Tragikusan kezdődik a költő élete: édesanyja belehal az ikerszülésbe. A nevelőanya és a féltestvér Ági rövid időre pótolják az elvesztett édesanyát. De ha első köteteit olvassuk, nyomát sem látjuk a gyermekkori megrázkódtatásoknak, sőt az életvidám hang az ifjú ember boldog életszeretetét sugározza.
1909. május 5-én született Budapesten, édesanyja belehal az ikerszülésbe (ikertestvére is meghal)
– szülei halála után nagybátyja neveli
– kereskedelmi érettségit tesz, Liberecben folytat textilipari tanulmányokat
– a szegedi egyetemre jár magyar-francia szakra
1930- Pogány köszöntő (szabadverseket tartalmaz)
1931- Újmódi pásztorok éneke
1932- tagja lesz a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának
1933- Lábadozó szél megjelenése
1935- az Újhold című verseskötet megjelenése
1936- Járkálj csak, halálraítélt – Baumgarten díj
1937- párizsi út
1938- a Meredek út megjelenése
1939- Apollinaire – fordítások
1944 május- munkaszolgálatosként Heidenau-táborba kerül (Bor közelében)
1944. novemberének első napjaiban Abda közelében agyonlövik.
A pályakezdő Radnóti
Első két kötetének célja az öröm megéneklése. Állatok és növények kísérik az ifjú embert, bárhol jár is, s ezek az állatok még valóságosak. Talán innen erednek állathasonlatai, melyek az érett férfi verseiben már inkább szimbolikus jelentőségűek. Erre az időre tehető Sík Sándor professzor, a jeles papköltő erős hatása, valamint a szegedi diáktársakhoz fűződő önfeledt barátsága.
Radnóti huszonnégy éves Hitler hatalomrájutásakor, de azonnal megérzi, hogy zsidó származása miatt útjában lesz az új, terjedő hatalmi ideológiának. Mint a bika… című versében mintegy “bejelenti”, hogy lezárult egy korszak, s jön a küzdelem időszaka. Az ifjú bika nem vágtázik többet a szabad természetben gondtalanul, mert farkascsorda szagát hozza a szél. De el sem menekül, miként az őzek, hanem küzd, elesik, de “okulásul késő koroknak” csontjait őrzi a táj. Már ekkor írt verseire is az jellemző, hogy minden sort gondosan megmunkál, mert az a célja, hogy a versen ne érződjék, hogy szavakból írták. Ezután már a “magatartáskijelölő” versek korszaka következik.
Magatartáskijelölő versek
Arról van szó e versekben, hogy Radnóti újabb és újabb aspektusokból és más-más kiváltó élményhez kötődve megfogalmazza azt, hogy az elkövetkezőkben az üldözött, majd elhallgatott költőnek hogyan kell viselkednie. Ilyen jellegű ver a Kortárs útlevelére. A költő magatartásformákat villant barátai és önmaga elé. A megmenekülés fizikai értelemben már lehetetlen. A Járkálj csak, halálraítéltben nagyszerű érzékenységgel teremt már atmoszférát. Érdekes megemlíteni, hogy az állatmotívumok milyen dinamikusan változnak a versekben: a Mint a bikában a farkascsorda maga jelentette az veszélyt, itt a “sok sebből vérző, nagy farkasok” a követendő létforma jelképei. Verseiben a sorokat, rímeket még szabadon használja, a későbbi feszes formáknak még a nyomait sem látjuk. Az első ecloga. Vergilius VII. eclogájának fordítása közben szeret bele Radnóti az antik, bukolikus költészetbe. Úgy érzi, hogy az ecloga pásztori csevegése alkalmat adhat arra, hogy elpanaszolja a spanyol-polgárháború szörnyűséges tragédiáit, megsirathassa Lorcát és József Attilát. A Száll a tavasz… című versben a költő szinte mozgósítja a természetet, az elemeket és a néma növényeket is, mert a magatartásban most már nem elég a tisztaság, a morális példa, a költő velük és általuk cselekszik. A sok felszólítómódú igealak mutatja, hogy Radnóti számára az “itt maradás” kötelességet, és az azzal való teljes azonosulást jelenti! A XX. század talán legszebb hazafias verse a Nem tudhatom. Olyan intim világként festi a hazát, melybe a komondor, a szöcske és Vörösmarty egyaránt beletartozik. És miként az úr Babits Jónásának elmagyarázta, hogy miért kellet megkegyelmeznie Ninivének, úgy kér Radnóti a költők, a csecsszopók és a büntetlen munkások nevében isteni irgalmat. A vers utolsó sora aggodalmat , a nemzetért érzett felelősséget árasztva borul a költeményre. E költői korszak lezárása a Töredék. Minden versszaka egyformán kezdődik (“Oly korban éltem én”), mert hogy mindent el a kar mondani e korról a tanú és a szenvedő ember jogán.
A lágerben írt versek
A hetedik ecloga a szerelmes versnek és a korrajznak monumentális alkotása. Ebben az eclogában már nincs párbeszéd a költő és felesége között. A nemzetközi tábor foglya a költő, s este, mikor a tábor elnyugodott már, csonk ceruzájával üzen Fanninak, küzdve a tökéletes hexameterért. Mert kopaszok a foglyok, mert férgek közt élnek, de bizonyíték Isten és ember előtt, hogy az ember minden körülmények között ember maradhat, ha itt is alkotásra képes. Az Erőltetett menet kér hónappal Radnóti halála előtt születik. Megindulnak Németo. felé. Ott vonulnak különböző nemzetek üldözöttjei, akik az elveszett idillt idézve szedik össze maradék erejüket, hogy tovább mehessenek a végzetes úton. Ezután már csak a Razgeldnicák következnek. A négy képeslapra írt vers a század szörnyű dokumentuma. Miközben “ágyúszó gurul” és “égnek a kazlak”, Radnóti képes meglátni a “tóra lépő apró pásztorleány” idilli jelenetét. A negyedik razglednicában hegedűművész bajtársa halálakor testi mivoltában éli meg a halált, saját lelövetése előtt számol be a következőről: “Sárral kevert vér száradt fülemen”
A lírai életműhöz szorosan hozzátartozik az Ikrek hava című, Napló a gyermekkorról alcímet viselő prózai írás 1939-ben zárja le ifjúságát e művel. Összefoglalása ez az addigi út fő témáinak, az emlékanyagnak.