A csapadék különböző formái

– csapadék csak akkor keletkezhet, ha lehűl, mert csak ekkor válik ki vízgőztartalma

– a levegőt vagy a földfelszín hűti le, vagy a felemelkedés következtében hűl le

– ha a levegőt a földfelszín hűti le, akkor talajmenti csapadékról beszélhetünk

– ha a levegőt a felemelkedés hűti le, akkor hulló csapadékról beszélhetünk

– talajmenti csapadék:

– derült, szélcsendes éjszakán, ha a levegő hőmérséklete a harmatpont alá süllyed, felesleges vízgőztartalma 0° felett, mint harmat, 0° alatt, mint dér válik ki

– amikor az erősen lehűlt felszín fölé szeles, ködös időben melegebb, vízgőzben gazdag levegő áramlik, és hőmérséklete 0 °C alatt csökken harmatpontja alá, vízgőzfeleslege mint jégkristályokból álló zúzmara válik ki

– sok kárt okoz (leszakítja az ágakat, villanyvezetékeket)

– hulló csapadék:

– a levegő akkor emelkedik fel, ha a) felmelegszik, b) hegységeken kel át, c) hidegfront, d) melegfront alakul ki

– a):

– emelkedés közben 100 méterenként 1°C-ot hűl le

– ha a harmatpont elérése után is emelkedik, akkor megkezdődik a felhőképződés

– a tovább emelkedő levegő hőmérséklete 100 méterenként már csak 0,5°C-kal csökken

– amikor a jégkristályok, akkorák, hogy nem tudnak lebegni, akkor megkezdődik a csapadék hullása

– 0°C alatt, mint hó esik

– amikor a levegő hevesen a emelkedik nagy magasságba, akkor a vízcseppek jéggömbökké fagynak

– a felfelé áramlás miatt a jéggömböcskék újra meg újra felemelkednekàmég több víz fagy rájuk

– majd megkezdődik a jégeső

– b):

– a hegységek uralkodó széliránnyal szemben fekvő oldala csapadékos, mert felemelkedésre kényszeríti az áramló levegőt

– a szélárnyékos oldal csapadékban szegény, mert a leszálló levegő hőmérséklete 100 méterenként 1°C-kal emelkedik, és így szárazzá válik

– a hegységekből lerohanó és felmelegedő szél a főnszél

– c):

– ha a hideg levegő melegebb levegőjű területre ér, akkor a melegebb levegőt a magasba emeli a hideg

– heves emelkedésàzápor, gyakran jégeső

– a hideg levegő felszínen húzódó vonala a hidegfront

– d):

– ha meleg levegő hidegebb levegőjű területre ér, akkor a meleg a hideg fölé siklik

– ahol a felsiklás megkezdődik, melegfront húzódik a felszínen

– a melegfront előtt 2-3 napig nagy szélességben csapadék hull


A csillagok életciklusai

Az Univerzumban található csillagok különböző fejlődési állapotban vannak. Némelyik nemrég keletkezett és tömegéhez képest sokkal erősebben sugároz mint a mi Napunk. Vannak viszont olyanok, amelyek messze előre jutottak a fejlődésben. A csillagok fejlődését több hipotézis próbálja leírni. Az alábbiakban az egyik legismertebbet mutatjuk be.

Valamennyi csillagról feltételezhetjük, hogy az Ősrobbanás után galaktikus ködökből fejlődött ki, de azt is, hogy anyagát visszaadja a csillagközi térnek. A Naphoz hasonló tömegű csillagok fejlődésük közben olyan termonukleáris folyamatokat indítanak be, amelyek során egyre magasabb rendszámú elemek épülnek fel, egészen a többmilliárd °C-on felépülő vasatomokig. E folyamatok alatt a csillagok mérete és hőmérséklete állandóan változik. Például amikor a héliumatommagokat szénné összeépítő magreakció beindul, a csillag szinte felfúvódik és vörös óriássá válik. Feltételezések szerint, a vasállapot után ez a folyamat megáll, és a csillagból bolygó méretű magas átlagos sűrűségű, fehér törpe lesz, amely aztán több milliárd év múlva kihűl.

A nagy tömegű csillagok nukleáris atomerőműve nagy intenzitással működik, hamarabb elfogyasztja hidrogénjét. A vasállapot után itt más típusú folyamatok zajlanak. A csillag nagyon rövid idő alatt mintegy ötven-száz kilométer átmérőjűre zsugorodik. A sürüség kritikus értékének elérésekor pedig bekövetkezik a szupernóva-kitörés, amelynek során a hirtelen felszabaduló gravitációs energia óriási robbanással szétveti a csillag külső részét. Ami a robbanás után visszamarad neutroncsillagnak nevezzük.

A Nap működése

Csillagunk működésének alapja, az a termonukleáris folyamat, amelyben a hidrogént héliummá alakító reakciók sorozata zajlik. Ebben az energiafelszabadító mechanizmusban négy proton (hidrogénmag) egyesül egy héliumatommá. A termonukleáris reakció során a proton tömegének 0,7%-a megsemmisül, mivel a keletkező héliummag és a többi részecske együtt nem egészen olyan nehéz, mint a reakció során elfogyasztott négy proton. Ez a tömegkülönbség (valójában tömegveszteség) sugárzás, azaz energia formájában jelenik meg.

A Napban (és a többi csillagban) a magenergia felszabadulását irányító folyamatok az égitestek központi hőmérsékletétől és az ott uralkodó nyomástól függnek. A Nap minden másodpercben 655 millió tonna hidrogént fogyaszt el, és kb. 650 millió tonna héliummá alakítja. Amikor a csillagunk keletkezett, tömegének még több mint 70%-a hidrogén volt. Azóta ez a tartalék másodpercenként 5 millió tonnával csökken.

Napunk jelenleg “középkorúnak” tekinthető, és még 5 milliárd esztendőig biztosan sugározni fog. Stabilitását az biztosítja, hogy a benne zajló nukleáris folyamatok önstabilizálóak.

A Nap teljesítménye kilowattokban kifejezve 3,8 x1023 kW. Csak összehasonlításként, a legtöbb háztartási gép fogyasztása 0,3-3 kW közötti. A Nap több energiát küld a Világegyetembe 1 másodperc alatt, mint amennyit az emberiség egész eddigi története során előállított.


A felszín alatti vizek. A karsztjelenség

– a víz körforgása:

– a napsugárzás hatására felmelegedő tengervíz párolog

– a szél a szárazföldre szállítja el a vízgőzt, ahol csapadék fúj

– a csapadékvizet nagyrészt a felszíni vízfolyások, kis mennyiségben a felszín alatti vizek juttatják vissza a tengerekbe

– talajnedvesség:

– a talaj a beszivárgó csapadékvízből víztartó képességének megfelelő mennyiségű vizet elraktároz

– hártyaszerűen tapad a talajszemcsékhez, és nem szivárog mélyebbre

– a csapadékvíz beszivárgását elősegítő mélyszántás fontos gazdaságilag

– a télen elraktározott csapadékvíz kielégíti a nyári hónapok szükségletét

– talajvíz:

– ha több csapadékvíz szivárog a talajba, mint amit az elraktározhat, a felesleg a mélybe szivárog, és ott felhalmozódik

– a legfelső vízzáró réteg felett felhalmozódó víz a talajvíz

– a magas talajvízszint káros, mert kiszorítja a talajlevegőt

– rétegvíz:

– két vízzáró réteg között felhalmozódott csapadékvíz

– ásványvíz:

– fajtái:

– keserű

– sós

– vasas

– kénes

– jódos

– rádiumos

– nagy részük gyógyhatású

– hévíz:

– 20°-nál melegebb forrásvíz

– Magyarország gyógy- és hévizekben Európa egyik leggazdagabb országa (Harkány)

– karsztjelenségek:

– a karsztvíz a mészkő repedéshálózatába kerülő csapadékvíz

– a mészkő a repedésekbe kerülő víz miatt oldódik (mennél több szén-dioxidot tartalmaz a csapadékvíz, annál több mészkövet tud feloldani)

– a vízben elnyelt szén-dioxid egy része szénsavvá alakul

– CO2+H2O=H2CO3

– az oldott mészkő reakcióba lép a szénsavval, így jön létre a tökéletesen oldódó kalcium-hidrokarbonát

– sokféle karsztjelenség:

– víznyelők:

– a csapadékvíz mélybeszivárgásának helye

– tölcsérszerű mélyedés

– dolinák:

– ahol a legerősebb az oldás a felszínen

– kerekded mélyedés

– barlangok:

– a kvarckaviccsal dúsított csapadékvíz pusztító munkájának az eredménye

– polje:

– több tucat km2 kiterjedésű zárt mélyedései

– legtöbbször vetődéssel keletkezik, de később már karsztos folyamatok formálják tovább

– cseppkövek:

– a barlang mennyezetéről lecsurgó oldatból elillan a szén-dioxid és a mészkő egy része lerakódik


A földi koordináta rendszer. A helyi idő és a zóna idő

– a földrajzi fokhálózat:

– mesterséges felület

– 2 elemből áll:

– hosszúsági körök

– szélességi körök

– a helyi idő:

– a Föld tengelyforgása Nyugatról-Keletre forog

– a Föld forgásából adódóan különböző mindenütt a helyi idő

– azonos hosszúsági körön azonos a helyi idő

– hosszúsági körönként változik

– a Föld 24 óra alatt 360-°ot tesz meg

– 1°-ot 4 perc alatt tesz meg

– a zónaidő:

– a 360°-ot felosztották 24 zónára

– 1 zóna az 15°

– minden szomszédos zóna között 1 óra különbség van

– dátumelválasztó vonal: 180°


A Földrengések

A földrengések nagyon sok segítséget adnak a tudósok kezébe ahhoz, hogy a Föld belső szerkezetéről információt szerezzenek. Ennek oka az, hogy a kéreg valamelyik pontjából kiinduló rengéshullámok a Föld egy másik felületi pontjára a belső rétegeken keresztül jutnak el. A rengéshullámoknak két fő típusa van, amelyek a következők:

  1. P-hullámok, amelyek longitudinális hullámok, ezért szilárd és folyékony halmazállapotú közegben egyaránt terjednek.
  2. S-hullámok, amelyek transzverzális hullámok és ezért csak a szilárd halmazállapotú közegben terjednek, folyadékban nem.

A rengéshullámokat egy nagyon érzékeny műszerrel az úgynevezett szeizmográffal regisztrálják. Ennek segítségével megkülönböztethetők az S- és a P-típusú hullámok is. A szeizmográf lényegében egy vízszintes inga. A vízszintes rúd végére egy nagy tömeg van felerősítve, amely kis súrlódású felfüggesztésében könnyen elfordulhat a függőleges tengely körül. Ha a talajt, amelyre a műszert helyezték, a nehéz tömegen és a felfüggesztés tengelyén át fektetett síkra merőleges irányú rengéshullám éri, akkor a tömeg – nagy tehetetlensége miatt – nyugalomban marad. Az állványnak a nyugvó tömeghez viszonyított elmozdulását egy forgó dob regisztrálja. Két, egymásra merőlegesen elhelyezett ilyen műszer teljes információt adhat a vízszintes elmozdulásokról. A műszerek által felvett szeizmogramok segítségével el lehet végezni a regisztrált rendszerek teljes analízisét. A megfigyelésekből a geológusok arra következtetnek, hogy a Föld központi része folyékony halmazállapotú mag, mivel nem terjednek benne az S-hullámok. Ilyen módszerrel derítették ki azt, hogy Földünk úgynevezett öves szerkezetű bolygó.Földünknek vannak olyan területei, ahol a kéreglemezek egymáshoz csúsznak, ahol különösen sok a földrengés. Ilyen terület Japán, San Franciscó környéke, Mexikó, stb. Az emberek gondolatvilágában, az ott élő mítoszokban jelentős helyet foglal el ez a természeti jelenség. Továbbá az egy földrengést túlélő emberek igen nagy része szorul utána pszichológiai kezelésre, hiszen az átélt borzalmaz, a rokonok ismerősök egy részének elvesztésre egész életükben kínzó fájdalmat jelent.

A tudósok a globális felmelegedést hibáztatják a természeti katasztrófákért
Az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak a különféle természeti katasztrófák. A tudósok szerint az idõjárás “megbolondulásának” okát a globális felmelegedésben kell keresni. Hatalmas áradások, melyek egész országrészeket borítottak el, ezreket, tízezreket téve hajléktalanná. Mindent elpusztító aszály, amely óriási termõföldeket tett tönkre. Óriási viharok, földrengések, melyek rengeteg áldozatot követeltek. A tudósok szerint mindezért a globális felmelegedés a felelõs. Egy nemzetközi kutatócsoport hétfõn kiadott tanulmánya szerint amennyiben a globális felmelegedés nem áll meg, évtizedek múlva árvizek és aszály sújtotta területek borítják majd a Föld felszínét.

A napokban kiadott, mintegy 1000 oldalas jelentést az Egyesült Nemzetek (U.N.) Kormányközi Bizottságának klímaváltozást vizsgáló részlege (IPCC) adta ki. A jelentés megalapozottságát támasztja alá a tény, hogy elkészítésében több, mint 3000 tudós vett részt a világ különbözõ országaiból. A tudósok már 1990. óta vizsgálják a Föld felmelegedését.
A mostani jelentés a második abból a négy jelentõs tanulmányból, amely az év folyamán jelenik meg. Az elsõ ilyen tanulmány korábban arról számolt be, hogy a Föld légköre sokkal gyorsabban melegszik, mint ahogy azt a tudósok korábban elõrejelezték. Ennek oka leginkább emberi tevékenységre vezethetõ vissza, mint a szén-alapú tüzelõ- és üzemanyagok használata, az ipari szennyezés és az erdõk kiirtása.
A tudósok szerint a globális felmelegedés hosszútávon mindenkit érint, de a szegény országokra, valamint a gazdagabb országok szegényebb lakóira sokkal rosszabb hatással lehet, mivel nekik kisebb az alkalmazkodóképességük. Ha a felmelegedés folytatódik, az emberiség több irányból is érezheti majd a veszélyt. A Földön olyan vissza nem fordítható változások mennek majd végbe, amelyeket igen nehéz lesz kiheverni.
A sarki jég olvadásával megemelkedik az óceánok vízszintje, és az alacsonyan fekvõ part menti területek, kisebb szigetek víz alá kerülhetnek. A nagy hegyvonulatok csúcsai közelében levõ jég legnagyobb része elolvad, ami elõször óriási árvizeket okoz, késõbb pedig aszály sújtja majd a területet.
A termõföldek egyes helyeken sivataggá változhatnak, máshol pedig özönvíz-szerû árvizek borítják majd a földeket. A vízháztartás megbomlott egyensúlya miatt a termõföldek minõsége is leromolhat, és egyes helyeken éhinség törhet ki. Azokon a helyeken, ahol a változás nem lenne ilyen feltûnõ, az árvizek és aszályok, óriási viharok ott is pusztítanának.

Kitört az Etna és egy Fülöp-szigeteki vulkán, árvíz Lengyelországban, földrengés Kínában, erdőtűz Amerikában. A természeti katasztrófák szezonját éljük.
Folytatódott a harc az Etna vulkán új hasadékaiból elötörö lávával Sziciliában.

Öt új hasadék keletkezett rajta 2500 méteres magasságban, majd a déli lejtön elötörö láva veszélyesen megközelítette az ötezer lakosú Nicolosi városát. Rendkívüli állapotot hirdetett az olasz kormány, és mozgósította a hadsereget. Éjjel buldózerekkel építettek földhányásokat, hogy eltereljék a lávát, és megmentsék a sílift állomását. Eközben több ezer hektoliter vizet locsoltak helikopterekröl a lángoló hegyoldalra. A vulkán okádta füstöt a müholdas képeken is látni.
Kitört egy másik vulkán is, a Fülöp-szigeteki Mayon. A fövárostól, Manilától háromszáz kilométerre álló tüzhányó lávatörmélekét és hamut okád magából.

A tudósok határozottan cáfolják, hogy napra pontosan előre meg lehetne határozni: a világ mely pontján, milyen erősségű földrengés várható. Ez annak kapcsán merült fel, hogy egy, az Egyesült Államokban élő román származású „tudós” azt jósolta, hogy 2001 január 15-én Romániában a Richter-skála szerinti 7-es erősséget is meghaladó földrengés lesz.


A földrengések elõfordulása a Földön

A megfigyelések szerint a földrengések elõfordulása nem teljesen véletlenszerû,

hanem bizonyos szabályszerûséget mutat. A földrengések döntõ része a Föld ugyanazon

vékony sávszerû területeire koncentrálódik. Ezek a szeizmikusan aktív zónák hatalmas

nyugodt (ún. aszeizmikus) területeket vesznek körül. A tapasztalat szerint ugyan kisebb

(M<6 Richter-méretû) rengések a Földön bárhol és bármikor elõfordulhatnak, azonban

ezek gyakorisága a rengésmentes (aszeizmikus) területeken igen kicsi.

A földrengések gyakorisága

A földrengések idõbeli elõfordulásának vizsgálata szerint a különbözõ méretû

rengések nem egyforma gyakorisággal fordulnak elõ.

Bár a kis méretû rengések naponta százával keletkeznek, az összenergiának

mégis csak jelentéktelen részét adják. A rengések során évente felszabaduló kb: 10 18 J

összenergia döntõ része egy-két nagyobb földrengés során szabadul fel.

Az epicentrumok és a hipocentrumok eloszlása

Megfigyelhetjük, hogy amikor a sajtóban vagy a rádióban nagyobb földrengésekrõl

számolnak be, rendszeresen visszatérnek ugyanazok a területek. Gyakran vannak pusztító

rengések pl. Kínában, Chilében, Peruban, Guatemalában, Japánban és az Indonéz szigetek mentén; vagy ” pl. a közelebbi környezetünkben: Olaszországban, Jugoszláviában és  Romániában.

Érdekes képet kapunk a rengések földrajzi eloszlásáról, ha hosszabb idõn keresztül

meghatározzuk valamennyi jelentõsebb földrengés epicentrumát és ezeket térképen

ábrázoljuk.A szeizmicitás térképen a Földön 1961 és 1967 között

kipattant mintegy 30000 nagyobb méretû rengés epicentrumának területi eloszlását

mutatjuk be BARANZAGI és DORMAN [6] nyomán. Az epicentrumok helyét pontok jelölik

(az epicentrumok meghatározásának hibája kb. ±10 km, tehát kisebb, mint az õket

ábrázoló pontok nagysága).

Az ábrán megfigyelhetõ, hogy a földrengések nagy része keskeny zónák mentén

fordul elõ, mely zónák világméretû összefüggõ hálózatot alkotnak, elhatárolva egymástól a hatalmas kiterjedésû szeizmikusan nyugodt területeket. A szeizmikusan aktív zónák

hálózata olyan jellegzetes felszíni formákhoz kapcsolódik, mint pl. a mélytengeri árkok, az óceánközépi hátságok, a nagy, fiatal lánchegységek, vagy pl. az aktív vulkáni mûködések területei. A megfigyelések szerint négyfajta szeizmikus zóna különböztethetõ meg, részben a kipattanó rengések mechanizmusa, részben pedig a hozzájuk kapcsolódó felszíni formák alapján.

A földrengések elsõ típusa igen keskeny zónák mentén jelentkezik és legtöbbször

aktív bazalt-vulkánossággal párosul. Ezek kizárólag kis fészekmélységû rengések, amelyek legfeljebb néhányszor 10 km-es mélységbõl származnak. Ilyen típusú földrengések elsõsorban az óceánok alatt húzódó hatalmas kiemelkedések – az ún. óceáni hátságok -gerincvonala mentén, a Kelet-Afrikai-árokrendszer vonalában, vagy pl. Izlandon pattannak ki.

A földrengések második fõ típusa ugyancsak keskeny zónák mentén jelentkezik,

ezek is kizárólag kis fészekmélységû rengések, ezeken a területeken azonban egyáltalán

nem tapasztalható vulkáni mûködés és az elõzõ típussal ellentétben itt kizárólag a

nyírófeszültségek túlhalmozódása idézi elõ a rengéseket.

A h>100km fészekmélységû földrengések elõfordulása

Igen jó példák erre a típusra Kaliforniában a Szent-András-törésvonal és Észak-Törökországban az Anatóliai-vetõdés. Mindkettõnél a törésvonallal párhuzamosan

nagymértékû felszíni mozgás is mérhetõ. Ugyancsak ilyen típusú rengések pattannak ki az óceáni hátságok gerincvonalait szétszabdaló ún. transzform törések mentén (ezekkel a

késõbbiekben foglalkozunk).

A szeizmikus zónák harmadik fajtája szorosan kapcsolódik a mélytengeri árkok

területéhez; amelyekhez többnyire aktív vulkáni tevékenységû szigetívek rendszere

csatlakozik (elsõsorban a Csendes-óceán keleti partvidékén). Ezeken a területeken a 0-70

km közötti sekély fészekmélységû, a 70-300 km közötti közepes fészekmélységû és a 300-700 km közötti nagy fészekmélységû rengések egyaránt elõfordulnak és gyakoriak az igen nagy méretû földrengések.  Feltûnõ, hogy 100 km-nél nagyobb mélységben csupán a mélytengeri árkok területén és az ún. Alp-Himalájai-öv egyes részein pattannak ki földrengések.Érdekes megjegyezni, hogy a mélytengeri árkoknál a rengések hipocentrumai a kontinensek alá hajló vékony szabályos lemezszerû zónákban, az ún. Benioff-övek mentén helyezkednek el. .Jellegzetes Benioff-zóna Japán alatt

A szeizmikus zónák negyedik csoportját az Észak-Afrika nyugati részétõl a

Földközi-tengeren át Kínáig terjedõ földrengések alkotják. Itt az epicentrumok széles

zónákban, szétszórtan jelentkeznek, a rengések nagy része kis mélységben pattan ki,

azonban  idõnként közepes és nagy fészekmélységû földrengések is elõfordulnak. Ezeken a területeken gyakran keletkeznek igen nagy méretû,hatalmas pusztításokat okozó földrengések, mint pl. az utóbbi idõkben Algériában,Olaszországban, Jugoszláviában, Romániában, Iránban és Kínában.

A földrengések nagyon sok segítséget adnak a tudósok kezébe ahhoz, hogy a Föld belső szerkezetéről információt szerezzenek. Ennek oka az, hogy a kéreg valamelyik pontjából kiinduló rengéshullámok a Föld egy másik felületi pontjára a belső rétegeken keresztül jutnak el. A rengéshullámoknak két fő típusa van, amelyek a következők:

  1. P-hullámok, amelyek longitudinális hullámok, ezért szilárd és folyékony halmazállapotú közegben egyaránt terjednek.
  2. S-hullámok, amelyek transzverzális hullámok és ezért csak a szilárd halmazállapotú közegben terjednek, folyadékban nem.

A rengéshullámokat egy nagyon érzékeny műszerrel az úgynevezett szeizmográffal regisztrálják. Ennek segítségével megkülönböztethetők az S- és a P-típusú hullámok is. A szeizmográf lényegében egy vízszintes inga. A vízszintes rúd végére egy nagy tömeg van felerősítve, amely kis súrlódású felfüggesztésében könnyen elfordulhat a függőleges tengely körül. Ha a talajt, amelyre a műszert helyezték, a nehéz tömegen és a felfüggesztés tengelyén át fektetett síkra merőleges irányú rengéshullám éri, akkor a tömeg – nagy tehetetlensége miatt – nyugalomban marad. Az állványnak a nyugvó tömeghez viszonyított elmozdulását egy forgó dob regisztrálja. Két, egymásra merőlegesen elhelyezett ilyen műszer teljes információt adhat a vízszintes elmozdulásokról. A műszerek által felvett szeizmogramok segítségével el lehet végezni a regisztrált rendszerek teljes analízisét. A megfigyelésekből a geológusok arra következtetnek, hogy a Föld központi része folyékony halmazállapotú mag, mivel nem terjednek benne az S-hullámok. Ilyen módszerrel derítették ki azt, hogy Földünk úgynevezett öves szerkezetű bolygó.Földünknek vannak olyan területei, ahol a kéreglemezek egymáshoz csúsznak, ahol különösen sok a földrengés. Ilyen terület Japán, San Franciscó környéke, Mexikó, stb. Az emberek gondolatvilágában, az ott élő mítoszokban jelentős helyet foglal el ez a természeti jelenség. Továbbá az egy földrengést túlélő emberek igen nagy része szorul utána pszichológiai kezelésre, hiszen az átélt borzalmaz, a rokonok ismerősök egy részének elvesztésre egész életükben kínzó fájdalmat jelent.

Képünk az Etna vulkán új hasadékaiból elötörö lávát szemlélteti Sziciliában.


A forró övezet jellemzése

– 3 nagy övet különböztetünk meg:

– egyenlítői öv:

– jellemzők:

– az évi középhőmérséklet 20°C feletti

– a passzátszélrendszer felszálló vagy leszálló ága az uralkodó

– kicsi az évi közepes hőingás

– a csapadék mennyisége 1500 mm feletti

– évszak: állandóan forró és csapadékos

– kiterjedés: 10°-10°

– természetes növénytakaró:

– esőerdő:

– több lombkoronaszint

– sűrű

– oxigéntermelés

– megelőzi a talajeróziót

– örökzöld

– őserdő

– állatvilág: fajokban gazdag

– vízháztartás: a csapadék nagyobb, mint a párolgásàbővizű folyók

– pl.: Amazonas, Nílus

– felszínformáló munkák:

– a mállás a domináns

– rohamosan pusztulnak a kőzetek

– nincsenek rögös helyek

– vas-hidroxid és alumínium-hidroxid halmozódik fel

– talajtípus:

– trópusi vörösföld

– a többi ásvány kilúgozódik

– termesztett növények:

– ültetvényes gazdálkodás:

– kakaó, kávé, nyersgumi

– fakitermelés (erdőpusztítás)

– pl.: Indonéz-szigetvilág, Amazonas- és Kongó-medence

– átmeneti öv:

– jellemzők:

– évi középhőmérséklet 20-30°

– változik a passzátszél le- és felszálló ága

– ha csapadékos, akkor az egyenlítőire hasonlít

– ha száraz, akkor a térítőire hasonlít

– kialakítója:

– a Föld keringése

– a passzátszél le-  és felszálló (ha 90° a napsugarak hszöge.) ága

– 2 évszak:

– meleg csapadékos

– forró száraz

– hőingás: nagyobb, mint az egyenlítőinél

– a csapadék mennyisége 250-1500 mm között

– szélrendszer: a passzátszél le- és felszálló ága váltakozik

– az egyenlítőtől távolodva:

– csökken a csapadék

– nőnek a száraz időszak hónapjai

– természetes növényzet:

– szavanna:

– erdős

– magányos fás

– cserjés, bozótos

– füves

– talajtípusa:

– képződik avarànagyobb humusztartalom, mint az egyenlítőinél                                     – vörösföld

– trópusi feketeföld (füves szavanna)

– állatvilág: itt a leggazdagabb

– jellegzetes fafajták:

– eukaliptusz (Ausztrália)

– akácfák

– pálmafajták

– felszínformáló munkák:

– száraz időszak: aprózódás

– nedves időszak: mállás

– egész évben pusztul a felszín

– trópusi szigethegyek

– harang alakúak

– pl.: Szudán, Kelet-Afrikai magasföld, Orinoko-medencéje

– térítői öv:

– csapadék mennyisége 250 mm alatt

– hőingás: nagyon magas

– szélrendszer: passzátszél leszálló ága

– évszakok:

– meleg-száraz: nyári

– hűvös-száraz: téli

– évi középhőmérséklet: 20-30°

– talajtípusa: szürke, sivatagi (a Ráktérítő és a Baktérítő mentén)

– természetes növényzete:

– kicsi a levélfelületük

– mélybe nyúló gyökér

– szárazságtűrők

– vízháztartás:

– nincsenek nagy felszíni vízfolyások

– oázisok: datolya termesztés

– csapadék < párolgás

– pl.: Nagy-Viktória sivatag, Szahara, Kalahári-sivatag

– +1: trópusi monszun öv:

– trópusi övezetekben, tengerek mentén alakul ki

– monszun: irányváltás

– (továbbiakat lásd: Tetel34a.doc)

– csapadék: a nyári monszun szállítja

– természetes növénytakaró:

– trópusi monszunerdő

– pl.: Hindusztáni-félsziget (átmenet a forró és a mérsékelt övezet között)


A gabonatermesztés földrajzi elhelyezkedése Magyarországon, a malomipar. Az ipari növények termesztése és feldolgozása hazánkban.

Gabonatermesztés

búza: löszterületeken

Tiszántúl, Heves-Borsodi ártér, Mezőföld, Dél-Dunántúl

rozs: homoktalajon is

Dél-nyugat-Dunántúl, Duna-Tisza közti hátság, Nyírség

rizs: szikesek

Hortobágy, Nyírség

burgonya: Nyírség, Duna-Tisza közti hátság, Nyírség

cukorrépa: Kisalföld, Kőrösök, Heves-Borsodi-síkság

cukorgyárak: Ács, Sárvár, Petőháza, Kaposvár, Ercsi, Hatvan, Szerencs, Kaba, Szolnok, Sarkad, Mezőhegyes

Állattenyésztés

50%-a a mezőgazdaságnak

sertés: takarmány: kukorica, lucerna, északra lucernamag-export

Kisalföld, Tiszántúl, Jászság

baromfi: takarmány: kukorica

Bábolna

szarvasmarha: Alpokalja, Hernád-Sajó

juh: homokos és szikes talajon

export: húsipar: Szeged (Pick), Békéscsaba, Gyula, Bp., Szentes


A hideg övezet jellemzése

– jellemzők:

– kicsi a napsugarak hajlásszöge

– a földfelszín színe és anyaga visszaveri a fényt

– összefüggő éjszakák, nappalok: sarkköri (2 napig)

– fél év éjszaka, fél év nappal: sarkpontokon

– két övre tagoljuk:

– sarkköri:

– jellemzők:

– hosszú tél, nagyon hűvös nyár

– nyáron mocsártenger alakul ki

– éghajlata: tundra

– mohákból és zuzmókból áll

– természetes növénytakaró: mohák, zuzmók

– szélrendszer:

– sarki szelek uralma

– talaja:

– tundra talaj

– köves

– kis humusztartalom

– szürke

– élővilága:

– rénszarvastenyészet

– nyáron sűrű szúnyogfelhők

– felszínformáló munkája:

– fagyaprózódás

– olvadékvizek

– pl.: 66.5°-on helyezkednek el

– sarkvidéki:

– jellemzők:

– állandóan fagyott területek

– egész évben tél

– szélrendszer:

– sarki szelek uralma

– a hó felhalmozódikàjéggé fagyàúszó jéghegy lesz belőle

– pl.:     – Arktisz (Északi-sark)

– Spitzbergák

– Ferenc-Jószef föld

– Újföld

– Grönland

– Antarktisz (Déli-sark)


A Kárpát-medence szerkezete és felszínének alakulása. Hazánk ásványkincsei. Energiahordozók és természeti erőforrások Magyarországon

A Kárpát-medence szerkezete és felszínének alakulása, hazánk ásványkincsei

oligocén: megszűnik a beltenger

Pannon-beltó à homokkő, márga: Budai-hegység

miocén: Eurázsiai-hegységrendszer kialakulása, vulkanizmus

Visegrádi-hg – Kárpátok à riolit, andezit

Visegrádi-hg, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Zemplén, Tokaj

színesércek: réz, cink à Gyöngyösoroszi, Recsk

pliocén: vulkanizmus folytatása (bazaltos)

Szt. György-hegy, Somló, Tátika, Badacsony, Gulács, Csobánc, Karancs, Medves

bazalttakaró, lignit, kőolaj, földgáz

pleisztocén: jégkorszak à periglaciális terület è kőfolyások, kőmezők, fagyhatású aprózódás

holocén: változik az éghajlat à folyóteraszok kialakulása

futóhomok kialakulása

vastag lösztakaró à Hajdúság, Szolnok környéke

Energiahordozók

szén: lignit, barnakőszén, feketekőszén

barnakőszén:   eocén-korú à Dunántúli kphg. (Dorog, Tokod, Tatabánya, Oroszlány)

miocén-korú à Salgótarján, Ózd, Miskolc

lignit: pliocén-korú à Visonta, Gyöngyös, Bükkábrány

feketekőszén: jura-korú à Mecsek, Komló, Vasas, Mázaszászvár

kőolaj, földgáz: pliocén

Zalai-dombvidék: Nagylengyel, Lovászi

Dél-Alföldi körzet: Zsana, Szank, Üllés, Kiskunhalas, Szeged, Algyő

elég a földgáz, de kevés a kőolaj (20%)

fosszilis à nem képződik új

uránérc: Mecsek à Kővágószőlős

vízerőmű: Tiszalök, Kisköre à megújuló

az energiagazdaság sebezhető pontja Magyarországnak

behozatal

Ércek, ásványok

bauxit: kréta à Dunántúli-kphg

karsztbauxit à mészkövön képződött

Halimba, Ajka, Iszkaszentgyörgy, Szőc, Nyirád, Fenyőfő

mangánérc: jura à Úrkút, Eplény

réz, cink: miocén vulkanizmus

Mátra: Recsk, Gyöngyösoroszi

vasérc: triász à Rudabánya

Építőipari anyagok

perlit (szigetelőanyag): Zempléni-hg à Pálháza (Mád felett)

kaoli (porcelán alapanyaga): Zempléni-hg à Mád è Hollóháza

homok, sóder: Győr, Csepel, Dunaújváros


A Kínai Népköztársaság

– területe: 9.6 millió km2 (a Föld 3. Legnagyobb országa)

– lakossága: 1.2 milliárd fő (a Föld legnépesebb országa)

– fővárosa Peking

– szocialista népköztársaság

– 2000 fogolytábor van Kínában (15 millió politikai fogoly)

– nincsenek emberi jogok

– nincs se vallás -, se szólásszabadság

– gazdaságának általános színvonala:

– jelentős történelmi múlt

– félgyarmati múlt

– befelé zárkózás

– a világ egyik legerzárkózódtabb

– csak 2%-a a VT-nek

– önellátás

– lemaradás

– agrár ország

– az aktív keresők 68%-a földműveléssel foglakozik

– két lábon való járás (a régebbi elavult gépek együtt vannak az új gépekkel)

– mezőgazdaság:

– 1/10-e mezőgazdasági terület

– teraszos földművelés

– többszöri betakarítás

– állati és emberi munkaerő

– trágyázás:

– emberi és állati ürülék, halliszt

– VT. 1.:

– rizs

– dohány

– uborka

– hagyma

– gyapot

– kender

– sertés és baromfi

– cukorcirok

– VT. 2.:

– búza

– kukorica

– földimogyoró

– tea

– len

– VT. 3.:

– juta

– köles

– ipara:

– Mandzsúria

– feketekőszén

– Ansar

– Fusun

– Fusin

– kőolaj:

– Sárga-tenger selfje

– uránérc:

– Uruneisi

– vasérc:

– Mandzsúria

– kézművesség:

– textilipar: – selyemhernyó tenyésztés

– nagyüzemű:

– Sanghaj

– Tiensin

– Tangsan

– vaskohászat:

– Peking

– Ansan

– Vuhan

– Nanking

– jelentős acéltermelés:

– acélötvöző ércek: mangán, volfrám

– jelentős gépgyártás:

– termelőeszközök

– vasúthálózat

– nincs autógyártás


A légkör (atmoszféra)

A Földet több tízezer kilométer vastagságú légkör (atmoszféra) veszi körül. A légkör a földi élet előfeltétele és egyben védőpajzsa.

A légkör kialakulása:

–          Az elsődleges légkör: Zömmel kozmikus gázokból, hidrogénből, héliumból, metánból, ammóniából, kén- hidrogénből, vízgőzből állhatott. E kozmikus gázok azonban jórészt elillantak a világűrbe.

–          A másodlagos légkör: a későbbi vulkáni működések során felszabaduló gázokból (pl., szén- dioxidból, nitrogénből [ammónia formájában]), valamint vízgőzből állt össze (kb. 100 millió évvel ezelőtt).

–          A mostani légkör: A fokozódó lehűlés következtében a vízgőz esőként tért vissza a Föld felszínére, amelynek mélyedéseiben összegyülekeztek az első óceánok. Az óceánokban jött létre az élet, és a fotoszintézis révén megindult az oxigén felszabadulása, termelése.

78% nitrogén; 21% oxigén; 1% nemesgázok (argon, neon, hélium, xenon kripton). Ezek az ún. állandó gázok.

Változó gázok: azok a légköri gázok, amelyeknek mennyisége néhány éven vagy évtizeden belül már észrevehetően módosul (pl., szén-dioxid, metán, hidrogén; ózon).

Erősen változó gázok csoportjába azokat a gázokat soroljuk, amelyek mennyisége már néhány nap vagy hét leforgása alatt is változik (pl., vízgőz, szén-monoxid, nitrogén- dioxid, ammónia, kén- dioxid, kén- hidrogén).

A légkör szerkezete

a) Troposzféra: 10-12 km vastagságú, a légkör legfontosabb tartománya. Ez a réteg tartalmazza a légkör tömegének kb. 80%-át, valamint a légkör csaknem teljes vízmennyiségét. Kevés kivétellel itt játszódnak le az időjárási jelenségek. Ez a legsűrűbb, felfelé haladva ritkul a levegő. (tropo = kevert).

b) Sztratoszféra: mintegy 11 és 50 km közötti magasságban helyezkedik el. E tartományban a hőmérséklet jelentősen emelkedik. Ennek oka az ózonréteg jelenléte (kb. 30 km körüli magasságban; megvédi a Földet az ibolyán túli sugárzástól).


A levegő felmelegedése

– a napsugárzás csaknem fele éri el a Föld felszínét, a többi visszaverődik

– a földfelszín elnyeli a napsugarakat és hővé alakítja

– a Nap a földfelszín közvetítésével alulról melegíti fel a levegőt

– felfelé a hőmérséklet csökken

– az üvegházhatás:

– a levegő vízgőz és szén-dioxid tartalma elnyeli és visszasugározza a földfelszín hősugárzását

– ezzel növeli a földfelszín és a felszínközeli levegő hőmérsékletét

– ha nem lenne 14°C helyett -20°C lenne

– felmelegedés mértéke:

– függ a napsugarak hajlásszögétől:

– minél nagyobb, annál erősebben melegszik fel a levegő, mert több napsugárzás jut a földfelszín ugyanakkora területére

– a Földre jutó napsugarak hajlásszögének változása a gömbalak következménye

– függ a domborzat módosító hatásától:

– az északi félgömbön legerősebben a déli, legkevésbé az északi lejtőn melegszik fel a levegő

– függ a fölfelszín anyagától és színétől (ezt hívjuk albedónak)


A levegő vízgőztartalma. Felhő- és ködképződés

– a levegő vízgőztartalma:

– a víz, hó, jég felszínéről

– növények párologtatása

– mennél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több vízgőzt tartalmazhat

– telített: ha 1 m3 vízben annyi vízgőz van, amit maximálisan befogadhat

– harmatpont: az a hőmérséklet, amikor a levegő lehűlésével válik telítetté

– relatív nedvesség: a meghatározott hőmérsékletű levegőben lévő vízgőz hány százaléka annak a vízgőzmennyiségnek, amelyet ugyanezen hőmérsékleten befogadhat

– a levegő nedvessége nagy szerepet játszik a növények és az ipar életében

– felhőképződés:

– akkor képződik, amikor a felemelkedő levegő hőmérséklete a harmatpont alá süllyed, és a feleslegessé váló vízgőz kicsapódik

– parányi vízcseppekké sűrűsödik

– ködképződés:

– a köd a Föld felszínén kialakult felhő

– a látótávolságot 1 km alá csökkenti

– a köd is a levegő lehűlésével keletkezik


A magyar mezőgazdaság földrajzi és társadalmi adottságai. Mezőgazdaságunk eredményei a rendszerváltás után

Problémák

a világháború után jelentős gépesítés

tudományra alapozott lesz: vegyipar-műtrágya, agrárkutatás-fajtanemesítés

nagyobb terület – kevés magángazdaság

csak kelet felé tudjuk eladni

Unió: védővámok

SZU: fizetésképtelen

Megoldás

tulajdonviszonyok rendezése

kárpótlási jegy à magántulajdon à farmergazdálkodás

Unió-tagság

Adottságok

50%     szántó (FAO 1)

csökken, de a terményhozamokkal ellensúlyozzák

rét, legelő (FAO 2)

csökken à állattenyésztés megbecsülésének csökkenése

kert, gyümölcsös (FAO 3)

megművelhető, de műveletlen (FAO 4)

csökken

művelhetetlen (FAO 5)

művelés alól kivont terület nő à közút, beépítettség

magas napfénytartam

termelés nyáron

termőterületek védelme

belvíz védelme: 40 000 km csatorna (egyenlítő hossza)

futóhomok megkötése: erdősávok szél ellen à akác, szőlő

talajerózió csökkentése: erdősítés (természetes növénytakaró), lejtőre merőleges szántó (max 25%-os lejtő), árvízvédelem (védőgátak)

talajok javítása: műtrágya, növényvédő szerek, szikesek felszámolása (tőzeg, rizstermelés), nyáron öntözés (Kisköre, Tiszalök)

Cél

versenyképesség, termékek nyugatra eladása à Unióba belépés

Mezőgazdasági területek

szőlő, zöldség, gyümölcs, kenyérgabona, ipari növények, állattenyésztés

élelmiszer- és konzervipar a termelési területeken


A magyar zöldség és gyümölcstermesztés. A szőlőtermesztés. A feldolgozóipar. Hazánk állattenyésztése. A tej- és húsipar.

Zöldség- és gyümölcstermesztés

meleg, öntözés

napfény, C-vitamin, glükóz

paprika, paradicsom: Mezőföld, Mohácsi-sziget, Duna-Tisza közti hátság, Kalocsa, Paks térsége, Nyírség

hagyma: Makó

fűszerpaprika: Szeged

káposzta: Duna-Tisza közti hátság

paprika, paradicsom, káposzta: Hatvan

dinnye: Heves (Hort, Csány)

alma, szilva: Nyírség

barack: Kecskemét

Dohány

Hatvan, Heves, Nyírség, Dél-Dunántúl

Szőlő, bor

hagyomány

minőségben versenyképes

probléma: palackozás

felvásárló: nyugat à reklám kell

Nyírség, Zempléni-hg, Tokaj, Eger, Gyöngyös, Mátrai-borvidék, Móri-borvidék, Soproni-borvidék, Badacsony, Csopak, Villány, Kiskunság

legjobb minőség: vulkáni területen

többi: homok

Tartósítóipar, konzervgyár

Nyíregyháza, Szeged, Szolnok, Hatvan, Bp.,  Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Paks, Szigetvár, Kaposvár, Nagyatád, Debrecen


A Nap és a Naprendszer

– a Naprendszer:

– azt a teret nevezzük N-nek, ahol a Nap sugárzása és gravitációja az uralkodó

– 2 fényévnyi távolság, de vannak átfedések a csillagrendszerek között

– részei:

– Nap (tömege nagyobb, mint a Naprendszer összes bolygójának súlya együtt)

– 9 nagy bolygó (de lehet, hogy lesz egy 10. is: Transzpluto)

– Merkúr

– Vénusz

– Föld (a Nap sugarai 8 perc 19 másodperc alatt jutnak el)

– Mars

– Jupiter

– Szaturnusz

– Uránusz

– Neptunusz

– Plútó (a Nap sugarai 5 óra 30 perc alatt jutnak el

– 60 hold (állítólag 73-74 hold van)

– 100 ezer kisbolygó

– meteorok és üstökösök

– bolygóközi (interplanetáris) anyagok

– csillagászati egységek:

– fényév: 10 a 12-en km

– parsec: 3.26 fényév

– a Nap és a Föld átlagos távolsága 150 millió km2

– a Nap:

– csillag:

– mert belső energiát termel

– mert fan saját fénye

– 4.6-5 milliárd éves

– 10-15 milliárd év a jövője

– jellemzői:

– anyaga:

– hidrogén (80%) és hélium (20%)

– halmazállapota plazma

– nem szilárd de nem is folyékony

– kocsonyás anyag

– jól vezeti a hőt

– méretei:

– 110 földi átmérő (1.4 millió km2)

– gravitációja:

– 30 földi gravitáció

– hőmérséklete:

– felszíni: 5800-6000 K

– belső: 10-20 millió K

– felépítése:

– belüről:

– mag:

– energiatermelés

– hidrogén alakul át héliummáàenergia szabadul fel

– 10-15 milliárd éves készletek

– röntgensugárzási zóna:

– az energia röntgensugarak formájában terjed

– konvektív zóna:

– áramlás

– fotoszféra:

– ahonnan a fénysugarak érkeznek

– felülete

– kremoszféra és Napkorona

– a Nap légköre

– jelenségek:

– napfolt:

– hőmérsékletük: alacsonyabb, mint a Nap felszíne

– sötét, fekete foltok

– ott jön létre, ahol a Nap mágneses tere megváltozik

– csoportosak

– átlagos élettartam: 1 hét

– napfolt minimumok (legkevesebb) és maximumok (legtöbb)

– 2 maximum, vagy két minimum között 11.2 év telik el

– fáklya:

– a fotoszféra felett kialakult felhő

– hőmérsékletük 300 K-val kisebb

– kremoszféra:

– a napfoltok fölött alakul ki a mágneses mező megváltozása miatt

– napkitörések:

– a kremoszférából protonok (elektronok ritkábban) robbannak ki

– megváltozik a mágneses tér, a röntgen – és ultraibolya sugarak sugárzása

– a napkitörésekkel lehet magyarázni a sarkokon jelentkező sarki fényt

– korona:

– átmenet a bolygóközi anyagban

– határa látható a napfogyatkozásban

– napfogyatkozás:

– csak akkor jöhet létre, ha a Nap-Hold-Föld egy vonalba esik

– tőlünk a Hold takarja el a Napot

– mindig Újholdkor jön létre

– két fajtája van:

– részleges:

– nem lehet a Föld minden pontjáról látni

– teljes:

– a Föld minden pontjáról lehet látni


A Napfogyatkozásról…

A teljes napfogyatkozás az egyik leglátványosabb természeti jelenség. Sajnos a Föld felszínének egy adott pontjáról ritkán látható. Hazánkból utoljára 1842. július 8-án látszott teljes napfogyatkozás, és az 1999. augusztus 11-i jelenség  után legközelebb 2081. szeptember 3-án lesz megfigyelhető. A teljes napfogyatkozás ritka jelenség,  látványa lenyűgöző, és egy életre szóló emlékkel szolgál.A napfogyatkozások alkalmával a Föld felszínének egy adott területéről nézve a Hold részben vagy egészen eltakarja a Napot — azaz a Hold árnyéka a Földre vetül. Ehhez megfelelő geometriai körülmények kellenek, melyek nem adódnak gyakran. Emellett a holdárnyék a Föld felszínének csak egy kis területére esik. Emiatt egy adott helyről viszonylag ritkán — statisztikailag 410 évente — látszik teljes napfogyatkozás. A Hold a Földről nézve közel fél fok átmérőjű. Szerencsés véletlen, hogy a nála sokkal nagyobb, de sokkal távolabb lévő Nap is kb. fél fokosnak látszik az égen. Emiatt a Hold, megfelelő helyzetben a teljes napkorongot el tudja takarni. A Hold a Föld körül kering, átlagosan 384.400 km távolságra. Különböző viszonyítási rendszerek alapján több keringési időt különböztethetünk meg a Holdnál, ezek 27,2 és 29,5 nap közé esnek. A Holdnak mindig a Nap felé eső oldala kap fényt. A holdfázis nagysága attól függ, milyen mértékben látunk rá a megvilágított oldalra. Amikor a Hold a Földhöz képest a Nap irányában helyezkedik el, a Földről a Hold árnyékos oldalát látnánk — amit nem tudunk megfigyelni. Ekkor van újhold. Ahogy a Hold tovább kering a Föld körül, egyre jobban rálátunk a megvilágított oldalára. A keskeny sarló fokozatosan félholddá dagad (D alakú), ekkor van első negyed, avagy növekvő félhold. Amikor a Földről nézve a Hold a Nappal átellenben van, a teljes megvilágított oldalát látjuk, ekkor van telehold. A továbbiakban megint egyre kisebb részét látjuk a megvilágított oldalnak, majd elérkezünk az utolsó negyedhez. Ekkor a Hold “bal oldala” a megvilágított, alakja a továbbiakban egyre vékonyabb C betűre emlékeztet, azaz csökken.

Napfogyatkozás akkor következhet be, amikor újhold van, ekkor tartózkodik a Hold a Nap irányában. Azonban mégsem látunk minden újhold alkalmával napfogyatkozást. Ennek az az oka, hogy a holdpálya síkja közel 5 fokot zár be a Föld napkörüli pályájával, az ekliptikával. Emiatt néha a holdárnyék a Föld “felett”, néha pedig “alatta” vonul el — ilyenkor nem látható napfogyatkozás. A holdpálya síkja — egyszerűen fogalmazva — rögzített a térben. Így minden évben van két időszak, amikor a pálya helyzete olyan, hogy kísérőnk az újholdkor metszi a földpályát. Ilyenkor figyelhetünk meg napfogyatkozást.     Amikor a Föld felszínének egy pontjáról nézve a Hold nem takarja el az egész napkorongot, részleges a napfogyatkozás. Ekkor a Nap képe többé-kevésbé “kicsorbul”. A részleges fogyatkozás területére a Holdnak az úgynevezett félárnyéka vetül. Teljes napfogyatkozás alatt — melynek tartamát totalitásnak is nevezik — a Hold az egész napkorongot eltakarja. Ennek látványa gyökeresen különbözik a részleges fogyatkozásétól, és nagyságrendekkel felülmúlja azt. A teljes fogyatkozás a Föld felszínének csak egy korlátozott területéről látható, és onnan is csak rövid ideig.     A napfogyatkozásoknak egy sajátos esete a gyűrűs napfogyatkozás. Ennél a Hold látszó mérete kisebb a Napénál, és nem tudja azt eltakarni. Ez azért fordulhat elő, mert a Hold és a Nap földtávolsága változik, és így látszó méretük sem állandó. A gyűrűs fogyatkozás maximumakor is látszik a Nap egy keskeny gyűrű formában.

Mivel figyelhetjük meg?

A napfogyatkozás megfigyelésénél nagyon körültekintőnek kell lenni. Egyetlen hibáért, helytelen megfigyelési módért akár szemünk világával is fizethetünk! A Nap rendkívül erős sugárzást bocsát ki a látható tartományon kívül is. A részleges fázis alatt — egészen az utolsó pillanatig, amíg a Hold az egész napkorongot le nem takarja — a Napba közvetlenül tilos belenézni. Meglepő módon a Nap fénye még akkor is vakítóan erős, amikor már csak egy keskeny sarló látszik belőle. A részleges fogyatkozás alatt szabadszemmel, vagy távcsővel kizárólag megbízható forrásból szerzett (és a távcsőre megfelelően rögzített) szűrőkkel nézhetünk közvetlenül a Napba. Napszűrőnek alkalmas például a hegesztőüveg, illetve a gyári szűrő. A Nap megfigyelésére szigorúan tilos túlexponált negatívot vagy diafilmet, napszemüveget, floppy lemezt, kormozott üveget használni. Ezek egyes hullámhosszakon gyengítik a napfényt, viszont nem szűrik ki az összes káros sugarat. Használatukkor a Napot halványnak látjuk, kitágul a pupillánk, miközben a láthatatlan káros sugarak szétroncsolják az ideghártyát, és súlyos látáskárosodást, illetve vakságot okoznak. Szemünk épsége mindennél fontosabb, ezért ne sajnáljuk a pénzt egy megbízható napszűrőre.        A Nap képét egy apró lyukon is kivetíthetjük, ez az ún. kamera obscura. Egy átlátszatlan papíron egy tűhegynyi lyukat szúrunk. Ezen keresztül fél-egy méter távolságban fehér lapra kivetíthetjük a Nap apró képet. A módszert a fogyatkozás részleges fázisa alatt alkalmazhatjuk. Hasonló jelenség figyelhető meg a fák árnyékában, ahol a levelek alkotta kis lyukakon át vetül a napkép a földre .A fogyatkozás távcsöves megfigyelésekor nagyon körültekintőnek kell lenni. Csak megbízható forrásból beszerzett objektív szűrőt használjunk, melyet erősen rögzítsünk az objektívre, nehogy valaki véletlenül lelökje. Biztonságosabb, ha a Nap képét egy papírlapra vetítjük, melyet a távcső okulárja mögé helyezük 30-50 cm-el. A kivetítéshez ragasztott lencsékből álló okulárt ne használjunk, és próbáljuk megelőzni, hogy a távcső túlságosan átmelegedjen. Szerencsére a fogyatkozás leglátványosabb időszakának, a totalitásnak a megfigyeléséhez semmilyen szűrő nem szükséges. Amikor a Hold teljesen eltakarta a napkorongot, szamadszemmel, vagy távcsővel is nyugodtan vizsgálhatjuk a Nap környékét, és a különböző jelenségeket. Egyetlen dologra figyeljünk: ha távcsővel vizsgáljuk a Hold pereme melletti látnivalókat, a teljesség vége előtt több másodperccel fejezzük be a nézelődést. A Hold korongja mögül elővillanó Nap a távcsőben egy töredék másodperc alatt megvakíthat bennünket!

Hogyan figyeljük a napfogyatkozást?

A részleges és a teljes napfogyatkozás alatt törekedjünk arra, hogy minél több látnivalót figyeljünk meg. A teljesség fázisa előtt szűrővel a Nap fogyását, szabadszemmel a táj változását követhetjük. A legtöbb érdekesség a totalitás rövid ideje alatt látható. Ilyenkor érdemes észnél lenni, ugyanis könnyen elhalaszthatunk néhány ritka jelenséget. Érdemes ösztönösen “körbe pillantani” magunk körül. Azaz figyeljük meg a Nap helyén mutatkozó sötét foltot, és a látványos napkoronát. Ha kézi távcsövünk van, azzal is vizsgáljuk meg a napkoronát, esetleg a Nap peremén látható protuberanciákat (a Nap felszíne felett lebegő gázhidakat – látsd a felvételen!), ha éppen szerencsénk lesz és látszik majd ilyen. Szabadszemmel tekintsünk körbe az égen, keressük meg a fényesebb bolygókat és csillagokat. Nézzünk körül a horizonton, lássuk meg a látóhatáron ülő sárgás-vöröses sávot. Emellett nézzük meg a táj fényviszonyait, és a fülünket sem árt kinyitni. A növény- és az állatvilág különös módon reagál a fogyatkozásra, azt hiszik ugyanis, hogy eljött az éjszaka.

Mit láthatunk a napfogyatkozáskor?

A részleges fogyatkozás

Az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozás részleges fázissal kezdődött .  Ilyenkor a Hold a napkorong jobb oldali, azaz nyugat felé eső peremére kezd “rákúszni”. Eleinte egy apró “horpadás” formájában látszik a jelenség. Szabad szemmel — megfelelő szűrővel — ez az előrejelzett időpont után néhány perccel vehető észre. A részleges fázis kb. másfél órán át tart a teljességig. Ezalatt eleinte igen lassan telnek a percek, miközben a Nap fokozatosan közelít a sarló alakhoz. A teljesség közeledtével az ég kékje lassan sötétedni kezd, megváltoznak a fényviszonyok, változik a táj színe, megvilágítása. A teljesség előtt kb. negyed órával a nyugati égrész láthatóan sötétebb, mint a keleti. Nyugatról közeledik a holdárnyék, melynek sötét tömege egyre mélyebb színt okoz nyugat felé. Érdemes rendszeresen körülpillantani, megvizsgálni a táj és az ég látványát. A totalitás felé közeledve a nyugati égrész sötétedése egyre feltűnőbb lesz. Lassan a Nap körül is sötétebb lesz az ég — pedig a keskeny napsarló még mindig vakítóan fényes.

A teljes fogyatkozás előtti másodpercek

A teljes fogyatkozás kezdete előtti felgyorsulnak az események, az égbolt egyre gyorsabban sötétedik. Ha szerencsénk és megfelelő kilátásunk van, a teljesség előtti percekben megpillanthatjuk a felszínen a nyugat felől közeledő óriási holdárnyékot. Az utolsó másodpercekben — megfelelő körülmények esetén — a Föld felszínén hullámzó sávok jelenhetnek meg, melyek egy napsütötte medence alján látható hullámzó fénysávokra emlékeztetnek. Ezeket az árnyéksávoknak nevezett képződményeket a légköri turbulenciák, hullámzások okozzák, melyek ide-oda fókuszálják a napsarló képét.

Az utolsó másodpercekben a Napból maradt keskeny sarló is több darabra szakad. Ennek az az oka, hogy a Hold felszíne egyenetlen, így a Hold peremén mutatkozó hegyek, völgyek több részre osztják a keskeny napsarlót. Ezt nevezik Baily-féle gyöngyfüzérnek. Megjelenése nagyon gyorsan változik, az utolsó pillanatban csak a legmélyebb völgyön süt át a Nap fénye, csak ez látszik a napkorongból. Ezt nevezik gyémántgyűrűnek.

A totalitás

A totalitás a teljes fogyatkozás időtartama. Ekkor a Hold teljesen eltakarja a napkorongot, így szűrő nélkül figyelhetjük a jelenségeket. Az égbolt elsötétül, de nem teljesen. Láthatóvá válik a Naphoz közeli Merkúr és Vénusz, esetleg északnyugaton, alacsonyabban a Szaturnuszt is megpillanthatjuk. Emellett feltűnik néhány az égbolt legfényesebb csillagai közül. Érdemes a horizonton is körbetekinteni. Körös körül, a látóhatár felett világos, sárgás-vöröses sávot látunk. Ez a légkörnek a holdárnyékon kívüli része, amely már kap napfényt. A fogyatkozás egyik leglátványosabb eleme a Nap helye, mely teljesen sötét. Ez a Hold árnyékos oldala, mely ilyenkor nem kap napfényt. Ritkán halvány fényben derengve néhány alakzata kivehető.

Ezt nevezik hamuszürke fénynek, mely a Föld légköréről a Hold árnyékos oldalára, majd onnan ismét a Földre verődő fénytől keletkezik. Rendkívüli a napkorona látványa. Ez egy halvány, általában szálas szerkezetet mutató, gyöngyházszínű — azaz néha több, nehezen meghatározható színben pompázó — képződmény, mely sugár alakban veszi körül a Napot. Ez a Nap ritka külső légköre, melynek anyaga napszélként folyamatosan áramlik ki a bolygóközi térbe. A Nap mágneses erővonalai mentén gyakran szálas szerkezetet figyelhetünk meg a napkoronában. A totalitás kezdetekor a Nap keleti, azaz baloldali peremén távcsőben — szerencsés esetben szabad szemmel is láthatóan — néhány piros folt is feltűnik. Ezek az ún. protuberanciák, melyek hatalmas méretű, akár a Földnél is sokkal nagyobb lebegő gázhidak. Anyagukat a Nap felszíne felett, a kiemelkedő mágneses erővonalak tartják lebegő állapotban. Protuberanciák a totalitás vége felé a nyugati, azaz a jobboldali részen látszanak inkább. Nehéz megfigyelni, de kedvező esetben megpillanthatjuk a Nap légkörének a fotoszféra feletti “vékony” vöröses rétegét, a kromoszférát. Észrevételére a totalitás végén, a napkorong előbukkanása előtti pillanatban van esély.

A totalitás alatt általában több fokot esik a hőmérséklet, gyakran feltámad a szél, és hirtelen feltűnően csönd lesz. Mind az állatok, mind az emberek szokatlanul viselkednek. A táj elsötétedik, de nem annyira, hogy a tárgyakat ne ismerjük fel. Az égbolt látványa a horizonton körbefutó fénylő sávtól, a gyenge fényű napkoronától, és a sötét Holdtól sejtelmessé válik.

A teljes napfogyatkozás után

A teljes fogyatkozás végeztével a Hold nyugati, azaz a jobboldali peremen vakító villanással előbukkan a napkorong. A Hold egyenetlen pereme miatt több részletben jelenik meg, melyek gyorsan összeolvadnak. A kivillanó napkorong a látványos totalitás végét jelenti, gyakran mégis ujjongással üdvözli a tömeg a Nap “újjászületését”. A totalitás után a korábban említett eseményeket figyelhetjük meg, csak fordított sorrendben…


A Naprendszer általános jellemzői

Jelenlegi ismereteink szerint a Naprendszerben 9 nagybolygó található: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó. A bolygóknak nincs saját fényük, csak a Nap fényét tükrözik vissza. Kétféle mozgás jellemző rájuk: ellipszis alakú pályán, azonos irányba keringenek a Nap körül, és a saját tengelyük körül forognak. Minél távolabb van egy bolygó a Naptól, annál nagyobb távolságot kell befutnia.  A tengely körüli forgás időtartama minden bolygó egyedi sajátossága. A bolygók többsége a Földdel azonos – direkt – irányú forgást végez. Kivételt a Vénusz és az Uránusz, amelyek ellentétes – retrográd – irányban forognak.  A bolygókat két csoportba osztjuk. Vannak a Föld-típusú – Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Plútó – és a Jupiter-típusú – Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz – bolygók.

A Föld-típusúak kisebb átmérőjű, de nagyobb sűrűségű bolygók.  Kőzetbolygóknak is nevezzük őket, mivel van szilárd felszínük, ami határozottan elválik a légkörüktől A Jupiter-típusú bolygók nagyobb átmérőjű, de kisebb sűrűségű égitestek.  Nincs szilárd felszínük. Sok holdjuk és gyűrűrendszerük van. A bolygók holdjai egyszerre forognak a tengelyük körül, keringenek bolygók körül, a bolygókkal együtt pedig Nap körül.

A belső bolygók holdjait kőzetholdaknak, a távollakat vízjég- és kőzetholdaknak nevezik. Döntő többségüknek nincs légköre.  Az üstökösök a Naprendszerben időnként feltűnő égitestek, a Nap körül keringenek és csak napközelben láthatók. Egy üstökös három részből áll: magból, kómából vagy üstökből és csóvából. Pályájuk alapján az üstökösök lehetnek rövid periódusúak (100 évnél kevesebb), és hosszú periódusúak (több száz év után térnek vissza). Naprendszerünkben kb. 100 milliárd üstökös kering a Nap körül. Az életkoruk korlátozott, elpusztulhatnak, széthullhatnak. Pusztulásukat meteorhullás is jelzi. A meteorok többsége még a Föld légkörében elég. Azokat, amelyek elérik a földfelszínt, meteoritoknak nevezzük. A meteoritoknak három fő típusuk ismert: vasmeteoritok, kő-vas meteoritok és kőmeteoritok.

A csillagok olyan izzó gázgömbből álló égitestek, amelyek fényt és más energiát sugároznak szét a világegyetem minden része felé. Távolságukat fényévvel mérik, ez az a távolság, amit a fény 1 év alatt tesz meg. Ez kerekítve 9,5 billió km. A Napon túli csillagok közül a legközelebbi a Proxima Centauri, amelynek távolsága 4,3 fényév. A csillagok fényereje méretük, tömegük és hőmérsékletük szerint különbözik. A nem állandó fényerejű csillagokat változócsillagoknak nevezzük. Ilyenek például a nóvák és a szupernóvák.

A csillagok nem rendszertelenül szétszórva, hanem csillagrendszerekben csoportosulva helyezkednek el. Fölünk a spirális alakú Tejút vagy Galaxis csillagrendszerben található. A Tejút egyik végétől a másikig 100 000 év alatt jut el a fény.

A bolygók:

  1. 1. Merkúr: (római mitológia – istenek hírnöke)

Felszíne: kráterek, síkságok

Légkör: nem jelentős

Hőmérséklet: 330-480°C

Forgás: 59 nap, direkt

  1. 2. Vénusz: (római mitológia, szépség, szerelem istennője)

Felszíne: kráterek, síkságok, vulkánok

Légkör: CO2, H2O (üvegházhatás)

Hőmérséklet: 480°C

Forgás: 243 nap, retográd

  1. 3. Föld
  2. 4. Mars: (háború istene)

Felszíne: kráterek, síkságok, vörös színű

25 km magas hegy (Mons Olympos)

Légkör: CO2, H2O

Forgás: 24 óra, direkt

Holdak: 2

  1. 5. Jupiter: (római főisten) (1320db Föld, Fényes)

Légkör: H2, sávos szerkezet, Nagy Vörös Folt

Holdak: 16, Callisto, Europa, Ganymede – Gyűrűrendszer

  1. 6. Szaturnusz: (római mitológia, idő istene)

Légkör: N, H2, sávos szerkezet

Holdak: 17, Titan – Gyűrűrendszer

  1. 7. Uránusz: (római mitológia, ég istene) (1781, William Herschel) (Zöld színű)

Holdak: 16, Titania – Gyűrűrendszer

Forgás: retográd

  1. 8. Neptunusz: (római mitológia, tenger istene) (Szélviharok, Nagy Sötét folt)

Holdak: 8, Triton

  1. 9. Plútó: (1930)

Holdak: 1

B – Magyarország földtörténete

Felszínét nagy vastagságban üledékrétegek borítják, a medencejellegéből következően. Hazánk mélyszerkezete azonban különleges, egymással majdnem párhuzamos, kristályos és üledékes kőzetsávokból épülnek fel. Az ÉK-DNy-i vonalú törésrendszer két kéregdarabra osztja a medencealjzat (É: déli félgömbről való afrikai, D: eurázsiai). A 1kőzetlemezek ütközését lemezalábukás és andezites vulkánosság kísért, ekkor kezdődött a kárpáti hegységkeret emelkedése és a medencebelső süllyedése.

Előidő: legidősebb kőzetek

Kristályso palák (Alföld mélyén)

Óidő: Szilur: csillámpalák -> Soproni-hegység

Karbon: gránit -> Velencei-hegység, Mórágyi-hegység

Perm: vörös homokkő -> Mecsek, Balaton-felvidék

Középidő: Jura: mészkő -> Bükk

Triász: dolomit -> Aggtelek

vasérc -> Rudabánya

Kréta: bauxit -> Dunántúli-középhegység

barnakőszén -> Ajka

dolomit -> villányi-hegység

feketekőszén, mészkő -> Mecsek

Tisia elmélet (Princz Gyula, 1920 körül)

A Tisia elmélet szerint egy délről jövő kőzetlemez (Tisia) az európai elá bukott, és ez emelte ki az európai-hegységrendszer tagjait.

???????????????????????????????????? ????????????????????????????????????

C – A térképek csoportosítása jelrendszerük alapján

1. Síkrajz: vízrajz, települések, vasutak, vezetékek, növények, határok ábrázolása

2. Domborzati rajz:

a) Színek: (barna, zöld, kék): a magasság és a tengermélység növekedést ábrázolják. Minél magasabb a hegy vagy minél mélyebb a tenger, annál sötétebb színt használnak. A szintvonalak közti részt festik ki.

b) Árnyékolás: a térkép domborzatrajzait árnyékolással szemléletesebbé lehet tenni. Mivel ha csak árnyékolunk, a magasság és a lejtés nem egyértelmű, ezért gyakran kombinálják a szintvonalas vagy színfokozatos ábrázolással. (Az árnyékot vető domborzatra a fényforrás szöge 45°)

c) Szintvonalak: Szintvonalnak az azonos tengerszint-feletti magasságokat összekötő, önmagába visszatérő barna színű görbe vonalakat hívjuk. Meredekebb domborzaton sűrűbben, enyhébben emelkedőn ritkábban helyezkednek el. Alapszintvonalak 5-10 méterenként, minden ötödiket megvastagítják. Az eséstüske a lejtés irányába mutat.

d) Csíkozásos módszer

3. Névrajz: domborzati elemek, vizek, települések, területek neveit és adatait tartalmazza.

Felmérési térkép:

¨                    Topográfiai

¨                    Általános, Földrajzi (atlasz 18-19. old.)

¨                    Helyrajzi (ez nemtommilyen de nagyvalószínűséggel pontolyan…)

¨                    Vízrajzi (54-55)

Tematikus térképek (szaktérképek):

¨                    Gazdasági (34-35)

¨                    Növényzeti (61/b)

¨                    Úti (autós) (ilyet nem találtam az atlaszban)

¨                    Barlang (meg ilyet se, de szerintem adja magát)

¨                    Vallási

¨                    Időjárási

¨                    Szerkezet – morfológiai térkép

Egyéb:

¨                    Dombortérkép

¨                    Földgömb

¨                    Éggömb

¨                    Csillagtérkép

¨                    Turista

¨                    Autós

¨                    Információs (ahol leírják, hogy egy faluban melyik templomot nézd meg, és hogy juss, oda úgy, hogy előtte meglátogatod a környék egyetlen és felújított ó-reneszánsz-barokk vízköpőjét)

Közös jellemzők:

Atlaszokban vannak (ehe ehe)

Saját, speciális, minden térképre jellemző jelrendszer (ún. jelkulcsban feltüntetve)

A jelek lehetnek alaprajz szerint ábrázoltak (város), meghatározott alakúak (vasút), és magyarázójelek (feliratok)

A síkrajzú térképek a természetes és mesterséges tereptárgyakat jelekkel ábrázolja (forrás, kút, út…)

A domborzatot többféleképpen rajzolhatják: Színfokozatos (kék-zöld-barna), szintvonalas, árnyékolt (általában együtt az előbbiek valamelyikével)

à (bővebb felvilágosítás és ábrás magyarázat az atlasz 2. oldalán)

Méretarány: az a kicsinyítési arány, amely megmutatja, hogy a térképen az egy centiméter a valóságban mennyi centiméter (1: 100 000, tehát 1cm = 100 000 cm, vagyis 1 km)

Nagy méretarányú, részletes térkép 1: 500 – 100 000

Közepes méretarányú: 1: 100 001 – 500 000

Kis méretarányú: 1: 500 001 – 200 000 000

Kétféle hálózat fordulhat elő a térképeken egy olyan keresőháló, amely általában A betűnél kezdődik és pontott van vége, illetve egy földrajzi fokhálózat [északi szélesség, keleti hosszúság satöbbi].

Megjegyzés:

• a keresőháló turistatérképeken mérésekre is alkalmas, egy kocka általában megegyezik egy négyzetkilométer területtel (tehát egy éle egy kilométer…)

• szintvonal: az azonos tengerszint feletti magasságú helyek pontjait összekötő, önmagába visszatérő görbe. (alap és főszintvonalak)

• Atlasz := Steifel földrajzi atlasz, az a nagy kék meg zöld…

• Szerencsére a méretarány szerinti beosztás mindenhol másféle


A szél keletkezése

– a légnyomás:

– a vízszintes felszín 1cm2-ére nehezedő levegőoszlop súlya

– állandóan változik:

– ha a helyben felmelegedő levegő felszáll, vagy melegebb levegő váltja fel felettünk a nehezebb hideg levegőt, a légnyomás csökken

– amikor a levegő lehűl, vagy hideg levegő érkezik a meleg levegő helyére, a légnyomás növekszik

– a légnyomás a magasság növekedésével is csökken

– az izobártérkép:

– ha az egyenlő légnyomású pontokat összekötjük, önmagukba visszatérő görbéket, izobárokat kapunk

– felhasználásukkal készíthetünk izobártérképet

– a szél

– keletkezése:

– a levegő különböző mértékű felmelegedése miatt légnyomáskülönbség

– emiatt légáramlás, légkörzés indul meg, mert a levegő a magas nyomású helyről az alacsonyabb felé áramlik

– a szél a Föld felszínével párhuzamosan áramló levegő mozgása

– a szelet arról a világtájról nevezzük, amerről fúj

– az eltérítő erő (a Föld forgásából származó erő) a szelek irányát is befolyásolja

– a súrlódási erő is módosíthatja az irányát

– 1 km felett, a szabad légkörben a szél mindig párhuzamosan fúj az izobárokkal


A Szovjetunió utódállamainak felsorolása. Oroszország természeti adottságai és gazdasági élete

– A Szovjetunió kialakulása és széthullása

– 1922 december 30: Oroszország és a többi szövetséges államból megalakul a Szovjetunió

– minden állami, vagy szövetkezeti tulajdon

– állami: KOLHOZ

– szövetkezeti: SZOLHOZ

– egypártrendszer kialakulása

– ‘20-as évek: önkényuralom (Sztálin)

– torz egyoldalú gazdaság

– a volt Szovjetunió soknemzetiségű ország

– ez idézi elő a széthullását

– 15 tagországra hullik szét

– 1991 decemberéig beszélhetünk Szovjetunióról

– a Szovjetunió utódállamai

– Oroszország – Moszkva

– Kazahsztán – Alma-Ata

– Ukrajna – Kijev

– Türkmenisztán – Ashabad

– Üzbegisztán – Taskent

– Belorusszia – Minszk

– Kirgizisztán – Pispek

– Tadzsigiszkán – Dusanbe

– Azerbajdzsán – Baku

– Grúzia – Tbiliszi

– Litvánia – Vilnius

– Lettország – Riga

– Észtország – Tallinn

– Moldávia – Chisinau

– Örményország – Jereván

– Oroszország gazdasága:

– kőolaj (VT I., 620 millió tonna), földgáz:

– Baku

– Perm

– Ufa

– Szamara

– szénlelőhelyek:

– Pecsora-medence

– Donyec-medence

– Szahalin

– Tomszk

– Novokuznyeck

– Kanszk

– vasérc:

– Kazahsztán területén (nem Oroszország)

– színesfém-készletek:

– Urál területén

– energia:

– vízenergia

– Oroszország mezőgazdasága:

– övezetes a nagy kiterjedés miatt

– tundra: rénszarvastenyésztés

– tajga: fa, papír, cellulóz

– erdős, átmeneti: búza, kukorica, árpa, rozs, cukorrépa

– szélsőségesen szf.: gyapot, datolya

– mediterrán: szőlő, gyümölcs, tea


A tavak. Folyószabályozás, ár- és belvízvédelem

– a tavak:

– a tó olyan nyílt állóvíz, amiből csak kis területet foglal el a vízi növényzet

– a legtöbb tómedence a jég felszínformáló munkájának eredménye

– fajtái:

– moréna-tó:

– a gleccserek végződésénél felhalmozódott moréna sáncainál duzzad fel

– pl.: Genfi-tó, Bodeni-tó, Garda-tó

– vetődéssel keletkezett:

– a vetődéssel keletkezett árokban gyülemlett össze

– pl.: Balaton, Velencei-tó

– hegyomlással vagy lávaömléssel keletkezett:

– ha a hegyomlás vagy a lávaömlés duzzasztja fel a folyóvizet

– pl.: az erdélyi Gyilkos-tó

– széllel keletkezett:

– a homokbuckák között megrekedő víz lefolyásának útját gyakran a szél gátolja el

– pl.: szegedi Fehér-tó

– az Alföldön a szél mélyítő munkája is sok tómedencét alakított ki

– csak később telnek meg talaj- és csapadékvízzel

– morotvatavak:

– a folyók levágott kanyarulatai

– a Tiszát kíséri sok ilyen tó

– pusztulásuk:

– ha a tóból kiömlő folyóvíz medre mélyen bevágódik, akkor az egész tavat lecsapolhatja

– ha az elpárolgó víz mennyisége tartósan fölülmúlja a tavat tápláló víz mennyiségét, akkor a tó kiszárad

– gyakran a folyó és a szél hordaléka tölti fel a tómedencét

– a feltöltődést siettetik a vízi növények

– először fertő

– mocsár

– láp

– gazdasági hasznuk:

– az édesvizű tavak jók haltenyésztésre

– kedvelt üdülő- és sporthelyek

– hajózás

– a pusztuló tavak nádja az építő- és a cellulózipar fontos anyaga

– a lefolyástalan tavak nagy sótartalma gazdasági érték

– folyószabályozás:

– partvédő művekkel

– sarkantyúk építése (megszűnteti a zátonyképződést)

– kanyarulatok átvágása

– a szerteágazó folyók mellékágainak levágása

– kotrás

– új meder kialakítása

– árvízvédelem:

– 4200 km hosszú töltés 2.4 millió hektár művelt területet véd

– belvízvédelem:

– a belvíz a síkságok mélyedéseiben felgyülemlett csapadékvízből és hóléből és az árvízvédelmi töltések alatt átszivárgó vízből származhat

– a káros belvíz csatornahálózattal vezethető le

– a vízellátás:

– ivóvíz:

– az ivóvízellátás a lakosság, az intézmények és az egyes iparágak minőségi vízigényét elégíti ki

– ásott kútàtalajvíz (gyakran egészségtelen)

– szivattyús- és artézi kutakàrétegvíz

– a folyók mellé épített városokban a part mentén épített csápos kutakban talajvizet gyűjtenek

– ahol nincs nagyobb felszíni vízfolyás ott a forrásvizet, a karsztvizet és a rétegvizet aknázzák ki

– az ipari vízellátás:

– az ipari víz folyókból, vagy tavakból szűrés és fertőtlenítés nélkül kiemelt nyersvíz

– a vízforgatás a már használt víz újrafelhasználását jelenti

– hűtésnek és tisztításnak kell megelőznie az ú. f.-t

– a hűtést hűtőtavakkal, hűtőtornyokkal végzik

– a víztárolás:

– hegy- és dombvidéken völgyzáró gátak építése

– síkságon gáttal körülvett síkvidéki tárolókkal valósítható meg

– kis gátakkal is nagy mennyiségű víz tárolható

– Magyarországon az öntözés és az ipari vízellátás teszi szükségessé


A valódi mérsékelt övek jellemzése

– jellemzői:

– nyugati szelek uralma

– a csapadék szolgál megkülönböztetésül

– 3 kisebb öv:

– óceáni:

– jellemzők:

– enyhe tél

– hűvös nyár

– jelentős csapadék (600-1000 mm)

– a csapadék évi eloszlása egyenletes

– kicsi az évi hőingás

– szélrendszer:

– nyugati szél uralma

– természetes növénytakaró:

– bükkös

– keveredik fenyővel

– felszínformáló munkák:

– mállás

– vízháztartás:

– egyenletes a folyók vízjárása

– talajképződés:

– nagy a kilúgozás mértéke

– nagyfokú állattenyésztés

– pl.: Franciaország, Nagy-Britannia, Benelux államok

– mérsékelten szárazföldi:

– jellemzők:

– csökken a csapadék mennyisége (400-800 mm)

– eloszlása egyeletlen

– maximumát a kora nyári hónapokban éri el

– nő az évi hőingás (meghaladja a 20°C-ot)

– hideg tél

– meleg nyár

– nyugati szelek uralma

– talajtípusa:

– barna erdőtalaj, de nincs kilúgozás

– természetes növénytakaró:

– tölgy

– felszínformáló munkák:

– aprózódás

– mállás

– pl.: Magyarország, Lengyelország, Ausztria, Bulgária, Románia

– szárazföldi területek:

– jellemzők:

– tovább csökken a csapadék mennyisége (200-400 mm)

– hideg tél

– meleg nyár

– nő a hőingás

– természetes növénytakaró:

– füves puszták:

– Ázsia: sztyeppe

– Észak-Amerika: préri

– Dél-Amerika: pampa

– nyári időszak: pipacs

– talajtípusa:

– mezőségi feketeföld, csernozjom

– felszínformáló folyamatok:

– aprózódás (jelentős fagyhatású)

– pl.: belső ázsiai területek (Urálon túl)

– szélsőségesen szárazföldi:

– jellemzők:

– csapadék 250 mm alatt

– éghajlata mérsékelt övi sivatag

– nagyon nagy táv az óceánoktól és/vagy medencejelleg

– évi középhőmérséklet 0-15°C

– nagyon nagy hőingás

– felszínformáló folyamatok:

– aprózódás (fagyhatású)

– talaja:

– szürke (sivatagi, félsivatagi)


Afrika bányászata, mezőgazdasága

– bányászata:

– ásványkincsekben gazdag

– a bányák más országok tulajdonában vannak

– VT. 1.5-2.0%

– a nyersanyagokat eladják

– fejletlen feldolgozóipar

– import: élelmiszer, és kész termékekàeladósodás

– bányászat:

– kőolaj:

– Algéria

– Líbia

– Nigéria

– arany:

– Dél-Afrikai Köztársaság (DAK)

– Zimbabwe

– gyémánt:

– DAK

– Zambia

– bauxit:

– Guinea

– Sierra Leone

– vasérc:

– Mauritánia

– DAK

– Líbia

– foszfát:

– Algéria

– Marokkó

– Tunézia

– DAK

– mezőgazdasága:

– kicsi a termőterületek aránya

– csak 6% a megművelt terület

– a mezőgazdasági művelés típusai:

– 1) nomád állattenyésztés

– a Szahara peremén vagy gyér füvű legelőkön

– kecske, juh, teve, szamár

– 2) hagyományos szárazművelésű

– egyenlítői öv

– kezdetleges önellátó szinten

– talajutánpótlás

– nincs trágyázás

– 3) ültetvényes gazdálkodás

– olcsó a munkaerő

– 66% dolgozik a mezőgazdaságban

– magasszintű termelés

– a világpiacra kerülnek

– élvezeti cikkek

– termékek:

– kakaó:

– Elefántcsontpart

– Nigéria

– Gána

– Guinea

– kávé:

– Etiópia

– Elefántcsontpart

– gyapot:

– Egyiptom

– Líbia

– Szudán

– oázisok

– búza, rizs:

– Egyiptom


Afrika éghajlata, talaja, természetes növényzete

– éghajlata:

– 95%-a a trópusi övezetbe tartozik

– itt a legnagyobb a napsugarak hajlásszöge

– hőmérséklet magas

– az Atlasz, az Etióp-magasföld, a Namib-sivatag, és a magasabb tengerszint

feletti magassá mindenhol az évi középhőmérséklet meghaladja a 25° C-ot

– egyenlítői öv:

– talaja:

– trópusi vörösföld

– természetes növénytakarója:

– esőerdő, őserdő

– például:

– Kongó-medence

– Guineai-partvidék

– Madagaszkár keleti része

– Szomália déli része

– távolodva:

– a csapadék csökken

– száraz évszakok hosszúsága nő à

à        – átmeneti öv:

– talaja:

– vörösföld, trópusi feketeföld

– természetes növénytakarója:

– szavanna:

– erdős

– magányos fás

– cserjés-bozótos

– füves szavanna

– például:

– Szudán

– Madagaszkár nyugati része

– Szahara déli része

– távolodva: à

à        – térítői öv:

– talaja:

– szürke sivatagi

– természetes növényzete:

– kis levélfelület

– szárazságtűrő

– mélybe nyúló gyökér

– például:

– Kalahári-sivatag

– Szahara

– Namib-sivatag (hűvös, csapadékos sivatag)

– 5%-a mediterrán és szubtrópusi

– talaja:

– terra rosa

– természetes növénytakaró:

– keménylombú erdők

– például (mediterrán):

– Fokváros

– Dél-Afrika nyugati része

– Atlasz előtere

– például (szubtrópusi monszun):

– Dél-Afrika keleti része


Régebbi bejegyzések