Statikus és dinamikus beruházás-gazdaságossági kalkulációk összehasonlítása. A nettó jelenérték és a hozam-költség aránymutató értelmezése.

Számviteli értelemben beruházásnak csak a tárgyi eszköz beszerzését, létesítését, ill. saját vállalkozásban történő előállítását tekintjük.

A beruházások előkészítése és megvalósítása

• A beruházás céljának megvalósítása.
• A beruházás során megvásárolni, ill. létesíteni kívánt eszközök kiválasztása.
• A beruházás megvalósításához rendelkezésre álló források számbavétele.
• A kiválasztott eszközzel feltételezhető működés, üzemelés megszervezése.
• A beruházási változatok gazdaságosságának elemzése.

A beruházási döntések sajátosságai

• A beruházások révén megvalósított létesítmények általában hosszú élettartalmúak, így a kapcsolódó bevételek és kiadások is hosszabb időtávon merülnek fel.
• A tárgyi eszközök mobilitása korlátozott.
• A beruházások során létrehozott eszközökhöz, azok működéséhez, speciális költségek kapcsolódnak.
• Mezőgazdasági termelés esetén, a termelés paramétereinek előrejelzése még nehezebb.

A pénzügyi és a beruházási döntések összeegyeztetése

A beruházások finanszírozási módjának kiválasztásakor minden vállalkozás vezetése igyekszik összeegyeztetni a pénzügyi döntést a beruházási döntéssel. A drága (magas kockázatú) tőkét legjobb olyan esetekben alkalmazni, amikor a beruházás nagy kockázattal jár.

A beruházások gazdaságossági vizsgálatakor alkalmazott eljárások, kalkulációk

A gazdasági mennyiségek időbeli súlyozása

A pénz időértékét objektív és szubjektív tényezők egyaránt befolyásolják.

Kamatláb: egyrészt összemérhetővé teszi a különböző időpontokban felmerülő pénzértéket, másrészt a befektetett tőkére vonatkozóan meghatározza annak minimális jövedelmezőségi követelményét (hozadékát). A gazdasági mennyiségek időbeni összemérésekor az ún. kalkulatív kamatlábat alkalmazzuk, amelynek nagyságát meghatározza a pénz iránti kereslet.

Gazdasági mennyiségek időbeli súlyozása:

i (átlag) = i_s × S + i_h × H

S + H

i (átlag) = a befektetés kalkulatív kamatlába; S = a saját tőke összege; is = a saját tőke kalkulatív kamatlába; H = hitel összege; ih = a hitel kamatlába.

A beruházás-gazdaságossági számítások során alkalmazható mutatók

A tőke visszatérülését a beruházások üzemeltetésekor a költségek között elszámolt értékcsökkenési leírás biztosítja. Feltétel ég, hogy az ár a költségeken kívül tartalmazza a befektető által elvárt tőkehozadékot is. A tőkehozadék az egyszeri befektetéssel elérhető bevételek diszkontált értékének (jelenlegi érték) és a bevétel érdekében felmerült költségek diszkontált értékének a különbözete. Ezzel szemben a tőke megtérülése azt jelenti, hogy az élettartam alatti hozadék legalább akkor legyen, mint amekkora összeget más, alternatív befektetéssel ugyanakkora idő alatt el lehetne érni.

A beruházások gazdaságosságának megítélésével kapcsolatban több fontos tényezőt kell ismerni (pl. üzemeltetési időszak, elérhető éves árbevétel növekedés és költségvonzata, stb.). Önmagában egy beruházás-gazdaságossági mutató kevés a helyes döntés meghozatalához.

A beruházási változatok gazdaságosság szerinti rangsorában azt, amelynek kivitelezésére a források is biztosítottak, a gazdaságosság pénzügyileg realizálható szintjének nevezzük.

A beruházásokkal kapcsolatos ráfordításokat két csoportba lehet sorolni:

• Az egyszeri ráfordítások, amelyek a beruházás létesítésével kapcsolatosan merülnek fel.
• Folyamatos ráfordítások, a folyamatos működés során merülnek fel.

A beruházások hasznosságát kifejező pénzügyi eredmény az adózás előtti, valamint az adózás utáni eredmény. Az adózás utáni eredmény alapján számítható a befektetés megtérülése. A beruházás-gazdaságossági mutatókat aszerint, hogy figyelembe veszik-e a pénz időértékét, vagy sem, két típusba sorolhatjuk. Léteznek:

• Statikus és
• Dinamikus beruházás-gazdaságossági mutatók.

Statikus módszerek

Viszonylag egyszerűek, azonban nem veszik figyelembe az időtényezőt.

A statikus számítások azzal az előnnyel rendelkeznek a dinamikus mutatókhoz képest, hogy gyorsan számíthatók, ugyanakkor az is igaz, hogy amennyiben egy beruházás életképtelen, tehát nem térül meg statikus számítás esetén, azon felesleges elvégezni az időigényes dinamikus számítások sorozatát, úgy sem lesz életképes.

Befektetés megtérülési idejének mutatója: Azt fejezi ki, hogy a beruházásba fektetett tőke mennyi idő alatt térül meg a beruházással előállítható éves jövedelemből.

Megtérülési idő = beruházott összeg / éves jövedelem.

A beruházási változatok közül az a legkedvezőbb, amelynek megtérülési ideje rövidebb, mivel ekkor csökken a befektetés kockázata.

A fejlesztés jövedelmezőségének mutatója: A beruházás várható hozamát elosztjuk a beruházás ráfordításaival. Alapvető eljárás, hogy adott ráfordítással minél nagyobb eredményt érjünk el, tehát az a beruházási változat tekinthető a legjobbnak, amelynek a jövedelmezőségi mutató értéke a legmagasabb.

Termékegységre jutó fejlesztési költség:

Egységnyi termékre eső fejlesztési költség = E_k + F_k

T

Ek = az egyszeri ráfordítások összege, Fk = a folyamatos ráfordítások összege, T = a beruházás élettartama alatt előállított termékmennyiség naturális mértékegységben kifejezve.

A dinamikus mutatók

• A nettó jelenérték (NPV).
• A belső megtérülési ráta (IRR) meghatározása.
• A megtérülési idő számítása.
• A jövedelmezőségi index, vagy profitindex (PI) meghatározása.
• A hozam-költség aránymutatók (BCR₁ és BCR₂).

A nettó jelenérték

Nettó jelenértéken (Net Present Value = NPV) a tőkebefektetés révén keletkező jövedelmek (hozadékok) diszkontált értéke és a jövedelem érdekében történő egyszeri ráfordítások diszkontált értéke közötti különbözetet értjük.

A nettó jelenérték döntési szabálya:

1. a. Meg kell becsülni azokat a befektetési változatokat, amelyeknek a nettó jelenértéke 0, ill. pozitív.
2. b. Meg kell valósítani azt a beruházási változatot, amelynek az NPV-je a legnagyobb a 0-hoz viszonyítva.
3. c. El kell vetni, azonban azokat a beruházási változatokat, amelyek nettó jelenértéke negatív.

Az a változat a legkedvezőbb, amelyiknek az NPV-je a legmagasabb.

A mutató kiszámításakor a köv. tényezőkre kell különösen figyelni:

• Kamatláb,
• Élettartam,
• Várható kockázat mértéke,
• Árbevétel reális tervezése.

Minél magasabb kamatlábbal számolnak, annál inkább leértékelődnek a későbbi években jelentkező nyereségek.

Hozam-költség aránymutatók (Benefit-cost Ratio = BCR).

A BCR₁ mutató segítségével arra keressük a választ, hogy a beruházási változat teljes élettartama alatt keletkező bevételek és a maradványérték diszkontált összegéből a beruházás egyszeri és a működés folyamatos ráfordításainak diszkontált összege megtérül-e, ill. hányszor térül meg.

BCR₁ = a bevételek diszkontált értékeinek összege + a maradványérték diszkontált összege

az egyszeri ráford. diszkontált értéke + a folyamatos ráford. jelenértékeinek összege

A BCR₂ mutató azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő eredmény diszkontált összegéből a beruházás diszkontált egyszeri ráfordításai megtérülnek-e, ill. hányszor térülnek meg.

BCR₂ = (bevételek – folyamatos ráfordítások) diszkontált értéke

az egyszeri ráfordítások jelenértéke

Ha ezen mutatók alapján kívánunk választani az egymást kölcsönösen kizáró beruházási változatok között, akkor azt a változatot fogjuk preferálni, amelynek a BCR mutatói egynél minél magasabb pozitív értéket vesznek fel.