A Hardy-Weinberg törvény alapján kimondható, hogy kizárólag a rekombináció útján, az allélgyakoriság nem változik meg a populációban az egymást követő nemzedékek során. Vagyis az ilyen minden külső hatástól mentes ideális populációra a genetikai egyensúly állandósága jellemző.
A természetben létező reális populációkban folyamatos változás tapasztalható. Ennek során a populáció génállományát alkotó különböző allélok gyakorisága is megváltozhat. Az egyik ilyen változást előidéző jelenség a genetikai sodródás. Amikor egy populációban a szaporodó egyedek száma jelentősen csökken, ilyenkor előfordulhat, hogy a ritkább allélok közül egyesek véglegesen kivesznek a populációból, vagy mások véglegesen megmaradnak.
A genetikai sodródás mellett génáramlással is megváltozhat a populáció géngyakorisága. A génáramlást az egyedek populációk közötti vándorlása idézi elő.