Hangtan

A hang keletkezése: A tüdőből kiáramló levegő megrezegteti a két hangszalagot, majd a szájüregbe kerül a hangképző szerveinkhez és onnan a szájüregen vagy az orrüregen távozik.

A hangképző szervek: garat, hangszalagok, innyvitorla, szájpadlás, nyelv, fogak és a két ajak.

A betű a hang írott képe. Ezt leírjuk, látjuk, elolvassuk, a hangot kiejtjük és halljuk.

a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, q, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.

Ebből kétjegyűek: cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs.

Háromjegyűek: dzs.

A magánhangzók ejtésekor a kiáramló levegő megrezegteti a hangszalagokat és akadály nélkül távozik a szájüregből, ezért önmagukban kiejthetők.

A magánhangzók a nyelvállás szerint lehetnek:

mélyek: a, á, o, ó, u, ú

magasak: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű.

Időtartam szerint lehetnek:

rövidek, ezeket ékezet nélkül, vagy ponttal jelöljük.

hosszúk, ezeket egy vagy két ékezettel jelöljük.

A szavakban a magánhangzók különbségei szerint beszélünk magas, mély vagy vegyes hangrendű szóról.

Ha a szóban csak magas magánhangzók vannak, akkor magas hangrendű a szó. Ha a szóban csak mély magánhangzók vannak, akkor mély hangrendű a szó. Ha a szóban minkét fajta magánhangzók vannak, akkor vegyes hangrendű a szó.

A nyelv illeszkedési törvénye (a magyar nyelv):

– ha a szótőben mély magánhangzók vannak, akkor a toldalék is mély hangrendű lesz.

– ha a szótőben magas magánhangzók vannak, akkor a toldalék is magas hangrendű lesz.

– ha a szótő vegyes hangrendű, akkor a toldalék rendszerint az utolsó magánhangzóhoz illeszkedik. Ezért a toldalékoknak változatai vannak.

A mássalhangzók kiejtésekor a hangszalag rezeghet, ez zöngés hang, vagy nem rezeghet, ez zöngétlen hang.

A kiejtés módja szerint a levegő akadályba ütközik (ajak), ezek a zárthangok, vagy résen át folyamatosan ejthetők.

A mássalhangzók hosszúságát írásban kettőzéssel jelöljük.