Arany János balladái, lélekábrázolása egy balladában

A ballada szó valószínűleg az olasz ballare (táncolni) illetve a ballata (táncolt mű) szóból származik. A ballada a XIII-XIV. szd-ban terjedte el a mai Olaszországban. Eleinte erősen lírizált mű zenélve, énekelve. A ballada az epika, a líra és a dráma határán van, mindhárom műnem jegyeit magában hordozza. A sűrített cselekmény háttere általában valamilyen erkölcsi konfliktus, mely rendszerint tragédiába torkollik.

Arany balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Váltogatja az idősíkokat, képzettársításokat kapcsol össze.

Arany balladái 3 korszakra bonthatók:

1849 előtt: inkább csak kísérletek

1853-tól: Nagykőrösi balladák: A walesi bárdok, V.László, Ágnes asszony, Szondi két apródja

1877-től: Vörös Rébék, Tengeri-hántás, Tetemre hívás

Típus szerinti megoszlás:

Népies műballadák: Szőke Panni, Ágnes asszony, Tengeri-hántás, Vörös Rébék

Történelmi balladák: V.László, A walesi bárdok

Históriásénekszerű ballada: Szondi két apródja

Ágnes asszony

Az Ágnes asszony 1853-ban íródott. Alapjául az szolgált, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki egész nap a patakban mosott.

A mű három szerkezeti részre bontható:

1., A patak partja (1-4. szakasz)

2., A börtön és a tárgyalóterem (5-19. szakasz)

3., Újra a patakpart (20-26. szakasz)

A téma rövid összegzése: a lappangó lelkiismereti konfliktusnak, a bűntudatnak bomlasztó hatása egy naiv, szép, érzéki asszony tudatában, s ez egyben az asszony megőrülésének magyarázata. Arany felfedezi a tudatalatti fogalmát (megelőzi ezzel az orvostudományt). Felismeri az éber tudat bizonyos cenzúrázó, elfojtó szerepét: egyes élményeket nem akar tudomásul venni, visszaszorítja őket a tudat alá, főleg a negatívokat. Ágnes asszony patakparti szavai arról árulkodnak, hogy valami titkos, talán bűnös dolog történt, amit senkinek sem szabad megtudnia.

A ballada az asszony megőrülésének fokozatairól szól. Barta János szerint Ágnes elmezavara a vér láttára következik be megrázkódtatásszerűen. A börtönben Ágnesnek a megőrülésen jár az esze. A ballada szembeállítja az őrület éjszakáját és az ész világosságát. A tárgyaláson a bírák szánalommal nézik Ágnest, aki a kihirdetett ítéletet fel sem fogja igazán, csupán az jár a fejében, hogy most nem fogja tudni kimosni a véres lepedőt. Kitör belőle a zokogás, a liliom a harmat, a vízgyöngy, a hattyú szerepel Ágens asszony metaforájaként, ezek a szavak a fehér tisztaságot jelképezik. A bírák elfogadják Ágnes asszony elmezavarát, hazaküldik, hogy mossa ki azt a lepedőt.

A harmadik szerkezei egységben Ágnes asszony a patakparton van, haja megőszült, a patak kis hullámaiból szilaj habok keletkeznek. Ekkor az asszony már megőrült.

A lélektani folyamat mellett a másik olvasási lehetőség az erkölcsi. A bírák az isteni igazságszolgáltatás képviselői lesznek, Ágnest hazaengedik, hiszen a megőrülésnél nincsen nagyobb büntetés. Egy harmadik olvasási lehetőség  szerint Ágnes a bűnbeesett ember jelképe. Isten megmenti azzal, hogy őrületet „bocsát rá”, így még életében lehetősége nyílik vezeklésre, elkerülvén az örök kárhozatot.