Berzsenyi Dániel – Elégiák és episztolák

Horác, Fohászkodás: Horatius követőjének  mondja magát, az ő eszméi szerint vall az élet örömeinek megragadásáról, a kevéssel való megelégedés öröméről, a közélettől elhúzódó csendes idilli örömökkel megszépített életmódról.

Osztályrészem: Berzsenyinél mindezek csak vágyott ideák, s nem megvalósult rend. A példaképet magasztaló költemények, a megelégelést dicséretét hirdető alkotások is megtelítődnek be nem vallott nyugtalansággal. A megénekelt idilli örömök után váratlan, segélyt kérő fohász hangzik fel, melyben a költészet megszépítő ajándékáért könyörög élete vadonában.

A közelítő tél általánosabb, egyetemesebb jelentőségű válságról ad képet. Eredetileg Ősz volt a címe, de Kazinczy javaslatára megváltoztatta. Időszembesítő vers. A múlandóság az egyik értelmezési lehetősége a versnek.

Levéltöredék barátnémhoz: létösszegző vers. Metaforikus gondolkodásával Berzsenyi a romantikát előlegezi. Ütemhangsúlyos sorfaja van. A költő figyelme önmagára irányul. Magány a költő életének reálisan bemutatott helyzetképe.

3-4. vsz.-ban megindul az ábrándozás folyamata.

5. vsz. a korábbi reális képsor életsorsát összegző jelképpé emelkedik. Így lesz a magányos szüreti este az élet estéjévé, az öregedés jelképévé. Nincsenek antik utalások.

Elégia: bánatos alaphangulatú, többnyire bölcselkedő történetű költemény. Fájdalmat, bánatot kifejező lírai műfaj.

Episztola: egy meghatározott személyhez intézett, verses formájú levél. Gyakran általános érdekű tárgyat dolgoz fel.

Metafora: két fogalom tartalmi hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapuló azonosítása, amelyben a két elem együtt hat. Lehet teljes és egyszerű metafora.

Pictura: a természet, tájak, évszakok, emberek leírása.

Sentencia: az antik költők bölcs mondásainak, tanításainak, részletező kifejezése a retorika szabályai szerint.

Hangutánzó szavak: embereknek, állatoknak, továbbá a természetnek és a környezetek jellemző hangjait, zajait beszédhangokkal utánzó, érzékeltető szavak.

Hangfestő szavak: a mozgások, cselekvések, tulajdonságok hangulatát hangalakjukkal megéreztető, gyakran tréfás, gúnyos hatású szavak.