A piramis az Óbirodalom (i.e.2575-2465) jellemző királysír típusa. Az egyiptomiak a földi életet rövid átmenetnek tekintették, házaik de még a tehetősek palotái is sokkal kevésbé nemes anyagokból készültek mint síremlékeik, el is mosta őket az idő.
Az egyiptomiak hite szerint a test és Ká, a képmás egymást kiegészítve alkotja az élőt. A halál után a képmás az álajtón távozva hibáitól megtisztul, majd a testbe visszatérve örökre elvonul a “világosság istenének kíséretéhez csatlakozva”. Ha a képmást megbolygatták, elkárhozott, ezért nyugalmát és a test épségét meg kellett óvni.
A piramis őse a masztaba, a masztabáé a gát, a temető neve nekropolisz, lásd Gizai nekropolisz. A masztaba 3 része a föld feletti kultuszkamra, a leeresztő akna, a sírkamra. A kultuszkamrába rendszeresen áldozatot, ételt-italt vittek. A masztaba nyugati falában volt az álajtó, melyen keresztül a halott Ká képmása szabadon ki-be közlekedhetett. Az áldozati teremből nyíló helyiséget, amelybe csak betekinteni lehetett, szerdábnak nevezik, itt található az elhunyt szobra.
A piramis a halotti rituáléval összefüggő komplex épületegyüttes egy eleme. A halott fáraót a palotából a gyászmenet bárkán kíséri a nyugati partra. Szűk csatorna végén kikötő és a völgytemplom található, a szertartás első színhelye. Zárt folyosó (Kriptoportikusz) vezet a halotti templomba, mely egy csarnokból, központi udvarból és Mükerénosz-tól kezdődően 5 falba mélyített szoborfülkéből áll, mely a fáraó istenneveivel ellátott szobrait fogadja be. A templom mélyén található a szentély és az áldozati asztal. A szentélyből álajtó vezet a piramishoz. A valódi bejárat a piramis északi oldalán volt, melyet a temetés után gondosan eltűntettek. A piramis körül sziklavájatokat képeztek a bárkáknak. Kheopsz egyik 40 m-es bárkáját az 50-es években amerikai kutatók találták meg. A piramisokat előkelőségek egész masztaba városai övezik, akik az uralkodót a túlvilágra is elkísérték. A gúla gránit és/vagy mészkő burkolatú, lásd Kefren.
A IV.DIN. legnagyszerűbb királysír csoportja a Gizai, ezt a nekropoliszt a “magasság lejtőjén” névvel illették.
Az egyiptomiaknak nem volt önálló kifejezésük a piramisra, azonosították azt a fáraó nevével, így a három nagy piramis neve: KHEOPSZ (KUFU) i.e.2551-2528
A Kheopsz piramis
Kheopsz piramisa eredetileg 146.5 m magas, oldalai 230 m hosszúak, kb. 2.590.000 kőtömbből áll, mintegy 54.000 m2-en fekszik, súlya megközelítőleg 7 millió tonna. Magasabb a Szent-Péter székesegyháznál, a londoni Szent-Pál katedrálisnál, másfélszer magasabb a Szabadságszobornál és csak 11 m-el marad el Kölni Dómtól. A 300 szélességi fokon található, eredetileg pontosan a négy égtájra volt tájolva, csillagászati okok miatt a hosszú idő elteltével ma ettől már eltér. Hérodotosz számításai szerint 30 évig építették, melyből 10 évet vett igénybe a szállítási út és rámpa építése. Mintegy 100.000 ember dolgozott rajta évente 3 hónapot, ami hatalmas szervezési munkát is jelentett. A sírkamra felett 5 szintnyi tehermentesítő kamra található, ennek ellenére a gránit mennyezet megrepedt. Soha nem találtak benne szarkofágot. Korábban azt hitték a keleti 3 kisebb piramis az építés közben módosuló terv 1:5 léptékű makettjei, valójában ezek a királynők sírjai.
KEFREN (HEFRÉ) i.e.2520-2494
A Kefren piramis
Kefren piramisa 143.5 m magas, alig 3 m-el marad el Kheopsz piramisától. Halotti temploma 112*50 m-es, hátsó álajtós fala érinti a szokásos piramist körülvevő falat. Klasszikus kialakítású, 2 részből áll, egy csarnok a papoknak, egy a közeli híveknek. A két templom közötti kriptoportikusz 45 m szintkülönbséggel, 494 m hosszban, 4.5 m szélességben terül el. A folyosó felülvilágított, kívül gránit, belül domborművekkel díszített mészkő burkolatú. A völgytemplom igen jó állapotú, 45*45 m-es, gránitból készült, kissé masztabára emlékeztető alakú. Két bejáratból keskeny folyosók vezettek a 16 gránitoszlopos oszlopcsarnokba. A szentély a király szobrával a templom közepén található, az oszlopcsarnok 23 kisebb királyszobrot tartalmazott, melyeket egyenként felülvilágítókkal világítottak meg. Egy királynői piramis kíséri. Kefren piramisának építéséhez Kheopsz kőszállító útjának meredélyét is felhasználták, az épülő völgytemplom tövében egy fekvő oroszlán hátára emlékeztető hatalmas mészkőtömböt találtak, ez lehetett Kheopsz egyik kőbányájának maradéka. A sziklából 57 m hosszú, 20 m széles állatalakot formáltak és “nemesz” fejdíszes királyfejjel látták el, megalkották az első Szfinxet.
MÜKERÉNOSZ (MENKAURÉ) i.e.2490-2472
A Mükerénosz piramis
Mükerénosz piramisa a legkisebb, 63.5 m, mégis a legnagyobb kőtömbökből építették, alja gránit, teteje mészkő. 1837-ben feltárták, a csodálatos szarkofág Angliába szállítás közben a tengerbe süllyedt. Valószínűleg soha nem fejezték be teljesen, halotti kerülete igen kicsi. Utódja Sepszeszkaf (i.e.2472-2467) próbálta befejezni, de csak habarccsal bevont szárított téglával burkoltatta. A piramistól délre 3 kisebb királynői piramis áll és a masztabaváros mely igen jelentős festmény, szobor és dombormű leleteiről nevezetes.
A piramisok hajlásszöge az idők során egyre meredekebb, Sznofru 430, Kheopsz 510, Kefren 520, a VI.DIN. idején Szakkarában eléri a 650-ot is Teti és II.Pepi piramisainál, de Núbiában 700-ot meghaladó kései mini piramisokból álló egész temetők is vannak.
Az Első átmeneti korban a VII.DIN.-tól a piramisépítés szinte teljesen megszűnik, a XI.DIN. idején a birodalom azonban újra egyesül, ami a Középbirodalom fáraóinak (i.e.2040-1640) ismét lendületet ad az építéshez. A piramisok dél felé kezdenek terjedni, szerényebb méretűek lesznek, sugár ill. keresztirányú mészkő falakkal és kitöltő téglából, homokból építik, melyet mészkővel burkolnak. A kívülről olcsóbb kvázi vázas építést az igen drága kvarcit, alabástrom burkolatú sírkamrákkal ellensúlyozzák.
Az Újbirodalom idején az uralkodók a Királyok Völgyébe “természetes piramisokba” temetkeznek, csak a tehetős polgárok díszítik síremlékeiket 1-2 m-es piramis díszekkel.
A Királyok Völgye
A sziklasírok a rendszeres fosztogatások eredményeként alakultak ki. A halotti templom elszakad a sírtól, a templomot a folyó mellett építik meg a halottat azonban a szent hegybe vésett és gondosan elrejtett sírba temetik.
III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) vésett sziklasírját megtalálták a Királyok Völgyének nyugati részén, palotája a templomtól dél-nyugatra egy mesterséges tó partján állt, melynek vízutánpótlását a Nílussal összekötő csatorna biztosította. A palotából mára szinte semmi sem maradt.
TUTH-ANK-HAMON (i.e.1333-1323), aki 19 “aranyban úszó” évet élt 1922-ben teljes érintetlenségében feltárt sziklasírja Howard Carter kitartó munkájának gyümölcse. Hasonló szépségű impozáns emlék HOREMHEB sziklasírja.
I.SZETI (i.e.1306-1290) sírja a sziklába vájt folyosók és kamrák kivételesen bonyolult, többszintes rendszere. A sziklasírban található a XIX.DIN. egyik legszebb festett domborműegyüttese. Az elhunyt a Halottak birodalmában démonok és szörnyek között hajózik, melyeket le kell győzzön. A szarkofágterem mennyezetét hagyományosan csillagképek díszítik.
Szintén jelentős III.RAMZESZ (i.e.1194-1163) sziklasírja.
Későbbi Ramesszida fáraók sziklasírjait is megtalálták a Királyok Völgyében, más épített emlékük azonban nem maradt fenn. Ekkor nőtt meg jelentősen a főrangúak nekropoliszainak mérete és száma is .