Az antik kor
Az ókori görög és római társadalom kultúráját, szellemiségét, emberfelfogását és az ebből eredő hagyományt nevezzük antikvitásnak.
Az antik művészet jellemzői:
– harmóniára való törekvés
– a szabadság és mérték összhangján alapuló esztétikai szemlélet
– az egyén megvalósítási szándéka
Az i.e. VIII-V. századig beszélünk antikvitásról. Görögországban az V. század a virágkora (Periklészi kor), ami egybeesik az athéni demokrácia virágkorával is.
A görög költők verseiben ott a bravúros formakészség: a vers zenéje (hiszen többnyire lantkísérettel énekelve adták elő: innen a líra kifejezés) ritmusa, képgazdagsága. Érzelmileg közvetlenül kifejezett bánat, öröm, félelem, nosztalgia, szenvedés. Mindezeken túl a hétköznapok megannyi személyes és közösségi szituációjának, tevékenységének és érzelmeinek megörökítése és költőivé nemesítése. A természet szépségeinek ábrázolása nemcsak a görögök szépérzékét tanúsítja, hanem azt, hogy sikerült a természet fölé emelkedniük.
A szellemi életet is azok irányították, akik a politikát – az arisztokrácia tagjai. Egymással versengtek a nagy görög és római költők. Közös sajátossága e kor valamennyi jeles tehetségének az a különleges tudásszomj, amely Cicero tökéletességigénye alapján vált embereszménnyé. (Szép test is!) Az i.e. VIII. sz. az epika kora.
A homéroszi világ
A homéroszi eposzvilág a trójai mondakort dolgozta fel, mely rendkívül szerteágazó, sok részmondából áll össze. A mű leírásakor az írónak nem az volt a lényeges, hogy hogyan írja le az eseményeket. Mindkét mű hexameterben van írva, valószínűleg azért, hogy sokkal könnyebben lehessen előadni énekes alkotásként. Fontos, hogy tér és időábrázolásuk nem megegyező. Innen van az az elképzelés, miszerint a két eposzt nem ugyanaz a személy – Homérosz – írta, bár a közhiedelem úgy tartja, hogy az Iliász és az Odüsszeia is az ő alkotása. Az irodalomtudomány mai felfogása szerint a két eposz keletkezese között egy emberöltőnyi idő van (kb. 50 év). Valószínű, hogy az Odüsszeia írója ismerte az Iliászt, és – akar Homérosz volt az író, akar nem – mindenkeppen túl akarta szárnyalni.
A két eposznak nagyon sok azonossága és különbsége van:
Mindeket alkotás műfaja eposz, és a trójai mondakört dolgozzák fel: A bilincseitől szabadult Prométheusz Thetis istennőnek azt a jóslatot adta, hogy akárkinek a felesége lesz, a fia dicsőbb lesz az apjánál. Zeusz ebben az időben készült elvenni Thetis, de a jóslat ismeretében egy földi halandóhoz adta nőül. A lakodalomra mindenkit meghívtak, csak Erist, a viszály istennőjét nem. Ezért egy aranyalmát dobott az ünneplők közé „A legszebbnek!” felirattal. Az almáért Palasz Athéné, Héra és Aphrodité versengett. Parist, a trójai királyfit kérték fel vitájuk eldöntésére. ő Aphroditének adta az almát, mert ő a világ legszebb asszonyát ígérte neki. A hölgy, Szép Heléna azonban Menelaosz felesége volt. Paris megszöktette Spártából és Trójába vitte. A görögök nemzetük sérelmének tartották az asszonyrablást, ezért egyesített sereggel vonultak ostromolni Tróját. Az Iliász a háború kilencedik évében csatlakozik a történethez, az Odüsszeia pedig ott kezdődik, ahol az Iliász befejeződik.
Az eposzokra szintén jellemzőek a hatalmas méretek: monumentális alkotások. Az akkori időben újszerűnek számító verselési formán, hexameterben íródtak. Az eposzokban megjelennek a Homérosz után általánossá vált eposzi kellékek. Ezek alapján mindegyik eposz invokációval, segélykéréssel kezdődik, amely valamelyik múzsához szól („Férfiakról szólj nékem, Múzsa”). Ezután a propozíció, a témamegjelölés következik – Akhilleusz vészes haragja. A történetek nem a mindenség kezdetétől kezdődnek, hanem a dolgok közepébe vágnak (in medias res). A cselekmény megindítása után seregszemle (enumeráció) következik, amely bemutatja a hősöket, családjukat és persze a szembenálló csapatokat. Az eposzokban találhatunk még csodás elemeket, melyek az isteni beavatkozások következményei. Hatalmas terjedelmű hasonlatokat tartalmaznak (Pl.: Andromakhé búcsúzása Hektortól), amelyeknek tulajdonképpen semmi közük nincs a végkifejletre, de így cselekvése alapján többet tudhatunk meg a szereplőről. Megjelenik az ókori Görögország emberközpontú világa, megmutatja az akkori férfi, női emberideálokat, azok külső és belső tulajdonságait. Megtalálhatjuk – az Iliászban Akhilleusz pajzsa készítése közben, az Odüsszeiában az egész művön keresztül a korabeli élet enciklopédiáját. Kisebb-nagyobb mértékben szerepet kapnak bennük az istenek is. A két eposzban még közös, hogy hősei vérengzései ellenére megbékéléssel zárulnak (tessario).
Mint az elején említettem, különböznek az ábrázolási módok. Az Iliászban az események kronologikusak, időrendi sorrendben vannak, és Trója körül játszódnak, viszont az Odüsszeiában párhuzamosan futnak a történet szálai a Földközi-tengeren és partvidékén. Ezt az eposzok keletkezésének kb. 50 évnyi eltolódása okozza.
Mindkét műben fontos szerepet játszanak a főhősök, az emberideálok. Más korszak természetesen más embert állít fel követendő példának. Az Iliász főhőse, Akhilleusz isteni származású, hatalmas erejű, nagy bátorságú ember. Jellemző, hogy a békés, hosszú de névtelen élet helyett a hősi halállal megszerezendő dicső hírnevet választja. A másik kiemelkedő alak Hektor. ő is vitéz, nagy erejű férfi, és ő is nagyobbra tarja a hírnevet, mint az életét, családját. Ezeket az embereket a dicsőség és a harcolni vágyás hajtja. Kegyetlen, vad dühükben belefeledkeznek mindenbe. Ezzel szemben az Odüsszeiában Odüsszeuszt a kíváncsiság, a mindent tudni akarás hajtja. Katonai vitézsége mellett kitűnő mesterember (pl.: tutajt ácsol), az ész embere.
A nőideálok nagyjából megegyeznek. Mindkét műben több nő által megtestesítet ideál létezik. Az Iliászban Andromakhé (Hektor felesége) és Briszéisz (Akhilleusz rabszolganője), az Odüsszeiában Kalüpszo és Pénelopé. ők együtt valósítják meg az ókori nők ideálját (férfi szemszögből): szépek, hűségesek, alázatosak, családszeretők.
Az istenek szerepe az Iliászban rendkívül nagy. ők döntenek el mindent, az ember kezükben csak játékszer, tőlük függ sorsa (Pl.: A két sereg harcát megelőzően egy párviadalban Menelaosz majdnem legyőzi Parist, de Aphrodité megmenti a trójai királyfit). Az Odüsszeiában azonban csak korlátozott szerepük van, az ember már saját maga irányítja a sorsát.
Mindkét műben szerepet kap a hétköznapi élet. Az Iliászból kiderül, hogy a görög nemességet egyáltalán nem érdekli a jövő, a múltjukból élnek, csatákat beszélnek el, az elfogott katonákból lett rabszolgák szolgálják ki őket, miközben azon vitatkoznak, hogy kinek az őse volt nagyobb hős. Itt is fontos szerepet kap a hitvilág, ami a vallás uralkodó szerepére utal. A mesterségek közül az író a kovácsmesterséget emeli ki a könyv, de ezt is isteni foglalkozásként. A hétköznapi munkákat Akhilleusz pajzsáról ismerhetjük meg (Pl.: paraszti munkák, pásztorkodás). Az Odüsszeia jobban koncentrál a hétköznapi életre. Az emberek már nem csak nyers testi erejüket használják, hanem az eszüket is. Előre megterveznek dolgokat, gondolkodásmódjuk fejlettebb, mint az Iliászban.
Az Iliász egy fenséges-tragikus eposz. Legnagyobb részben csata és harcjeleneteket beszél el. Ezért mondhatjuk, hogy az Iliász földhözragadt mű. Mivel a harcokban valamelyik félnek meg kell halnia, tragikus lesz az esemény (Pl.: Hektor halála), fenséges pedig, ha egy embertől emberfeletti teljesítményt láthatunk (Pl.: Akhilleusz gyilkos tombolása). Az Odüsszeiára jobban illik az „utaztató-kalandregény” jelző. A hős szinte minden pillanatát a tengeren tölti, s a veszélyes utazás többnyire ismeretlen célját csupán a szeszélyes szél Választja meg.
Mindkét eposz megbékéléssel végződik. Az Iliászban Akhilleusz (személyes okokból) édesapjára gondol a fia holttestéért könyörgő Priamosz láttán, érzelmei miatt hagy föl a további bosszúval. Az Odüsszeiában Odüsszeusz pedig vak dühe helyett józan eszére hallgat, emberségi okok tartják vissza. Igaz, hogy ő nagyobb vérengzést rendezett a kérők között, mint Akhilleusz a trójaiaknál, de Hektor vétke eltörpül Antinoosz és társai vétke mellett.
Az Iliász és az Odüsszeia kétségkívül az ókori görög irodalom két legfényesebben tündöklő gyöngyszeme. Segítségükkel könnyebben megérthetjük a múlt nagy alakjait, tetteik és cselekedeteik miértjét. A két mű közötti sok hasonlóság és ellentét az ókor lassú változását mutatják be nekünk, melyekből megérthetünk bizonyos örök értékű igazságokat, amelyeket nem tud megváltoztatni sem isten, sem ember.
Homéroszi kérdések:
– élt-e Homérosz
– egy szerző írta-e az Odüsszeiát és az Iliászt
– ha külön nézzük a két művet, van-e egybeesés
Válaszok:
– igen, i.e. II. században élt Homérosz nevű vak vándor énekes.
– nem, mert a felfogások, alapelvek, korszakok értékrendje különböző
– igen, a stílusjegyek és a szerkesztés alapján
Homérosz és az eposz
A hagyomány Homérosznak tulajdonítja a két nagy ógörög eposzt, az Íliászt és az Odüsszeiát. A két eposz kultúrtörténeti sajátosságaiból megállapítható, hogy kb. száz év van a két mű között.
A rhapszodoszok hősdalai a hírnév fenntartását célozták, egyben viselkedési normát is mutattak, társadalmi értékrend erősítése,
Az eposz kötött formájú nagyepikai mű, amely egy kivételes képességű, természetfeletti erőktől támogatott hősnek egy egész nép életében döntő fontosságú tettét beszéli el.
Az eposzi kellékek:
– nagy terjedelmű, elbeszélő költemény,
– énekekből áll,
– invokáció: a Múzsa segítségül hívása,
– anticipáció: a főhős sorsának előre jelzése,
– propozíció: a téma megjelölése,
– in medias res kezdés,
– expozíció,
– enumeráció: seregszemle,
– csodás elemek, isteni beavatkozás, deus ex machina,
– állandó jelzők és ismétlések,
– epikus hasonlatok,
– kiemelkedő főhős (emberideál) és nehéz győzelme,
– reflexió: elmélkedés, írói magyarázat,
– epizódok.
Iliász és Odüsszeia
Mindkét eposz története a trójai mondakörhöz kapcsolódik. Két isteni tettre vezethető vissza a háború.
1. Tündareon király feleségét Lédát hattyú képében elcsábítja Zeusz. Két hattyútojás: Heléné, Klütamnésztra és Kasztor, Polüdeikész. Heléné Zeusz lánya, Klütamnészra pedig Tündareoné. Heléné férje Menelaosz, Spárta királya, Klütamnésztráé Agamennon, Mükéné királya.
2. Thetin és Péleusz lakodalmi ünnepségén mindenki jelen van, csak Eris, a viszály istennője hiányzik. Bosszút áll: aranyalmát gurít a terembe “a legszebbnek”. Héra, Pallasz Athéné és Afrodité versengenek, a döntőbíró Paris. Afrodité kapja az almát, Paris jutalma Helana.
Asszonyrablás: Paris elrabolja Spártából Helénát a királyi kincsekkel együtt. Agamennon vezetésével megkezdődik a 1o éves háború Trója ellen.
Iliász
Kr.e. 8. sz-ban keletkezett. A művet a trójai mondakör dolgozza fel. A mű egyetlen ostrom szempontjából nem is sorsdöntő-történetet emel ki, melyben felvillantja az előzményeket és sejteti a jövendőt is. A dolgok közepébe vágva indul a mű.
A trójai háború utolsó esztendejének 52 napjáról szól: Akhilleusz haragjának okáról, következményeiről és feloldódásáról. A hétsornyi bevezetés összekapcsolja az emberi és Isteni világot. Apollón papjának megsértésének okáért dögvészt bocsát a görög seregre. Agamennon adja vissza a papnak rabul ejtett lányát. A megalázott hős nem harcol addig, míg megfelelő elégtételt nem kap. Thetis istennő kieszközli Zeusztól, hogy a görögöket verességek érjék. Hektor, trójai királyfi vezetésével az ellenség már a görög tábort ostromolja. Akhilleusz csak abban járul hozzá, hogy Patroklosz az ő fegyverzetében induljon harcba, de ekkor Hektor megöli P-t. Akhilleusz legjobb barátja elvesztése miatti szörnyű fájdalmában bosszúra készül, s hajlandó újra bekapcsolódni a harcba. Anyja kérésére Héphaisztosz készít számára fegyvert. Végül Akhilleusz megöli Hektort, és még holttestét is meggyalázza.
Az istenek szerepe az Iliászban: Iliász világában végső soron mindent az istenek intéznek, a csaták, az egyéni összecsapások kimenetelét az ő szeszélyük, ravaszságuk dönti el: az ember az Istenek játékszerévé válik. Az istenek közvetlenül részt is vesznek az ütközetben. Az istenek halhatatlanok, sebesülésük nem okozhat nekik semmi bajt, mégis jajongva menekülnek az Olimposzra. Az emberi sorssal összehasonlítva az istenek meglehetősen komolytalanok. A halandó emberek az istenek fölé emelkednek: a harcban egyetlen életüket veszíthetik el, míg az istenek nem kockáztatnak semmit. Az Iliász embereszménye Akhilleusz: Anyjától tudja meg, hogy két lehetőség közül választhat:®dicső halál-részt vesz és meghal a csatában (ezt választja)
®hosszú élet érdekében nem harcol
Az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse Akhilleusz. Akhilleusz képes a megtisztulásra. Hektor és felesége találkozása. Búcsúzásként magához akarja venni fiát, de fia nem ismeri fel. A rettenthetetlen harcos lecsatolja sisakját, és karjába veszi a fiát. Elbúcsúzik és elmegy. Ez a jelenet nem békés mivel a túloldalon ott a barbár háború. Akhilleusz pajzsa: a kovácsisten gyorsan és tökéletesen dolgozik. A pajzsa kör alakú:
1) A legbelső kör a világmindenséget ábrázolja
2) Az első gyűrű a városi életet mutatja be 2×2 jelenetben
3) A 2. gy. a nyári és őszi paraszti munkákat mutatja be
4) A 3. gy. a pásztoréletből választ jelenetet
5) A pajzs peremén a földkorongot körülvevő Okeánosz található
Odüsszeia
Az Odüsszeia a trójai háborúból hazatérő görög hősök kalandjait elbeszélő eposz. Az Iliászhoz igazodik mind formai sajátosságaiban, mind tartalmában, annak folytatásának tekinthető. Szereplői is az Iliász világából kerülnek ki. Az Iliász a törzsi-nemzetségi társadalom válságát ábrázolta, míg az Odüsszeia az individuum eposza, itt a közösség háttérbe szorul, a téma maga a címadó hős.
Hektor halála után Trója hamarosan elesett. Mindenki hazatért, csak egyetlen hősre várnak Ithakában: Odüsszeuszra. Az ő 10 éves hányódásáról és hazatéréséről szól a mű. A mű 24 énekre tagolódik
(12 ének előzmény, 12 ének otthon)
– 1.–4.: Ithaka, Pülosz, Spárta, 5.–8.: Ogügié, Szkhéria, ugyanabban az időben, JELEN,
– 9.–12.: Odüsszeusz elmeséli kalandjait,
– 13.–24. Leszámolás a kérőkkel.
Új embereszmény: Odüsszeusz. A bevezetés egyetlen embert állít az előtérbe, s elsősorban a főhős jellemzésére szolgál. A hírnévvel nyert halhatatlanság helyébe az élet legfőbb értékként kerül. Egy új történelmi korszak egyéni kezdeményezést, találékonyságot kíván. Az Odüsszeia embereszménye már nem bátor hős, hanem bölcs, leleményes ember a főhős. Odüsszeusz és társai hazatérését már nem az istenek irányítják. Pusztulásuk oka a balgaság, ostoba vétkek és a gátlástalan mohóság. Az O. világában az emberek sorsát már nem az istenek irányítják. Az új, bonyolultabb embereszmény bonyolultabb szerkezetet kíván. Az eposzi cselekmény két szálon fut.
Odüsszeusz kalandjai:
1-feldúlják Iszmaroszt, de sokan elesnek
2-lótuszevők szigete- 3 társa eszik a lótuszból és meghal
3-Küklopszok szigete(megvakítják Polüphéroszt)
4-aiolosz®aiol szelet ad®társak kibontják®vihar
5-télepülösz, ahol óriások sziklákat dobálnak rájuk
6-kirké istennő 21 görög hajóst sertéssé változtat
7-alvilág, Teéresziásztól jóst kap
8-Szirének, O. az árbochoz köti magát (dalok miatt)
9-Szkülla, tengeri szörny®O.6 emberét feláldozza neki
10-Méloisz marháiból 6 napon át lakomáznak, majd tengerre szállva vihar jön®O. éli csak túl. Ithaka-leszámolás a kérőkkel: összekapcsolódik a 2 cselekményszál, jelenidőben folytatódik a mű. Végül győz a belátás és a józan ész.
Eposzi kellékek: idővisszatekintés, enumeráció (seregszemle), in medias res, expozíció, propozíció (téma megjelölés), csodás elemek, ismétlések, retrospektív
Megfogalmazódik egy általános értékrend, erkölcsi kódex, embereszmény, nem csak Odüsszeusz, hanem szolgálók, kondás, fiú, társak, stb. Az ideális görög hős tulajdonságai:
– szellemi-fizikai kiválóság,
– tudásvágy,
– közösségi felelősség,
– céltudatosság,
– alkalmazkodóképesség,
– igazságosság,
– emberség,
– képességei istenhez hasonlóvá teszik.
Az ideál már nem a kiváló harcos, hanem a sokat tapasztalt bölcs, leleményes, politikus ember, aki tudja alakítani saját sorsát.
Az istenek szerepe korlátozott, mindenki a maga bűneiért vállalja a felelősséget.
Állandó jelzői: fényes, bajnok, leleményes, nagyleleményű, bölcsszívű, hősszívű, tarkaeszű, tűrőlelkű, isteni hős/jó, stb.
A két mű összehasonlítása:
Iliász Odüsszeia
bev: Achilleus haragja és ennek Odüsszeusz jellemzése
következményei
Világkép: hírnév, dicsőség a legfőbb érték az élet embere: bölcs,
fontos, bátor ember az leleményes, tapasztalt ember
embereszmény
Istenek: az emberek még az az ember sorsát már nem kizárólag az
“istenek játékszerei”. istenek intézik
Szerkezet: egy szakasz van a cselekmény egyszerre, egyidőben két
kiemelve, kronologikus szálon, két szintéren indul meg.
sorrendben folyik a történet.
Egyéb különbségek:
Az Iliász háborút, az Odüsszeia nagyrészt békés állapotokat tükröz. Tárgya szelídebb, vonzóbb az öldöklő csaták képét mutató Iliásznál. Az Iliász alapja a görög történelem, az Odüsszeia a mese, a fantázia világába visz. Az Odüsszeia egy későbbi korszakra utal szociális, vallási és erkölcsi tekintetben, legalább két emberöltővel később keletkezhetett. Tarkább, könnyedebb, igazi görög kaland. Az Iliász hősköltemény, a lovagregény őse, az Odüsszeia inkább a család-és kalandregényé. Az Iliásznál a harag, az indulat a központi téma, az Odüsszeia az Én eposza, az emberi értelemé. találékonyságé, középpontjában a leleményes Odüsszeusszal. Az Iliász jobban megkomponált, az Od. a sok epizód miatt lazább szerkezetű. Még a nyelvezet, a nyelvjárás is más a két eposznál: Az Iliász az ión és aiol dialektus keveredéséét mutatja, az Odüsszeia inkább ión. A két eposz nyelve egyszerű, természetes, folyamatos, tiszta, jó hangzású, nem véletlenül lett a későbbi epikusok mintaképe.
Akhilleusz állandó jellem, míg Odüsszeusznál jellemfejlődés figyelhető meg (Különböző területeken gazdagodik jelleme). Iliászban a saját érdekek alá rendelődik a közösség, az Odüsszeiára az emberközpontúság jellemző, a közösségért és a társadalomért felelősséget vállaló egyén jelenik meg.
Eposzi kellékek:
– invokáció – a Múzsa segítségül hívása
– prepozíció – a téma megjelölése
– in medias res
– enumeráció – seregszemle
– csodás elemek, állandó jelzők, epikus hasonlatok
Hatása az utókorra: (Irodalmi)
Vergilius: Aeneis
Babits: Novella a szirén kalandról
Nauszika Károly: Foják királya
A reneszánsz érdeklődése is erre fordul. XVIII. századi műeposz – mai eposz kérdése felmerül.
Devecsery Gábor fordította magyarra (XX. sz.)
Kodály Zoltán, Monteverdi, Raffaello, Kovács Margit
Babits: Homérosz
“Téged, miként a jó bort hosszú évek
minden század külön mondattal áldott”
Az ókori Európában a később klasszikusnak nevezett, máig példaképül szolgáló görög és római kultúra játszott vezető szerepet. A görög félszigeten és szigetvilágban a Kr. e. második évezred közepére dinamikusan fejlődő államok alakultak ki. Virágkor: Kr. e. V. sz.
Hősköltészet (mítoszok), eposzok, lírai költészet, dráma. Emberközpontúság, természetköltészet.