Iliász, Odüsszeia: az európai irodalom kezdete; kr. e. 8. században keletkezhettek
előttük: szájhagyomány útján terjedő epika: genealógiai énekek (arisztokrata családok őseiről; énekmondók tartották életben, adták tovább őket; a homéroszi eposzok műfaji előzményei voltak)
az eposzok nem ezeknek a laza összefűzése volt! (a szerkezetük kizárja ezt)
Homérosz: vitatott személy; csak fantasztikus elbeszélések, ködös mesék szólnak róla (vak aggastyán lehetett); talán nem is létezett; majdnem biztos, hogy nem ugyanaz a személy írta a két eposzt: túlzottan más az embereszmény, az életfelfogás, a szerkezet; az Odüsszeia egy emberöltővel később keletkezhetett (az Iliász miatt a Homérosz szó jelentése: a Költő)
A két eposz közös vonásai: mindkettő eposz (nagy terjedelmű hősi költemény, egy nép sorsát megváltoztató figurával a középpontban, jellegzetes kellékekkel); mondakörre alapoznak, de azt megszűrik, rendszerezett formában tárják fel; nyelvük nem beszélt műnyelv, több dialektusból összegyúrva, verselésük hexameteres; tudatos alkotásnak tűnnek
Iliász | Odüsszeia | |
Időbeliség | 500 évvel a megírás előtti múlt: a trójai háború utolsó esztendejének 52 napja | A trójai háború hősei hazatértek, de Odüsszeusz nem: ő még 10 évig hányódik |
Csel. Menet | Invokáció, propozíció, expozíció után időrendben, elágazások nélkül mesél, pár epizóddal (külön egység: Akhilleusz pajzsa: realista, részletes, igényes; valószínűleg utólag került bele) | Jelen: 40 nap (a csel. Indulása és a befejezés közt); az egész a múlt elmesélése, az Iliásszal összhangban; bonyolultabb szerkezet, viszonyrendszer; két szálon fut egyszerre |
Istenek szerepe | Minden rajtuk múlik, az emberek csak játékszerek, bármilyen nagy hősök is; bujtogatnak, személyesen beleavatkoznak a csatába; halhatatlanok, mégis megsérülnek és az Olimpüszon panaszkodnak (az emberek erkölcsileg fölöttük állnak) | Korlátozott: az emberek önnön vétkeikért szenvednek, az isteneket alaptalanul vádolják; nem ők alakítják a sorsot, csak néha beleszólnak; külső szemlélők |
Embereszmény | Akhilleusz a központi figura (46 állandó jelző): bátor vitéz, isteni származású, sorsával tisztában van és vállalja: a hősi halált és a dicsőülést választja; ez a kor nemesi ideálja; büszke, személyes ügyként kezel mindent, de nem hiú (az író néhol kritikusan szemléli); az egyetlen fejlődő jellem | Odüsszeusz a főhős (33 állandó jelző), a bevezetőben jellemzi is; már nem a hírnév, hanem az élet a lényeg (arisztokrácia hanyatlik); okos, igazságos, tudásszomjas, óvatos |
Összhatás | Az élet teljessége: a véres csaták, erőszakos környezet mögött ott van a nyugodt, idilli világ | Emberibb, életszerűbb mű, a főhős inkább politikus, mint katona |