tartott, tehát a szabadságharccal szakadt vége. A feudalizmus korszakának, váltságában kialakul a kapitalista átalakulás igénye. Lehetségessé majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő. A reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, akik reformereknek számítanak, de forradalmároknak nem. Akik a népet fel akarják szabadítani, de annak megmozdulásától rettegnek. Akik kívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól.
A reformkornak 3 fő követelése volt:
1. Az örökváltság
2. Közteherviselés
3. A népképviselet
A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt. Először kivívni a nemzeti függetlenséget az Osztrákokkal szemben és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalomerősen politizálódik. A felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik, és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis, hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva.
Kölcsey Ferenc (1790-1838)
Kölcsey irodalmunk egyik legrokonszenvesebb személyisége. Minden önösségtől mentes férfi, aki megtestesíti a reformkor összes nemes tulajdonságát anélkül, hogy a legkisebb engedményt is tenné céljai érdekében. Előnytelen külsejétől sokat szenved. A közért végzett nemes munkákban keresi élet értelmét. A debreceni ,református Kollégiumot úgy hagyja el, hogy az antik holt nyelveken kívül ír és olvas németül, franciául, műveltsége, olvasottsága európai színvonalú.
Szemere Pállal való barátsága pótolja számára a családot. Jogvégzettsége révén kerül Szatmár megye szolgálatába. Naplójában megfogalmazza a nemzetért felelősséget érző férfi minden kétségét is önmaga tehetségét és munkabírását illetően.
1790- Sződemeteren születik középnemesi családban
korán árvaságra jut
debreceni kollégium
joghallgató Pesten – bekapcsolódik a nyelvújítási harcba
1829- Szatmár megye aljegyzője
1830- főjegyzője
1831- képviselő a reformországgyűlésen
1835- leköszön a képviselőségről
Kölcsey Kálmán nevelése (Parainaesis)
1838- halála
Himnusz
A magyarság himnuszával Kölcsey Ferenc a nemzeti bűntudat érzésének ad hangot. Középkori vallásos műfajt elevenít fel ódai hangvételben költeményében. Alcímet használ mellyel az volt a célja, hogy a cenzúra figyelmét elterelje a költemény valós mondanivalójáról. Azt a látszatot kelti, mintha csak egy történelmi áttekintést adna a „magyar nép zivataros századaiból”.
Istenhez szól, tőle kér áldást, majd pedig szánalmat a magyar nép sorsának enyhítéséért. A költeményben úgy tűnik, mintha csak a múltat énekelné meg benne, azonban észre kell vennünk azt is, hogy a jelenről a jelennek szól. A költemény történeti tárgya a Mohácsot megelőző és azt követő időszak. Felsorolja mindazt a nagy történelmi eseményt, mely korának emberéből a múlt dicsősége által ki tudja váltani a bűntudat érzését. Ezzel a felsorolással, áttekintéssel az a célja, hogy rávilágítson arra, hogy mi mindent rombolt szét bűneivel a magyarság.
A vallásos sorok mögött természetesen politikai felismerés is húzódik, hiszen istenhez való fordulását tekinthetjük a költő pesszimizmusának is. Különösen ki kell emelnünk a Rákóczi szabadságharc bujdosó hőseinek rajzát, mellyel azt akarja éreztetni, hogy ez a hatalmas véráldozat hiábavalónak tűnik, a nemzet nem képes bűneivel megküzdeni, nem képes népe sorsán változtatni. A költemény keretes szerkezetű, melyben a keretet az első és az utolsó versszak adja. Nem szó szerinti ismétlést látunk, hiszen a keret közben foglalt mondanivaló az áldást szánalommá változtatja. 5 versszakon keresztül idézi a múlt képeit, majd a 6. versszakban a jelen problémáira utal negatív festésű képekkel. Elpanaszolja benne, hogy a hazára saját fiai törtek rá, tehát rávilágít a magyar egység hiányára. Ezekkel, a sorokkal véglegesen bebizonyosodik, hogy a Rákóczi szabadságharcosok véréből nem született a várva várt szabadság az utódok, a jelen számára. Ez a történeti tanulság a jelenre készíti fel azt a jövőt, melyben végre fel kell derülnie a szabadság fényének. A Rákóczi szabadságharc és dalainak hatása oly erős volt a költőre, hogy a költeményben szinte egy Rákóczi nóta szavit véljük felismerni: “Jaj régi szép magyar nép, Az ellenség téged miképp szaggat és tép.”