A belső bajokkal küszködő Ausztria önhitt vezetői maguk mentek a háború elé. A régen várt háborús életre villanyozta a magyar emigrációt is. Az események kulcsa III. Napóleon kezében voltak. Ezért ragaszkodott Kossuth ahhoz, hogy Magyarországon csak akkor lehet fölkelés, ha földünkre francia csapatok lépnek. Hiába alakult meg azonban a magyar légió, III. Napóleon a solferínói győzelem után Cavourt és a magyarokat egyaránt becsapva, sebtében fegyverszünetet kötött. Keserű volt a bizonyság: a dinasztikus nagyhatalmi politika csak eszköznek tekinti a nemzeti mozgalmakat. A háborús vereség leleplezte az új-abszolutizmus gyöngeségeit. Bachot menesztették. Ferenc József teljhatalma erejével alkotmányos elemeket ötvöző alaptörvényt ajándékozott népeinek. Ez volt az októberi diploma (1860. október 20.) Ferenc József elsősorban a magyar fölkeléstől félve kötötte meg a fegyverszünetet. Már az októberi diplomát, de még inkább a centralisztikus februári pátenst az 1861-ben összehívott magyar országgyűlés egységesen visszautasította. A képviselők ragaszkodtak az 1848-as törvényekhez. Nézeteltérés a képviselők között látszólag csak abban volt, hogyan fejezzék ki véleményüket. Deák a szokásos, királyhoz intézett felirat mellett érvelt. A képviselők többsége nem ismerte el Ferenc Józsefet törvényes uralkodónak és ünnepélyes határozat kimondását kívánta. A véleménykülönbség sokkal nagyobb volt. Deák és a Felirati Párt az 1848-as törvényeket maximumnak tekintette, Teleki László és a Határozati Párt számára 1848 a minimum volt. Teleki keserűen tapasztalta, hogy törekvéseiben a Határozati Párton belül saját párthívei is egyre kevésbé támogatják. a döntő szavazás előtt Teleki öngyilkos lett. Deák és a Felirati Párt győzött. A hatalom bécsi birtokosai Deák feltételeit is visszautasították, és föloszlatták a magyar országgyűlést.
A nyílt önkényuralmat a miniszterelnök Schmerling is átmenetinek tartotta. Az 1861-65-ig tartó időszakot ezért nevezték provizóriumnak. A kormányzat tapogatózását követően Deák a Pesti Naplóban 1865 húsvétján közzétette álláspontját. A ’48-as állapotok visszaállítása helyett egy olyan alkotmányos rendezést tett kiindulópontjává, mely az állami önállóság egy részének föladásával Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható. A megegyezés hívei Bécsben is fölülkerekedtek, és Schmerlinget menesztették. 1865. decemberében Ferenc József összehívta az országgyűlést.
A königgrätzi csatavesztés után az események fölgyorsultak. A Habsburg Birodalom nagyhatalmi állását csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. Az alkut megkönnyítette, hogy Deák ajánlatát Ausztria veresége ellenére is fönntartotta.
1867 elején gróf Andrássy Gyulát kinevezték magyar miniszterelnöknek. Az összehívott országgyűlés becikkelyezte a kiegyezési törvényt. A talpig magyar ruhába bújt Ferenc Józsefet királlyá koronázták. A kiegyezés előnyei és hátrányai abból fakadnak, hogy mennyit vesztett el és mennyit szerzett az önálló magyar államiságból. A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés és a közoktatás fejlesztésére. A kiegyezést azonban a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben lévő nemzete kötötte meg a többi nemzetiség kizárásával. S a két egyezkedő, az osztrák-német és a magyar is kölcsönösen elégedetlen volt. A kiegyezést reális kompromisszumként értékelhetjük, mert megfelelt az erőviszonyoknak. Ez a kompromisszum azonban nem volt továbbfejleszthető.