A XVII. századi Bethlen Gábor példája is sugallhatta, erősíthette Móriczban azt a elképzelést, hogy az ún. történelmi osztály, az akkori uralkodó osztály tehetséges, jobbra hivatott embereitől lehet esetleg várni az ország felvirágzását. A ‘20-as években visszatért műveiben Mikszáth Kálmán jellegzetes témája, a dzsentri, de már egészen más megvilágításban. Más a Mikszáth-kori és más a Móricz-kori dzsentri. Ez utóbbi már sokkal szélesebb kategória: a birtokot szerzett hivatalnoktól a felemelkedő nagygazdáig s az apadt birtokú földesúrig sok mindenki beletartozik.
A dzsentriregényei a „történelmi osztályból” való fokozatos és keserű kiábrándulásának egy-egy állomását jelzik, s bennük az ellenforradalmi országvezetés visszásságát, korruptságát, morális züllöttségét mutatta be.
1927-ben született meg az Úri muri. Ebben a regényben a dzsentri képtelen már megújulni, nem teremthet tündérkertet ebből az összezsugorodott kis országból. A cselekmény a milleneum nagy esztendejében (1896), az ezredéves Magyarország görögtüzes ünnepi évében játszódik, de az a kép, amelyet a társadalmi állapotokról fest az író, az 1920-as évekre is illik.
A regény problémaköre: az unalom, a sűrített semmittevés, az elmaradottság, az ijesztő kultúrálatlanság, s a mindezzel szembeszálló, újat teremteni vágyó eszme.
A regény helyszíne: a Berettyó és a Kőrösök között egy mezővárosban és a tanyavilágban, ahol Szakhmárynak és a többi dzsentrinek középbirtokai vannak.
A cselekmény ideje: 1896-ban a milleneum évében, 4 nap alatt játszódik a történet.
Az író mondanivalója: a középbirtokos réteg, a dzsentri, képtelen kitörni a történelmi hagyományokból, megújulni nem tud, így önmagát ítéli halálra. Velük a nemzetgazdaság is elpusztul.
A regény szerkezete
Bevezetés: A környezet, főbb szereplők bemutatása az idegennel folytatott tréfa kapcsán. A könyvvigéc „gróf” Lekenczey a „kultúrember” szinte mániákusan mondja, hajtogatja a maga elképzeléseit, az író vágyálmait.
Konfliktus: A vidám muri Csörgheő Csuli lakásán, este pedig tanyáján, a „Nyomorlakon” fejeződik be. Szakhmáry problémája. Rozi története.
Kibontakozás: Szakhmáry anyagi gondjai, a felesége megjelenése a tanyán, mulatás ismét a casinoban, majd Zoltán tanyáján.
Megoldás: tűzvész és öngyilkosság. Szakhmáry önpusztításának oka: a kilátástalan helyzet miatt, a magánélete végett érzett fájdalmában.
Szakhmáry Zoltánt tulajdonképpen nem is gazdasági terhei roppantják össze, hanem családi és szerelmi életének feloldhatatlan, súlyos ellentmondásai. Tisztelve szereti feleségét, gyermekeinek anyját, imádja őt, de nem tud elszakadni Rozikától, akinek szépsége, feltétlen odaadása, szerelme valósággal elbűvöli, s egy ideje már életének legfőbb értelmét jelenti. Ugyanakkor a vele kapcsolatos új életet sem tudja másképpen, mint ahogy környezete, osztályának hagyományai megszabják: szeretőjévé teszi, s ezzel a lány jövőjét egyetlen lehetséges irányba tereli. A második dáridós éjszakán rá kell döbbennie, hogy Rozikának nincs lelke, csak vonzó gyönyörű teste. Hirtelen meggyűlöli, s mikor addig féltve őrzött kincsét kiviszi a mulatozó urak közé, már ellökte magától, s ezzel végleg elpusztította élete nagy boldogságát is. Ezen az éjszakán nemcsak Zoltánban , hanem szinte kivétel nélkül mindenkiben feltör lelke mélyéből elrontott életének fájdalmas panasza. Ezek az emberek a magyar Ugar áldozatai. Ebben a hangulatban Szakhmáry Zoltán is elveszíti minden reményét, hozzáidomul a többiekhez, önmagának vallja be élete teljes csődjét. Zoltán élete romjain elkezdi énekelni az Ég a kunyhó, ropog a nád kezdetű nótát, egy nagyúri gesztussal felgyújtja tanyáját, s szíven lövi magát.