A pénzügyi rendszer fogalma, felépítése
A pénzügyi rendszer a pénzeszközök forgalomba hozatalát, azok ideiglenes és végleges átcsoportosítását, elosztását, újraelosztását, a pénz- és tőkepiaci mozgásokat, valamint a nemzetközi pénzfolyamatokat foglalja magában.
A pénzügyi rendszer főbb elemei:
- az állami költségvetés (a fiskális szféra), amely a központosított jövedelmek elosztását és újraelosztását jelenti,
- a pénz- és hitelrendszer (a monetáris szféra), amely a meglévő pénzeszközök kezelését, átcsoportosítását, a pótlólagos pénzmennyiség kibocsátást végzi,
- a nemzetközi pénzügyek (deviza ügyletek), amely a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő elszámolásokkal, a valuta- és deviza árfolyamokkal foglalkozik.
A pénzügyi rendszer összetevői azok az intézmények, szervezetek, amelyek megvalósítják az állam pénzügyi politikáját a pénzügyekre vonatkozó jogszabályok, törvények, rendeletek irányítása mellett.
A pénzügyi irányítás szereplői közé tartoznak:
– az Országgyűlés,
– a Kormány,
– a Pénzügyminisztérium,
– a Magyar Nemzeti Bank.
A pénzügyi feladatok végrehajtásának intézményei között tartjuk számon:
– a bankrendszer tagjait,
– az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt,
– az Állami Számvevőszéket,
– a Vám és Pénzügyőrséget,
– az önkormányzatokat,
– a gazdálkodó szervezeteket,
– a minisztériumokat.
A pénzügyi politika fogalma, területei.
A pénzügyi politika a gazdaságpolitika szerves része.
Olyan állami intézkedések összessége, amelyeknek fő célja az áru- és pénzmennyiség makroszintű összehangolása.
A költségvetési (fiskális) politika
A költségvetési politika dönt:
- a vállalkozások és a lakosság közötti, illetve ezeken belüli pénzügyi átcsoportosításról,
- a központi beruházások finanszírozási módjáról,
- a közös fogyasztás nagyságának növekedéséről és annak finanszírozásáról,
- a térségek közötti jövedelem-átcsoportosításról, stb.
A fiskális politika rendszere magában foglalja mindazon előírások és döntések összességét, amelyek az állam pénzügyi kötelezettségvállalásaival, ill. pénzügyi beavatkozásaival vannak összefüggésben. A költségvetési politika szolgálhat stabilizációs, allokációs és elosztási funkciókat.
A költségvetési politika eszközei:
– Az automatikus eszközök mintegy automatikus módon képesek a gazdasági egyensúly helyreállítására, így elsősorban a költségvetési politika stabilizációs céljainak elérését segítik elő, (pl. Társasági adó, sávosan progresszív személyi jövedelemadó).
– A diszkrecionális eszközök mindig eseti beavatkozásokat jelentenek, amelyeket az automatikus eszközök megléte mellett kell alkalmanként felhasználni.
A monetáris politika
A monetáris politika elsődlegesen a pénz kínálatán és keresletén keresztül próbálja a pénzügyi egyensúlyt megteremteni.
Monetáris politikán azt a pénzügyi politikát és annak gyakorlatát értjük, amely a pénz- és a tőkepiacon a pénz- és hitel iránti kereslet és kínálat egyensúlyának megteremtését, ezzel a gazdaság stabilitásának megőrzését tekinti elsődleges feladatának.
A monetáris politikának az irányítása a Jegybanktanács feladata.
A monetarizmus azon törvényszerűségek, módszerek és eszközök összessége, amelyek a nemzetgazdaság pénzszükségletének mennyiségi meghatározásával és szabályozásával foglalkoznak.
A gazdaságban jelenlévő összes pénzmennyiséget pénztömegnek is szokták nevezni. A pénz kínálatát, alapvetően két tényező befolyásolja, a jegybankpénz mennyisége, valamint a multiplikátor értéke. A pénz kínálatát e két tényező szorzataként lehet meghatározni.
A monetáris politika rugalmassága, gyors reagálása a változásokra a gazdasági folyamatok pontos, részletes ismeretétől, hatékonysága pedig a monetáris eszköztár fejlettségétől függ.
A monetáris beavatkozás lehetséges eszközei:
A direkt eszközök alkalmazására a piacgazdaságokban rendkívül ritkán kerül sor. Ezek a durva eszközök. Az indirekt eszközöket „finom” szabályozási eszközöknek is nevezhetjük, csoportosításuk:
- tartalékolási előírások,
- refinanszírozás,
- kamatszabályozás,
- értékpapír (nyíltpiaci) műveletek,
- árfolyam-politika vagy az abban való hatékony részvétel,
- erkölcsi ráhatás.
A tartalékráta növelésével szűkíteni lehet az üzleti bankok által kihelyezhető hitelek volumenét.
A refinanszírozás lényege, hogy a jegybank különböző lejáratú hitelekkel látja el az üzleti bankokat annak érdekében, hogy ezen forrásokat az üzleti bankok kihelyezhessék a gazdasági szereplők részére.
A kamatszabályozás lényege, hogy ha a központi bank növeli a refinanszírozási hitelek kamatlábát, úgy az üzleti bankok is kénytelenek növelni kamataik szintjét, ami szűkíti a hiteligénylők körét.
Az értékpapír-műveletek (nyíltpiaci műveletek) keretében nagy mennyiségű értékpapírnak, általában az adásvétele zajlik a jegybank és a hitelintézetek között. A repokat más néven visszavásárlási megállapodásoknak nevezik.
A viszontleszámítolás, általában váltók eladását jelenti a hitelezők részéről a jegybank felé.
Az árfolyam-politika főleg a kötött devizagazdálkodású országokban tölt be fontos pénzügy-politikai szerepet.
A pénzügyi politika jellege
Ha a monetáris szabályozás eszközrendszere segítségével a pénzkínálat növelése a cél, akkor expanzív pénzpolitikáról beszélünk. Ellenkező esetben, ha a pénzkínálat szűkítése a cél, restriktív pénzpolitikáról beszélünk.
A pénz iránti kereslet
- Tranzakciós pénzkereslet, (azon pénzmennyiség iránti igény, amely a gazdasági ügyek, az üzleti kapcsolatok normális lebonyolításához szükséges.
- Óvatossági pénzkereslet, az esetleges időszakos kiadási többleteink fedezésére szolgál.
- A spekulációs pénzkereslet esetén a pénztulajdonosok spekulációs célú jövőbeni befektetéseik érdekében felhalmoznak.
A reálkamat (reálkamatláb) a névleges (nominális) kamatláb és az inflációs ráta hányadosa.