Romantika és Jókai



A francia romantika késõbb bontakozott ki, mint a német vagy az angol, és sokkal inkább közéleti-politikai jellegû, mint azok. A francia irodalom jobban kötõdött a felvilágosodás és a forradalom hagyományaihoz. A romantikának harcot kellett vívnia az elismerésért. A korai romantikusok Napoleon ellenzékébõl kerültek ki. Jellemzõje, hogy az általános emberi érzelmek helyett egyéni fájdalmat, panaszt mutatnak a mûvek. A francia romantika az 1830-as években bontakozott ki. A romantikusok a ‘30-as évektõl kezdve mûveikkel részt vettel a társadalmi harcokban: liberális eszmékért lelkesedtek, a haladás prófétái lettek, szembeszálltak a zsarnoksággal, felszólaltak a nyomorúságban élõk érdekében. E korban alakult ki a népköltészet, mely a népi költészetre támaszkodott. A romantikusok szerették a rendkívüli, csodálatos dolgokat. A természet számukra csodálatos volt, ezért mûveikben minden esetben megtalálható a tájleírás. Az egyéniség megnyilvánulása jelentõs volt, mert a képzelõerõ, a fantázia volt a legfõbb ihletõ és ez egyébként mást és mást alkotott.

Jókai Mór

Komáromban született 1825. február 18-án. Édesapja Jókay József nemesi származású ügyvéd. Csodagyereknek tartották: igen korán már jelentek meg versei, s kitûnõen rajzolt. 1837-ben elvesztette édesapját. Nevelését ezután késõbbi sógora, Vály Ferenc komáromi tanár vette át, aki tehetséges írót kívánt faragni belõle. 1841-42-ben a pápai református kollégiumban tanult, itt ismerkedett meg Petõfivel. Elsõ regénye (Hétköznapok, 1846) sikere után döntött az írói pálya mellett. 1848. augusztus 29-én feleségül vette Laborfalvi Rózát, akit a Bánk bán bemutatásán ismert meg. Jókai 1849. elejéig következetesen szolgálta a forradalom ügyeit. Az 50-es évektõl bakpcsolódott a politikai életbe. Jelentõs 1867. után írta: A kõszívû ember fiai, És mégis mozog a Föld!, Rab Ráby, Fekete gyémántok, Az aranyember.

Utolsó éveiben súlyos tüdõvérzések figyelmeztetik a halál közelségére, de második házasságából adódóan fiatal felesége oldalán nem sokat foglalkozott az elmúlás gondolatával. 1904. május 5-én sem akart meghalni: azt mondta a családjának: Én most aludni fogok , s e szavakkal szemét örökre lehunyta.

Az aranyember

Tímár Mihály rendkívül bonyolult jellem. A regény elején még a szokványos, romantikus túlzások fonják körül. Akadályokat nem ismerõ, rendkívüli teljesítményekre képes. Kezdetben erkölcsi igényesség és feddhetetlenség jellemzi. Az egyszerû hajósból azonban vállalkozóvá, sikeres üzletemberré válik. Itt kezdõdnek a bajok, ugyanis vagyonának az alapja a nem becsületes munka, korrupció, lopás. Erkölcsi tartása megingott, ezzel szemben viszont lelkiismeretfurdalást érzett. Noémi, akiben a nõiességbõl minden megtalálható, ami kedves, és hiányzik minden, ami bántó. Férjéhez a hála köti, hûséges hozzá, bár éveken át tisztán és épségben õrzi Kacsuka iránti nagy szerelmét.

Krisztyán Tódor nem szabványos intrikus: züllött kalandor, kém és zsaroló, bár nem ilyennek született, szerencsétlen körülmények formálták romlottá.