A forgóeszköz finanszírozás sajátosságai. A nettó forgótőke értelmezése. Relatív forgóeszköz-csökkentés. A beruházások finanszírozása

Finanszírozási szabályok

A tartós befektetések finanszírozási szabálya: E szabály azt mondja ki, hogy a tartós befektetéseket a vállalkozások saját tőkéjükkel, vagy ha az nem elegendő, akkor hosszú lejáratú idegen tőkével kell, hogy finanszírozzák.

A forgóeszközök finanszírozási szabálya: E szabály értelmében a rövid lejáratú eszközöket rövid lejáratú idegen forrásokkal kell (szabad) finanszírozni.

A forgóeszközök rendeltetésszerű finanszírozására szolgáló pénzforrásokat nevezik folyó finanszírozási vagy más szóval üzletfinanszírozási forrásoknak is.

A nettó forgótőke finanszírozás szabálya: Ennek alapján a nettó forgótőkét saját és/vagy hosszú lejáratú idegen tőkével kell finanszírozni.

A nettó forgótőke a forgóeszközök és a folyó finanszírozási források (rövid lejáratú kötelezettségek) különbözete, vagyis a nettó forgótőke a forgóeszközök azon értékösszege, amely nem rövid lejáratú kötelezettségekkel van finanszírozva.

Nettó forgótőke = Forgóeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek.

Nettó forgótőke = Hosszú lejáratú idegen tőke – (Tartós befektetések – Saját tőke).

A negatív előjelű nettó forgótőke azt jelenti, hogy a Forgóeszközök állományát meghaladja a Rövid lejáratú kötelezettségek összege, így a tartós befektetések egy rész is átmeneti forrásokkal van finanszírozva. Ez az állapot az agresszív finanszírozási stratégiának felel meg.

Amennyiben a nettó forgótőke értéke nulla, az még nem jelenti egyértelműen azt, hogy a vállalkozás szolid finanszírozási stratégiát folytat.

A forgóeszköz csökkentés, mérési lehetőségei

A forgóeszköz csökkentésének két lehetséges módja van.

Abszolút forgóeszköz csökkenésről akkor beszélünk, ha egy gazdálkodási időszak forgóeszköz-állományának értéke a megelőző időszakhoz képest kisebb értéket képvisel. A vállalkozás célja, hogy minél kisebb forgóeszköz mennyiség állandó lekötésével érjen el minél nagyobb értékesítési bevételt. Ez a forgóeszközök forgási sebességének gyorsításával biztosítható.

Relatív forgóeszköz csökkenésről akkor beszélünk, ha a vállalkozások forgóeszközei az értékesítési bevételhez viszonyítva kisebbek, mint a bázis időszakban voltak.

A forgási sebesség mérésére az ún. forgási mutatókat alkalmazzuk:

  • Fordulatok száma, megmutatja, hogy az értékesített forgalom hányszorosa a termelésben lekötött forgóeszköz állomány értékének. Értékesítési árbevétel / átlagos készletérték
  • Forgási idő napokban, azt az átlagos időtartamot fejezi ki, amely alatt a forgóeszközök egy teljes körforgást elvégeznek.

Forgási idő napokban = Az időszak napjainak száma / Fordulatok száma.

A beruházások finanszírozása

A beruházási tevékenység során olyan eszközöket vonunk be a termelésbe, amelyek tartósan meghatározzák a vállalkozás termelési szerkezetét. Beruházásnak nevezzük a termelő és nem termelő tárgyi eszközök (ingatlanok, gépek, berendezések, járművek) létesítését, állományuk, teljesítőképességük bővítését, az elhasználódott tárgyi eszközök pótlását, cseréjét.

A beruházási döntések meghozatalával párhuzamosan gondoskodni kell annak pénzigényéről, a finanszírozási forrásokról is. A beruházásokat több pénzügyi forrásból valósíthatjuk meg.

A legtöbb vállalkozásnál a saját szabad pénzeszközök csak a pótláshoz, a kisebb korszerűsítéshez, bővítésekhez biztosítanak fedezetet, a jelentősebb volumenű beruházásokhoz általában a saját forrásokat, külső forrásokkal kell kiegészíteni.

Idegen forrás lehet a banki hitel, költségvetésből származó támogatás, stb.

Zártkörű hitelek, olyan hosszú lejáratú hitelek, amelyekkel meghatározott beruházási terveket finanszíroznak, és a hitellel kapcsolatos adósságszolgálati kötelezettségek teljesítésének lehetőségei közvetlenül kapcsolódnak a projekt pénzáramaihoz.

Gyakori eset, ha az egyébként jövedelmezően gazdálkodó vállalkozások, átmenetileg nem képesek megfelelni, a bankok által támasztott hitelképességi feltételeknek. Ilyenkor a bankok megtehetik, hogy közvetlen tőkejuttatással segítik a vállalkozást. A fejlett pénzügyi kultúrával rendelkező országokban régóta alkalmazzák a kockázati tőkejuttatást. Ilyenkor a bankok nem hitelt nyújtanak a vállalkozásoknak, hanem tulajdonrészt szereznek a vállalkozásban.


A forgóeszköz-finanszírozás szükségessége és finanszírozási formái. Finanszírozási stratégiák. Forgóeszköz szükséglet megállapításának módjai.

Finanszírozási stratégiák

Szolid: az eszközök megtérülési ideje és a források lejárata megegyezik.

Konzervatív: a vállalat az eszközszükséglet egy részét is tartós forrással finanszírozza.

Agresszív: a vállalat a tartós eszközök finanszírozásába is rövid lejáratú forrásokat von be.

Nettó forgótőke

A hosszú lejáratú forrásokkal finanszírozott forgóeszközök értéke. A nettó forgótőke-szükségletet a vállalat tevékenységének jellege határozza meg. A nettó forgótőke a forgóeszközöknek azon állománya, ami tartós tőkelekötést igényel.

Finanszírozási formák

Belső források

–         Leírásból történő finanszírozás: az árbevételben visszatérülő költségként           elszámolt amortizációból történő finanszírozás

–         Nyereség visszatartása: az önfinanszírozási lehetőség függ a cég nyereségétől,  az adóztatás módjától, a cég osztalékpolitikájától. A mérleg szerinti         eredmény      önfinanszírozási forrásként felhasználható

A belső finanszírozás előnyei:

–         Az amortizáció korlátlanul felhasználható beruházásra

–         A visszaforgatott nyereséget külső tényezők nem befolyásolják.

Külső források

–         Hitelfinanszírozás: jellemző formái a közép- és hosszú lejáratú beruházási és    fejlesztési hitelek, illetve a cég belső fejlesztési forrásait megelőlegező  hitelek

–         Részesedés-finanszírozás: nő a tőkét átvevő alaptőkéje, így javul a           hitelképessége is. A tőkét átadó célja lehet jövedelemből való részesedés,          illetve tőkehozadék növelése.

A forgóeszköz-szükséglet megállapítása

Fordulatok száma: kifejezi, hogy a forgóeszköz-állomány adott időszak alatt hányszor térül meg. Előnyös, ha értéke magas.

Forgási idő: kifejezi, hogy hány nap szükséges egy fordulat megtételéhez. Előnyös, ha értéke alacsony.

Eszközigényesség: kifejezi az egységnyi forgalomra jutó eszközállomány értékét.

Reagálási fok: kifejezi, hogy 1%-os forgalomváltozásra hány %-os változással reagál a forgóeszköz-állomány.


A hitelek fogalma, csoportosítása. Hitelezései alapfogalmak. A hitelezési eljárás szakaszai. Elektronikus bankműveletek.

Hitelezési alapfogalmak

A hitel pénzeszközök ideiglenes átengedése meghatározott időre, kamatfizetés ellenében.

A hitelek alapvető formái:

  • a bankhitelek (pénz-, és kötelezettségvállalási hitelek), valamint
  • a kereskedelmi hitelek.

A kereskedelmi hitel az olyan halasztott fizetés, vagy előleg, amelyet az egymással áruszállítási, vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások, vagy természetes személyek e jogviszonyukra tekintettel nyújtanak egymásnak.

Jogi értelemben a kölcsön tényleges pénzfolyósítást jelent, míg a hitel pénz rendelkezésre tartását jelenti csupán. A hitelként rendelkezésre tartott, de kölcsönként igénybe nem vett pénzeszközök után rendelkezésre tartási jutalékot kell fizetni.

A kamat a kölcsön ára, vagy másképpen fogalmazva, a kölcsönvett pénz használati díja.

A rulírozó hitelkeretet feltöltődő hitelkeretnek is szokták nevezni.

A kamatot alakító legfontosabb tényezők:

  • A nemzetgazdaság egészének teljesítménye.
  • Az infláció mértéke. A növekvő inflációt kis időbeli eltolódással követi a betéti kamatok, azt pedig szinte azonnal a hitelkamatok emelkedése.
  • Központi intézkedések.
    • Az MNB refinanszírozási hitelkamatlábának változtatása.
    • A kötelező tartalékráta változtatása.
    • Az MNB refinanszírozási hitelkeretének a változtatása.
  • A bankok üzleti magatartása. A banki hitelkamatlábak alakulását döntően befolyásolja a bank által gyűjtött források után fizetendő betéti kamatok nagysága, valamint a bankok kamatrés iránti igénye.
  • A hitel célja és futamideje.

Effektív kamatláb: r EFFEKTÍV = (1+1/m)m-1, ahol

r EFFEKTÍV = a tényleges kamatláb

m = a kamatfizetés gyakorisága.

Irányadó kamatlábnak nevezzük azt a kamatlábat, amelyet a bankok a leghitelképesebb ügyfeleiknek számítanak fel. Ilyen irányadó kamatlábnak tekinthető, pl. Európában a LIBOR. Ennek mintájára hozták létre hazánkban a BUBOR-t.

A BUBOR a hazai bankközi pénzpiacon az egyes bankok egymás közötti rövid lejáratú hitelnyújtási során alkalmazott átlagos kamatlábnak tekinthető.

A hitel futamideje: a pénzfolyósítástól az utolsó törlesztő részlet visszafizetéséig terjedő időtartam.

Hitelfedezet (biztosíték): az a vagyoni érték, amelyet pénzzé téve a hitel visszafizetéséhez szükséges pénz megszerezhető abban az esetben is, ha az adós közben fizetésképtelenné válna.

A biztosítékok 3 csoportba szokták sorolni:

  • dologi biztosítékok (pl. zálogjog, óvadék),
  • személyi biztosítékok (pl. kezesség, bankgarancia),
  • egyéb biztosítékok (pl. engedményezés, vételi jog).

Egy vállalkozás csak úgy juthat hitelhez, ha a megvalósítani kívánt fejlesztéshez valamennyi saját erővel is rendelkezik.

A hitelszerződésben a bank és a hitelfelvevő megállapodhat türelmi időben is.

A türelmi idő alatt az adós a hiteltőkét még nem törleszti, viszont a kamatot ezen időszak alatt is fizetnie kell.

A teljes hiteldíj (teljes hitelköltség) magában foglalja mindazokat a terheket, amelyeket a hitelfelvevőnek a tőke visszafizetésén felül még viselnie kell (egyszeri kezelési költség, biztosítási díj, stb.).

A hitelek átütemezését hitelprolongációnak nevezzük. Ha az adós látja, hogy esedékességkor nem fogja tudni, visszafizetni a tőkét és kamatait, úgy kérheti a hitel futamidejének meghosszabbítását.

A hitelek csoportosítása

  • Klasszikus felosztás
  • cél szerinti csoportosítás,
  • lejárat szerinti felosztás.

Klasszikus felosztás alapján a bankhitelek lehetnek:

  • pénzhitelek (főbb típusai: folyószámlahitel, leszámítolási hitel, lombard hitel, fogyasztási hitel)
  • kötelezettségvállalási hitelek (elfogadványhitel, ill. a kauciós hitel).

A kötelezettségvállalási hitelek jellemzője, hogy pénzmozgás nélkül történik a hitelezés.

A hitelfelvétel célja szerint beszélhetünk:

  • beruházás hitelekről és
  • forgóeszköz hitelekről.

Lejárat szerint beszélhetünk:

  • eseti hitelekről: átmeneti forgóeszköz-növekedés finanszírozására, azon belül:
    • likviditási hitelekről: átmeneti pénzzavar kiküszöbölésére maximálisan 30 napos lejáratra,
    • áthidalási hitelekről: általában két napos futamidőre, rendkívül sürgős fizetési problémák megoldására.
  • középhosszú- és hosszú lejáratú hitelekről: a futamidő mindig hosszabb egy évnél, legtöbbször beruházásokhoz, fejlesztésekhez kapcsolódnak.

A hitelezési folyamat szakaszai

  • A hitelkérelem összeállítása, benyújtása a bankhoz.
  • A hitelkérelem banki vizsgálata, elbírálása.
  • A hitelszerződés megkötése, vagy a hitelkérelem elutasítása.
  • A kölcsön folyósítása a kölcsönszerződés szerint.
  • A hitel figyelése (hitel monitoring).
  • A hitel visszafizetése.

A hitelfigyelés időszaka a kölcsön folyósításától az utolsó törlesztő részlet megfizetéséig terjed, s ezalatt a bank folyamatosan nyomon követi a hitel felhasználását.

Hitelgarancia intézmények

  1. a. Hitelgarancia Részvénytársaság

Belföldinek minősülő magánszemélyek, ill. ezek többségi tulajdonban lévő társaságok, szövetkezetek részére készfizető kezességet vállal.

  1. b. Agrár- Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány

Az alapítvány a PHARE segély felhasználásával, az FVM és bankok részvételével jött létre. Hitelfedezeti garanciát nyújt.


A jövedelmezőségi index és a belső kamatláb értelmezése. A kockázat számbavétele a beruházás-gazdaságossági kalkulációknál.

A belső kamatláb (IRR)

A belső kamatláb megmutatja, hogy mekkora az a kalkulatív kamatláb, amely mellett a beruházás egyszeri és a működés folyamatos költségei a bevételekből éppen egyszer térülnek meg az élettartam alatt. Tulajdonképpen ez a fedezeti pont, ekkor még nem képződött nyereség.

A beruházást akkor érdemes megvalósítani, ha annak belső kamatlába meghaladja a számítások során alkalmazott kalkulatív kamatláb nagyságát.

A beruházás hitelből történő megvalósítása esetén a belső kamatláb meg kell, hogy haladja a kölcsön után fizetendő kamatláb mértékét.

A dinamikus megtérülési idő számításának módszere

Két számítási eljárás alkalmazása mérlegelhető. Az első a beruházás megkezdésének időpontjától számítja az első megtérülés évét, a második eljárással pedig az aktiválás éve utáni átlagos megtérülési idő számítható. Értelemszerűen az a beruházási változat a legkedvezőbb ebből a szempontból, amelynek a megtérülési ideje a legrövidebb.

A jövedelmezőségi index (profit index)

A jövedelmezőségi index kiszámítása során a beruházás egyes éveiben keletkező jövedelmek diszkontált értékét elosztjuk az egyszeri ráfordítások diszkontált értékével.

A jövedelmezőségi index alapján történő beruházási döntés esetén azt a beruházási változatot részesítjük előnyben, amelynek a jövedelmezőségi indexe minél nagyobb az egyhez képest.

Azokat a beruházási változatokat, amelyek PI értéke pontosan egy, elfogadjuk ugyan, de nem támogatjuk, viszont azokat a változatokat, amelyek PI-je kisebb egynél, elvetjük.

Amennyiben a jövedelmezőségi index értéke egy, akkor a nettó jelenérték biztosan nulla lesz.

A beruházás-gazdaságossági vizsgálatok célja és az érzékenység vizsgálatok

A beruházási-gazdaságossági vizsgálatok célja:

  • annak megállapítása, hogy racionális-e az adott beruházás, figyelembe véve az alternatív befektetési lehetőségeket,
  • annak vizsgálata, megtérül-e a beruházásba fektetett tőke,
  • az életképes beruházási változatok közül a megvalósítandónak a kiválasztása.

Az érzékenység vizsgálatok segítségével a beruházási változat stabilitása, ill. kockázatossága határozható meg. Az érzékenység vizsgálatok célja annak megállapítsa, hogy a tervezés pontatlansága, a bekövetkező változások milyen mértékben befolyásolják a beruházás-gazdaságossági számítások eredményeit.

Egyszerre két tényező együttes hatásvizsgálata végezhető el:

  • árbevétel-működési költségek változtatása,
  • működési költség – beruházás bekerülési költség változtatása,
  • árbevétel – beruházás bekerülési költség változtatása.

A beruházás rugalmassága alatt azt értjük, hogy kedvezőtlen környezeti hatások bekövetkeztekor mennyire képes azokat „elviselni”, mi az a tartomány, amin belül nem válik veszteségessé, azaz a beruházásba fektetett tőke megtérülés biztosítható.


A kötvény és a részvény összehasonlítása. A kötvénnyel és a részvénnyel kapcsolatos hozam- és árfolyamszámítások. A duration értelmezése.

A kötvény

A kötvény klasszikus formájában hosszú lejáratú, fix kamatozású, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír.

A kötvény vásárlója hitelt nyújt a kötvény kibocsátójának, amit az egy meghatározott időpontban, előre meghatározott kamattal növelt értéken fizet vissza.

A kötvény előnyei:


  1. a. Az ily módon szerzett tőke költsége előre pontosan meghatározott,
  2. b. Az így szerzett tőke költsége általában alacsonyabb, mint a részvények kibocsátása révén szerzett tőkéé,
  3. c. A kötvénytulajdonos nem vesz részt a vállalkozás irányításában,
  4. d. A kötvények után fizetett kamat, ráfordításként számolható el,
  5. e. Amennyiben a kötvény kibocsátás révén felvett kölcsön feltételei közé beveszik a kötvény idő előtti visszafizetésének jogát, úgy a vállalkozás pénzügyi szerkezete rugalmasabbá válhat.

A kötvény hátrányai:

  1. a. A hosszú lejáratú adósság hosszú időre szóló elkötelezettséget jelent,
  2. b. A vállalkozás eladósodásában rejlő nagyobb kockázat leszoríthatja a vállalk. részvényeinek értékét,
  3. c. A kötvényadósságnak fix lejárata van,
  4. d. A fix kamatteher különösen kockázatos abban az esetben, ha egyébként a vállalkozás jövedelmei ingadoznak.

A kötvény kamatlábát befolyásoló tényezők

  1. a. A közép- ill. hosszú lejáratú bankhitelek érvényes kamatlába,
  2. b. A kölcsönnel finanszírozandó vállalkozás várható jövedelmezősége,
  3. c. Az egyéb tőkebefektetési lehetőségek aktuális jövedelmezőségi rátája,
  4. d. A konjunkturális helyzet,
  5. e. Külföldi jegyzés esetén az illető valuta árfolyam-alakulásával kapcsolatos várakozás.

A vállalkozások a kötvények névleges kamatlábát kibocsátáskor általában a hasonló kockázatú és lejáratú kötvényeknek a piacon általánosan érvényes kamatlábához nagyon közel állapítják meg.

Az 1988 január 1-től kibocsátott kötvényekre megszűnt az állami garancia, tehát a visszafizetésért csak a kibocsátó vállal felelősséget.

Az értékpapíron szereplő, előnyomott érték a névérték, az értékpapírok piacán kialakuló kínálat hatására változó érték, pedig az árfolyamérték.

A kötvény árfolyamértékét a belőle származó jövőbeni pénzáramok diszkontálásával számíthatjuk ki.

A fix kamatozású kötvények árfolyamát több tényező is befolyásolhatja.

  • A kötvény árfolyam kamatrugalmassága. A kötvény árfolyam kamatrugalmassága azt fejezi ki, hogy a piaci kamatlábak 1 %-kal nőnek, milyen arányban és mekkora mértékben változik meg az adott kötvény árfolyamértéke. Képlet:

Ahol: A1 = A kötvény jelenlegi árfolyama; A0 = A kötvény névértéke; r1 = Az aktuális piaci kamatláb; r0 = A kötvény fix kamatlába; E = elaszticitás (kötvény árfolyamának kamatrugalmassága).

Az E értéke minél alacsonyabb, annál alacsonyabb a kötvény kockázata is. Az alacsonyabb névleges kamatozású kötvények árfolyamának kamatérzékenysége nagyobb, mint a magasabb névleges kamatozású kötvényeké.

  • A kamatfizetés időpontjához közeledve, a már megszolgált kamatnak a névértékre történő „rárakodása” miatt szintén nő az árfolyam, a kamatfizetés után pedig visszaesik.
  • Erősen hat a kötvények árfolyamára a lejáratig még hátralévő idő hossza is.
  • A kötvény árfolyamát a kötvénykibocsátó gazdasági helyzete is erősen befolyásolja.

Duration

Olyan mutató, amely kifejezi, hogy a befektetőnek átlagosan mennyi időt kell várnia ahhoz, hogy a kötvény vásárlására fordított pénze megtérüljön.

A hosszabb lejáratú kötvények átlagos futamideje hosszabb, a magasabb kamatláb viszont csökkenti az átlagos futamidőt.

A kötvények különleges típusai:

  • bemutatóra és névre szóló kötvények,
  • átváltható kötvény
  • kamatszelvény nélküli
  • változó kamatozású kötvények,
  • lebegő kamatozású kötvények,
  • bóvli kötvények

A részvény

A részvény, vállalkozások (RT-k) alapításakor, vagy alaptőkéjük emelésekor kibocsátott értékpapír, amely a vállalkozás alaptőkéjének meghatározott – a névértéknek megfelelő – hányadát testesíti meg. A részvény névértéke az alaptőke bizonyos hányadát képviseli. A részvények névértékének és számának szorzata adja a részvénytársaság alaptőkéjét.

A részvények kibocsátása történhet névértéken és névérték felett. A részvény lejárat nélküli, változó hozamú értékpapír. A részvények után a tulajdonosok osztalékot kaphatnak. Az osztalékot az RT csak adózott eredményéből fizetheti.

A rt. felszámolásakor a részvényes igényt tarthat a felszámolt vagyon bizonyos hányadára, vagyis a részvényest ún. likvidációs árbevételi hányad illeti meg. A részvényes csak a befizetett tőke erejéig felelős a társaság kötelezettségeiért.

A részvények speciális típusai:

  • bemutatóra szóló és névre szóló részvények,
  • törzsrészvények
  • elsőbbségi részvények:
    • osztalékelsőbbségi,
    • szavazatelsőbbségi.
    • átváltható elsőbbségi részvény,
    • kamatozó részvény,
    • amortizálódó részvény,
    • dolgozói részvény.


A likviditás fogalma, alanyi és tárgyi értelmezése. A dinamikus likviditási mérleg és a cash flow.

Az alanyi és a tárgyi likviditás értelmezése, a likviditási mérleg

A fizetőképesség közhasználatú idegen kifejezéssel likviditásnak nevezzük. A likviditás a gazdasági élet valamely szereplőjének olyan állapota, amikor vásárlásait és minden más esedékes fizetési kötelezettségét határidőre ki tudja egyenlíteni.

A likviditás statikus jellemző. Egy vállalkozás adott időpillanatban fennálló fizetőképességét, ill. fizetésképtelenségét jelzi.

A fizetőképesség, mint potenciális lehetőség nem tévesztendő össze a fizetőkészséggel, ami a képesség kihasználását jellemzi.

A likviditás fokozatai:

  • likviditás felettiség,
  • optimális likviditás,
  • likviditás alattiság,
  • fizetési fennakadások,
  • fizetőképtelenség.

A vállalkozás likviditásának alanyi értelmezése

Az alanyi likviditás vizsgálata során a számviteli beszámolóból képezhető mutatószámok segítségével vizsgáljuk, hogy a vállalkozás rendelkezik-e annyi mobil, vagy könnyen mobilizálható eszközértékkel, amennyi az esedékes kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. Az alanyi likviditást más néven relatív likviditásnak is szokták nevezni.

A vállalkozás alanyi likviditásának megítélésére szolgáló mutatószámok:

A likviditási mutatók általános formája: Likviditási eszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek.

Likvid eszköznek tekintjük az egy éven belül pénzzé tehető eszközöket.

Főbb típusaik:

  • Pénzeszközök,
  • Követelések,
  • Készletek.

Ha a számlálóban valamennyi likvidnek tekinthető eszközt figyelembe vesszük, akkor a leggyakrabban használt likviditási mutatót, a harmadfokú likviditási mutatót kapjuk. Annak érdekében, hogy kiszűrjük a készletek torzító hatását, levonjuk a számlálóból a készleteket. Ekkor másodfokú likviditási mutatóról beszélünk. Gyors ráta: Pénzeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek.

A likviditási mutatók köréből említést érdemel még az ún. időtartam mutató is.

(Pénzeszközök + Likvid értékpapírok + Vevők) / Napi átlagos működési kiadások

A likviditási mutatók alkalmazásának nagy előnye, hogy az e mutatók alakításában szerepet játszó tényezők meglehetősen nagy pontossággal értékelhetők.

A vállalkozások likviditásának tárgyi értelmezése

Az eszközökkel összefüggésben azt vizsgáljuk, hogy azok az azonnali fizetési kötelezettségek teljesítéséhez alkalmas formában állnak-e rendelkezésre, ill. mennyi idő szükséges a fizetőeszközzé alakításához. A kötelezettségeket ezzel szemben esedékességük szerint csoportosítjuk.

Öt fokozatú likviditási mérleg

I. fokon likvid eszközök (pl. készpénz) Azonnal (30 napon belül) esedékes kötelezettségek
II. fokon likvid eszközök (pl. jegybankképes értékpapírok) Rövid lejáratú kötelezettségek (pl. adók)
III. fokon likvid eszközök (pl. vásárolt készletek) Később esedékes kötelezettségek (pl. beruházási hitel)
IV. és V. fokon likvid eszközök (pl. ingatlanok) Vissza nem fizetendő források (pl. saját tőke)

Amennyiben minden egyes időtáv vonatkozásában összhang figyelhető meg az eszközök értéke és a kötelezettségek értéke között, akkor a vállalkozás tárgyi értelemben likvidnek tekinthető.

A dinamikus likviditási mérleg

A dinamikus likviditási mérleg összeállításához a statikus mérleg adatai mellett szükség van a gazdálkodási terv ismeretére is.

A cash-flow értelmezése

A vállalkozások fizetőképességének megítélése kapcsán gyakran előforduló fogalom a cash-flow.

A cash flow kimutatásának a gyakorlatban két módszere terjedt el:

  • A direkt módszer alkalmazása esetén az értékesítésből származó bevételekből levonják az üzleti célokat szolgáló kiadásokat, amelyek a pénzállományt csökkentik.
  • Az indirekt módszer alkalmazása során kimutatják az adózott eredményt, és azt módosítják azokkal a tételekkel, amelyek az eredmény nagyságát befolyásolják ugyan, de nem járnak pénzmozgással.
  • A pénzeszközök forrásain belül a folyamatos működéséből származó részaránya legyen minél magasabb, lehetőleg 80% feletti.
  • A pénzeszközök felhasználásán belül a tárgyi eszközök beszerzésére és egyéb hosszú távú befektetésekre fordított pénzösszeg 60 % körüli aránya tekinthető kedvezőnek.
  • A folyamatos működésből származó pénzeszközök jelentősen múlják felül az osztalékként kifizetett összeget, különben a vállalkozás „feléli” saját likviditását.

A cash flow kimutatás értékelése

Közelítő cash-flow = Mérleg szerinti eredmény + Tárgyévi értékcsökkenési leírás.

A vállalkozások likviditásának költsége, ill. a likviditás hiányának költségei

A nagyobb likviditás egyben azt is jelenti, hogy bővül a vállalkozás mozgástere, nő a cég döntési szabadsága. Azonban számolni kell azzal, hogy a magas likviditás fenntartása jelentős többletköltségekkel jár. (Pl. a magas készletszint növeli a raktározás, tárolás költségeit). Azonban nem csak a magas likviditási szint fenntartásának vannak költségei, hanem a likviditás hiányának is. Összegezve, amennyiben egy vállalkozás növeli forgóeszközeinek állományát, akkor a likviditás költsége is növekszik, ugyanakkor csökken a likviditás hiányának a költsége is.

Az optimális forgóeszköz-szint, vagyis az optimális likviditás akkor áll elő, amennyiben a fenti költségek együttes összege a legalacsonyabb.

A vállalkozások fizetőképességének helyreállítása, ill. intézkedések túlzottan jó likviditás esetén

Fizetőképesség helyreállítása:

A készpénzben történő értékesítések növelése. Bankhitelek felvétele. Kölcsöntőkéhez jutás értékpapírok kibocsátása révén. Kintlévőségek eredményesebb behajtása. A tevékenység végzéséhez nem feltétlenül szükséges tárgyi eszközök készletek értékesítése. Elfekvő készletek értékesítése. A saját tőke növelése. Váltók leszámítoltatása. Értékpapírok értékesítése. A beruházások átmeneti visszafogása. A követelések fizetési határidő előtti értékesítése. Visszlízing.

Intézkedések likviditás felettiség esetén:

Átmeneti pénzbefektetések eszközlése. A beruházási tevékenység élénkítése. A korábban felvett hitelek visszafizetése. A készpénzes beszerzések fokozása.


A lízing, a faktorálás és a forfetírozás fogalmainak értelmezése. Csoportosításaik szempontjai.

A lízing története, fogalma, alaptípusai

A lízing fő jellemzője a finanszírozás, így szorosan kapcsolódik a bankok hitelügyleteihez. A bankok általában külön lízingtársaságot alapítanak ezen üzletágra. A lízing közgazdaságilag hitelaktusnak minősül.

A lízingszerződést a hitelszerződéstől alapvetően az különbözteti meg, hogy a tulajdonjog – mint dologi biztosíték – minden lízingszerződésnek a feltétele. A lízing valójában áruban nyújtott hitelként is értelmezhető.

A lízing ügyleteknek két alaptípusát lehet megkülönböztetni, mégpedig a pénzügyi lízinget, ill. az operatív lízinget.

Pénzügyi lízing olyan ügylet, amelynek keretében a lízingbe adó megvásárolja a lízingbe vevő által igényelt tárgyi vagy immateriális eszközöket. Az így beszerzett eszközöket a lízingbe adó használatra átadja a lízingbe vevőnek, és azokat a lízingbe vevő könyveiben aktiválják. A pénzügyi lízing esetében a megrongálódás, elvesztés, és lopás kockázatát a lízingbe vevő viseli. A lízingidőszak alatt a lízingbe vevő jogosult az eszközökből származó hasznokra, őt terhelik ugyanakkor az eszköz közvetlen költségei.

A lízingdíj két részből tevődik össze:

  • A kötelezettség törlesztéséből, valamint
  • A kötelezettség fennálló összege utáni kamat összegéből.

A pénzügyi lízingre vonatkozó jelenlegi szabályozás egyértelművé teszi, hogy a lízing futamideje alatt az eszközt a lízingbe vevő tartja nyilván, s ő számolja el utána – a vonatkozó szabályok alapján az értékcsökkenési leírást.

A lízing kamat nem ÁFA köteles. Azonban az eszköz átvételekor a lízingbe vevőnek egy összegben kell befizetnie a vételár teljes ÁFA-ját. A jelenlegi szabályos révén a pénzügyi lízing elvesztette előnyét a banki hitelekkel szemben.

Operatív lízing olyan szerződés alapján valósul meg, amely szerződés szerint a lízingbeadó a már meglévő, ill. a lízingbevevő igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbevevő használatába, birtokába adja.

A lízingbevevő a lízing időtartama alatt viseli a lízingelt eszközzel kapcsolatos költségeket, beleértve a kárveszély összes költségét is. A lízing időtartamának végén pedig a lízingelt eszközt köteles a lízingbeadónak visszaszolgáltatni.

Az operatív lízing esetén a lízingelt eszközt a lízingbeadó tartja nyilván a könyvviteli elszámolásaiban, s ő számolja el az értékcsökkenési leírást is.

A lízingszerződés és a bérleti szerződés rokon vonásokat mutat, de nem azonos.

Hasonlóságok és különbségek:

  • A lízingnél és a bérletnél egyaránt különválik a tulajdonjog és használat.
  • A bérleti szerződésnél a bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész időtartama alatt alkalmas legyen a szerződésszerű használatra. A dolog finanszírozásával járó nagyobb kiadások a bérbeadót terhelik.
  • Lízingszerződés esetén a dolog fenntartásával járó minden költség a lízingbevevőre hárul.
  • A lízingbevevő a szerződést nem mondhatja fel.

A lízing speciális típusai

Visszlízing: a visszlízing olyan konstrukció, amelynek során a vállalkozás valamely tárgyi eszközét eladja egy lízingtársaságnak, majd azt azonnal lízingbe is veszi.

Szervizlízing: a szervizlízing tulajdonképpen nem különálló lízingfajta, hanem egy szerviz-szolgáltatással kibővített lízing konstrukció.

A lízingügyletetek csoportosítási lehetőségei

A lízing szereplőinek száma alapján beszélhetünk:

  1. Közvetett lízingről: A közvetett lízing az általánosnak tekinthető lízingügylet, amelynek három szereplője van, mégpedig a szállító, a lízingtársaság, ill. a lízingbevevő.
  2. Közvetlen lízing: csak két szereplője van. Ez úgy képzelhető el, hogy a szállító és a lízingbe adó funkcióját ugyanaz a gazdasági szervezet látja el.

A lízingügyleteket csoportosíthatjuk a lízingelt vagyontárgy jellege alapján is:

  1. A tőkejavak lízingjéről.
  2. A fogyasztási javak lízingjéről.
  3. A személyi lízingről.

A tőkejavak lízingje alatt a termelőeszközök lízingjét értjük.

A lízing iránya szerint megkülönböztethetünk:

  • belföldi lízinget,
  • importlízinget,
  • tranzitlízinget,
  • exportlízinget.

A lízingcégek a kockázat csökkentése érdekében kiegészítő biztosítékokat is kérhetnek a bérbe vevőktől (készfizető kezesség, bankgarancia, értékpapír).

Követelés – megvásárlás (faktoring tevékenység)

A faktorálás követelés megvásárlást jelent. Faktoring üzlet esetén a faktortársaság ügyfele áruszállításból, vagy szolgáltatásból származó, valamely partnervállalattal szemben fennálló követelését megvásárolja.

A faktoring ügylet a rövid lejáratú követelések refinanszírozásának egyik módja.

A faktortársaság akkor köt faktor-szerződést, ha

  • a fator-eladó követelése az áruügylet szereplői között nem vitatott,
  • a követelés nem beruházással kapcsolatos,
  • a követelés felett a rendelkezési jog nem korlátozott,
  • a fizetésre kötelezett ellen nem folyik csődeljárás, vagy felszámolási eljárás,
  • a fizetésre kötelezettet nem vonták végelszámolás alá.

A faktoring ügylet három funkciót foglal magában:

  • A faktoráló hitelintézet a követelés megvásárlásával a követelést megelőlegezi, megfinanszírozza.
  • A faktortársaság magára vállalja a követelésekkel kapcsolatos nyilvántartást, a követelések esedékessé válásának előjegyzését, az adósok felszólítását, stb. A faktor mindezek alapján rendszeres információt is nyújt ügyfelének. Ezt a funkciót szokták egyébként a faktorálás alapfunkciójának tekinteni.
  • A faktorcég átvállalhatja a követeléssel kapcsolatos hitelveszteségi kockázatot is.

A faktorcég által megvásárolt követelések általában rövid lejáratúak, futamidejük 30-90 nap

A faktoring megállapodásnak tartalmaznia kell:

  • A leszámítolási kamat mértékét.
  • A faktortársaságnak felajánlott követelés(ek) pontos megnevezését, névértékét.
  • Az eladónak a vevővel szembeni jogos követelését igazoló okmányokat.
  • Az eladónak a késedelmi kamatra vonatkozó megállapodását a kötelezettel.
  • Az eladó azon kijelentését, hogy a faktor cégnek felajánlott követelés a vevő részéről nem vitatott.
  • Olyan záradékot, amelyben az eladó vállalja, hogy amennyiben a kötelezett valamilyen okból megtagadja a fizetést, az átruházott követelések összegét számlájáról soron kívül, azonnali inkasszóval leemelje.

Keretmegállapodás esetén a faktorálás tartós, rendszeres együttműködést jelent az eladó és a faktortársaság között.

A követelés-vásárlás típusai:

  1. A követelés keletkezése előtt, vagy az üzlet megkötése, szállítás után történik a követelés eladása, ill. megvásárlása.
  2. A követelés keletkezése után, de az esedékessé válás előtt kínálja fel a szállító a követelését a faktortársaságnak.
  3. A követelés esedékessé válás után próbálkozik a szállító faktorálással.

A kockázat-átvállalás lehetőségei a faktorálás során

Teljes kockázatmentesség: ez esetben a pénzintézet a faktoring szerződésben kiköti a visszkereseti jogát arra az esetre, ha a vevő a lejárat után bizonyos napig nem fizet, vagy egyáltalán nem hajlandó fizetni.

Részleges kockázatvállalás: A pénzintézet és a szállító a faktoring-szerződésben meghatározott arányban közösen vállalja a vevő nem fizetése miatti kockázatot.

Önálló kockázatvállalás: A faktortársaság egyedül vállalja a követelés megvásárlásából származó esetleges veszteséget. Ezt nevezik visszkereseti jog fenntartása nélküli faktorálásnak.

A faktorügyletek szereplői:

– szállító          – vevő  – a faktor.

A faktorálás érdekesebb típusai

  • Csendes faktorálás. E formát akkor alkalmazzák, ha a szállító nem akarja vevőjét „megsérteni” azzal, hogy a vele szemben fennálló követelését faktorálja.
  • Nyílt faktorálás. Az előbb tárgyalt forma ellentéte. A faktorálásról a kötelezettet is értesítik.
  • Servicing. A faktorálás speciális formájának tekinthető.
  • Országhatárt átlépő faktoring ügyletek (nemzetközi faktoring). Ez esetben az exportkövetelések faktorálása történik.

A forfetírozás

Míg a váltóleszámítolás és a faktorálás a rövid lejáratú követelések megvásárlására vagy meghitelezésére szolgál, addig a forfetírozás segítségével, az ezzel foglalkozó intézmények ügyfeleik közép- és hosszú lejáratú, nagy összegű követeléseit vásárolják meg, a lejáratot jóval megelőzően.

A forfetírozás egy későbbi időpontban esedékes, többnyire beruházási javak szállításából és/vagy beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából származó követelések – főleg exportkövetelések – megvásárlása a pénzintézet részéről visszkereset nélkül, azaz az összes kockázat átvállalása mellett.

A forfetírozás előnyei az exportőr számára:

  • az áru ellenértékét az általa a vevőjének nyújtott hitel lejárata előtt megkapja,
  • hitelkövetelése átalakul készpénzzé,
  • a refinanszírozás költségeit az export árképzésnél figyelembe veheti,
  • javítja piaci pozícióját, növeli tőkéjének forgási sebességét.


A mai magyar bankrendszer. Jegybank alapvető feladatai. Monetáris politika.

Bankrendszer

Specializált: Jellemzője a specializáció, a kereskedelmi és a befektetési banki tevékenység szétválasztása.

Univerzális: Nincs szétválasztva a befektetési banki és a kereskedelmi tevékenység.

Egyszintű: Nincsenek monetáris közvetítők a központi bank és a gazdálkodó szervezetek között.

Kétszintű: A központi bank a pénzügyi intézményrendszeren keresztül valósítja meg a monetáris politika gyakorlatát.

Jegybank

Magyarország központi bankja.

Közvetlen kapcsolatot tart a pénzügyi intézményrendszerrel.

Feladatai:

–         szabályozza a forint vásárlóerejét

–         bankjegyet és érmét bocsát ki

–         aranyból és devizából készletet tart

–         a nemzeti valuta értékmegőrzése

Indirekt eszközei:

–         tartalékráta politika

–         rediszkontláb politika

–         nyíltpiaci műveletek

Monetáris politika

Fogalma: Az a pénzpolitika, és annak gyakorlata, amely a pénz- és a tőkepiacon a pénz-és hitel iránti kereslet és kínálat egyensúlyának megteremtését, a gazdaság stabilitásának megőrzését tekinti elsődleges feladatának.

Eszközei: Azok az eszközök, amelyek képesek a monetáris politika célkitűzéseinek megvalósítását elősegítő hatásokat kifejteni.

–         kötelező jegybanki tartalék

  • alapja a hitelintézet összes forint- és devizaforrása. Mértékét az MNB határozza meg, amely mérték befolyásolja a hitelintézetek számlapénz-teremtő képességét.

–         refinanszírozás

  • értékpapírok leszámítolását, refinanszírozási- és egyéb hitelek nyújtását, és értékpapír-ügyletek kötését foglalja magában. Ide tartozik:
    • leszámítolás
    • viszontleszámítolás
    • refinanszírozási hitel: a hitelintézetek hitelnyújtási, számlapénz-teremtési képességét növeli
    • likviditási hitel: elősegíti a hitelintézet átmeneti fizetési problémáit
    • Folyószámlahitel: lehetővé teszi, hogy a hitelintézet a központi banknál lévő számlabetétjét meghaladó összegben adjon fizetési megbízást a számlavezető központi banknak
    • lombard hitel: jegybankképes értékpapír-fedezet mellett nyújtott hitel
    • nyíltpiaci műveletek: a piacképes értékpapíroknak a jegybank által irányított adásvétele
    • kamatszabályozás: a jegybankpénz árának meghatározása, változtatása

–         pénzkibocsátás


A nemzetközi pénzügyek alapfogalmai. Valuta, deviza, konvertibilitás, árfolyamok. A hazai valuta leértékelésének hatásai.

A valuta, valamely ország törvényes fizetési eszköze egy másik ország fizetési forgalmában. A deviza külföldi fizetési eszközre vonatkozó követelés, vagy kötelezettség. A valuta készpénz, a deviza számlapénz.

A devizagazdálkodás azon módszerek, intézkedések, rendeletek, előírások, tiltások összessége, amelyek révén egy önálló nemzeti valutával rendelkező ország belső pénzrendszere a nemzetközi pénzügyi rendszerhez, ill. másik nemzetgazdaság pénzrendszeréhez kapcsolódik.

A külföldi valuták és devizák keresletének és kínálatának összessége a valuta- és devizapiac. Ha az átváltás szabadon, korlátozások nélkül történik, akkor konvertibilis devizákról beszélünk.

A konvertibilitásnak több típusa ismert:

Ha az átválthatóság csak a deviza külföldiekre vonatkozik, akkor külső, ha deviza belföldiekre is, akkor belső konvertibilitásról beszélünk.

Jegybanki szintű a konvertibilitás, ha az átválthatóság csak a jegybankra vonatkozó lehetőség. De facto konvertibilitásról beszélünk akkor, ha a valuta átváltásához engedély szükséges ugyan, de az előírt engedélyeket kötöttség nélkül megadják. A de jure konvertibilitás az engedélyezés nélküli, deklarált átválthatósági forma.

Az IMF (Nemzetközi Valuta Alap) akkor tekint egy devizát konvertibilisnek, ha a fizetési mérlegének legalább a folyó műveleteire fennáll a szabad átválthatóság, ennek pedig a Forint eleget tesz.

Azt a konvertibilis valutát, amely a világgazdaságban a világpénz szerepét betölti, kulcsvalutának nevezik (pl. USD). Azon valutákat, amelyek a nemzetközi kereskedelmi forgalomban játszanak fontos szerepet, kereskedelmi valutáknak hívjuk (pl. DEM). Azokat a valutákat, amelyeket elsősorban a jegybankok használnak fel tartalék-képzésük során, tartalék valutáknak nevezzük (pl. CHF).

Az egyes valuták, devizák egymáshoz viszonyított értékét (rátát) valuta- (deviza) árfolyamnak nevezzük.

Az egyes valuták egymáshoz viszonyított árfolyamának közzétételét árfolyamjegyzésnek nevezzük.

Közvetlen árfolyamjegyzés: ez esetben a külföldi valuta az állandó és a hazai a változó tényező. Közvetett árfolyamjegyzés: ilyenkor a hazai valuta az állandó tényező, s a külföldi a változó.

Az árfolyamok 3 alapvető típusa:

  • Flexibilis árfolyamok esetén az árfolyamokat alapvetően a piaci kereslet és kínálat befolyásolja.
  • Rögzített árfolyamok esetén az árfolyamok egy deklarált paritás körül egy szűk sávban ingadozhatnak.
  • Kötött árfolyamok alkalmazása esetén az árfolyamokat nem piaci, hanem hatósági úton rögzítik.

Rögzített és kötött árfolyamok esetében az árfolyam fel-, ill. leértékeléséről, flexibilis árfolyamok esetén pedig fel-, ill. leértékelődésről beszélünk.

Az árfolyamváltozásoknak két típusát szoktuk megkülönböztetni, mégpedig a reál- és a nominál árfolyamváltozást.

Amennyiben az árfolyam változása kisebb az országok közötti inflációs ráták különbségénél, az árfolyam csak nominál értelemben változik.

Beszélni szoktunk vételi és eladási árfolyamról.

Vételi árfolyam az az ár, amennyiért a pénzintézet hajlandó megvásárolni a valutát, az eladási árfolyam pedig, amennyiért hajlandó eladni. A vételi és az eladási árfolyam egyszerű számtani átlagát középárfolyamnak nevezzük.

A pénzintézetek, valamint a gazdálkodó szervek és a természetes személyek egymás között különböző valutákat, devizákat kölcsönösen átváltanak. Az átváltáshoz az ún. keresztárfolyamot alkalmazzák.

A valutakosár arra ad feleletet, hogy milyen valuták aktuális külpiaci árfolyamának figyelembe vételével számítják a hivatalos valuta (deviza) árfolyamot.

A külföldi pénznemek magyar forintra, ill. a forintnak külföldi pénznemre történő átszámítása során alkalmazott valutakosárban 1999. január elsejétől 70 %-ban Euró és 30 %-ban pedig USD szerepel.

Az effektív árfolyam tulajdonképpen egy olyan árfolyamindex, amely egy valutának több más valutával szembeni átlagos árfolyamváltozását fejezi ki.

A nemzeti valuta leértékelésének, ill. felértékelésének a hatása a gazdaságra

A nemzeti valuta leértékelésének jelentős hatása van az adott ország kereskedelmi mérlegére. A hazai valuta leértékelésének hatására az export volumene általában nő, ugyanakkor az import visszaszorulására lehet számítani. Ugyanakkor viszont egységnyi külföldi fizetőeszköz megvásárlásához több forintra lesz szükség, ezért az import drágul.


A pénz fogalma, történeti kialakulása, funkciói. A pénzteremtés mechanizmusa. A pénzmultiplikátor.

A legáltalánosabb elterjedt meghatározás szerint a pénz az általános egyenértékes szerepét tartósan betöltő csereeszköz. A pénz olyan fizetési eszköz, amely az árucsere közvetítő eszközeként szolgál és széles körben elfogadott.

A pénz történetének három időszaka

  • az árupénz időszaka, (az árutermelők áruikat közvetlenül cserélték ki egymással),
  • az arany és más pénzhelyettesítők időszaka,
  • a modern pénz, a hitelpénz időszaka.

Nemesfémpénz

A nemesfémpénz rendszerben eredetileg a pénzegységek súlymértékek voltak. A pénzegység arany- vagy ezüsttartalma súlymértékben kifejezve a pénzrendszer érvényes pénzlába.

A nemesfémpénz időszakán belül megkülönböztetünk:

  • a bimetallizmus és
  • a monometallizmus korszakát.

Bimetallizmusnak azt az időszakot nevezzük, amely alatt az arany és az ezüst együtt töltötték be a pénz funkcióit.

Grasham törvény: A rossz pénz kiszorítja a jó pénzt.

Monometallizmus: Az az időszak, amely során egyetlen nemesfém tölti be a pénz funkcióit monometallizmusnak nevezzük.

Pénzhelyettesítők:

Az ipari forradalom kapcsán fellendült árutermelés mellett a kibányászott nemesfémek mennyisége már nem tudott lépést tartani a megnövekedett kereslettel, így relatív pénzhiány állt elő.

Váltó: Fizetési ígéret.

Klasszikus bankjegy: A „bankári váltót” nevezzük klasszikus bankjegynek.

Fontos pénzelméleti kérdéssé vált, hogy mennyi pénzhelyettesítő kerülhet forgalomba, ezért két elmélet küzdött egymással:

  • currency-elmélet,
  • banking-elmélet.

A currency elmélet képviselői szerint csak annyi pénhelyettesítőt szabad forgalomba hozni, amennyi a mögötte álló aranyfedezet.

A banking-elmélet képviselői szerint a pénzhelyettesítők kibocsátását nem a meglévő aranyfedezethez, hanem árufedezethez kell kötni.

A II. Világháború után a világ aranykészlete jelentősen lecsökkent, s legnagyobb része az USA-ba került.

A dollár aranyra való átváltási lehetősége 1971-ben szűnt meg. Ezt az évet tekintjük az arany demonetizálása évének.

A modern pénz (számlapénz, hitelpénz), olyan bankkal szembeni kötelezettség, amely képes betölteni a pénz funkcióit.

A hitelpénz-rendszerben a pénzt a központi bank (jegybank) és az üzleti jellegű bankok teremtik. Ebből adódóan eredetét tekintve a pénz lehet: jegybankpénz és üzleti bank-pénz.

Megjelenési formáját tekintve: készpénz (bankjegy + érme), valamint számlapénz.

A készpénzt a jegybank bocsátja ki, az üzleti típusú bankok készpénzt nem teremthetnek. A számlapénz ezzel szemben lehet jegybankpénz is és üzleti bank-pénz is.

A pénzforgalomban betöltött szerepe alapján megkülönböztetünk:

  • Szűken értelmezett pénzt vagy más néven tranzakciós pénzt (M1), (amelybe a készpénz és a le nem kötött betétek tartoznak).
  • Tágabban értelmezett pénzt vagy kvázi pénzt (M2), (szűken értelm. pénz + lekötött betétek is).
  • Legtágabban értelmezet pénzt (M3). (M2 tartalmán túl + kincstárjegyek, biztosítási kötvények, hosszú lejáratú bankbetétek).

A pénzteremtés módjai:

  • A hitelnyújtás és
  • A külföldi fizetőeszköz (valuta, deviza) bank által történő megvásárlása.

A pénz megsemmisülése (a létrehozáshoz hasonló jellegű, de ellentétes irányú ügyletek keretében semmisülhet meg).

  • Hiteltörlesztés és
  • A külföldi fizetőeszközök eladása.

A modern pénz mozgása tehát körforgás jellegű.

Kötelező jegybanki tartalék:

Az üzleti bankok pénzteremtését a kétszintű bankrendszerben a kötelező jegybanki tartalékra vonatkozó előírások határozzák meg. Az üzleti bankok kötelesek betétjeik és a betétjellegű forrásaik meghatározott hányadát a jegybanknál betétként elhelyezni, a piacinál alacsonyabb kamatláb mellett. Az így elhelyezett betéteket nevezzük jegybanki tartaléknak, ennek a betétekhez viszonyított arányát pedig tartalékrátának.

A kötelező tartalékráta előírásain, ill. a ráta változtatásán keresztül a jegybank szabályozni képes az üzleti bankok által teremthető bankszámlapénz mennyiségét.

A pénztömeg növekedésének mértékét kifejező 1/t hányadost pénzmultiplikátornak nevezzük.

A pénz funkciói:

  • Értékmérő funkció, (az árukat, mint egynemű, minőségileg és mennyiségileg összehasonlítható nagyságokat fejezi ki).
  • Forgalmi eszköz funkció, (az áruk adásvételét, az áruforgalmat közvetíti).
  • Fizetési eszköz funkció. A pénz, mint fizetési eszköz szintén az áruforgalmat közvetíti, de ilyenkor az árumozgás és a pénzmozgás időben elválik egymástól.
  • Felhalmozási funkció, (az adott időszakban fel nem használt, el nem költött jövedelmek)

Pénz forgási sebessége: Minél gyorsabban forog a pénz, annál kevesebb kell a forgalomhoz és fordítva.

Pénzforgalom / Pénztömeg

A pénz forgási sebességének növekedése ugyanis pénzteremtéssel, csökkenése pedig pénzkivonással egyenértékű.

A forgalom lebonyolításához szükséges pénzmennyiség:

P= a forgalomhoz szükséges pénz mennyisége; Á= a forgalomba kerülő áruk árösszege; H= a hitelben eladott áruk árösszege; K= az egymást kiegyenlítő fizetések; F= az esedékessé váló fizetések; PF= a pénz átlagos forgási sebessége.


A pénz időértékének értelmezése. A jelenérték és a jövőbeli érték fogalma. Kamat és diszkontszámítás. Annuitás, örökjáradék.

A pénz időértékét a kamatlábbal fejezzük ki. A modern pénzügyek talán legfontosabb két alapelve:

  1. Egységnyi mai pénz értékesebb, mint egységnyi jövőben esedékes pénz. Ezt az elvet a pénz időértékének elveként is szokták emlegetni.
  2. Egységnyi biztos pénz értékesebb, mint egységnyi kockázatos pénz.

A pénz jövőértéke: a jövőbeli érték azt mutatja meg, hogy a ma befektetett egységnyi pénzösszeg mekkora összegre növekszik egy előre meghatározott időtartam végére a számításba vett kamatláb alapján.

Kamat összegének meghatározása:

k= az éves kamat összege, Ö= a betétként elhelyezett pénzösszeg; r = a kamatláb.

Kamatlábidő: azt az időtartamot, amelyre a kamatláb vonatkozik, kamatlábidőnek nevezzük.

A pénz jövőbeli értékét egyszerű kamatozással, vagy kamatos kamatozással számíthatjuk.

Kamatos kamat:         FV = ö × (1+r)n

FV= jövőbeli érték; n = évek száma; r = éves kamatláb; ö = kezdő pénzösszeg.

Az (1+r)n tényezőt kamattényezőnek is szokták nevezni.

Összességében megállapíthatjuk, hogy annál nagyobb ugyanakkora összegű jelenlegi pénz jövőbeli értéke, minél magasabb a kamatláb, és minél hosszabb a pénzösszeg lekötési ideje.

A jelenlegi pénz jövőbeni értékét a következő tényezők befolyásolják:

  • a jelenlegi pénzösszeg nagysága,
  • a pénzlekötés időtartalma,
  • a kamatláb, valamint
  • a kamatszámítás módja,
  • a kamatfizetés gyakorisága.

A jövőbeli pénz jelenlegi értékének meghatározása.

A jövőbeni pénz jelenlegi értékét úgy kapjuk meg, hogy a jövőbeni pénzösszeget egy kamatrátával diszkontáljuk.

A diszkontálás a kamatszámítás ellentétes művelete, vagyis jövőbeni pénzek átszámítása jelenlegi pénzre.     PV = Ö ×   1/(1+r)n

Az „n” év múlva esedékes pénzbevétel jelenértékén azt a pénzösszeget értjük, amely, ha ma rendelkezésünkre állna „n” év alatt olyan összegre növekedne, mint a jövőben ugyanezen idő alatt esedékes összeg.

A jövőbeli bevétel mai értékét a következő tényezők befolyásolják:

  • a jövőbeli pénzösszeg nagysága,
  • a diszkontráta mértéke,
  • a bevétel jelentkezésének időpontja.

A jelenérték annál nagyobb, minél nagyobb a jövőbeni pénzösszeg, minél kisebb a diszkontáláskor alkalmazott kamatláb, s minél kevesebb idő telik el a jelenidőpont és a jövőbeni pénzbevétel felmerülésének időpontja között.

Tőkeérték, annuitás, örökjáradék

Amennyiben a különböző időpontbeli pénzek egy közös forrásból származó jövedelmek, akkor ezek együttes jelenlegi értékét a jövedelmek tőkeértékének is szokás nevezni.

Az olyan pénzáramlásokat, amelyekben az egyes évek jövedelmei, illetve pénzkiadásai azonos nagyságúak, annuitásnak nevezzük.

Az olyan annuitást, amelynek nincs lejárata, örökjáradéknak nevezzük.


A pénzforgalom fogalma és formái! A készpénzforgalom lebonyolításának módozatai!

A készpénzforgalom lebonyolításának módozatai

–         pénzösszeg közvetlen átadása

–         az összeg befizetése a jogosult bankszámlájára

–         az összeg továbbítása a jogosultnak készpénz-átutalási megbízással

–         az összeg továbbítása a jogosultnak kifizetési utalvánnyal

–         az összeg kifizetése kifizetési utalvánnyal

–         pénzforgalmi betétkönyv útján

–         postai küldemény utánvételezésével

–         egyszerű átutalással

Készpénz befizetése bankszámlára

–         számlavezető hitelintézet pénztáránál

–         számlavezető hitelintézet bankjegykiadó automatáinál

–         hitelintézetek közötti megállapodás alapján más hitelintézet pénztáránál

–         postahelyeknél készpénz-átutalási megbízással, melynek részei a feladóvevény (a befizetés tényét igazolja, a befizető kapja, és a törzslap (a befizető helynél marad feldolgozási és ellenőrzési célra).

Készpénz kifizetése bankszámláról

–         készpénzfelvétel készpénzfelvételi utalvánnyal

–         készpénzfelvétel az egyszerű átutalással átutalt összegből

–         postai úton kifizetési utalvánnyal

–         pénzforgalmi betétkönyv útján

A számlatulajdonos a készpénzfelvételi utalványokat tartalmazó füzetet a számlavezető hitelintézettől igényelheti.

Egyszerű átutalás: A hitelintézet az átutalt összegből a jogosultnak teljesít kifizetést.

Jogosult az, akinek nevét, személyazonosító, és személyi igazolvány számát az átutalási megbízáson feltüntették.

Kifizetés postai úton: Kifizetési utalvánnyal történik. A számlatulajdonos megbízza a számlavezető hitelintézetet, hogy az elszámolási számlája terhére a kifizetési utalványon meghatározott összeget postai úton fizesse ki a kifizetési utalványon megnevezett címzettnek.

Pénzforgalmi betétkönyv: Nem a hitelintézet székhelyén működő számlatulajdonos számára a kijelölt postahelyen készpénz felvételéhez rendelkezésre álló pénzkeretet tartalmazza.

Házipénztár

Pénztári forgalom: A készpénz be- és kiadások vállalkozáson belüli bonyolítása, az azzal összefüggő bizonylatok forgalma, a pénztárban elhelyezett egyéb vagyoni értékek kezelése.

Házipénztár: A vállalkozás működéséhez szükséges készpénz, az értékpapírok, illetve egyéb értékek kezelésére, forgalmának lebonyolítására kijelölt helyiség.

Gazdaságpolitika

Az államnak a gazdaságra vonatkozó célkitűzéseit, és a célok megvalósításának eszközeiről, módszereiről vallott nézetrendszerét foglalja magában.

Eszközei:

–         magatartásra utasító eszközök:

  • parancsok
  • tiltások
  • korlátozások

–         magatartást indukáló eszközök:

  • versenyrend
  • törvények
  • tulajdonviszonyok alakítása

–         magatartást egyeztető eszközök:

  • érdekképviseleti mechanizmusok keretei közötti megállapodások

Pénzügypolitika

Az államnak a pénzügyekre, pénzmozgásokra, pénzkapcsolatok szabályozására vonatkozó célrendszerét, és a célok megvalósításának eszközeiről, módszereiről vallott nézetrendszerét foglalja magában.

Alrendszerei

Költségvetési politika: Az állam a gazdaság működésébe közvetlenül, a jövedelmek egy részének elvonásával és újraelosztásával avatkozik be.

Elvonások:

  • adók
  • vámok
  • illetékek

Újraelosztás

  • a társadalmi közös fogyasztás pénzzel való ellátása (pl. oktatás finanszírozása)
  • állami beruházások finanszírozása
  • szociális juttatások nyújtása

Monetáris politika: Az állam a központi bankon keresztül a pénzmennyiség szabályozásával avatkozik be a gazdaságba.

Devizapolitika: Olyan döntések, intézkedések összessége, amelyek a fizetési mérleg kiegyensúlyozásának, illetve az egyensúly fenntartásának feltételeit és eszközrendszerét alkotják.

Részterületei:

  • nemzetközi árfolyam politika
  • valutaárfolyam politika
  • nemzetközi hitelpolitika
  • tartalékpolitika

Pénzforgalom

A pénztulajdonosok közötti pénzmozgások összességét fejezi ki.

Közvetett: a fizetésre kötelezett harmadik személy útján teljesít fizetéseket

Közvetlen: a gazdaság szereplői egymásnak közvetlenül teljesítenek fizetéseket.


A pénzügyi intézményrendszer felépítése. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet. A betété és a befektetés-védelem intézményei (OBA, BEVA). A bankműködés alapfogalma.

A bankrendszer történeti kialakulása, főbb jellemzői

Az első bankári feladat a pénzváltás volt.

Bankrendszer alatt egy ország bankjainak és a rájuk vonatkozó szabályoknak az összességét értjük.

A bankrendszer két típusú lehet:

  • egyszintű és
  • kétszintű.

Az egyszintű bankrendszerben a központi bank közvetlen kapcsolatban áll a gazdálkodó szervezetekkel. A többi bankot, amelyek egy-egy meghatározott funkciót végeznek, szakbanknak nevezzük.

A kétszintű bankrendszerben a központi bank nem áll közvetlen kapcsolatban a gazdálkodó szervezetekkel, hanem csak a bankrendszer második szintjén álló bankokkal.

A bankrendszer második szintjén elhelyezkedő pénzügyi intézmények működési mechanizmusának jellemzői:

  • nyereségérdekeltek, önállóan gazdálkodnak, a társasági forma jellemző rájuk,
  • vegyes profilúak,
  • területi kötöttség nélküliek,
  • a bankok között verseny van.

Pénzügyi szolgáltatásokat csak pénzügyi intézmények végezhetnek.

A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások között az az alapvető különbség, hogy bizonyos pénzügyi szolgáltatásokat csak a hitelintézményetek végezhetnek, a pénzügyi vállalkozások nem.

Hitelintézetek három típusa:

  • A bankok, azok a hitelintézetek, amelyek valamennyi pénzügyi szolgáltatás végzésére engedélyt kaphatnak, s ezen belül betétek gyűjtésével és pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásával üzletszerűen foglalkoznak.
  • A szakosított hitelintézetek nem kaphatnak engedélyt valamennyi pénzügyi szolgáltatás végzésére.

Lakástakarék-pénztárt legkevesebb egymilliárd Ft-os jegyzett tőkével lehet alapítani. E pénztárak alaptevékenységének az ún. lakáselőtakarékossági szerződés szerinti betétgyűjtést és hitelnyújtást lehet tekinteni.

A jelzálog-hitelintézet alaptevékenysége az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtott jelzáloghitelezés, valamint a kölcsönök forrásául szolgáló jelzáloglevelek forgalomba hozatala. Alapításához 3 milliárd Ft jegyzett tőke szükséges.

  • A szövetkezeti hitelintézetek még korlátozottabb körben végezhetnek pénzügyi szolgáltatásokat, mint a szakosított hitelintézetek.

A bankok és a szakosított hitelintézetek kizárólag részvénytársaságként, a többi pénzügyi intézmény részvénytársaságként, vagy szövetkezetként működhet.

A bankok alapításához minimálisan 2 milliárd forintnyi jegyzett tőke szükséges. A pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésének szigorúan előírt személyi és tárgyi feltételei vannak.

A megtakarítók pénze a következő módokon juthat el az újraelosztás keretében a beruházókhoz:

  • végleges újraelosztással, többnyire a költségvetésen keresztül adók és támogatások útján,
  • közvetlen ideiglenes újraelosztással (közvetlen finanszírozás révén), ennek fő formái az értékpapírok.
  • közvetett ideiglenes újraelosztással valamely hitelintézeten keresztül, főleg lekötött bankbetétek és ezek alapján nyújtott bankhitelek formájában.

A bankműködéssel kapcsolatos legfontosabb fogalmak, előírások

A hitelintézetek saját tőkéjének összegét szavatoló tőkének nevezzük.

A szavatoló tőke összetevői:

–          jegyzett tőke,

–          tőketartalék,

–          eredménytartalék,

–          általános tartalék,

–          értékelési tartalék,

–          mérleg szerinti eredmény,

–          alárendelt kölcsöntőke.

E tőkeelemek közül az alárendelt kölcsöntőkét, valamint az értékelési tartalékot ún. járulékos tőkeelemnek nevezzük, míg a saját tőke többi összetevőjét alapvető tőkeelemnek hívjuk.

Az alárendelt kölcsöntőke kifejezést használjuk minden olyan kölcsönre, amely ténylegesen rendelkezésre áll. A hitelintézeteknek az adózott eredményük terhére az osztalék, illetve a részesedés kifizetése előtt ún. általános tartalékot kell képezniük. Az általános tartalékot csak a tevékenységből származó veszteségek rendezésére lehet felhasználni.

A tőkemegfelelés a hitelintézet fizetőképességére utaló kifejezés. A hitelintézeteknek legalább 8 %-os tőkemegfelelési mutatót kell folyamatosan fenntartaniuk.

A betét- és befektetés-biztosítás intézményei.

Az Országos Betétbiztosítási Alap

1993-ban hívták életre. Az OBA feladata a hitelintézeteknél elhelyezett betétek befagyása esetén a betétesek részére meghatározott kártalanítási összeg kifizetése.

Az Alap által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétetekre terjed ki.

Az OBA a kártalanításra jogosult személy részére a befagyott betét tőke és kamatösszegét személyenként és hitelintézetenként összevontan legfeljebb egymillió forint összeghatárig fizeti ki kártalanításként.

Az OBA olyan jogi személy, amely sem társasági adó, sem helyi adó, sem illeték fizetésére nem kötelezhető. Ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi.

Befektető-védelmi Alap

A Befektetővédelmi Alap (BEVA) önálló jogi személy. Minden olyan befektetési szolgáltató köteles csatlakozni a BEVA-hoz, amely bizományosi tevékenységet, kereskedelmi tevékenységet, portfoliókezelést, vagy értékpapír letéti őrzést, értékpapír-számlavezetést vagy ügyfélszámla vezetést végez.

A pénzügyi szolgáltatások körébe tartozó tevékenységek

A legfontosabb pénzügyi szolgáltatások:

Betétek gyűjtése; pénzkölcsön nyújtása; pénzügyi lízing; pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; kezesség és bankgarancia vállalása; befektetési alap letétkezelése; széfszolgáltatás; letéti szolgáltatás; valutával, devizával való kereskedelmi tevékenység.

Pénzügyi szolgáltatások csoportosítása:

  • Aktív bankműveletek: azok az ügyleteket tekintjük, amelyek révén a pénzügyi intézményeknek követeléseik keletkeznek. (pl.: pénzkölcsönök nyújtása)
  • A passzív bankműveletek közé azokat az ügyleteket soroljuk, amelyek keretében a bankok idegen tőkét szereznek maguknak, tehát a kötelezettségeik növekednek.
  • A semleges bankszolgáltatások révén a bankoknak követeléseik, ill. kötelezettségeik nem keletkeznek, hanem a szolgáltatás elvégzésének ellenértékeként díjbevételhez jutnak.

A jegybank fogalma, funkciói

A jegybank elnevezés arra utal, hogy ez a központi bank bankjegy kibocsátási monopóliummal rendelkezik.

Jegybank minden országban található, akár egyszintű, akár kétszintű bankrendszerrel rendelkezik.

Hazánkban a központi bankot MNB-nek nevezik. Részvénytársasági formában működik, egyszemélyes tulajdonosa a Magyar Állam.

A jegybanktörvény a jegybank legfontosabb feladatává a pénzkibocsátást és a monetáris politika megvalósítását teszi, amelynek végrehajtásához megfelelő monetáris eszköztárat biztosít.

A jegybank főbb funkciói:

A gazdaságba kiáramló pénzmennyiség szabályozása; pénzkibocsátás; a Magyar Államkincstár számláinak vezetése; a hitelintézetek számláinak vezetése; arany- és devizatartalékok gyűjtése; a hazai valuta vásárlóerejének védelme; devizahatósági feladatok ellátása; árfolyampolitikai döntések meghozatala.

A jegybank kizárólagos feladata a készpénz kibocsátása. Ezt a műveletet bankjegy-emissziónak nevezzük.

A készpénz kétféle módon kerülhet forgalomba:

  • a vállalkozások bankszámlájukról készpénzt vesznek fel,
  • a külföldi fizetőeszközöket belföldi pénzre váltják át.

A bankjegy-emisszió a számlapénz készpénzzé alakulását, ill. a külföldi pénz belföldivé válását jelenti.

A pénzügyi intézményrendszer felügyelete

A pénzügyi intézményrendszer felügyeletét hazánkban az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) látja el.

Az ÁPTF a Kormány felügyelete alatt működő országos hatáskörű közigazgatási szerv.

Feladatai közé tartozik:

  • a pénzügyi intézmények működésére és a pénzügyi szolgáltatások végzésére vonatkozó engedély-kérelmek elbírálása,
  • a pénzügyi intézmények információs rendszerének, valamint adatszolgáltatási kötelezettségeik teljesítésének ellenőrzése,
  • a pénzügyi intézmények működési biztonságának figyelemmel kísérése, az észlelt szabálytalanságok megszüntetése, akár bírságok kivetése révén is.

E feladatai ellátása keretében az ÁPTF helyszíni ellenőrzéseket is végezhet.


A pénzügyi piacok fogalma, csoportosítása. Az értékpapírpiacok értelmezése, típusai

A pénzügyi piacok fogalom magában foglalja a pénzügyi eszközök teljes forgalmát lebonyolító piacok összességét. Azokat a pénzügyi piacokat, amelyeken a pénzügyi eszközök rövid lejáratra cserélnek gazdát, pénzpiacoknak, amelyeken pedig hosszabb lejáratra, tőkepiacoknak nevezzük.

A pénzpiacok főbb jellemzői:

  • A pénzpiacokon azok az egyének és intézmények találkozhatnak, akik, vagy amelyek átmenetileg felesleges pénzösszegekkel rendelkeznek.
  • A pénzpiacok elsősorban az üzleti szféra és a kormányzat számára biztosítják, hogy folyamatos likviditásukat fenntarthassák.
  • A pénzpiacok alapvető funkciója a cégek forgótőke szükségletének finanszírozására, ill. a költségvetés folyó bevételei és kiadásai közötti szinkronhiány áthidalása.
  • A pénzpiacokon megjelenő kölcsönök és értékpapírok általában nagy összegűek, ezért a pénzpiacokat gyakran nevezik „nagybani piacoknak” is.

A tőkepiacok főbb jellemzői:

  • A tőkepiacok a vállalkozások, a költségvetés és a háztartások hosszú lejáratú befektetéseinek finanszírozását teszik lehetővé.
  • A tőkepiacokon a kis töredék megtakarításoktól a hatalmas összegekig bármilyen nagyságú pénzek adás-vétel tárgyát képezhetik. A tőkepiacokon tehát nagybani és kicsinybeni kereskedelem egyaránt zajlik.

A pénzügyi piacokon fellelhető értékpapírok különböznek egymástól:

– névértékben,             – lejáratban,                – likviditásban,            – kockázatban.

Közvetlen finanszírozás: A megtakarító és a megtakarítás iránt igényt támasztó igényei megfelelnek egymásnak, találkozásukat csak gyorsítani, és biztonságosabbá tenni szükséges.

Közvetett finanszírozás: A megtakarításokat egy közbenső intézménynek össze kell gyűjtenie és nagyságrendjében, lejáratában, kockázatában és likviditásában átalakítva kell továbbadni a megtakarítás végső felhasználójának.

A pénzpiacon a pénzek cseréje az alábbi közvetítő szerepet betöltő eszközök segítségével bonyolódik:

  • rövid lejáratú betétek és hitelek,
  • rövid lejáratú állami értékpapírok,
  • váltók,
  • egyéb rövid lejáratú értékpapírok.

A tőkepiacok eszköztárába a következő eszközök tartoznak:

  • hosszú lejáratú hitelek és betétek,
  • kötvények,
  • részvények,
  • záloglevelek,
  • egyéb hosszú lejáratú értékpapírok.

A nemzetközi pénzügyi piacot europiacnak, ezen belül a nemzetközi pénzpiacot eurodollár piacnak, a nemzetközi tőkepiacot pedig eurokötvény piacnak szokták nevezni.

A pénzügyi piacok egyéb csoportosítása:

  • Nyílt és zárt piacok. A nyílt piacokon a pénzügyi eszközök nyilvános kibocsátás keretében kerülnek forgalomba. A zárt piacokon ezzel szemben a kibocsátások csak egy kiválasztott befektetői kört érintenek. A jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint akkor beszélünk, nyílt kibocsátásról, ha a kibocsátással megcélzott befektetők száma meghaladja a 35-öt.
  • Elsődleges és másodlagos piacok. A elsődleges piacokon a pénzügyi eszközök kibocsátása, első értékesítése történik, vagyis ezen a piacon gyakorlatilag új értékpapírok kerülnek forgalomba. Ezzel szemben a másodlagos piac a már korábban kibocsátott értékpapírok forgalmazását jelenti. A másodlagos piac főbb funkciói: megteremti a befektetések likviditását, összehangolja a különböző lejáratú megtakarításokat és pénzigényeket, információkat szolgáltat a befektetőknek, és a kibocsátóknak.
  • Azonnali és határidős piacok. Az azonnali piacokon kötött szerződések azonnali teljesítésre vonatkoznak. A határidős piacokon ezzel szemben a jelenben kötött adásvételi szerződésben valamilyen jövőbeni időpontban teljesítendő szállításban állapodnak meg.

Az értékpapírpiacok

Értékpapírpiacnak nevezzük az értékpapírok iránti kereslet és kínálat találkozási helyét. Az értékpapírpiac szerves részét képezi mind a pénz-, mind a tőkepiacnak, de nem fedi le teljesen egyiket sem, ugyanakkor tágabb értelmezésű is ezeknél a piacoknál.

Az értékpapírpiacokat is több szempontból lehet csoportosítani:

  • Az értékpapír típusa alapján részvénypiacot, kötvénypiacot, stb.
  • Értékpapír kibocsátója alapján: állampapírpiacot, vállalati értékpapírok piacát, stb.
  • Elsődleges és másodlagos értékpapírpiacot.

Másik csoportosítási szempont az értékpapírok koncentráltsági fokát mutatja meg. Ennek alapján megkülönböztetünk központosított értékpapírpiacot (értéktőzsde), ill. nem központosított értékpapírpiacokat (tőzsdén kívüli kereskedelem). A nem központosított értékpapírpiacokon belül beszélhetünk: OTC piacról, valamint harmadik piacról

Az OTC (over the counter) piac, vagy pulton keresztüli kereskedés a nem szabályozott értékpapírpiacot jelenti. A harmadik piacon tőzsdén jegyzett értékpapírokkal kereskednek tőzsdén kívül, nem szervezett formában.


A pénzügyi rendszer felépítése, a pénzügyi politika elemei. A fiskális és a monetáris politika célja, eszközrendszere.

A pénzügyi rendszer fogalma, felépítése

A pénzügyi rendszer a pénzeszközök forgalomba hozatalát, azok ideiglenes és végleges átcsoportosítását, elosztását, újraelosztását, a pénz- és tőkepiaci mozgásokat, valamint a nemzetközi pénzfolyamatokat foglalja magában.

A pénzügyi rendszer főbb elemei:

  • az állami költségvetés (a fiskális szféra), amely a központosított jövedelmek elosztását és újraelosztását jelenti,
  • a pénz- és hitelrendszer (a monetáris szféra), amely a meglévő pénzeszközök kezelését, átcsoportosítását, a pótlólagos pénzmennyiség kibocsátást végzi,
  • a nemzetközi pénzügyek (deviza ügyletek), amely a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő elszámolásokkal, a valuta- és deviza árfolyamokkal foglalkozik.

A pénzügyi rendszer összetevői azok az intézmények, szervezetek, amelyek megvalósítják az állam pénzügyi politikáját a pénzügyekre vonatkozó jogszabályok, törvények, rendeletek irányítása mellett.

A pénzügyi irányítás szereplői közé tartoznak:

–          az Országgyűlés,

–          a Kormány,

–          a Pénzügyminisztérium,

–          a Magyar Nemzeti Bank.

A pénzügyi feladatok végrehajtásának intézményei között tartjuk számon:

–          a bankrendszer tagjait,

–          az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt,

–          az Állami Számvevőszéket,

–          a Vám és Pénzügyőrséget,

–          az önkormányzatokat,

–          a gazdálkodó szervezeteket,

–          a minisztériumokat.

A pénzügyi politika fogalma, területei.

A pénzügyi politika a gazdaságpolitika szerves része.

Olyan állami intézkedések összessége, amelyeknek fő célja az áru- és pénzmennyiség makroszintű összehangolása.

A költségvetési (fiskális) politika

A költségvetési politika dönt:

  • a vállalkozások és a lakosság közötti, illetve ezeken belüli pénzügyi átcsoportosításról,
  • a központi beruházások finanszírozási módjáról,
  • a közös fogyasztás nagyságának növekedéséről és annak finanszírozásáról,
  • a térségek közötti jövedelem-átcsoportosításról, stb.

A fiskális politika rendszere magában foglalja mindazon előírások és döntések összességét, amelyek az állam pénzügyi kötelezettségvállalásaival, ill. pénzügyi beavatkozásaival vannak összefüggésben. A költségvetési politika szolgálhat stabilizációs, allokációs és elosztási funkciókat.

A költségvetési politika eszközei:

–          Az automatikus eszközök mintegy automatikus módon képesek a gazdasági egyensúly helyreállítására, így elsősorban a költségvetési politika stabilizációs céljainak elérését segítik elő, (pl. Társasági adó, sávosan progresszív személyi jövedelemadó).

–          A diszkrecionális eszközök mindig eseti beavatkozásokat jelentenek, amelyeket az automatikus eszközök megléte mellett kell alkalmanként felhasználni.

A monetáris politika

A monetáris politika elsődlegesen a pénz kínálatán és keresletén keresztül próbálja a pénzügyi egyensúlyt megteremteni.

Monetáris politikán azt a pénzügyi politikát és annak gyakorlatát értjük, amely a pénz- és a tőkepiacon a pénz- és hitel iránti kereslet és kínálat egyensúlyának megteremtését, ezzel a gazdaság stabilitásának megőrzését tekinti elsődleges feladatának.

A monetáris politikának az irányítása a Jegybanktanács feladata.

A monetarizmus azon törvényszerűségek, módszerek és eszközök összessége, amelyek a nemzetgazdaság pénzszükségletének mennyiségi meghatározásával és szabályozásával foglalkoznak.

A gazdaságban jelenlévő összes pénzmennyiséget pénztömegnek is szokták nevezni. A pénz kínálatát, alapvetően két tényező befolyásolja, a jegybankpénz mennyisége, valamint a multiplikátor értéke. A pénz kínálatát e két tényező szorzataként lehet meghatározni.

A monetáris politika rugalmassága, gyors reagálása a változásokra a gazdasági folyamatok pontos, részletes ismeretétől, hatékonysága pedig a monetáris eszköztár fejlettségétől függ.

A monetáris beavatkozás lehetséges eszközei:

A direkt eszközök alkalmazására a piacgazdaságokban rendkívül ritkán kerül sor. Ezek a durva eszközök. Az indirekt eszközöket „finom” szabályozási eszközöknek is nevezhetjük, csoportosításuk:

  • tartalékolási előírások,
  • refinanszírozás,
  • kamatszabályozás,
  • értékpapír (nyíltpiaci) műveletek,
  • árfolyam-politika vagy az abban való hatékony részvétel,
  • erkölcsi ráhatás.

A tartalékráta növelésével szűkíteni lehet az üzleti bankok által kihelyezhető hitelek volumenét.

A refinanszírozás lényege, hogy a jegybank különböző lejáratú hitelekkel látja el az üzleti bankokat annak érdekében, hogy ezen forrásokat az üzleti bankok kihelyezhessék a gazdasági szereplők részére.

A kamatszabályozás lényege, hogy ha a központi bank növeli a refinanszírozási hitelek kamatlábát, úgy az üzleti bankok is kénytelenek növelni kamataik szintjét, ami szűkíti a hiteligénylők körét.

Az értékpapír-műveletek (nyíltpiaci műveletek) keretében nagy mennyiségű értékpapírnak, általában az adásvétele zajlik a jegybank és a hitelintézetek között. A repokat más néven visszavásárlási megállapodásoknak nevezik.

A viszontleszámítolás, általában váltók eladását jelenti a hitelezők részéről a jegybank felé.

Az árfolyam-politika főleg a kötött devizagazdálkodású országokban tölt be fontos pénzügy-politikai szerepet.

A pénzügyi politika jellege

Ha a monetáris szabályozás eszközrendszere segítségével a pénzkínálat növelése a cél, akkor expanzív pénzpolitikáról beszélünk. Ellenkező esetben, ha a pénzkínálat szűkítése a cél, restriktív pénzpolitikáról beszélünk.

A pénz iránti kereslet

  • Tranzakciós pénzkereslet, (azon pénzmennyiség iránti igény, amely a gazdasági ügyek, az üzleti kapcsolatok normális lebonyolításához szükséges.
  • Óvatossági pénzkereslet, az esetleges időszakos kiadási többleteink fedezésére szolgál.
  • A spekulációs pénzkereslet esetén a pénztulajdonosok spekulációs célú jövőbeni befektetéseik érdekében felhalmoznak.

A reálkamat (reálkamatláb) a névleges (nominális) kamatláb és az inflációs ráta hányadosa.


A pénzügyi szolgáltatások csoportosítása, típusai. A vállalkozások pénzforgalmának szabályai. Fizetési módok. A fizetések pénzügyi biztosítékai.

Fizetési forgalom formái, a fontosabb bankszámla-típusok

A fizetési forgalom (pénzforgalom) a fizetést teljesítők és a fizetést elfogadók közötti pénzmozgást jelenti.

A pénzforgalom a pénznek az állandó, folyamatos körforgása. Két formája van: készpénzforgalom, számlapénzforgalom.

Bankszámlák típusai:

  • elszámolási számla,
  • folyószámla,
  • határidős betétszámla,
  • hitelszámla,
  • értékpapír-letéti számla,
  • devizaszámla.

Az elszámolási számla a bank és az ügyfél közötti fizetési forgalom lebonyolítására szolgál. Az ügyfeleket a bankjuk bankszámlakivonat formájában értesíti a számlájukon végbement változásokról. Az elszámolási számla nem ad módot hitelezésre. Az elszámolási számlák ún. látra szóló betétnek minősülnek.

A folyószámla az elszámolási számlának egy továbbfejlesztett változata.

A folyószámlahitel előnyei az ügyfél szempontjából:

  • A hitel igénybevétel a mindenkori forrás-szükségletnek felel meg.
  • Kamatot csak a ténylegesen igénybe vett kölcsönösszeg után kel fizetni.
  • Az igénybevétel lehetősége legtöbbször hosszú lejáratú.

Az elszámolási számlánál magasabb kamatot érthetnek el az ügyfelek, ha átmenetileg mobilizálható pénzeszközeiket határidős betétszámlán helyezik el.

A hitelszámla (kölcsönszámla) a hitelek (kölcsönök) nyilvántartására szolgáló számlafajta.

Az értékpapír-letéti számla az ügyfelek bank által őrzött értékpapírjainak könyvelésére, nyilvántartására szolgál.

A devizaszámlákat deviza belföldiek és deviza külföldiek hitelintézeteknél egyaránt nyithatnak.

A bankszámlaszerződés

A bankszámlaszerződés úgy jön létre, hogy az ügyfél számlanyitási kérelmet terjeszt elő, amelyet a bank visszaigazol. A bankszámlaszerződésben pontosan rögzítik az adott számlatulajdonos és a számlát vezető bank számlakezeléssel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. A bankszámlaszám megnyitásakor közli a bank az ügyféllel a számlája azonosítására szolgáló pénzforgalmi jelzőszámot (24 jegyű szám). A bankszámla feletti rendelkezési jog a vállalkozási vagyon egy formájának kezelését jelenti, ezért elvileg a vállalkozás tulajdonosa gyakorolhatja, illetve akit ő ezzel megbíz. A bankszámlaszerződés tartalmazza a számlavezetéssel kapcsolatos díjtételek nagyságát is.

A bankszámlával kapcsolatos megbízások teljesítése

A számlavezető bank a számlatulajdonos megbízásait, ill. a számla egyéb módon történő terheléseit általában beérkezési sorrendben teljesíti.

A fizetési határidők

A különböző fizetések határidejében a szerződő felek szabadon állapodhatnak meg. A fizetési határidők be nem tartása esetén a kedvezményezett (a szállító) késedelmi kamatot követelhet a kötelezettől.

A fizetési módok típusai

A fizetési mód megválasztása az egymással szerződéses kapcsolatban lévő felek feladata. Az átutalást, a beszedést, az okmányos meghitelezést és a csekket együttesen készpénz nélküli fizetési módokként szokták emlegetni. A bankkártyával történő fizetést más kifejezéssel készpénzkímélő fizetésnek is nevezzük.

Készpénzes fizetések és a házipénztár

Bizonyos fizetési kötelezettségeket csak készpénzzel lehet végrehajtani. A készpénzes fizetések elsősorban a lakosság körében jellemzőek a mindennapos beszerzések kifizetésekor.

A készpénzes fizetések bonyolítása érdekében a vállalkozásoknak házipénztárat kell fenntartaniuk, a bankoknak pedig pénztárszolgálatot kell létesíteniük.

A vállalkozások házipénztárainak működési szabályait a cégeknek Pénzkezelési szabályzatban kell rögzíteniük. A pénztár az a területileg is elhatárolt hely, ahol a gazdálkodó szervezet készpénzforgalmát lebonyolítják. A pénztáros kezeli a gazdálkodó szervezet készpénzállományát.

A pénztáros csak szabályszerűen kiállított, érvényesített és utalványozott kiadási pénztárbizonylat alapján fizethet ki a pénztárból pénzt. A pénztárosnak naponta a pénztári órák befejeztével pénztárzárlatot kell végeznie. A házipénztárban a napi pénztárzárlat után tartható készpénzösszeg felső határát házipénztári keretnek nevezzük.

Az átutalás

Az átutalás a legelterjedtebb készpénz nélküli fizetési mód. Az átutalás legfontosabb sajátossága, hogy a fizetést mindig a vevő a kötelezett kezdeményezi.

Az átutalásnak számos előnye van:

  • bármilyen jogcímű fizetést ki lehet ily módon egyenlíteni,
  • nincs összeghatárhoz kötve,
  • akkor is lehet alkalmazni, ha a felek e fizetési módban külön nem állapodtak meg,
  • technikailag bonyolítása egy egyszerű banki formanyomtatvány, az ún. átutalási megbízás segítségével történik.

A beszedés (inkasszó)

Beszedés esetén a fizetést mindig a szállító kezdeményezi.

A beszedésnek két fajtája létezett: 1. határidős; 2. azonnali beszedés.

Határidős beszedés esetében a jogosult által benyújtott beszedési megbízást a bank csak akkor teljesített, ha az adós nem emelt kifogást a fizetés ellen. A vállalkozások közötti fizetési forgalomban már nem találkozhatunk vele.

Az azonnali beszedés alkalmazása során nincs lehetőség kifogás emelésére, a kedvezményezett megbízása alapján a bank a kötelezett számláját azonnal megterheli.

Azonnali beszedést a következő esetekben lehet alkalmazni:

  • ha e fizetési mód alkalmazását kötelező jogszabály írja elő.
  • ha a kötelezett felhatalmazó levelet intéz a bankjához,
  • amikor a váltót esedékességkor fizetés végett az egyenes váltóadós által megjelölt banknál bemutatják.

Csoportos fizetési megbízások

1997. októberétől vehető igénybe két új fizetési mód: a csoportos átutalás és a csoportos beszedés.

A csoportos átutalás segítségével az átutalók, a szabványos formában összeállított, különféle összegű átutalási megbízásaikat egy kötetben jutathatják el saját számlavezető bankjukhoz.

A csoportos beszedés azon szervezetek számára előnyös, amelyek rendszeresen, nagy számban, de tételenként alacsony összegeket szednek be. Lakossági bankszámlák terhére beszedés csak ebben a formában kezdeményezhető.

Okmányos meghitelezés

Az okmányos meghitelezés (akkreditív) a külkereskedelemben alkalmazott fizetési mód.

A csekk

A csekk használata a XVI. században Hollandiából indult el.

A hagyományos csekk olyan értékpapír, amely fizetési kötelezettséget testesít meg. A csekkel történő fizetés előfeltétele, hogy a bank ügyfelét csekk-képesnek nyilvánítsa.

A csekknek hat törvényes kelléke van:

  • A csekk megjelölése az okirat szövegében a kiállítás nyelvén,
  • feltétel nélküli, meghatározott összeg fizetésére szóló utasítás,
  • a fizetésre kötelezett (a bank) nevének feltüntetése,
  • a fizetés helye,
  • a kiállítás helye és napja,
  • a kibocsátó aláírása.

A csekk fontosabb fajtái:

Készpénzcsekk: beváltása esetén a bank a csekken szereplő összeget készpénzben fizeti ki.

Az elszámolási csekk: beváltása esetén készpénz kifizetés nem történhet, hanem a jogosult bankszámláján írják jóvá a csekk összegét.

A keresztezett csekkek vagy csak saját ügyfélnek, ill. egy pénzintézetnek, vagy csak egy banknak fizethetők ki.

Csekk egyéb speciális típusai: Utazási csekk, Eurocsekk.

A fedezetlen csekkek kibocsátását a törvények szigorúan büntetik.

A bankkártya

Bankkártyákat a hazai bankok 1989-től bocsátanak ki.

Bankkártya segítségével a kártyabirtokos csak a tényleges vásárlások, és az igénybevett szolgáltatások ellenértékét rendezheti, továbbá készpénzt vehet fel bankjegykiadó automatákból.

A fizetések pénzügyi biztosítékai

A pénzügyi teljesítés biztonsága érdekében a szállító kérheti előzetes pénzügyi biztosíték kikötését.

Biztosítékok csoportosítása:

  • dologi biztosíték: az adós felajánl valamilyen vagyontárgyat,
  • személyi biztosítékok: ilyenkor különböző személyek felelősségvállalása a fizetés biztosítéka
  • egyéb biztosítékok: amelyek nem sorolhatóak be tisztán az előző csoportokba.

Bankgarancia

Olyan kötelezettségvállalás, amelyben a garanciát a nyújtó fél vállalja, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén fizet, ha az eredeti kötelezett nem fizet. A garancia lehet: feltétel nélküli, okmányos garancia. A bankgaranciát garanciadíj ellenében vállalják a bankok.

Fedezetigazolás

A fedezetigazolással a bank a kötelezett kérésére igazolja, hogy az igazolásban feltüntetett pénzeszközzel rendelkezik, azt elkülönítette és másra fel nem használhatja.

Kezességvállalás

A kezességvállalás esetén a kezes vállalja, hogy a kötelezett nem fizetése esetén helyette fizet.

Két fajtája van:

Az egyszerű kezesség esetébe a kezesnek ún. sortartási kifogásra van lehetősége. (A jogosult először a kötelezettől kísérelje meg a végrehajtását).

Készfizető kezesség esetén a kezesnek nincs sortartási kifogására lehetősége.

Zálogjog

Két típusa van: – a jelzálog; – kézizálog.

Jelzálog esetében a zálog tárgya általában ingatlan, bár jelenleg már ingóságon is lehet jelzálogjogot alapítani. Kézizálognál a zálog tárgya mindig valamilyen ingóság. Amennyiben ingóságot terhelnek meg jelzálogjoggal, akkor ezt közjegyzői okiratba kell foglalni.

Óvadék

Az óvadék (kaució) speciális kézizálogként értelmezhető. Olyan kézizálog, amelynél a zálog tárgya csak pénz, takarékbetét, vagy értékpapír lehet. Az óvadék nagy előnye, hogy a követelés behajtásához nem kel bírósági végrehajtást kezdeményezni.


A pénzügyi tervezés fogalma. Forgalmi és állományi szemléletű pénzügyi tervezés. Folyamatos likviditási terv összeállítása.

A tervezés fogalma, célja

A tervezés mindig olyan jövőre irányuló cselekvés, amely valamilyen szempont szerint kívánatosok tartott jövőbeni állapot felvázolását, valamint az elérését lehetővé tevő út és feltételek meghatározását jelenti. A tervezés során mindig több lehetőség közül kell választani, így a tervezés sajátos döntésnek fogható fel.

  • A tervezés időben megelőzi a cselekvést, azaz a döntés nem vonja mag után az azonnali végrehajtást.
  • A tervezési problémák nem bonthatók szét, egymástól jól elkülöníthető, egymástól független részekre.
  • Ebből következően a tervezés egységes döntési folyamat, amely a döntések egymásra épülő sorozatként fogható fel.

A pénzügyi tervezés fogalma, célja

  • A vállalkozás működése hosszú távon nyereséges legyen.
  • A vállalkozás működésének pénzügyi feltételei folyamatosan biztosítva legyenek, a vállalkozás likvidítása folyamatos legyen.
  • A szükséges fejlesztések, beruházások finanszírozhatók legyenek.

A terveket nem elegendő egyszer elkészíteni, majd a megvalósításukhoz hozzálátni, hanem folyamatosan karbantartani, aktualizálni is kell őket. A tervek meghatározott szempontok szerint rendszeresen ellenőrzését és a helyzetnek megfelelő módosítását monitoring rendszernek nevezzük.

A pénzügyi tervezés folyamata

  1. A múlt és a jelen helyzet értékelése, célok megfogalmazása.
  2. A cég előtt álló befektetési és finanszírozási lehetőségek elemzése.
  3. A jelenben hozott döntések jövőbeli követelményeinek előrejelzése.
  4. Annak eldöntése, hogy melyik lehetőséget választjuk.
  5. A következő tevékenységek összehasonlítása a tervben megfogalmazottakkal.

Pénzügyi tervek csoportosítása

  • Rövid távú pénzügyi terv. (kb. 1 év)
  • Hosszú távú pénzügyi terv. (3-5 év, esetekben akár 10 év).

A vállalkozások pénzügyi tervezésének szemléletmódjai

A vállalkozások éves pénzügyi tervezésének két módját különböztetjük meg egymástól.

  • Az állomány, vagy státusz tervezést, aminek lényege, hogy egy-egy adott, későbbi időpontra vonatkozóan vizsgálja, hogyan fog alakulni a vállalkozás pénzügyi helyzete.
  • A forgalmi tervezés, amely meghatározott időtartam alatt vizsgálja a pénzügyi helyzetet, az adott időszak alatti bevételi és kiadási adatokat állítva egymással szembe.

A két szemlélet egymást kiegészíti, kölcsönhatás van közöttük. A tervezés állományi adatait a forgalmi tervszámok meghatározzák, ill. ha meghatározott állományi adatot kívánunk elérni, úgy ez a tény már köti forgalmi tervszámaink előirányzatát is.

Az állományi szemléletű tervezés

A pénzügyi tervezés legtipikusabb állományi szemléletű összefoglaló kimutatása a vállalkozások vagyoni helyzetét bemutató mérleg terv. Mivel ezeket az egyes időpontokra felállított mérlegterveket státuszoknak nevezik, ezért kapta az állományi tervezés a státusztervezés elnevezést. Az állományi szemléletű pénzügyi tervezés annak a megtervezését jelenti, hogy egy adott időpontban meglévő eszközállománynak mi lesz a finanszírozási forrása.

Az állományi szemléletű pénzügyi tervben az eszköz és forrás állomány értékét a következő csoportosításban tervezik:



Eszközök

Befektetett eszközök

Forgóeszközök

  • készletek,
  • követelések,
  • értékpapírok,
  • pénzeszközök.

Források

Saját tőke

  • jegyzett tőke,
  • tőketartalék,
  • eredménytartalék,
  • mérleg szerinti eredmény,

Céltartalékok

Kötelezettségek

  • hosszú lejáratú kötelezettségek,
  • rövid lejáratú kötelezettségek.

Finanszírozásba vonható adózott eredmény

Intézkedések forrás felesleg esetén. Ritkán adódik. Ilyenkor meg kell, vizsgálni a felesleg megszüntetésének módjait, pl. hitelek előtörlesztése, beruházások eszközlése, stb.

Intézkedések forráshiány esetén. Ez a gyakoribb. Pl. készletállomány csökkentése, vevőkintlévőségek behajtása, szállítókkal magasabb fizetési határidők kialakítása, stb.

Ilyenkor mérlegelni kell, hogy az új tőkeszerkezet nyújtotta előnyök és az új forrás költsége, hogyan viszonyul egymáshoz.

Forgalmi szemléletű pénzügyi tervezés

A forgalmi szemléletű pénzügyi tervezés a bevételeket a kiadásokkal állítja szembe, nem az eszközöket a forrásokkal. A forgalmi szemlélettel elkészített finanszírozási terv (cash flow terv) segítségével egy adott időtartam alatti kiadások fedezetét, finanszírozási forrását lehet figyelemmel kísérni. Mind a bevételi tervnek, mind a kiadási tervnek az alapja a vállalkozás által az adott időszakra elkészített termelési és értékesítési terv. Az egyes időszakok összes bevételének és kiadásának egyenlege mutatja a pénzforgalmi egyenleget. A negatív előjelű egyenleg (kiadási többlet) pótlólagos pénzigényt, míg a pozitív egyenleg (bevételi többlet) az adott időszak pénztöbbletét jelenti.

Folyamatos likviditási terv

A folyamatos likviditási terv a munkanapok várható bevételeiből és kiadásaiból gördülő tervezési módszerrel elkészített havi likviditási terv. A bevételek között kiemelt hangsúlyt kap a napi árbevétel alakulása. A kiadási oldalon a szállítók felé esedékes kiadásokat említhetjük. Az így meghatározott várható napi összes bevétel és összes kiadás módosítják a napi nyitó pénzállományt, meghatározva az ún. „nyers egyenlege”. A nyers egyenleg megegyezik az elszámolási számla hitelműveletek nélküli egyenlegének és a házipénztár egyenlegének együttes összegével. Ezt követi a hitelműveletekkel kapcsolatos egyenleg-korrekció. Az így kapott korrigált egyenleg jelenti a finanszírozás tervezésének az alapját. Olyan finanszírozásra kell törekedni, amely a lehető legkisebb költséggel biztosítja a vállalkozás működését, pénzügyi egyensúlyát.


A váltó fogalma, típusai. A váltó törvényes kellékei. Váltóügyletek (átruházás, leszámítolás, viszonleszámítolás).

A váltó olyan forgatható értékpapír, amely egy későbbi időpontra vonatkozó fizetési ígéretet, vagy fizetési felszólítást testesít meg.

Saját váltó: az olyan váltóügyletet, amelynek két szereplője van: kiállítója és rendelvényese. Az elnevezés arra utal, hogy a kiállító saját nevében vállal kötelező érvényű fizetési ígéretet.

Idegen váltó: az olyan váltóügyleteket, amelyekben 3 szereplője van idegen váltónak nevezzük. Ilyenkor a címzettnek korábban az alapügylet vevőjével szemben egy másik gazdasági eseményből kifolyólag kötelezettsége keletkezett. Idegen váltó esetén az alapügylet vevőjét nem kiállítónak, hanem kibocsátónak nevezzük.

Váltó szereplői:

  • saját váltónál:       – kiállító          – rendelvényes
  • idegen váltónál:    – kibocsátó      – rendelvényes                        -címzett

A saját váltó könnyebben kezelhető, használata egyszerűbb. A magyarországi váltóforgalom mintegy 95%-a a saját váltó alkalmazásával zajlik.

A váltók előnyei

  • csökkentik a forgalom készpénz-szükségletét,
  • a bennük foglalt követelés behajthatósága a váltójogi szabályoknak köszönhetően viszonylag biztos,
  • nemzetközileg egységes szabályozása megoldott,
  • olyan határidős követelés, amely esedékesség előtt is pénzzé tehető.

A váltó kiállításának, ill. kibocsátásának hátterében tulajdonképpen egy speciális hiteljogviszony húzódik meg. Az ilyen speciális hitelviszonyt kereskedelmi, vagy áruhitelnek nevezzük.

A váltó törvényes kellékei

  • A váltó megnevezés az okirat szövegében, a kiállítás nyelvén.
  • Az esedékesség időpontja, vagyis az a nap, amikor a kiállítónak, vagy a címzettnek a váltóban szereplő összeget ki kell fizetnie.
  • A váltó összegének feltüntetése számokkal és betűkkel egyaránt. A váltó összege tartalmazza az alapkövetelés értékén felül a teljesítés és az esedékesség közötti időre jutó kamatot is.
  • A fizetés helye.
  • A rendelvényes (a váltó első birtokosa) megnevezése és székhelye.
  • A kiállító (kibocsátó) és cégszerű aláírása.
  • A kiállítás időpontja.

Idegen váltó esetén a fizetésre kötelezett (címzett) neve is szerepel a váltón.

A saját váltónak 7, az idegen váltónak 8 törvényes kelléke van.

A váltó forgatása, leszámítolása és viszontleszámítolása

Ha valaki fizetés fejében váltót fogad el, a következő lehetőségek közül választhat.

Az esedékesség időpontjának kivárása Ilyenkor a váltót elteszi. Az esedékesség időpontja előtt néhány nappal beviszi a váltót egy azonnali beszedési megbízással egyetemben saját számlavezető bankjához.

Átruházás a rendelvényes megpróbálja a váltót maga is fizetési eszközként felhasználni. Váltóval történő fizetés esetén a váltóra ún. átruházói nyilatkozatot kell rávezetni. A váltónak új tulajdonos részére történő átadását a váltó átruházásának, más néven a váltó forgatásának nevezzük. A korábbi váltóbirtokos, aki a váltót továbbadja a forgató, az új váltóbirtokos pedig a forgatmányos elnevezést viseli. Üres forgatmány alkalmazása esetén a forgatmányos nincs a forgatmány szövegében feltüntetve. Teljes forgatmány esetén a forgatmányos megnevezése is szerepel a forgatmány szövegében.

Az az igazán értékes váltó, amelyet minél többször forgattak, amelyen minél több átruházói nyilatkozat, s minél több aláírás szerepel.

A váltó leszámítolása. Ha a birtokunkban lévő váltót nem tudjuk átruházni, és az esedékesség bekövetkezése előtt pénzre van szükségünk, ilyen esetben megpróbálhatjuk a váltót egy hitelintézetnek eladni. A váltónak a bank által történő megvásárlását a váltó leszámítolásának nevezzük.

Leszámítolási kamat számítása:

Leszámításkor levonásra kerülő kamat = váltó összege × napok száma × leszámítolási kamatláb

360×100

Azt a műveletet, amelynek keretében a központi bank vásárolja meg a hitelintézetek által korábban leszámítolt váltót, a váltó viszontleszámítolásának nevezzük. A viszontleszámítolás során a jegybank szintén nem névértéken vásárolja meg a váltót, hanem az esedékességig még hátralevő időtartamra eső kamatot levonja a váltó névértékéből.

A viszontleszámítolás a jegybank részéről történő monetáris szabályozás egyik lehetséges eszköze.

A váltó óvása

A váltón alapuló követelés beszedésekor előfordulhat, hogy az eredeti váltóadósok számláján egyáltalán nincs, vagy csak részben van fedezet. Ilyen esetben a váltóra olyan nyilatkozatot kell rávezetni, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a követelés behajthatatlan, vagy csak részben teljesített. E nyilatkozatnak a váltóra történő rávezetését nevezzük a váltó óvásának.

A váltó nagy előnye, hogy az utolsó váltóbirtokos nem egy adóssal áll csak szemben, hanem többel, a váltó minden aláírójával. Nagymértékben növeli a váltó értékét, ha valamely jó hírnevű bank valamely forgatóért kezességet vállal. Ilyenkor a váltót általában először a bankra forgatják, majd a bank ruházza át a következő váltóbirtokosnak. Az ilyen váltót aval váltónak nevezzük.

Hamisnak tekintjük a váltót, amelyen a rajta szereplő aláírások valamelyike nem valódi.

A váltó funkciói

  • Fizetési eszköz. A váltó pénzhelyettesítőként szolgál.
  • Hiteleszköz. A váltó életre hívása mögött általában egy kereskedelmi hitelügylet húzódik meg.
  • Biztosíték. Mivel a váltókövetelést gyorsan és biztosan lehet érvényesíteni, ezért a bankok szívesen fogadnak el biztosítékként váltót.
  • Befektetési eszköz. A váltó a bank számára rövid lejáratú betétnek minősülhet.


Adókötelezettség szabályai, jogkövetkezménye. Illetékrendszer. Vám szerepe, fajtái.

Az adókötelezettség szabályai

Bejelentés, nyilatkozattétel: az adóköteles tevékenység megkezdése előtt be kell jelentkezni az adóhatósághoz. A bejelentkezés célja az adószám megszerzése. Négy adózói kör van, a magánszemély, a magánszemély egyéni vállalkozó, a gazdálkodó szervezet, illetve a magánszemély nem egyéni vállalkozó. Az adózó nyilatkozni köteles az általa közölt adatok, tények, körülmények valódiságáról.

Adómegállapítás:

–         Adózó: önadózással

–         Kifizető: adólevonással

–         Adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel

–         Adóhatóság: kivetéssel, kiszabással, utólagos adómegállapítással, azonnali ellenőrzéssel.

Adóbevallás: az adózó az önadózással megállapított adókról adónként tesz bevallást. A kifizető a levont adóelőleget, a megállapított adót, a járulékot saját adóbevallása keretében vallja be.

Az adó megfizetése: időpontja az a nap, amikor az adózó pénzforgalmi bankszámláját a hitelintézet megterheli, bankszámlával nem rendelkező adózó esetén az a nap, amikor az adót befizették.

Illeték

Jellemzői:

–         Az államnak bevétel

–         Az állam akaratkinyilvánítással határozza meg mértékét

–         Adók módjára behajtható

–         Jövedelmet von el

–         Az illetéket fizetőnek ellenszolgáltatás nem jár vagyonszerzés esetén

Öröklési illeték: tárgya mindaz a vagyoni érték, amelyet az örökös az örökhagyótól valamilyen formában (pl. végrendelet alapján) ingyenesen megszerez.

Ajándékozási illeték: tárgya lehet ingatlan, ingóság, vagyoni értékű jog. Akkor kell fizetni, ha az ajándékozásról okiratot állítottak ki. Ha a megajándékozottnak jutó ingóság forgalmi értéke a törvényben foglalt értéket meghaladja, és nem állítottak ki okiratot, a megajándékozott köteles illetéket fizetni.

Visszterhes vagyonátruházási illeték: kiterjed az ingatlan, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog, ingóság hatósági árverésen történő megszerzésére, illetve gépjármű tulajdonjogának megszerzésére.

Államigazgatási eljárási illeték: annak kell fizetnie, aki államigazgatási eljárási körben eljárási cselekményt kezdeményez. Pl. építési hatósági eljárás, ingatlan nyilvántartási eljárás, környezetvédelmi hatósági eljárás.

Bírósági eljárási illeték: polgári eljárásban, cégbírósági eljárásban, csőd-és felszámolási eljárásban, magánvád alapján folyó büntetőeljárásban kell fizetni.

Tárgyi illetékmentesség:

–         Lakóház építésére alkalmas telektulajdon megszerzése, ha a vagyonszerző a szerződés bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít

–         Örökléssel, ajándékozással szerzett értékpapír

–         Olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót SZJA fizetési kötelezettség terheli

–         Államigazgatási eljárási illeték alól mentes pl. a honvédelmi kötelezettséggel kapcsolatos eljárás

–         Bírósági eljárási illeték alól mentes pl. megszűnt cég törlése iránti kérelem.

Személyes illetékmentesség

–         Feltétel nélküli: pl. helyi önkormányzatot illeti

–         Feltételhez kötött: pl. költségvetési szervez, KHT-t, egyházat, alapítványt illeti.

Az illeték alapja

–         Öröklési illeték: az örökség tiszta forgalmi értéke

–         Ajándékozási illeték: az ajándék tiszta forgalmi értéke

–         Visszterhes vagyonátruházási illeték: a vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke.

Vám

Fogalma: speciális termékadó, amelyet Magyarországon a vámhatáron vámterületre beléptetett áruk után kell fizetni.

Vámhoz kapcsolódó fogalmak

–         Vámszervezet: VPOP. A vámhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vámellenőrzését, a vámterhek kiszabását, beszedését végzi

–         Vámhatár: a Magyar Köztársaság államhatára, illetve az államhatáron belül lévő vámszabadterület és tranzitterület

–         Vámterület: a Magyar Köztársaságnak a vámhatár által övezett államterülete

–         Vámszabadterület: vámellenőrzés alatt álló terület. A vámterületnek olyan elkülönített része, amely külföldnek minősül

–         Tranzitterület: a vámterületnek olyan területe, amely az átutazó személyek várakozására, illetve az átszállítás alatt lévő áruk, postaküldemények tárolására szolgál

–         Vámút: olyan terület, amelyen árut külön engedély nélkül szabad a vámterületre beszállítani, illetve onnan kiszállítani

–         Mellékút: vámútnak nem minősülő minden más, államhatárt átszelő út.

–         Vámáru: minden, vámterületre bevitt dolog mindaddig, amíg nem vámkezelték

–         Vámkezelés: olyan eljárás, amelynek keretében a vámhatóság dönt a vámáru vámjogi sorsáról. Módozatai: árutovábbítás, raktározás, aktív feldolgozás, ideiglenes behozatal.

A vám alapja: a vámáru vámértéke.

A vámteher megfizetése: ha a fizetésre kötelezett halasztott vámfizetési engedéllyel nem rendelkezik, akkor a vámáru kiadása előtt köteles megfizetni a vámterhet.

Vámmentesség

–         Határmenti gazdálkodás keretében külföldön termesztett áru

–         Útiholmi

–         Emberi eredetű gyógyászati anyag

–         Ellenszolgáltatás nélküli érkező könyv

Jogkövetkezmények

Késedelmi pótlék: az adó késedelmes megfizetése, támogatás esedékesség előtti igénybevétele esetén kell fizetni. Naptári naponként számítják. Jegybanki alapkamat kétszerese / 365.

Önellenőrzési pótlék: ha az adózó adót vagy támogatást önellenőrzéssel helyesbít, akkor kell fizetni. Mértéke a késedelmi pótlék fele, ismételt önellenőrzés esetén 75%-a. Az adózó állapítja meg, vallja és fizeti be.

Adóbírság: adóhiány esetén kell fizetni, mértéke 50%. Akkor is kell fizetni, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adóvisszaigénylési, adóvisszatérítési kérelmét, és a jogosultság hiánya kiutalás előtt megállapításra került.

Mulasztási bírság: az adókötelezettség valamely elemének megsértéséhez kapcsolódik. Alsó határa nincs, felső határa magánszemélyeknél 100 000 Ft, más adózónál 200 000 Ft. pl.: bejelentési kötelezettség késedelmes, hibás, hiányos, valótlan adattartalmú teljesítése esetén.

Adószám hiányában végzett tevékenység: mulasztási bírság, és az árukészlet lefoglalása.

Nyugtaadási kötelezettség elmulasztása: az üzlet lezárása bizonyos időre.

Be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása: az üzlet lezárása bizonyos időre.


Adólevonási jog az áfa rendszerében. Számlaadási kötelezettség. Adóbevallás. Fogyasztási adó.

Adólevonási jog az áfa rendszerében

Az adólevonási jog személyi feltételei:

–         Egyszeres vagy kettős könyvviteli nyilvántartás vezetése

–         Bevételekből az adóköteles jövedelmet tételes költség-elszámolással kell meghatározni.

Az adólevonási jog tárgyi feltételei: az adóalanynak rendelkeznie kell az előzetesen felszámított adó összegét hivatalosan igazoló:

–         Számlával

–         Egyszerűsített számlával

–         Számlát helyettesítő okmánnyal

–         Az adó összegét közlő határozattal

–         Egyéb, adólevonásra jogosító okmánnyal

Az adólevonási jog keletkezésének időpontja:

–         A teljesítésről kiállított számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap

–         Az áfa jogcímen teljesített befizetés időpontja termékimportnál

–         Az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja

Számlaadási kötelezettség

Az adóalany a termékértékesítésről, a szolgáltatásnyújtásról adóigazgatási ellenőrzésre alkalmas bizonylatot köteles kibocsátani, amely lehet:

Egyszerűsített számla: a számlára a teljesítés időpontjaként a fizetés időpontját kell felírni. Teljesítés és a fizetés ideje azonos.

Számla: a teljesítés és a fizetés időben eltér.

Számlát helyettesítő okmány: akkor lehet kibocsátani, ha árut árura cserélnek, vagy ha az eladó ellenérték nélkül teljesít, és az áfa áthárítható, vagy ha a vevő előleget fizet.

Nyugta: akkor bocsátják ki, ha a vevő nem kér számlát, kivéve újság- és folyóirat árusítás, szerencsejáték-szolgáltatás.

Az adó bevallása

Az adó bevallása történhet havonta, negyedévente, évente. Az adóbevallás tartalma:

–         Az adóelszámolási időszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege

–         Az adóelszámolási időszakban keletkezett előzetesen felszámított és levonható adó összege

–         A fizetendő és az előzetesen felszámított adó különbözete.

Az adó megfizetése

Az áfát a termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra kötelezett fizeti meg. Ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás szerződés alapján ténylegesen nem történik, de az áfa törvény szerint a tevékenység adóköteles, akkor az adót az fizeti meg, aki a tevékenységet ténylegesen végzi.

Az adó visszaigénylése

Az adóalany az adó összegével az elévülési időn belül a soron következő adómegállapítási időszakban a fizetendő adóját csökkentheti. Az adóalany az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérítését.

Fogyasztási adó

Jellemzői:

Szerepe van a belföldi termelés, értékesítés védelmében

Az adót a fogyasztási adóval terhelt termék első forgalmazója számítja fel.

Alanya: az a személy, aki a fogyasztási adó köteles terméket belföldi értékesítésre termeli, termelteti, felvásárolja, illetve importálja.

Adófizetési kötelezettség keletkezése:

  1. Termelt és termeltetett termék értékesítése esetén:

–         a teljesítés időpontja

–         az ellenérték kiegyenlítésének napja

–         kiskereskedelmi hálózatba történő szállításkor a kiszállítás napja

  1. Nem adóalanytól belföldi értékesítésre beszerzett termék esetén:

–         az értékesítés napja

–         a termék átadásának napja

  1. Nem termelési célú felhasználás esetén:

–         a felhasználás költségként történő elszámolásának napja

  1. Termékimport esetén:

–         a vámkezelés időpontja

Az adó alapja:

Termelt/termeltetett termék saját kiskereskedelmi hálózatban történő értékesítése esetén: adót, áfát nem tartalmazó forgalmi érték.

Termelt/termeltetett termék nem a saját kiskereskedelmi hálózatban történő értékesítése esetén: adót, áfát nem tartalmazó ellenérték.

Nem adóalanytól beszerzett termék esetén: a vételár.

Nem termelési célú felhasználás esetén: a beszerzési ár.

Import termék esetén: a vámérték.

Az adó mértéke: a fogyasztási adó köteles termék adóalapjának meghatározott %-a.

Adólevonási jog: levonhatja a megfizetett adót:

–         Az adó alanya, az importáló, ha az adóval növelt áron eladott, beszerzett terméket visszaveszi, vagy külföldre visszaszállítja

–         A vevő, ha a fogyasztási adóval növelt terméket exportálja

–         Az adó alanya, ha a törvényben meghatározott terméket adóval növelt áron szerezte be, és azt közvetlen anyagként a termelt/termeltetett termékéhez használja fel


Adózási alapfogalmak. Adóhatóságok és feladataik. Helyi adók és azok fajtái.

Adózási alapfogalmak

Adó: olyan szolgáltatás, amelyet a közhatalom a társadalmi közös szükségletek kielégítését szolgáló közkiadások pénzügyi forrásainak biztosításához, a maga által megállapított mértékben közvetlen ellenszolgáltatás nélkül megkövetel.

Adóztatás: adott országban adóztatni az állam jogosult.

Adóztató: az a szerv, amely törvény erejénél fogva adót szedni jogosult. Magyarországon adóztató az állam, illetve a helyi önkormányzat lehet.

Adózó: az a személy/szervezet, akire/amelyre a törvény adófizetési kötelezettséget ír elő.

Adóhatóság: az adóztatással kapcsolatos jogokat gyakorolják.

Adóhatóságok

  1. APEH és szervei
  2. Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és szervei (VPOP)
  3. Önkormányzat jegyzője
  4. Illetékhivatal.

Feladatai:

–         adó megállapítása, beszedése, nyilvántartása

–         költségvetési támogatás nyilvántartása, kiutalása

–         egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék, TB járulék, baleseti járulék beszedése, nyilvántartása

–         adókötelezettség teljesítésének ellenőrzése

–         adóztatás technikai feladatainak ellátása.

Helyi adók

Fogalma: azok az adók, amelyeket az önkormányzat az illetékességi területén szedhet.

Építményadó: Vagyonadó, amelynek tárgya a lakás és nem lakás célját szolgáló építmény.

Fizetésre kötelezett: aki az adó tárgyának a naptári év első napján a tulajdonosa, illetve vagyoni értékű joggal terhelt ingatlan esetén a jog gyakorlására jogosult.

Alapja: az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy korrigált forgalmi értéke (az ingatlan piaci értékének 50%-a).

Mértéke: forintban, vagy %-ban meghatározott.

Telekadó: Az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földterületre vethető ki.

Fizetésre kötelezett: aki a naptári év első napján a telek tulajdonosa, illetve vagyoni értékű joggal terhelt ingatlan esetén a jog gyakorlására jogosult.

Alapja: a telek m2-ben számított alapterülete, vagy korrigált forgalmi értéke.

Mértéke: forintban, vagy %-ban meghatározott.

Kommunális adó: Szedésének célja a település infrastruktúrájának fejlesztése, illetve környezetvédelemmel kapcsolatos feladatok finanszírozása.

Magánszemélyek kommunális adója:

Fizetésre kötelezett: aki a naptári év első napján a telek tulajdonosa, illetve        vagyoni joggal terhelt ingatlan esetén a jog gyakorlására jogosult, illetve bérleti          joggal rendelkező magánszemély.

Alapja: az önkormányzat közigazgatási területén lévő építmény, telek, bérleti    jog.

Mértéke: forintban meghatározott.

Vállalkozók kommunális adója: arra a vállalkozóra vonatkozik, aki az önkormányzat közigazgatási területén vállalkozás folytatására alkalmas székhellyel, telephellyel, részleggel rendelkezik.

Fizetésre kötelezett: a vállalkozó.

Alapja: a vállalkozó által foglalkoztatottak korrigált átlagos statisztikai    állományi létszáma.

Mértéke: forintban határozzák meg.

Idegenforgalmi adó: ez az adó két jogcímen szedhető:

–         magánszemély által az önkormányzat közigazgatási területén eltöltött idő

–         a magánszemély az önkormányzat közigazgatási területén pihenésre, üdülésre alkalmas ingatlannal rendelkezik.

Alapja: tartózkodási idő alapján a megkezdett vendégéjszakák száma, illetve a megkezdett vendégéjszakára eső szállásdíj, valamint az építmény hasznos alapterülete.

Mértéke: személyenként és vendégéjszakánként törvényben meghatározott összeg, év/Ft/m2.

Helyi iparűzési adó:

Fizetésre kötelezett: aki az önkormányzat közigazgatási területén állandó, vagy ideiglenes jelleggel vállalkozási tevékenységet folytat.

Állandó jellegű a tevékenység, ha a vállalkozó az önkormányzat illetékességi    területén székhellyel, vagy telephellyel rendelkezik.

Ideiglenes jellegű a tevékenység, ha a vállalkozó piaci és vásározó            kiskereskedelmi tevékenységet folytat.

Két adózói kör:

–         azok a magánszemélyek, akik az SZJA törvény szerint átalányadózást választottak

–         azok a magánszemélyek, akik vállalkozói igazolvánnyal rendelkeznek, vagy kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülnek, illetve vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenységet folytatnak.

Mértéke: állandó jellegű tevékenység esetén az adóalap 2%-a, ideiglenes jellegű           tevékenység esetén naptári naponként legfeljebb 5000 Ft.

Adómentességek:

Építményadó alól mentes:

–         lakáshoz tartozó kiegészítő helyiség

–         szükséglakás

–         költségvetési szerv

–         közszolgáltató szervezet

–         egyház tulajdonában lévő építmény

–         szociális intézmény

–         egészségügyi és gyermekvédelmi intézmény

–         nevelési, oktatási intézmény

–         állattartást szolgáló épület, és a hozzá kapcsolódó raktárak

–         növénytermeléshez kapcsolódó tárolóépületek

Telekadó alól mentes:

–         közfeladatokat ellátó szervek tulajdonában, használatában lévő, építményadó alól mentes ingatlanhoz kapcsolódó teleknek az a része, amely egyébként adóköteles lenne

–         építési tilalom alatt álló telek

–         építményhez kapcsolódó teleknek az a része, amely nem haladja meg az előírt teleknagyságot.

Idegenforgalmi adó alól mentes:

–         18 év alatti, 70 év feletti magánszemély

–         az önkormányzat illetékességi területén lévő oktatási intézmény tanulója, vagy

–         szakmunkásképzésben vesz részt, vagy

–         kiküldetés alapján végez ott munkát, vagy

–         vállalkozási tevékenységet végez


Államháztartás és annak gazdasági tevékenysége, gazdálkodási rendszere, alrendszerei. Bérjárulékfizetéssel kapcsolatos kötelezettségek.

Államháztartás

Az állam szerepe:

–         rendszerfenntartás: biztosítja a gazdaság működésének feltételrendszerét (pl. jogrend)

–         stabilizálás: a gazdaság ingadozását csillapítja

–         tőkeallokáció: azokra a területekre, amelyek a magántőke számára nem vonzóak (pl. alacsony profit), befektetéseket eszközöl

–         redisztribúció: a jövedelmek egyenlőtlenségének mérséklése.

Az államháztartás rendszere: Egyrészt egy pénzügyi alap, másrészt egy intézményrendszer, amely lehetővé teszi az állam számára a gazdasági funkciói érvényesítését.

Központi költségvetés: Az államháztartás átfogó alrendszere. Mérleg, mert a közbevételeket és közkiadásokat állítja szembe egymással. Pénzügyi terv, mert teljesüléséről a parlamentnek kell beszámolni. Törvény, amelyet a parlament fogad el.

Bevételei:

–         adók

–         vám

–         illetékek

–         tőkejövedelmek

–         privatizációs bevétel

Kiadásai:

–         állam-hatalmi jellegű feladatok finanszírozása (pl. katonaság)

–         államigazgatási feladatok finanszírozása (pl. hivatalok ráfordításainak finanszírozása)

–         lakossági ellátás (oktatás, egészségügy)

–         támogatások

–         adósságszolgálati teher (tőketörlesztés)

Elkülönített állami pénzalapok: Az állam meghatározott feladatait részben külső forrásokból finanszírozza. Tevékenysége a központi költségvetéstől független.

Két alap:

–         Munkaerő-piaci Alap

–         Központi Nukleáris Pénzügyi Alap

Bevétele a munkavállalói járulék (1%).

Önkormányzatok

Bevételei:

–         helyi adók

–         intézményi ellátási díjak

–         központi költségvetési támogatás

–         átengedetett központi adók

–         átvett bevételek

–         hitelek

Kiadásai:

–         működési kiadások

–         kamatfizetések

–         felhalmozási és tőkejellegű kiadások

–         vállalkozások folyó támogatása

–         lakossági pénzbeli juttatások

–         hitel-visszafizetések

–         tartalékok.

Társadalombiztosítás: Közös kockázatvállaláson alapuló kötelező biztosítási rendszer, amely a fedezeti elven (a bevételeknek fedeznie kell a juttatásokat) működik.

Nyugdíj-biztosítási alap:

–         öregségi nyugdíj

–         hozzátartozói baleseti nyugellátás

–         rokkantsági nyugellátás finanszírozása

Forrása: vállalkozásnál 18%, egyéneknél 8,5 %.

Egészségbiztosítási alap:

–         táppénz

–         baleseti ellátás

–         egészségügyi és gyógyászati szolgáltatások finanszírozása

Forrása: vállalkozásnál 11%, tételes és %-os EHO, egyéneknél 3%.

Az államháztartás vagyona: Állami feladatok ellátását szolgáló vagyon, amely a társadalom működését, a nemzetgazdaság céljainak megvalósítását segíti elő. Vagyonelemek:

–         kincstári vagyon

–         törvényben köztestületre ruházott vagyon

–         helyi- és helyi kisebbségi önkormányzatok vagyona

–         társadalombiztosítás vagyona.

Bérjárulék fizetés

Munkaadói járulék 3 %.

Munkavállalói járulék 1,5 %.

Alapja a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt:

–         munkabér

–         illetmény

–         kereset

–         végkielégítés

–         jutalom

–         betegszabadság idejére adott díjazás

–         SZJA köteles természetbeni juttatás

–         Étkezési hozzájárulás 25%-a után.

Szerepe: munkanélküliek ellátásának, foglalkoztatásának elősegítése, illetve szakképzés elősegítése.


Általános forgalmi adó jellemzői. Adófizetési kötelezettség keletkezése, adó alapja, mértéke.

Az áfa jellemzői

Általános adó: kiterjed mindazon személyre, szervezetre, aki/amely belföldön termelő vagy szolgáltatás jellegű adóköteles értékesítést végez.

Összfázisú adó: az értékesítésről a számlát kibocsátónak a termelés minden fázisában a számlában fel kell számítani.

Fizetendő adó: a számlában feltüntetett adó.

Előzetesen felszámított adó: a beszerzésekről kapott számlán szereplő adó.

Az áfa alanyai

Azok a természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek, akik/amelyek:

–         saját nevük alatt jogokat szerezhetnek, kötelezettséget vállalhatnak, perelhetnek

–         saját nevükben gazdasági tevékenységet végeznek.

Az adóalanyiság feltétele, hogy a termékértékesítés gazdasági tevékenység keretében történjen.

Adómentesség

Tárgyi adómentesség: a tárgyi adómentes értékesítést végző a rá továbbhárított adó terhét viseli. A tárgyi adómentesség kötelező, ha az adóalany tárgyi adómentes tevékenységet végez. Az értékesítés tárgya adómentes.

Alanyi adómentesség: az alanyi adómentességet az választhatja, akinek a gazdasági tevékenységének székhelye, illetve az állandó lakhelye belföldön van, valamint akinek az adóévet megelőző évben árbevétele nem haladta meg a 2 millió Ft-ot.

Adófizetési kötelezettség keletkezése

Attól függ, hogy belföldi eredetű termék értékesítéséről, illetve szolgáltatásnyújtásról, vagy termékimportról van-e szó.

Ha az értékesítésről számlát, számlát helyettesítő okmányt bocsátottak ki: a számlában, okmányban a teljesítés napjaként feltüntetett időpont.

Ha az értékesítésről egyszerűsített számlát bocsátottak ki: a számla kibocsátásának a napja.

Ha a teljesítésre kötelezett előleget kap: az összeg átvételének napja.

Saját vállalkozáson belül végzett beruházás esetén: az eszköz használatba vételének napja.

Bérlet és részletvétel esetén, ha a bérlő/vevő a tulajdonjogot legkésőbb az utoljára esedékes díj kiegyenlítésével megszerzi: az a nap, amelytől kezdve a bérlő/vevő a terméket birtokba veszi.

Folyamatosan teljesített termékértékesítésnél, szolgáltatásnyújtásnál: a részfizetések esedékességének napja.

Adófizetési kötelezettség halasztására való jogosultság esetén: a teljesítés időpontjában, de legkésőbb a 60. napon.

Egyéb tudnivalók az áfáról

Főszabály szerint az adó alapja a teljesítés pénzben kifejezett ellenértéke.

Az adóalapba beletartozik:

–         Az adók az áfa kivételével (pl. helyi adók)

–         A termék, szolgáltatás árát közvetlenül befolyásoló kötelező jellegű befizetések (pl. termékdíj)

–         A termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek (pl. biztosítási költség).

Az adóalapba nem tartozik bele:

–         Árleszállítás, árengedmény címén elengedett összeg, kivéve, ha az árleszállítás, árengedmény következtében az ellenérték a forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsonyra csökken

–         Az az összeg, amelyet más nevében és javára szednek, és a nyilvántartásban elszámolási kötelezettségként szerepel

Az adóalapot csökkenti:

–         Árengedmény, árcsökkentés címén visszatérített összeg, kivéve, ha az ellenérték a forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsonyra csökken

–         Visszavett göngyöleg betétdíja

–         Teljesülés meghiúsulása miatt részben, vagy egészben visszatérített összeg.

Adóalap termékimportnál: az adó alapja a vámérték, amelyet az alábbiak növelnek:

–         Termékimporthoz kapcsolódóan kivetett vám

–         Adók (pl. fogyasztási, jövedéki)

–         Adók módjára történő befizetési kötelezettségek (pl. termékdíj)

–         Az első belföldi rendeltetési helyig felmerülő járulékosan kapcsolódó biztosítási, közlekedési költségek

Adómentes értékesítés: az értékesítésről kibocsátott számlában adót, adómértéket felszámítani nem lehet. Az előzetesen felszámított adót visszaigényelni nem lehet. A vissza nem igényelhető adó növeli az adóalany költségeit, ráfordításait, csökkenti a nyereséget.

Nulla adókulcsos értékesítés: az értékesítésről kibocsátott számlában az adót 0 adókulccsal kell felszámítani. Az előzetesen felszámított adó visszaigényelhető, amely nem növeli a költségeket, a ráfordításokat, az eladási árat.


Az államháztartás fogalma, alrendszerei. A központi költségvetés és a helyi önkormányzatok költségvetése. A decentralizált pénzalapok.

Az államháztartás fogalma, funkciói

Az államháztartás az állam gazdálkodási rendszernek egésze.

Azt a tevékenységet, amellyel az állam a bevételeit beszedi és összegyűjti az állami költségvetésbe, mint pénzalapba, majd azt felhasználja kiadásai teljesítésére, államháztartásnak nevezzük.

Az állam olyan feladatokat lát el a köz érdekében, amelyeket a gazdaság többi szereplői nem tudnának megoldani. Ezeket a feladatokat közfeladatoknak nevezzük.

Az állam gazdasági funkciói:

  • Allokációs funkció, amely az erőforrások megszerzésével és felhasználásával biztosítja a közösségi fogyasztást.
  • Elosztási funkció, amely korrigálni igyekszik a piaci viszonyok hatásaiból származó túlzott mértékű jövedelmi és vagyoni aránytalanságokat.
  • Stabilizációs funkció, amelynek elsődleges célja a gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása.

Az államháztartás alrendszerei

A központi állami költségvetés alrendszere

Az állami költségvetés az állam központi pénzalapja, az államháztartás egy meghatározott időszakra várható bevételeinek és kiadásainak pénzügyi terve. A központi kormányzati költségvetés alkotja az államháztartás központi szintjét. A költségvetés meghatározott időtartamra szól.

Formailag a központi költségvetés az állam várható bevételeinek és kiadásainak szembeállítását jelenti. Az állami költségvetés bevételeinek és kiadásainak különbözete a költségvetési egyenleg. A költségvetési egyenleg mutathat bevételi többletet, ilyenkor szufficites költségvetésről beszélünk, valamint kiadási többletet, ilyenkor pedig deficites költségvetést emlegetünk. Egyes vélemények a GDP százalékában igyekeznek meghatározni a deficit elfogadható szintjét, s leggyakrabban a GDP 3 %-át meg nem haladó mértéket tekintik mérsékelt deficitnek.

A költségvetési deficit finanszírozásának módjai:

  • A lakosság és a gazdálkodó szervek által nyújtott hitelek.
  • Külföldről felvett hitelek.

A deficit finanszírozása történhet:

–          államháztartás rendszerén belül,

–          jegybanki hitelnyújtással,

–          pénzügyi intézmények által nyújtott hitellel,

–          a vállalkozások és a lakosság által nyújtott hitellel.

Az állami költségvetés tervezésének menetét és szabályait az államháztartási törvény állapítja meg. A Pénzügyminisztériumnak a tárgyév május 31-ig kell a következő évi állami költségvetés irányelveit és fő keretszámait a kormány elő terjesztenie. A kormány június 30-ig tájékoztatja politika fő irányairól az Országgyűlést. A Kormány szeptember 30-ig köteles benyújtani a következő évi költségvetési törvénytervezetet az Országgyűlésnek. A központi költségvetés az Országgyűlés törvényben hagyja jóvá legkésőbb december 31-ig. A költségvetési törvény különleges törvény, mert nem teljesítése nem jár jogi szankciókkal. A költségvetési törvény végrehajtása érdekében a kormány rendeleteket alkot, jogszabályokat ad ki.

A költségvetés összeállításának szemléletmódjai

A költségvetés tervezése kiindulhat a kiadási oldalról, ez az ún. igényalapú tervezés, ill. a várható bevételekből és hitellehetőségekből, ezt nevezi erőforrás alapú tervezésnek.

A költségvetés tervezése és a beszámolás során külön tervezik, ill. mutatják ki a rendes bevételeket és kiadásokat, ill. a rendkívüli bevételeket és kiadásokat.

A központi költségvetés főbb bevételei és kiadásai

Bevételek:

  • adók és adójellegű bevételek (pl. áfa, vám),
  • nem adójellegű bevételek (pl. illetékek),
  • tőkebevételek (állami tulajdon utáni részesedés),
  • nemzetközi kapcsolatokból származó bevételek (adományok, juttatások).

Kiadások:

  • adósságszolgálat és kamattérítés,
  • az államháztartás többi alrendszerének támogatása,
  • a központi költségvetési szervek támogatása,
  • a gazdálkodó szervezetek támogatása,
  • nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból származó kiadások.

A helyi önkormányzatok, s azok költségvetése

A helyi önkormányzat önálló gazdálkodó szervezet. Az önkormányzati vagyon körébe tartozik egyrészt az önkormányzat törzsvagyona, másrészt az önkormányzat vállalkozói vagyona. A törzsvagyon lehet forgalomképtelen és forgalomképes.

A központi költségvetés kiadási oldala és a helyi önkormányzati költségvetés bevételi oldala kapcsolódik egymáshoz.

Az önkormányzatok bevételeinek legfontosabb jogcímei:

  1. a. A központi támogatások nagy része az ún. normatív támogatás. Ezek egy főre Ft-ban meghatározott támogatások. Teljes összegének parlamenti jóváhagyása után egyedi pályázatok útján nyerhetők el. A kiegyenlítő állami támogatás leggyakrabban elmaradott települések, régiók, megsegítésére szolgál.
  2. b. Átengedett, megosztott bevételek, ilyenek, pl. a személyi jövedelemadó, vagy a gépjárműadó.
  3. c. Saját bevételek. Az önkormányzatok saját hatáskörben kivethetnek helyi adókat (építményadó, telekadó, stb.).

Az önkormányzatok kiadásai

  1. a. Intézmény fenntartási és működtetési kiadások. Ezek közé tartoznak az önkormányzat intézményeinek működési kiadásai, pl. bölcsődék, óvodák, stb.
  2. b. Településüzemeltetési kiadások. Pl. közvilágításra fordított kiadások.
  3. c. Felhalmozási kiadások. Korábban létrehozott tárgyi eszközök állag megóvására, ill. megújítására szolgálnak.

A helyi önkormányzatok költségvetését a képviselőtestület önkormányzati rendelet formájában fogadja el.

Az államadóság értelmezése

A központi költségvetés, ill. a helyi önkormányzatok költségvetése együttes deficitjét államadóságnak nevezzük. A belföldi finanszírozás módjai gyakorlatilag megegyeznek a központi költségvetés hiányának finanszírozási módjaival.

Elkülönített (decentralizált) állami pénzalapok

Az állam előre meghatározott konkrét célokra az állami költségvetésből elkülönítet pénzalapokat hozhat létre. Az elkülönített pénzalap az állam által kiemelt fontosságú feladatok megvalósítását elősegítő pénzalap. Elkülönített pénzalapot csak törvénnyel lehet létrehozni. s bevételeit csak az alap címzett céljainak megvalósításához lehet felhasználni. A központi költségvetés és az elkülönített állami pénzalapok vagyonát együttesen kincstári vagyonnak nevezzük.

A Társadalombiztosítási Alap

A társadalombiztosítás egy elkülönített állami pénzalap, amely azonban a kezelt pénzösszegek volumenéből adódóan kitüntetett helyet foglal el az államháztartáson belül. A Társadalombiztosítási Alap hazánkban két alapot foglal magában, mégpedig a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot.

A társadalombiztosítás főbb bevételei

Főbb bevételi forrásuk a munkáltatók és a munkavállalók által befizetett járulék. A társadalombiztosítási alapok bevételei között tőkejellegű bevételek is szerepelnek. Szabad pénzeszközeiket az alapok befektethetik.

A társadalombiztosítás szolgáltatásai

  • Öregségi, rokkantsági nyugdíj.
  • Egészségügyi ellátás.
  • Táppénz.
  • Anyaság segély, gyermekgondozási segély.

A nyugdíj megállapításának rendszerei:

  • Felosztó – kirovó rendszer. A biztosítási év alatt befolyt járulékbevételeket a megállapított szabályok szerint szétosztják a biztosítottak között.
  • Várományfedezeti rendszer. A dolgozó egy meghatározott ideig köteles teljesíteni a befizetést, amelyből, s amelynek kamataiból fizeti a rendszer a nyugdíjat.
  • A tőkefedezeti rendszer. Az előző két rendszer kombinációjaként értelmezhető.

A Magyar Államkincstár fogalma és feladatai

A Magyar Államkincstár a Pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési felügyelete alatt önálló jogi személyiséggel rendelkező, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv.

Legfontosabb feladatai:

  • Ügyfeleinek pénzforgalmi szolgáltatást nyújt, vezeti bankszámláikat, stb.
  • Kezeli az államadósságot.
  • Nyilvántartja az állam által a központi költségvetés terhére vállalt kezességeket, az állam által nyújtott hiteleket.
  • Ellátja az állami követelések érvényesítésével kapcsolatban a hatáskörébe utalt feladatokat.

Ügyfelei körében a költségvetésük végrehajtásával kapcsolatban ügyviteli, nyilvántartási, alaki-formai ellenőrzési feladatokat lát el.


Az állampapírok szerepe, típusainak jellemzése. Állampapírpiaci indexek. A befektetési jegyek és a közraktárjegy. Egyéb értékpapírok

Állampapírok

Állampapírnak nevezzük az állam által kibocsátott, az állam adósságát megtestesítő értékpapírt, amelyben az állam adósságtörlesztésre és kamatfizetésre, esetleg járadék fizetésére vállal kötelezettséget.

Az államkötvények az állam hosszú lejáratú adósságát testesítik meg. A kamatfizetések gyakorisága államkötvények esetében általában fél év, de vannak éves gyakorisággal kamatot fizető papírok is. Az államkötvények 1996 óta aukció és jegyzés útján kerülnek értékesítésre. A jegyzési időszak minden hónapban egy hétig tart. Az államkötvények bevezetésre kerülnek a Budapesti Értéktőzsdére.

A kincstárjegyek egy éves, vagy annál rövidebb futamidejűek, az állam rövid lejáratú adósságállományát testesítik meg.

A kincstárjegyek típusai:

  • Kamatozó kincstárjegy bemutatóra szóló, fix kamatozású, átruházható értékpapír. Futamideje egy év. A jegyzési időszak elején a névértéknél alacsonyabb árfolyamértéken, a jegyzés végén pedig névértéken lehet megvásárolni.
  • Diszkont kincstárjegy egy évnél nem hosszabb futamidejű állampapírok, amelyek kamatot nem fizetnek, hanem a névértéknél alacsonyabb, diszkont áron kerülnek forgalomba, lejáratkor pedig a névértéket fizetik vissza. Bemutatóra szóló, átruházható értékpapír. A diszkont összege a névérték és a vételár közötti különbség, amely kamatnak minősül.
  • Kincstári takarékjegy az állampapírok speciális típusa.

Az állampapírok tőzsdei kereskedése 1991 óta folyik a BÉT-en. Az állampapírok kibocsátásuk kezdetétől a legkedveltebb befektetési formák közé tartoznak, magas kamatuk és alacsony kockázatuk miatt.

A BÉT 1992 óta rendszeresen közöl állampapírra vonatkozó indexet, amit DWIX index-ként emlegetnek.

Az állampapírok piacának másik fontos indexe az ún. MAX index, vagyis a Magyar Államkötvény index. Az index a magyar állampapírok egy előre meghatározott reprezentatív csoportjának napi értékét tükrözi. A kosárban az egy év feletti hátralévő futamidejű, fix kamatozású államkötvényeket találjuk.

Befektetési jegyek

Egy ún. befektetési alap vagyonából való részesedést testesítenek meg. A befektetési alapot létrehozó alapkezelő társaságok a magánszemélyektől és a vállalkozásoktól összegyűjtött forrásokat saját szakmai hozzáértésük segítségével minél nagyobb hozammal kecsegtető, ugyanakkor biztonságos befektetésekbe helyezik ki, s a megtermelt hozamot a befektetési jegyek tulajdonosai között szétosztják.

A zárt végű befektetési alapok meghatározott időtartamra (hazánkban ált. 3, vagy annál több évre) jönnek létre, s az alapok induló tőkéje az élettartam alatt nem csökkenhet. A zárt végű befektetési jegyeket a tőzsdére be kell vezetni.

A nyílt végű befektetési alapok határozatlan időtartamra jönnek létre, s tőkéjük is az élettartam alatt folyamatosan változik.

A nyílt végű befektetési alapok előnyei:

  • Könnyű a pénzt bennük elhelyezni, majd ismét kivenni.
  • Folyamatosan szakemberek figyelik a befektetést.
  • Kedvező hozam lehetősége.
  • Egyszerű a használatuk.
  • Biztonságosak.

Nettó eszközérték alatt a befektetési alap vagyonának az alapot terhelő kötelezettségekkel csökkentett részét értjük. A nettó eszközértéket nem az alapkezelő állapítja meg, hanem minden befektetési alapnak rendelkeznie kell egy ún. letétkezelővel, amely valamely hitelintézet lehet.

Az eladáskori és a vételkor árfolyam különbözete jelenti a befektető hasznát.

Befektetési alapok típusai:

  • Értékpapíralapok, hazánkban egyelőre ezek dominálnak.
    • Befektetések rövidtávra: A folyószámla és a bankkártya mellett olyan gyorsan hozzáférhető tartalék, amely likviditása ellenére az értékét az inflációval szemben megőrzi. (pénzpiaci, állampapír alapok)
    • Befektetések középtávra: Amennyiben megtakarításunkat legalább hat hónapot meghaladó időszakra tervezzük, megfelelő lehet a kötvény és a vegyes alapok. A vegyes alapok kötvények mellett már kisebb-nagyobb részvénybefektetéssel is rendelkeznek, amelyek árfolyama erősen ingadozhat.
    • Befektetések hosszabb távra: Hosszabb távú befektetések céljára szolgálnak a részvény alapok.

Kárpótlási jegy

Sajátos értékpapír, amelyet az államosítás során elszenvedett károk részleges kompenzálására bocsátottak ki. A kárpótlási jegy nem klasszikus értelemben vett értékpapír.

Felhasználási lehetőségei a következő területekre terjedtek ki:

  • állami tulajdonban lévő részvények és üzletrészek megvásárlása a privatizáció keretében,
  • az eredeti jogon kárpótoltak számára életjáradékot biztosíthat,
  • önkormányzati lakás megvásárlása,
  • a hitelintézetek elfogadhatják E-hitelek folyósítása esetén a saját erő részeként,
  • bizonyos kiskereskedelmi boltokban napi árfolyamon fizetési eszköz.

Közraktárjegy

A közraktárak forgalmas kereskedelmi központokban jönnek létre, s nagy mennyiségű, nem romlandó, általában homogén termékek tárolására alkalmasak. A közraktárban elhelyezett áruk ellenében ugyanis a közraktár ún. közraktárjegyet (warrans) állít ki. Az egyik része az árujegy, amely az áru feletti tulajdonjogot bizonyítja, a másik része a zálogjegy, amely a közraktárban elhelyezett áru ellenében felvett kölcsön és járulékai mértékéig zálogjogot biztosít. Az árujegy birtokosa érdekelt az áru kiváltásában, mert a közraktári jegy ellenében kapott kölcsön kisebb összegű, mint az áru.

Záloglevél (jelzáloglevél)

A jelzáloglevél olyan változó, vagy állandó kamatozású értékpapír, amelynek értékesítéséből befolyt pénzekből kihelyezett kölcsönök fedezetét ingatlanok jelzálogjogi lekötése alkotja. Zálogleveleket csak az arra feljogosított szakosított hitelintézet bocsáthat ki. A jelzáloglevél bemutatóra, vagy névre szólhat és átruházható. A kibocsátás során szigorú fedezeti szabályokat kell betartani.

Fix kamatozású értékpapírok hozamai

A fix kamatozású kötvényekkel kapcsolatban megkülönböztetünk egymástól:

  • Névleges kötvényhozamot, amely nem más, mint az éves kamat összegének, és a kötvény névértékének a hányadosa százalékban, vagy pénzértékben kifejezve.
  • Egyszerű kötvényhozamot, kiszámítási módja: Éves kamat (Ft)/A kötvény árfolyamértéke.
  • Tényleges kötvényhozamot.
  • Korrigált kötvényhozamot.

Azt a diszkont kamatlábat, amely alkalmazása mellett a jövőbeni bevételek pénzáramainak jelenértéke egyenlő a pénzbefektetés jelenértékével tényleges hozamnak, belső megtérülési rátának nevezzük. Másképpen, a kötvény tényleges hozama az a diszkontkamatláb, amely mellett diszkontálva a kötvényből származó jövőbeni pénzáramokat, a kötvénybe fektetett pénzünk éppen megtérül.

Közelítő számítási mód:

Évi kamat +/- Árfolyamnyereség vagy veszteség

r=            A lejáratig hátralévő évek száma

Vételi árfolyam + Névérték

2

E közelítő számítási módnak van egy továbbfejlesztett változata, amely csak annyiban tér el az előző számítási módtól, hogy a nevezőben szereplő átlagos befektetés értékét nem egyszerű számtani átlaggal, hanem súlyozott számtani átlaggal számítjuk ki úgy, hogy a vételi árfolyamnak 0,6-os, a névértéknek 0,4-es súlyt adunk.

A korrigált kötvényhozam: Az egyszerű kötvényhozamot korrigálja a névérték és a vásárláskori árfolyam egy évre jutó különbségével, az árfolyam százalékában kifejezve.

Részvényekkel kapcsolatos hozam és árfolyamszámítások

Egy részvényre jutó adózott eredmény: = Adózott eredmény (Ft)/Részvények száma (db)

Osztalékfizetési ráta:  = Kifizetésre tervezett osztalék / Egy részvényre jutó adózott nyereség

Az osztalékfizetési ráta megmutatja, hogy az egy részvényre jutó adózott eredménynek hány százalékát fizeti ki a vállalkozás osztalék formájában.

Újrabefektetési ráta: Újrabefektetési ráta = 1 – osztalékfizetési ráta

Az osztalékelsőbbségi részvények rendszeres fix osztalékot fizetnek és az osztalék akkor sem emelkedik, ha a cég nyeresége növekszik. Mivel az elsőbbségi részvények is lejárat nélküli értékpapírok, ezért az osztalékfizetések végtelen sorozata örökjáradékként kezelhető.

Várható hozam: Egy részvényre jutó várható osztalék + részvény árfolyama – részvény jelenlegi árfolyama

Részvény jelenlegi (év eleji) árfolyama

A részvényesek által a részvényük után elvárt hozamot piaci tőkésítési rátának is szokták nevezni. A piaci tőkésítési rátát tehát úgy számítjuk ki, hogy az évi osztalékot elosztjuk az év eleji árfolyammal, és a kapott osztalékhozamhoz hozzáadjuk az árfolyam várható növekedésének mértékét.

A részvény tényleges hozama azt mutatja meg, hogy a ténylegesen kifizetett osztalék és a való árfolyam-változás mekkora hozamot eredményezett.

A portfolió fogalmának értelmezése

A portfolió, különböző hozamú, és természetesen különböző kockázatú értékpapírokból álló „értékpapírtárcát” jelent. Hatékony portfoliónak azokat az értékpapír „tárcákat” nevezzük, amelyek adott szórás mellett a legnagyobb várható hozammal kecsegtetnek.

Az értékpapírok nyilvános forgalomba hozatalénak fontosabb szabályai

A nyilvános forgalomba hozatal során az értékpapírokhoz gyakorlatilag bármely befektető hozzájuthat. Az értékpapírok nyilvánosan akkor hozhatók forgalomba, ha a kibocsátó – tájékoztató és nyilvános ajánlattételt tesz közzé, illetve – a forgalomba hozatallal befektetési vállalkozást bíz meg.

Értékpapírt jegyezni (vásárolni) személyesen és meghatalmazott révén is lehet.


Régebbi bejegyzések