Thomas Mann: Mario és a varázsló



Thomas Mann (1875-1955) jómódú lübecki családban született. Apja szenátor, gabona-nagykereskedelmi cég tulajdonosa volt. 1893-tól Münchenben élt. 1926-ban Nobel-díjat kapott. 1933-ban elhagyta a  nemzetszocialista  Németországot, amiért Hitler megfosztotta állampolgárságától és doktori címétől. Svájcba, majd 1938-ban Amerikába emigrált, és csak 1952-ben tért vissza Európába. Svájcban telepedett le. Fiatalkori szellemi érdeklődését „hármas csillagzata”, Schopenhauer, Wagner, Nietzsche eszmevilága határozta meg. Az első világháború ideje „antidemokratikus tévelygésé”-nek időszaka, amikor úgy látta, hogy a demokrácia ellentétben áll a németség ősi jellegével. A háború végén már revideálni kezdte konzervatív-nacionalista nézeteit, majd fokozatosan eljutott egy demokratikus, humanista szemlélethez. A fasizmus ellen írásaiban, előadásaiban, rádióbeszédeiben is fellépett. Világképét, az irodalomról való felfogását az orosz irodalom, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov iránti szeretete is befolyásolta. Fiatalkori novelláira különösen Csehov írásai voltak nagy hatással. Rádiós beszédei, tanulmányai és levelezései híresek.

Mario és a varázsló

A Mario és a varázsló 1930-ban jelent meg, s a történet természetes, olaszországi élményen alapul. Az értelmezők Cipollát sokszor azonosították Mussolinivel, s a novellát szimbolikusnak tekintették, pedig erről szó sincs. Thomas Mann az olasz fasizmust jeleníti meg, közvetlenül beszél arról a fojtogató levegőről, egy sereg ellenszenves mozzanatról, amely Cipolla estéjén válik démonikussá és öntudatos ember  számára valóbban elviselhetetlenné.

A Mario és a varázsló útibeszámoló, így természetesnek tűnik, hogy már a második mondatban szinte összefoglalja a később történteket. Tanulmányszerű a felvezetés Torre di Veneréről, a nyaralóhelyekről. A részletező előkészítést majd az elbeszélés vége felé az egyre sűrűsödő, felgyorsuló események ellensúlyozzák.

Cipolla nevetséges öltözetben, nevetséges mozdulatokkal érkezik, mégsem hat komikusan. A figura az első pillanattól kezdve félelmetes. Nyomorék, aki kisebbrendűségi érzését nem is igyekszik leplezni. testi torzulásához a lélek torzulásai is vezet. Mindenkit bábszerű engedelmességre kényszerít, ő maga demagóg szólamokkal is uralkodik, bár tehetséges hipnotizőr. Cipolla meggondoltan választja ki „partnereit”. Megalázza, meggyötri őket, míg nem tudnak magukról. Csak Mario az, aki eszmélésekor lelövi a varázslót. Ez rettenetes, mégis fölszabadító.

Cipolla nem magányos, mert gonoszsága nem létezhet a közönség, a többi ember részvétele nélkül.