Az igék kapcsolata az igenevekkel
Az igék és a névszók közt átmenetet képeznek az igenevek. Igéből szóképzéssel alkotjuk őket.
Fajtái: főnévi igenév (beszélni, aludni, fáradozni),
melléknévi igenév – folyamatos (olvasó, nyíló),
– befejezett (olvasott mű),
– beálló (adandó alkalom),
határozói igenév (játszva, látva, tárva)
Az igenevek mondatbeli szerepe: igei és névszói tulajdonságaik következtében alkalmasak arra, hogy többféle mondatrész szerepét betöltsék. Általában a névszói jellegüknek megfelelő szerepet töltik be.
főnévi szerep
-főnévi igenév Leggyakrabban:
alany (Dohányozni tilos!) a dohányzás…
tárgy (Enni kérek) ételt…
célhatározó (Pihenni mentek a hegyekbe) pihenés végett
melléknévi szerep
-melléknévi igenév
minőségjelző (Száradt falevelek elhullanak.)
névszói állítmány (Már érett a gyümölcs.)
mód- és állapothatározó (Fáradtan ért haza.)
határozói szerep
-határozói igenév: igen erős határozói jellege, ezért különféle határozó lehet a mondatban. (Hazatérve azonnal munkához látott.) Főleg mód- és állapothatározó.
-főnévi igenév: erősen őrzi igei jellegét. Ragozott alakjában személyhez kötött cselekvést fejez ki (Nem szabad elkésnem.), ragozatlan alakban jelentése általánosabb (Nem szabad elkésni.).
-melléknévi igenév: igei jellegére utal, hogy idővonatkozást (jelen, múlt, jövő) hordoz. (Pl. A jól tanuló gyereket dicsérik.) A mondat igei állítmánya jelen idejű. Ehhez az idősíkhoz viszonyítjuk a háromfajta melléknévi igenév idővonatkozását (egyidejűség, előidejűség, utóidejűség). Mindhárom igenévhez kapcsolhatunk igekötőt (bevásárolni, elfáradt, bezárva).
A névszók
A névszók ragozási rendszerébe beletartozik valamennyi névszó jellel ellátott és ragos alakja. Egy-egy jel vagy rag jellemző valamelyik névszóra, de járulhat más névszókhoz is.
1., A főnév jelei és ragjai:
-Jelek:
-k: többesjel (folyók, erdők)
-i: a birtok többesének jele (könyvei, házai)
-m, -d, -a, -e, -ja, -je: birtokos személyjel (egy birtokos)
-nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük
-Ragok: a főnévhez járuló ragok a szófaj mondatbeli szerepére utalnak.
-A tárgy ragja: -t (erőt, hazát, gondolatot)
-Különféle határozóragok:
hely: -ba, -be, -ban, -ben, -tól, -től, -ból, -ből, … (szobában)
idő: -kor, de sok helyhatározórag kifejezhet időviszonyt is (órában)
mód, állapot: -an, -en, -ul, -ül, -lag, -leg (emberül)
ok: -ért, -tól, -től, -ban, -ben (szorgalmáért dícsérik)
cél: -ért (a győzelemért küzd)
eszköz: -val, -vel (tollal ír)
tár: -val, -vel, -stul, -stül (szüleivel ment el)
eredet: -ból, ből, -tól, -től, -ról, -ről (búzából őrlik)
eredmény: -vá, -vé, -ra, -re (lisztté őrlik)
részes: -nak, -nek (a növénynek szüksége van)
állandó: -ban, -ben, -n, -tól, -től, -val, -vel (biztos a sikerben)
A birtokos jelző ragja: -nak, -nek (a mondatnak a része), gyakran ragtalan (a könyv lapja). Több birtokos egymás után állásakor az utolsó kap ragot (a könyv lapjának a széle).
2., A melléknév jelei és ragjai
-Jelek: -bb a középfokozás jele (kisebb, hosszabb)
-Ragok: -n, -an, -en,
-lag, -leg a mód- és állapothatározó ragja (olvashatóan)
-val, -vel(pirossal írj), az eszközhatározó és társhatározó ragja
Más ragok is járulhatnak a melléknevéhez attól függően, hogy milyen mondatrész szerepét tölti be. (tisztává, jóból)
3., A számnév leggyakoribb ragja a -szor, -szer, -ször. E rag számhatározói szerepére utal a mondatban (többször szóltam már). Más ragok is járulhatnak a számnévhez attól függően, hogy milyen mondatrész a mondatban. (százban, kettőnél több, nyolcig tart).
4, A névmások is ragozhatók. Ragozott alakjuk mondatbeli szerepükre utal. (valakivel, hányszor?, egymásért)