A beszéd és az írás legkisebb összefüggő egysége. A mondat kifejezi a beszélő szándékát, érzelmét, mondanivalójának egy részét.
1., A beszélő szándéka szerint lehet:
a., kijelentő mondat: Egyszerű közlést, nyugodt hangú meg-állapítást jelent. A beszédben a hangsúlya egyenletes, nyugodt, hangleejtése ereszkedő, írásban a mondat végére pontot teszünk. Pl.: Ma este későn megyek haza.
b., kérdő mondat:
-eldöntendő: a válasz igen vagy nem lehet. A hangsúlya nyugodt, hangleejtése emelkedő, ereszkedő. Pl.: Látod ezt?
-kiegészítő: a válasz hosszabb terjedelmű, a kérdés kérdőszóval kezdődik, a hangleejtés ereszkedő. Mondatvégi írásjele a kérdőjel. Pl.: Hogy vagy?
c., felkiáltó mondat: hangsúlya erőteljes, hangleejtése eresz-kedő. Érzelmet fejez ki. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. Pl.: Fáj az ujjam!
d., felszólító mondat: Kérést, parancsot vagy tiltást fejez ki. Hangleejtése ereszkedő, mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.
-tiltószavak: ne, se
-tagadó szavak: nem, sem
e., óhajtó mondat: Érzelmet, vágyat fejez ki. Gyakran indulat-szóval kezdődik, az állítmány feltételes módú. Hangleejtése lebegő. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.
2., Mind az öt mondatfajta lehet állító vagy tagadó:
– Tagadó kijelentés: Pl.: nem akarok elmenni ma délután.
– Tagadó óhajtás: Pl.: Ó, bárcsak ne mennék haza!
– Tagadó felkiáltás: Pl.: Ne nyúlj a ládához!
– Kérdő eldöntendő: pl.: Nem kérsz kekszet?
– Tagadó kiegészítő kérdés: Pl.: Miért nem kérsz kekszet?
A felszólító mondatot, ha tagadom, akkor tiltó mondat lesz.
3., A mondat szerkezete:
Lehet egyszerű, amely egy tagmondatból áll, egy kijelentést tartalmaz.
Fajtái:
–tőmondat, amelyben csak alany és állítmány van.
–hiányos mondat: amelyből az alany vagy az állítmány hiányzik, de beleérthető.
–bővített mondat: a fő mondatrészek mellett bővítmények is vannak (tárgy, határozók, jelzők).