Katona József: Bánk bán



Katona József pályája kezdetén színész volt. Később befejezte jogi tanulmányait. Ügyvéd lett, a jobbágyok védője volt. Több történelmi drámát írt. Ezek közül a legismertebb a Bánk bán, amit a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitására hirdetett pályázatra alkotott meg. A dráma csak halála után jelent meg színpadon. Erkel Ferenc zenésítette meg.

A Bánk bán c. dráma cselekménye nem írói fantázián alapul. II.Endre uralkodása idején, 1213-ban valóban sor került Bánk bán mozgalmára. A dráma legtöbb fő alakja valóságos történelmi személy. A műben Katona József saját koráról ír. A jobbágyok helyzete ugyanolyan keserves volt, mint 600 évvel ezelőtt. Lényegében a magyarság küzdelméről ír az idegen elnyomókkal szemben.

Cselekménye szerkezeti vázlatban:

I. Expozíció: II.Endre király távollétében felesége, Gertrudis kormányozta az országot. Idegen főurakat hozott be, akik a nép nyakán élősködtek. A magyar nemesek összeesküvést szőttek a királyné ellen. Meg akarták nyerni Bánk bán személyét is, de ő inkább a törvényes formához ragaszkodott.

II. Bonyodalom: Országjáró körútjáról hazatérve azonban megváltozott a véleménye, mert látta, hogy a nép szenved az elnyomástól. Találkozása Tiborccal különösen megrázta. A paraszt elpanaszolja, hogy amíg a parasztok éheznek, addig a gazdagok bármit megengedhetnek maguknak.

“S aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak,

akit a szükség garast rabolni kényszerít.”

Bánk tűrésre biztatja az öreget.

Az idegen nagyurak egyre arcátlanabbul léptek fel. Ez különösen a királynő öccsére, Ottóra vonatkozik. A királynő nem a célját, hanem a módszereit helyteleníti.

III. Cselekmény kibontakozása: Bánk bánt egyéni sérelem érte, amikor feleségét, Melindát, hírbe hozták az udvarban. Bár a felelős Ottó volt, a királynőt is   joggal lehet hibáztatni.

IV. Tetőpont: Bánk ezért egy alkalommal felelőségre vonta Gertrudis. A beszélgetésük feszült hangulatban kezdődött. A bán az egyéni, és a nép sérelmeit egyaránt felsorolja. Gertrudis nem ismeri el a hibákat, szemtelenül beszél Bánkkal. A vita egyre élesebbé válik. A királynő orvul le akarja szúrni a bánt, aki kicsavarta a kezéből a tőrt, és leszúrta a királynét. Gertrudist az utolsó percben is csak az foglalkoztatta, hogy nem a királyi székben hal meg. Közben kitör a nemesi zendülés.

V. Megoldás: Gertrudis halála után Petúr bán és társai megtagadták Bánk bánt, aki ebben a nehéz helyzetben egyedül maradt. Endre király hazatért külföldről, és nagyon haragudott felesége meggyilkolásáért. Petúr bánra terelődik a gyanú, de Bánk bán megvallja a királynak, hogy ő ölte meg a királynőt, de feltárta az okokat is. Tiborc hozta a szörnyű hírt, Melindát  meggyilkolták. A bánt elfogja a keserűség. A király megkegyelmez neki, mert már úgyis megtört ember.

A mű lényege: nem a feudális-úri lázadás emeli már pusztán a kardot, hanem Bánk kezével, az ő felelősségével az ország. Ez a különbség a dráma lényege.

A mű fő alakjai:

Bánk bán: méltán lett a mű központi alakja. Nagy felelősségérzetű, király és törvényhű ember. Elsősorban a közérdeket nézte és csak utána a sajátját. Tiborcon keresztül értette meg a parasztság sorsát, helyzetét. Segíteni azonban nem tudott, mert a harcban egyedül hagyták. A szerelemben is példamutató, mert a gyalázat után nem fordult el feleségétől. Nem őt vádolta, hanem vesztének okozóit.

Petúr bán: az összeesküvők vezére. Hazafias érzelmű, de féktelen indulatú. A szervezéshez jól értett. A nagyurak ellen cselekedni nem tudott. Hibája, hogy csak a nemesség érdekeivel törődött, a parasztság panaszait nem hallotta meg, Bánk bánt pedig cserben hagyta.

Melinda: hűséges, jó feleség. Spanyolországból menekült Magyarországra. 15 évesen ment feleségül Bánk bánhoz, amiben jól érezhető a hála is. Tragédiáját az udvar romlottsága okozta.

Tiborc: a jobbágyságot képviseli. Jószívű és becsületes ember. Nemcsak saját sérelmének ad hangot, hanem az egész parasztságénak. Nem művelt ember, de egyszerű szavakkal is szépen ki tudja magát fejezni. Bánk bán mellett hűségesen kitart.

Gertrudis: jó képességeit (okos és határozott) a rosszra használta fel. Elsősorban ő volt a felelős az idegen nagyurak gaztetteiért. Gőgös és gonosz volt. Sorsát megérdemelte.

Ottó: az idegen nagyurakat képviselte. Gyáva, rosszindulatú és aljas volt. A mű legellenszenvesebb alakja. Gertrudistól csak annyiban különbözik, hogy buta és műveletlen volt.