Hang: a beszéd legkisebb alkotóeleme. A hangok egymáshoz kapcsolódva alkotják a szóelemeket és a szavakat.
A beszédhangok képzése:
A beszédhangok képzésében nagy szerepet játszik a tüdő, a légcső, a hangszalagok, a garatüreg, a nyelv, a fogak, az orrüreg és a szájüreg. Ezek a hangképző szervek.
Betű: a beszédhangok írásban megjelenő jelei.
Fonéma: a nyelvi rendszer része, a beszédhang nyelvi formája.
A hangok rendszere
Magánhangzók Mássalhangzók
– a levegő akadálytalanul távozik a – a levegő akadályba ütközik a száj-
szájüregből, üregben,
– képzésükkor zönge keletkezik, – lehetnek zöngések és zöngétlenek,
– időtartam szempontjából: rövidek – időtartam szempontjából: rövidek
és hosszúak, és hosszúak,
– önmagukban is alkothatnak szótagot. – csak magánhangzóval alkothatnak
szótagot.
A magánhangzók
| Mély magánhangzók | Magas magánhangzók | |||
| ajakkerekítéses | ajakréses | ajakkerekítéses | ajakréses | |
| Felső nyelv-
állású |
u, ú |
ü, ű | i, í | |
| Középső nyelv-
állású |
o, ó | ö, ő | é | |
Alsó nyelv-állású |
a | e | ||
| Legalsó nyelv-állású | á | |||
A magánhangzótörvények
Hangrend: a magánhangzók típusát szabályozza a szavakban.
– magas: csak magas mgh.-kat tartalmaz.
– mély: csak mély mgh.-kat tartalmaz.
– vegyes: magas és mély mgh.-kat is tartalmaz.
Illeszkedés: ajakműködés szerint is illeszkednek a mgh.-k.
Hiátustörvény: a szavakban két mgh. kerül egymás mellé, ilyenkor egy ejtéskönnyítő j hangot toldunk be.
A mássalhangzók
| A képzés helye szerint | |||||||||
| ajakhangok | foghangok | szájpadláshangok | gégehang | ||||||
| zön-gés | zön-gétlen | zön-gés | zön-gétlen | zöngés | zön-gétlen | zöngés | zön-
gétlen |
||
| A képzés módja szerint |
Zár-hangok |
b | p | d | t | g | k | – | – |
| Orr-
hangok |
m | – | n | – | ny | – | – | – | |
| Rés-
hangok |
v | f | z, zs, l | sz, s | j=ly | – | – | h | |
| Zár-rés
hangok |
– | – | dz, dzs | c, cs | gy | ty | – | – | |
| Pergő
hang |
– | – | r | – | – | – | – | – | |
A mássalhangzótörvények
– Zöngésség szerinti részleges hasonulás: két egymás mellé kerülő msh. közül az előbb álló zöngésség tekintetében alkalmazkodik a mögötte állóhoz (vasban).
– A képzés helye szerinti részleges hasonulás: az n+p, n+b, n+gy és az n+ty hangok találkozásakor keletkezik (színpad).
– Írásban jelölt teljes hasonulás: két egymás mellé kerülő msh. közül az egyik a másikkal azonossá válik és ezt írásban is jelöljük (késsel).
– Írásban jelöletlen teljes hasonulás: két egymás mellé kerülő msh. közül az egyik a másikkal azonossá válik és ezt írásban nem jelöljük (hagyja).
– Összeolvadás: két találkozó msh. helyett egy harmadikat ejtünk (tetszik).
– Mássalhangzó-rövidülés: egy hosszú és egy rövid msh. kerül egymás mellé, s a hosszú hang ejtésben megrövidül (otthon).
– Mássalhangzó-kiesés: három egymás mellé kerülő msh. közül a középsőt nem ejtjük (mondta).