Móricz Zsigmond élete, újszerű parasztábrázolása novelláiban



A magyar széppróza Móriczcal zárkózott fel az európai realizmushoz. Pályája a Nyugat-mozgalomhoz kapcsolódott.

1879-ben született Tiszacsécsén. Édesapja, Móricz Bálint, nagy becsvággyal rendelkező ötholdas kisparaszt, édesanyja, Pallagi Erzsébet, egy elszegényedett, árva, de művelt és rátarti kisasszony volt. Kilencen voltak testvérek, s ez súlyos anyagi gondot okozott a családban. Móricz Zsigmondot anyai nagybátyjához küldik. 1890-ben a debreceni református kollégiumban kezdte meg tanulmányait, a sárospataki, majd a kisújszállási kollégiumban folytatta. Ekkor már elhatározta, hogy író lesz. Az érettségi után teológus, jogász- majd bölcsészhallgató lett, egyetemi tanulmányait azonban nem fejezte be. 1903 végén bekerült az akkor induló Az Újság szerkesztőségébe a gyermekrovathoz. A Kisfaludy Társaság megbízásából részt vett a Szatmár megyei népdal- és népmesegyűjtésben.

1905-ben vette feleségül Holics Eugéniát, aki Janka néven vonult be az irodalomtörténetbe.  A házasság azonban nem hozott boldogságot Móricz számára. Nem voltak egymáshoz valók. A nő féltékeny volt mindenre és mindenkire, az író munkáira és sikereire. 1925-ben az asszony öngyilkos lett.

A Hét krajcár sikere (1908) hozta meg Móricznak az írói hírnevet, s Ady barátságát. Az elismerés szinte gátakat szakított fel benne: egymás után, gazdag termékenységgel írta novelláit, regényeit, színdarabjait. Az írói sikere s a könyvek, folyóiratok egyre emelkedő tiszteletdíjai véget vetettek a korábbi évek garasos kuporgatásainak. 1915-ben önként jelentkezett haditudósítónak. A Tanácsköztársaság idején élénk tevékenységet fejtett ki. Járta az országot, s lelkes hangú riportokban számolt be az élet új változásairól.

Második házassága Simonyi Mária színésznővel (1926) is boldogtalan volt, s egy évtized múlva fel is bomlott.

1929 és 1933 között Babitscsal együtt szerkesztette a nyugatot. 1939-től élete végéig szerkesztette a Kelet Népe című folyóiratot. Felkarolta a ‘30-as években induló népi írókat, helyet biztosított nekik a lapjában. Alkotóereje teljében váratlanul érte a halál 1942 szeptember 4-én. Agyvérzés vetett véget az életének.

Parasztábrázolás: Móricz paraszti témájú novellákkal kezdte írói pályafutását. Régebben romantikusra színezett parasztképeket ábrázoltak. Ezzel a faluképpel szembeszállt, meg akarta láttatni a hazug felszín mögött a szegénységet, az elégedetlenséget, sőt, a nyomort. Az egyéni szenvedés vezette el mások szenvedéséhez.

Novellái:

– Tragédia

– Szegény emberek

– Barbárok

– Úri muri

Novella: elbeszélés, viszonylag rövid terjedelmű epikai mű prózai formában. Cselekménye zárt, rendszerint egyetlen eseményt vagy eseménysort mutat be, kevés szereplővel.

Tragédia

A Tragédia című novellája már a lelket is deformáló, a komikumot súroló sajátos kelet-európai nyomorról, az örökös éhezésről szól.

Téma: evés, lehetetlen vállalkozás

Főszereplő: Kiss János (napszámos)

Novella expozíciója (felépítése):

1., rövid, tömör, a lakodalomról van szó

2., Kiss János bemutatása. A lakodalom evéssel kapcsolatos oldala egyre nagyobb jelentőséget kap: „kieszi a vagyonából”-lehetetlen vágy.

3., Eljön a lakodalom napja. Móricz Zsigmondnál megjelenik a naturalizmus. Kiss József tette nem oldott meg semmit, s észre se vették, hogy megpróbált valamit tenni. Ez a TRAGÉDIA.

Nyelvezete: egyszerű, sok a rövid, odavetett mondat.

Gúny: a humoros, komikus és szatirikus művek jellegzetes stíluseszköze. Az író egy személy vagy jelenség vonásait, hibáit erősen, néha a képtelenségig túlozva mutatja be.

Szegény emberek

A háborúellenes kisregény lélekábrázolás, bemutatja, hogy hogyan tette tönkre a háború az embert, a lelket. Főhőse egy meg nem nevezett katona, aki 26 hónapos frontszolgálat után 28 napi szabadságra jött haza. Családját nyomorban találja itthon, s megpróbálja a lehetetlent: 28 nap alatt biztosítani szeretné számukra a megélhetést.

Téma: háború

Terjedelme: hosszú

Fő cselekménye: gyilkosság, rablás

Ideje: I. világháború

Expozíció:

1., a rablás megfogalmazódik a katonába

2., háborús képek

3., rablás, gyilkosság

4., gyilkolás után emberekkel beszél

5., feleségével

6., vásár

7., rendőrség

A katona nem tud különbséget tenni a háború és a valóság között.

Barbárok

Pályája második felében, 1931-ben írta. Nyelvezete egyszerű, sok tájleíró elemet tartalmaz. A párbeszédek szűkszavúak, jellemző a juhászokra beszédjére, hiszen hónapokig egyedül vannak. A mű 3 részre bontható.

Az 1. részben megismerkedünk a becsületes Bodri juhásszal és fiával, akik a nyájakat legeltetik. Az egyik napon két rosszhírű ember érkezett hozzá Veres juhász és társa személyében. A szép szíj ürügyén vitába kerekedtek a juhásszal, valós céljuk azonban a nyáj megszerzése volt. A vita tragédiával végződött: a támadók megülték Bodri juhászt és fiát. A holttesteket elásták, a nyájat elhajtották.

A 2. részben megismerkedhetünk Bodri juhász feleségével, aki férje és fia keresésére indult. Véletlenül éppen  a gyilkosokkal találkozott. Kedvesen fogadták az asszonyt, de az gyanút fogott és hamarosan otthagyta őket. Abban az évben nem találta meg szeretteit, ezért a következő évben kutyát is vitt magával. A kutya nemsokára rátalált a holttestekre, az asszony pedig feljelentést tett Veres juhász ellen, akit időközben Szegeden más bűntettei miatt már börtönbe zártak.

A 3. részben  a  vizsgálóbíró  vallatja  a  juhászt,  aki  a  kérdések következtében ellentmondásba keveredett. Végül a bizonyíték (kivert szíj) felmutatásakor beismerő vallomást tett. Sorját nem kerülhette el, akasztófára került.

A mű végén a vizsgálóbíró megjegyezte: „barbárok”. Igaza volt, hiszen különös kegyetlenséggel végeztek áldozataikkal. Mélyebb értelme is van: az író barbárnak tekinti a fennálló társadalmi rendet, amely nyomorúságra és tudatlanságra kárhoztat milliókat.