1., A két költő magánéletének alakulása különböző, életkörülményük, egyéniségük.
József Attila: Az örökké magányos, a mindig társ után kapaszkodó ódájának az ihletője alkalmi társ, ismeretlen személy (1933. Lilafüred, Irókongresszus).
Radnóti Miklós: fiatalon tudatosan választott szerelme, és felesége, Fanni, aki biztosította neki a költői ihletet adó otthont.
2., A két vers műfaji és témabeli azonossága: aki kívánt és keresett társban segítséget kapni az élet problémáihoz, az írói küldetés megvalósításához; a szerelem lendülete sodorja a mondanivalót.
3., A versek gondolatmenetének azonossága:
– A nő alakjának felidézése, amikor a költő már egyedül maradt, s a környezetből a világmindenség egészét fejezi ki.
József Attila: „Ki szóra bírtad egyaránt … a világmindenséget”
Radnóti Miklós: „Szerelmem rejtett csillagrendszerét”
– A természet illetve a tárgyak őt idézik:
József Attila: törékeny lombok, szél, patak
Radnóti Miklós: cukordarab, méz, telítő vizespohár
– Egyé válik a szeretett lénnyel
József Attila: „némán ülsz fülemben”
Radnóti Miklós: „Benned alszom én is”
-beteljesült, viszonzott szerelem
József Attila: „bölcső, erős sír, eleven ágy”
Radnóti Miklós: „nem vagy más világ”
4., A gondolatok különbsége:
József Attila: a lány bizonytalan alakja a változó természetben szétfoszlik.
Radnóti Miklós: a feleség a megbízhatóság szimbóluma
József Attila: az ellentétek egységében érzi a szerelem lényegét (kegyetlenség-jóság, nap-homály)
Radnóti Miklós: az örökké változó biológiai lény, s mégis állandó érzés jelképe a feleség.
5., Az ódák hangulati végkicsengése különböző:
József Attila: vágyakozás az el nem érhető biztonság után (mellékdalban: „talán”, feltételes és felszólító módú igék)
Radnóti Miklós: a megnyugvást adó társ pihenve is erőt ad. („kezed párnámra hull”), optimizmussal zárul.