A romantika irodalmából: Puskin Anyegin

Puskin (1799-1837): művelt, sokat tapasztalt; az orosz irodalom első világirodalmi szintű írója; nagyon meghatározó, az addigi tendenciákat összesítő és újakat elindító

Jevgenyij Anyegin: Puskin főműve

keletkezés: dél-oroszországi „száműzetése” idején kezdte el ’23-ban, hazatérése után, ’30-ban fejezte be Bolgyinóban, a kolera miatti vesztegzár idején; ezalatt a hét év alatt többször átírta, átformálta, terjedelmi terveit mindig alább adta, így lett 8 fejezet (a megírás alatt két részletben ki is adta)

műfaj: verses regény: jellegzetes, népszerű romantikus műfaj (főleg Byronnál); nem csak formailag verses, hanem a líraiság ugyanolyan fontos, mint az epikusság (személyes érzelmek, reflexiók)

romantikusság: már részben realista mű: szereplői romantikusak, de ezt negatívan szemléli, sorsuk is emiatt alakul rosszul

cselekménymenet: egyszerű, egy szálon fut, nincsenek kitérők

eposzi kellékeket összekeverve, hiányosan alkalmazza (játékos), de pl. in medias res megvan

lírai részek: elvágyódásról, barátokról, szerelmekről, emlékekről szólnak

az író szerepe:: nem csak a címszereplő főhős, hanem az író is az: belép, megjelenik a cselekményben, saját magáról ír, hogy hogyan látja a világot; regénye szereplőihez érzelmileg kötődik; őt ismerhetjük meg a legjobban, folyton közbeékeli a róla szóló részeket

szereplők:

Anyegin: byroni jellem; Puskinhoz hasonló; könnyelmű, felszínes műveltségű ember (csak hogy legyen mit fitogtatnia); nagy csábító, piperkőc divatfi; nem tudja magát lekötni, mindent megun, csak rövid ideig lelkes: élete tartalmatlan; magára erőltette a spleent, ami akkor divat volt (Puskin emiatt kedveli meg)

eldobja a nagy lehetőséget: Tatjána szerelmét, párbajban megöli legjobb barátját, Lenszkijt, ezzel elhibázva életét

Lenszkij: azonos származás, életkor; romantikus költő, lelkes, Anyegin ellentéte; jóhiszeműen rajong az eszmékért (Németországból tért haza, nagy hatással volt rá); Anyeginnel jó barátok lesznek, de a köztük lévő ellentét okozza végzetét (legyőzi a realitás)

Olga: egyszerű, jellemtelen lélek; szép, de üresfejű; felszínes, könnyelmű, csak férjhez akar menni; Lenszkij menyasszonya, majd halála után egy ulánushoz megy (kilép a regányből)

Tatjana: Olga nénje, kulcsfigura; nagyon érzékeny, befelé forduló, érzelmes, kifinomult; nem szokványos nő, rengeteget olvas; őszinte, nyílt, kötődik az orosz tájhoz;

Anyegint határozott, eszményi jellemnek látja, beleszeret és megírja elhíresült levelét (ő kezdeményez); Anyegin visszautasítja, és ezek után már egyikük sem lehet boldog

jellemzők: az író, kiadó Pletnyovnak ajánlja; nem akar széles közönséget, csak pár irodalomhoz értő figurának írja; tele van utalással egyrészt a klasszikusokra, másrészt a kortársakra, harmadrészt az orosz irodalom és egyéb művészetek képviselőire (sokszor nagyon aktuális): több száz célzás; kommentárok: a nyelvhez való hozzáállásáról (nem tisztán orosz, idegen szavakat használ, gyakran direkt ellentmondásos; ironikus, bíráló); az egész mű töredezett, be nem fejezett (direkt)