A reformkor:
A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a szabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk reformkornak, mert reformtörekvések jellemzik, melyek az 1848-as szabadságharcot készítik elő. A feudalizmus válságának korszakában kialakul a kapitalista átalakulás igénye. Lehetségessé, majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő. A reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak nem. Akik a népet fel akarják szabadítani, de annak megmozdulásától rettegnek. Akik kívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A reformmozgalomnak 3 fő követelése volt: – örökváltság
– közteherviselés
– népképviselet
A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt. Először kivívni a nemzeti függetlenséget az osztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik. A felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva.
Vörösmarty Mihály:
1800- Kápolnásnyék, a költő születése
1825- Zalán futása (megjelent a Tudományos Gyűjteményben)
1831- Csongor és Tünde
1836- Szózat
1839- Shakespeare-fordítások (Julius Caesar, később: Lear király)
1840- Guttenberg-albumba
1843- házassága Csajághy Laurával
1844- Gondolatok a könyvtárban
1846- Az emberek; Országháza
1850- Előszó
1854- A vén cigány
1855- Pest, a költő halála
Szózat:
a vers megértésehez feltétlenül szükséges ismernünk a konkrét történelmi hátteret. Az 1832-36-os országgyűlés után vagyunk, amikor is a ország nyugalma megszűnik. Wesselényi Kossuth ellen rágalmazási pert indít. A haladók tábora bizton számíthatott arra, hogy kegyetlen megtorlások következnek. Ezen körülmények között föltétlen szüksége volt a népnek, nemzetnek a buzdító szvakra. ekkor írja meg Vörösmarty a Szózatot. Tudnunk kell azt is, hogy nem született volna meg ez a vers, ha maga Vörösmarty ez időre már nem fordult volna szembe a nemesi szemlélettel és nem csatlakozott volna egy egyetemesebb népszemlélet felé, ha nem tagadja meg a múlt szemléletét és nem csatlakozik a nemességből kinövő értelmiséghez így munkájával összekapcsolja a jelent a jövővel és szavaiból a tettrekész hazafiasság csendül ki. Hitvallása: “Haza s emberiség”.
A vers keretes szerkezetű. Az első kettő és az utolsó versszak adja a keretet, benne kisebb módosításokat alkalmazva, mert csak a versben foglalt mondanivaló miatt volt rá feltétlen szükség. Nem pusztán szórendcseréről van szó, melynek következtében egyértelművé válik a hűség kötelességének parancsa. Érdemes felfigyelni arra, hogy az első két versszakban használt főnevek helyett az utolsó előttiben igéket alkalmaz ezzel fokozva az egész költemény dinamizmusát. A keret között található részek három nagy mozzanatban bontakoznak ki.
1. a múlt nagy, véres szabadságküzdelmei (3-4-5. versszak)
2. élő, meg nem tört nemzet kiáltása a népek hazájához, az emberiséghez a jelenben (6-7-8-9. versszak)
3. a kiharcolandó jobb kornak, a jövőnek a képe (10-11-12. versszak)
Első szerkezeti egység:
Kölcseyvel ellentétben nem fektet akkora hangsúlyt a múlt idézésének, hiszen nem az a célja, hogy elmerengjen a múlt dicsőségein, hanem csupán erőt merít a jelen és a jövő számára.
Második szerkezeti egység:
A jelen helyzetábrázolásánál a nagyvilághoz fordul a költő. Ezt nem azért teszi, mert erőtlennek, gyávának tekintené a nemzetét, hanem pontosan ellenkezőleg. “Egy ezredéves szenvedés” jogán követeli a nemzetek sorában a sajátja egyenrangúságát. Ő az első költő akinél egy fordulat következik be a hazafi érzés tekintetében, hiszen ő egyesíti először a magyar szabadság ügyét az egész emberiség ügyében. Így válik a világtávlatok költőjévé ezzel új erőt adva nemzetének és megmutatva az utat 1848 felé.
A harmadik szerkezeti egységben a jövő képének alternatíváját festi elénk. A jelen helyzetből kiindulva pontosan tudja, hogy ki kell vívni helyünket a szabad nemzetek között. mely már csak a jövőben képzelhető el. Tudja azt is, hogy nem csak azt kell hangsúlyozni, amit az előző egységben 2 versszakon át mond (Az nem lehet, hogy…) hanem azt is (Még jőni kell,… Még jőni fog…). A költő tisztában van azzal, hogy a jobb kor eljövetele Istenhez való imádsággal nem várható, hanem véres harcra van szükség. A költő nagysága abban van, hogy versében ezt nyíltan nem mondja ki, hanem egy képet állít elénk, melyben felvillan előttünk egy dicsőséges szabadságharcban elbukó nemzetnek a képe. Ez nem Vörösmarty pesszimizmusát tükrözi, hanem a mindenre elszántságot, elkötelezettséget, a megindíthatatlan hazafiasságot