A természetben az erőforrásokért a populáció egyedei között éles versengés folyik. Akik szaporodási teljesítményben felülmúlják társaikat, így a következő nemzedékben több utódjuk lesz a populációban, azok genetikailag rátermettebbek. Ezáltal nagyobb eséllyel vehetnek részt az erőforrásokért folyó versenyben. Ebben a folyamatban a kisebb rátermettségű egyedek génjei természetes szelekcióval kiküszöbölődnek a populációból. Mivel ez nagyon sok nemzedéken keresztül, folyamatosan történik, ezért a populáció géngyakorisága is fokozatosan megváltozik, ami végső soron a fenotípus megváltozásában is érvényesül.
A természetes szelekció típusai közül az egyikre az jellemző, hogy a populációban egy adott tulajdonságra átlag értéket mutató egyedek sikeresebben szaporodnak, mint a fenotípus szélső értékeit képviselő egyedek. Ez a típus a stabilizáló szelekció. Előfordulhat, hogy a természetes szelekció során, a fennmaradás szempontjából valamilyen lényeges tulajdonságban, a populáció átlaga egyik vagy másik szélső érték irányában eltolódik. Az ilyen típusú változást irányító szelekciónak nevezzük.