Hunyadi János

Kitűnő katona, Zsigmond király oldalán világot járt, három-négy nyelven beszélő ember volt, aki a tudós Vitéz Jánossal barátkozott. (A krónikaíró Bonfinitól tudjuk, milyen nagy sikere volt már Milánóban, ahol 1431 novemberében Zsigmondot– német-római császárrá koronázása előtt– lombard királlyá koronázták. Zsigmond „egyik vitéze”, Hunyadi, nem csupán daliás termetével és pazar fényű öltözetével, de táncával is nagy feltűnést keltett. A legelőkelőbb hölgyek óhajtottak vele táncolni, úgyhogy maga Zsigmond is megirigyelte.)

Hunyadi apja talán Serba fia Vajk, Havasalföldről betelepült kenéz lehetett. Zsigmond az erdélyi Hunyad várát adományozta neki– innen a Hunyadi név–, a hozzá tartozó uradalmakkal együtt(1409). Hunyadi szláv neve Ugrin Jankó vagy Szibinyanim Jankó. Magyarországon sokan hívták Oláh Jánosnak. Ő magyar nemesnek, később magyar főúrnak tartotta magát. De tudott más népek fejével és érdekében is gondolkodni. Ezért, bíztak és reménykedtek benne a Balkán szabadságra vágyó népei. (Katonáinak egy része is közülük való volt.) A törökök egyre gyakrabban törtek be a Kárpát-medencébe. Erdély és Temesköz látta ennek kárát. Hunyadi öccsével együtt az Al-Duna vaskapui szakaszát védte. Itt elért sikerei hatására lett Szörényi bán és a későbbi királyi birtokadományoknak köszönhetően több mint 4 millió hold ura (28 vár, 57 város és 1000-nél több falu gazdája). Összes javait a török visszaverésére fordította. A szükséges anyagiakat saját jövedelmei mellett az igazgatása alatt álló területek adóiból fedezte.

Hadseregét huszita zsoldosok, személyes hívei, rokonai és köznemesi familiárisai alkották. Valamint kezdettől fogva megpróbált a felkelő néphez fordulni.

Első nagy győzelmét 1441-ben aratta. Ekkor tette meg a király Erdély vajdájának. 1442-ben Gyulafehérvár közelében véres harcban szétverte a törököket.

Hadvezetését a támadásra alapozta. Módszere: a különböző fegyvernemek összehangolt működtetése, az ellenséges arcvonal átkarolása volt. (Fejlettebb európai harcművészetből vette át.) 1442-ben alkalmazta először a sereg két szárnyát lezáró huszita szekérvárat.

1443-ban látta elérkezettnek az időt egy török elleni nagyobb szabású támadó hadjárat elindításához. Célja: a török kiűzése  egész Európából.

A hadjáratban számított más európai és délkelet-európai népek segítségére. Végül kb. 35 ezer fő indult hadba 1443 őszén. (A hadsereg cseh, lengyel, német és francia önkéntesekből és Hunyadi valamint Brankovics György szerb fejedelem katonáiból állt.)

A hadjárat: Belgrád alatt keltek át a Dunán. A közvetlen cél Drinápoly elfoglalása volt. Egyik győzelem követte a másikat. A balkáni népek is megmozdultak és így növekedett a hadsereg létszáma. Hunyadi hadai eljutottak a Balkán-hegységig. Időközben a törökök is felvonultak és az idő is elviselhetetlenül hideggé vált, valamint az élelmezés is akadozott. Drinápolyt nem tudták bevenni. A szultán igen kedvező békeajánlatot tett, amit Ulászló végül elfogadott. (Az európai államok és a pápa ugyan a háború folytatására ösztönözte.)

1444 júniusában 10 évre szóló békét fogadtak el a szultántól.

Azonban szeptemberben ismét hadjáratot indítottunk a pápa segítségére számítva. Ennek a hadjáratnak is vereség lett a vége.

1444 november 10-én Várnánál, ahol a csatában Ulászló is elesett.

A király halála zűrzavart okozott.

Az 1445. évi országgyűlés után a nemesek tömegesen tódultak az országgyűlésekre.

1446 júniusában a pesti országgyűlésen Hunyadit V, László kiskorúsága idejére kormányzóvá (gubernátor) választották. E tisztséget 1453 elejéig viselte.

Kormányzóként az országtanáccsal együtt helyettesítette a királyt. Első törvényeivel a kormányzó hatáskörét szabályozta.

Elrendelte a zavarok idején elfoglalt birtokok visszaadását. A hivatalban lévő bárókat lemondatta. Gondoskodott a királyi jövedelmek beszedéséről. Közben pedig készült a török elleni nagy támadásra. 1448. október közepén a második rigómezei csatában fölmorzsolta Hunyadi seregét a török (Murad szultánt Brankovics György figyelmeztette).

A bárók mindent megtettek Hunyadi háttérbe szorítására.

1453-ban a trónt V. László (1453-1458) foglalta el. Hunyadi az ország főkapitánya, Beszterce örökös grófja és a királyi jövedelmek örökös kezelője.

Újabb törökveszély. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett. Az országba érkezett Kapisztrán János ferences szerzetes, hogy kereszteseket toborozzon.

1456 július elején II. Mehmed óriási sereggel megkezdte Nándorfehérvár ostromát. (V. László a nemesi felkelést elrendelve még májusban Bécsbe menekült.) Hunyadi azonnal Nándorfehérvárra sietett. A vár kapitányává sógorát Szilágyi Mihályt nevezte ki. A volt kormányzó jószerével csak a saját seregére támaszkodhatott. Kapisztrán egy hét alatt közel 18 ezer keresztest toborzott.

1456. július 21-én megindult a döntő támadás. Hunyadi szüntelenül katonái között küzdött. Végül a várvédők hősiessége és Dugovics Titusz önfeláldozásával megnyertük a csatát.

Hunyadi folytatni akarta a harcot, de ez a terve nem teljesült, mert pár héttel a győzelem után meghalt. A pestis vitte el.

Hunyadi halálát személyes tragédiák sora követte. A Cillei-párt a törökverő halálát a fiai kisemmizésére próbálta felhasználni.

Cillei Ulrik 4000 katonával Nándorfehérvárra ment. Hunyadi László csak Cilleit fogadta a hadseregét nem engedte be. Cilleit Hunyadi László hívei lemészárolták. V. László megesküdött, hogy nagybátyja haláláért nem áll bosszút. Garai nádor azonban Budára csalta a két Hunyadi fiút és Lászlót koholt vádak alapján kivégeztette, Mátyás pedig az uralkodó fogja lett és Bécsbe vitték. Innen Prágába vitte magával a király. A király Prágában váratlanul meghalt. Így a csehek és a magyarok is királyválasztásra készültek.

A magyar hatalmasok 1458 januárjában egyezményt kötöttek.

A királyválasztó országgyűlésre 1458. január 20-án került sor. A király Hunyadi Mátyás lett.