Egy Fejér megyei kis faluban született az akkori Puszta-nyéken 1800 december 1-én, egy elszegényedett nemesi családba. Édesapja gazdatisztként 15 éven át irányította Nádasy Mihály gróf nyéki uradalmát. A család mindig anyagi gondokkal küszködött. Ennek oka főleg kilenc gyermekük felnevelése volt. Hét éves korában apja beadta a lakásuktól nem messze lévő helvét hitű (evangélikus) iskolába. A gimnázium öt osztályát 1811 novemberétől 1816 júliusáig a ciszterciák székesfehérvári iskolájában végezte el. 1816 novemberében Pestre került a piarista gimnázium hatodik osztályába poetica classisba. A családot súlyos anyagi válságba sodorta az édesapja halála (1817). Ekkor a Perczel családhoz kerül tanítóként, és elvégezte az egyetemen a két éves filozófiai tanfolyamot. Később a Börzsönybe költözik a Perczel családdal. Ebben az időszakban magánúton végezte el az egyetem jogi szakát. 1816 és 1825 között több lírai verset írt.
1821-22 kezdődött az a tiszta és reménytelen szerelem, mely Perczel Adél (Etelka) iránt lobbant fel. Áthidalhatatlan volt közöttük a társadalmi különbség. 1822-ben Görbőre ment Csehfalvy Ferenchez joggyakorlatra. Ügyvédi pályára készült. Itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmakkal. 1820 december 20-án letette az ügyvédi vizsgát.
1825 augusztusában a Zalán futása című művének nagy sikere lett és ez arra az elhatározásra juttatta, hogy az irodalomból éljen. 1827 a szegénység ideje lett, de barátai segítségére siettek és megszerezték neki a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat és szépirodalmi melléklapja, a Koszorú, szerkesztői állását. Irodalmi szerepét politikai nézetek is kezdték gyarapítani.
Az 1832-36-os országgyűlés felosztatása alkalmából írta a Szózatot. Az alig húsz éves Csajághy Laura iránt gyúlt fel benne a szerelem lángja. Később feleségül is vette. A ‘40-es évek végétől már kevesebbet írt. Elveiben elfogadta a vértelen márciusi forradalom vívmányait. A világosi katasztrófa testileg-lelkileg összetörte. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt.
Kiemelkedő műve a Vén czigány. Betegsége 1853 őszére komolyabbra fordult, és 1855 november 19-én meghalt.
Szózat
Vörösmarty 1836-ban írta a reformmozgalmak megtorpanásakor. Üzenete a Szózatban a hazaszeretet. A Szózat felhívás, kiáltvány a magyar nemzethez.
Az 1-2. vsz. I. szám 2. személyben beszél, így bensőséges kapcsolatot alakít ki az olvasóval. Kulcsszava a rendületlenül. A magyarnak hazáját kell szolgálnia, mert itt született és itt hal meg. Ezt ellentéttel fejezi ki-bölcsőd, sírod, ápol, eltakar. A haza és a nagyvilág egymással szemben álló fogalmak, az egyik befogad, a másik kizár. Máshol lehet, hogy jobban él a magyar, de csak hazájában igazán magyar. Ellentét: áldjon-verjen, éled-halnod.
A 3-4. vsz. a múltat említi meg, a honfoglalást.
Az 5-6. vsz. hangulata feszesebb lesz. A szabadság metaforát használja, mert ebben az időben jellemző volt a szabadságtörekvés. A nemzet megmaradása a cél, ez kap központi hangsúlyt. A nemzeti túlélés.
A 7. vsz. bírálva, elismerve szól a többi néphez. Folytatható-e az ezredévi szenvedés? Hogyan alakul a jövő? Ezek a kérdések foglalkoztatják a költőt.
A 8-9. vsz. tagadva bizonyít, amit ismétlésével nyomatékossá tesz: „Az nem lehet”, hogy a szabadságtörekvések nem érték el céljukat.
„Ész, erő, s oly szent akarat” – a reformkor mottója.
A 10-11. vsz. két dolog közül lehet választani. Hiszünk a reformkor győzelmében, és nemzetünkre jobb idő köszönt, vagy nem teszünk semmit, és a magyarság kipusztul.
A 12. vsz. a többi nemzet siratja a magyarságot.
A vers az úgynevezett skót balladaformára épül. A félrímekkel ellátott 8 és 6 szótagos jambusi sorok váltakozásaiból felépülő négysoros strófaszerkezet. Maga a forma zaklatott, ellentmondást rejt magában. Az alliterációk gyakorisága, múlt idejű igealakok használata ünnepélyes komolyságot ad a műnek.