Gorkij: Éjjeli menedékhely
Kosztiljov éjjeli menedékhelyén élnek összezsúfolva a társadalom reménytelen számkivetettjei. Akad köztük tolvaj és utcalány, levitézlett mágnás és nyomorgó becsületes ember. Sem otthonuk, sem biztos megélhetésük, némelyiküknek már neve sincs. Múltjuk van csak, valami homályos régi bűnnel, és a kíméletlen társadalmi rend nem enged többé emberi életet számukra. Keserves boldogtalanságban élnek mindannyian.
Nasztya az utcalány ponyvaregények romantikájába menekül. A lezüllött báró durva gúnyolódásával még ezt az örömöt is elvitatja tőle. Klescs, az elszegényedett lakatos büszke arra, hogy ő becsületes munkával keresi kenyerét, de önbecsülése nagyon is indokolatlan, hiszen szívtelen, durva ember, aki feleségét, Annát, halálos tüdőbajba hajszolta, és még most sincs egy jó szava sem a szerencsétlenhez.
Ellenséges érzésekkel figyeli a körülötte kavargó emberi sorsokat Bubnov, a hajdani szűcsmester is. Az ital vitte a lejtőre a valaha népszerű és tehetséges színészt. Szervezetét átjárta a gyilkos méreg. Csak nagyritkán vannak tiszta pillanatai, amikor kétségbeesve eszmél rá, hogy hová süllyedt. Hozzá hasonlóan értelmes és művelt ember volt hajdani életében Szatyin, a távírász is. Ma már csak kiábrándult bölcselkedő, notórius hamiskártyás. Emberülésbe keveredett, és a börtönben társaihoz züllött.
A nyomorúság vámszedői, a házigazdáék sem boldogok. Kosztiljovot, a vén fösvény orgazdát felesége, az életerőtől kicsattanó Vaszilisza pokolba kívánja, de tönkreteszi ártatlan fiatal húga, Natasa életét is, mert érzi hogy szeretője, a tolvaj Vaszka Pepel már ráunt, és testvérére vetett szemet.
A kavargó szenvedélyek, célt tévesztett emberi sorsok e vigasztalatlan gyűjtőhelyére új jövevény érkezett, Luka, a ravasz öreg vándor. Múltjáról keveset beszél. Lehet, hogy szökevény, de talán csak kifogyhatatlan érdeklődése az élet minden titka iránt űzi vénségében is mindig más tájakra. Halk szavu, barátságos ember. Csakhamar ő lesz a középpontja a sok nagyhangú nyomorult életének. Abban különbözik társaitól, hogy nemcsak a maga bajával törődik. Szent hazugságokkal, jóságos mesékkel vigasztalja a többi elesettet.
Anna halálát megkönnyíti. A színészbe reménységet önt: arra bíztatja, hogy keresse fel az alkoholistákat kigyógyító szanatóriumot. Pepelt, a tolvajt rábeszéli, hogy induljon Natasával magaszántából Szibériába, hogy ott becsületes, új életet kezdjenek. Kegyes lódításaival pillanatnyi vigaszt ad a szerencsétleneknek, de arra, hogy sorsukon lendítsenek, hazugságból nem lehet erőt meríteni.
Érezheti ezt Luka maga is, mert a menedékhely életének válságos pillanatában, amikor a házigazdáék között kitör a botrány Natasa és Vaszka egyessége miatt, és a gonosz Vaszilisza végre elteszi láb alól gyűlölt férjét, a vén vigasztaló búcsúszó nélkül elszelel.
A gyilkosság mindannyiuk életét felkavarja. A most már gyűlölködő hajdani szeretők, Vaszka és Vaszilisza egymásra akarják hárítani a bűnt. A szerencsétlen Natasa, akit gonosz nénje leforrázott, nem hiszi többé, hogy Vaszka valóban szereti, és meg akarta ebből a pokolból menteni. Amint lábra tudott állni, nyoma veszett. A megfogyatkozott kvártélylakók új háziasszonya eddigi lakótársnőjük, a lepénysütő Kvasnya lett. A felizgatott kedélyek lecsillapodtak. Eszükbe jutott az öreg vándor. Van aki szeretettel, van aki haraggal emlékszik rá. Szatyin értette meg egyedül az öreg vigasztalót.
Arthur Miller: Az ügynök halála
Arthur Miller ma élő író. Az 1940-es években munkálkodott. Ráfogták, hogy szimpatizál a kommunista pártokkal. Marilyn Monroe volt a felesége. Tökéletesen ismerte a ‘40-es, ‘50-es évek Amerikáját, amit a gazdasági fellendülés jellemzett.
A darab két idősíkot mutat be. Willy Loman a darab elején öreg ember, a másik idősík a fiatalsága. A foglalkozása utazóügynök. Úgy véli, hogy jó a rábeszélőképessége, és mindig abban reménykedik, hogy a következő nap sikeresebb lesz. Ebben az illúzióban él, de a darab végén rájön, hogy elrontotta az életét. Rájön, hogy a kertesház, amit végre kifizetett, és az övé lett, már nem a régi. A hűtő részleteit is fizetnie kell, ráadásul a kocsit is összetöri. Fáradt.
30 éves fia, Biff hazajött, és munkát keresett. Willy boldog, mert azt hiszi, hogy jobb állást kap, és fia is dolgozhat. Willy új körzetet szeretne, hogy ne kelljen neki annyit utaznia. A főnöke fiatal, Charley nevű barátjának fia. A fiú azt tanácsolja neki, hogy pihenjen inkább, mert azt nem meri megmondani neki, hogy elbocsátaná.
Biff fiatalkori barátja főnök lett. Mikor Biff munkát keresett, nem ismerte meg őt régi cimborája. Ezek így konkrétan nem tudódnak ki, hanem összekeverednek a múlt képeivel.
Willy rájön, hogyha nagybátyjával ment volna el, milliomos lehetett volna, de ő azt hitte, hogy az ügynökösdi gyors sikert hoz majd. A könnyebb utat választotta. Csak fecsegő, nem szavahihető ügynök lett. Azt hitte, hogy öregkorára megtarthatja tekintélyét.
Biff életét is ő rontotta el. A fiúnak 17 éves korában azt mondta, hogy ne tanuljon, csak sportoljon, mert így könnyebben bekerülhet az egyetemre. A fiú elhitte. Egy nap hazatért egy labdával, amit ellopott. Az apja nem szólt érte semmit. Mindig csak dédelgette. Biff megbukott matematikából, és nem engedték érettségire. A szomszéd fiú, Bernard felajánlotta segítségét, de Biff ahelyett, hogy elfogadta volna, inkább apja után ment Bostonba. Segítségét akarta kérni, hogy beszéljen a tanárjával, de csalódott. Apját egy nővel találta, ráadásul ki is tuszkolta őt a szobából. Semmilyen iskolai végzettséggel nem rendelkezett. Több apró munkahelye volt. Lopott is azért, hogy megélhessen. Teljesen lezüllött. Most hazajött pénzt kérni.
Vacsorát szerveztek testvérével, Hap-pel. Mindenki hazudik, senki sem említi kudarcát. Biff pénzt kér egy új üzlet megnyitására. Willy úgy gondolja, csak úgy adhatna pénzt fiának, ha meghalna, és a biztosító fizetne. A mű végén autóbalesetben meghal. Halála menekülés az élettől és önfeláldozás egyben.
Rekviemmel zár (utószó). Hatalmas temetést szerveznek, de senki sem jön el. Biff rájön, hogy nem akar úgy járni, mint az apja.