Pénzügyi döntések tartalma és típusai. Befektetés, beruházások csoportosítása. Beruházási döntések előkészítésével kapcsolatos teendők. Beruházásgazdaságossági számítások.

Beruházási döntések

Beruházás: a tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, a meglévő tárgyi eszközök bővítése, élettartamának, teljesítőképességének növelésére szolgáló tőkekiadás.

A beruházási javaslatok célja:

–         A vállalat bevételeinek növelése

–         A költségek csökkentése

–         A jogszabályi, hatósági előírásoknak való megfelelés

–         Az elavult, elhasználódott eszközök pótlása.

A beruházási javaslatok jellemzői:

–         Jelentős pénzkiadás

–         A beruházás révén képződő hozamok később jelentkeznek

–         Hosszú időre meghatározzák a vállalat műszaki-technológiai jellemzőit, gazdasági-és pénzügyi helyzetét

–         A rossz döntések sokszor véglegesek, vagy csak igen nagy költségekkel korrigálhatók.

Döntési problémák:

–         Pénzügyileg mennyire életképes a javaslat

–         Több azonos célt szolgáló beruházási javaslat közül kell választani

–         A rendelkezésre álló tőke alapján melyik javaslat az optimális

Gazdaságossági számítások

Statikus mutatók: a pénz időértékét figyelmen kívül hagyják.

Megtérülési idő: az az években kifejezett időtartam, amely ahhoz szükséges,      hogy a kezdő tőkebefektetés a beruházás révén képződő pénzáramlásokból         megtérüljön.

Átlagos jövedelmezőség: a számvitelileg kimutatott nyereség.

Dinamikus mutatók: pénzáramlások diszkontálásán alapul.

Nettó jelenérték: kifejezi, hogy a beruházás futamideje alatt képződő        pénzáramok diszkontált értékéből levonva a kezdő tőkebefektetést, mekkora  hozam képződik.

Belső megtérülési ráta: az a kamatláb, amellyel a beruházás révén képződő        pénzáramokat diszkontálva, azok együttes összege egyenlő a kezdő pénzárammal.

Jövedelmezőségi index: olyan mutató, amelyben a beruházás révén képződő      jövedelmek diszkontált értékét a kezdő pénzáramokhoz viszonyítják. Ha értéke          1-nél nagyobb, akkor a beruházás elfogadható.

Pénzügyi döntések

Befektetési döntések: a vállalkozás eszközeinek nagyságát és összetételét változtatják meg. Alapkérdése, hogy milyen eszközbe mikor, mennyit fektessenek be.

Finanszírozási döntések: arra irányulnak, hogy honnan, milyen formában szerezzék meg a befektetési döntésekhez szükséges tőkét. Alapkérdése, hogy hogyan változzon a pénzügyi- és a tőkeszerkezet.

Rövid távú döntések: arra irányulnak, hogy mennyit fektessen be a cég készletekbe, milyen fizetési határidővel és feltételekkel értékesítsen a cég, valamint, hogy mekkora vevőállományt tartson a cég.

Hosszú távú döntések: arra irányulnak, hogy mikor, mennyit fektessen a cég a tevékenységét tartósan szolgáló eszközökbe. Területei: befektetési döntések, finanszírozási döntések, osztalékkal kapcsolatos döntések

Beruházások csoportosítása

Pótló: a teljesen elhasználódott tárgyi eszközöket újakkal helyettesítik.

Bővítő: korábban nem létező tárgyi eszközök létesítését jelenti. Nettó beruházásnak is nevezik.

Gazdasági alanyok szerint:

–         Kormányzati

–         Önkormányzati

–         Vállalati

–         Háztartási

Szerepük szerint:

–         Alap (a beruházási cél megvalósulását közvetlenül szolgálja)

–         Járulékos (az alapberuházás rendeltetésszerű működését segíti elő)

–         Kapcsolódó (az alapberuházás működéséhez szükséges, de közvetlenül más szervezet fejlesztését szolgálja).

Anyagi-műszaki összetétel szerint:

–         Gépek

–         Gép-felszerelések

–         Berendezések

–         Építési beruházások

–         Építésszerelési beruházások

–         Egyéb beruházások

Finanszírozás forrása szerint:

–         Saját forrásból

–         Külső forrásból

Megvalósítás módja szerint:

–         Saját vállalkozásban végzett

–         Megbízás útján megvalósuló

–         Megrendelés útján megvalósuló

Befektetés fogalma

A vállalati pénzeszközök lekötése a vállalat küldetéséhez kapcsolódva és határozott nyereségszerzési céllal.


Kötvény és részvény. Névérték és az árfolyam közti különbség. Értékpapírokkal kapcsolatos pénzügyi döntések.

Kötvény

Fogalma: olyan értékpapír, amelynek kibocsátója arra vállal kötelezettséget, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget, annak előre meghatározott kamatát a kötvény jogosultjának adott időben és módon megfizeti. Lejárattal bíró, hitelviszonyt kifejező értékpapír.

Adós: a kötvény kibocsátója.

Hitelező: a kötvény jogosultja.

Névérték: a kötvényen megjelölt pénzösszeg.

Névleges kamatláb: a kötvényen megjelölt kamatláb.

Futamidő: kibocsátás napja és a névérték visszafizetésének napja közötti idő.

Kibocsátása: a kibocsátás célja pénztőke gyűjtése. Kibocsátó az a személy, aki az értékpapírban megtestesített kötelezettség teljesítését a maga nevében vállalja. Kötvényt kibocsáthat:

–         állam

–         központi költségvetési szerv

–         helyi önkormányzat

–         hitelintézet

–         jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet

–         jogi személyiséggel rendelkező külföldi gazdálkodó szervezet fióktelepe.

Forgalomba hozatal: lehet nyilvánosan (nincs korlátozva a vevői kör) és zártkörűen (a vevői kör korlátozott, előre meghatározott személyek, szervezetek vásárolhatják meg.).

A kötvény fajtái:

  1. Hozam szerint
    1. Fix kamatozású
    2. Változó kamatozású
    3. Örökjáradék kötvény
    4. Elemi kötvény
  2. Kockázat szerint
    1. Visszahívható
    2. Visszaváltható
    3. Meghosszabbítható
    4. Előre sorolt
    5. Hátra sorolt
    6. Átváltható
    7. Zálogjoggal fedezett
    8. Fedezetlen
    9. Bóvli

Fix kamatozású kötvény: névértéke után a futamidő teljes hosszára évente azonos mértékű kamatot fizetnek. A kamatot kibocsátáskor rögzítik.

Változó kamatozású kötvény: kibocsátója az általános kamatszint változásának megfelelően változó mértékű kamatot fizet.

Kamatszelvényes kötvény: a kötvény annyi kamatszelvénnyel van ellátva, ahány periódusban fizetnek kamatot.

Örökjáradék kötvény: nincs lejárata. Kibocsátója a papír jogosultjának határozatlan időtartamban, előre meghatározott időperiódusonként növekvő összegű fizetéseket teljesít.

Elemi kötvény: kibocsátója kötelezettséget vállal a névérték visszafizetésére, de a kötvénytartozás után nem fizet kamatot.

Visszahívható kötvény: a kibocsátónak jogot biztosít ahhoz, hogy a kötvényt határozott visszahívási árfolyamon a lejárat előtt megvásárolja.

Visszaváltható kötvény: a jogosultnak lehetőséget ad arra, hogy a futamidőn belül beváltsa kötvényét, ha az azonos kockázatú befektetések pénzpiaci kamatlába kedvezőbben alakul a kötvény névleges kamatlábánál.

Meghosszabbítható kötvény: a kötvény tulajdonosa a futamidőt meghosszabbíthatja.

Előre sorolt kötvény: a kötvényesnek garanciát biztosít arra, hogy ha a cég a hitelezők követelését kiegyenlíteni nem tudja, akkor a fizetőképessége határán belül az előre sorolt kötvény jogosultjának teljesít fizetést.

Átváltható kötvény: tulajdonosa jogosult a kötvényt bármikor részvényre cserélni.

Zálogjoggal fedezett kötvény: a kibocsátó kötelezettséget vállal arra, hogy a jogosultnak a névértéket visszatörleszti, és a még vissza nem törlesztett névérték után kamatot fizet.

Fedezetlen kötvény: biztosíték nélkül bocsátották ki, vagy biztosítékkal bocsátották ki, de a futamidő alatt a biztosíték elvesztette értékét.

Bóvli kötvény: a nemzetközi hitelminősítő intézetek a kötvényeket, a kibocsátóikat pénzügyi mutatóik alapján minősítik. A mutatók a következők:

–         tőkeáttételi mutató: kifejezi, hogy a kötvényt kibocsátó cég tőkeszerkezetében milyen arányban szerepel az idegen tőke. Minél nagyobb az idegen tőke, annál nagyobb a cég eladósodottsága.

–         kamatfedezeti mutató: kifejezi, hogy a cég kamatfizetés és adózás előtti nyeresége milyen mértékben finanszírozza a kamatkötelezettségeket.

–         eszközarányos nyereségmutató: az eszközök jövedelem-termelő képességét fejezi ki.

–         likviditási mutató: kifejezi, hogy a kibocsátó a rövid lejáratú eszközeiből képes-e teljesíteni rövid lejáratú fizetési kötelezettségeit.

A kötvény kamatlába

–         nominális: kifejezi, hogy a kibocsátó a kötvényesnek mekkora hozamot ígér.

–         kamatláb-egyenértékes: a periódusonként fel nem vett kamat nem kamatozik.

–         effektív: ha éven belül többször fizetnek kamatot, és az esedékes, fel nem vett kamat kamatozik, akkor az éves hozamot az effektív kamatláb határozza meg.

A kötvény árfolyama: Az a pénzben kifejezett érték, amelyen az újonnan kibocsátott kötvényt forgalomba hozzák, illetve az értékpapír piacon már kint lévő kötvényt forgalmazzák. A kötvény árfolyamát befolyásoló tényezők:

–         névleges kamat = piaci kamat

–         nettó árfolyam: az az ár, amelyet a vevő akkor fizet a kötvényért, ha azt a megelőző kamatfizetés napját követő napon veszi meg.

–         bruttó árfolyam: az az ár, amelyet a kötvényért akkor kell fizetni, ha a kötvényt két kamatfizetés között veszik meg.

–         csökkenő árfolyam: piaci kamat> névleges kamat

–         növekvő árfolyam: piaci kamat <névleges kamat.

Kamatrugalmasság: kifejezi, hogy a kamatláb 1%-os változása hány %-kal módosítja az árfolyamot. Kiszámítása:

(tárgyidőszaki árfolyam / névérték) – 1 / (tárgyidőszaki piaci kl / névleges kl) -1

Névleges hozam = évenkénti kamathozam / névérték.

Egyszerű hozam = névleges hozam / árfolyamérték.

Ha névérték = árfolyamérték, akkor névleges hozam % = egyszerű hozam %.

Ha névérték> árfolyamérték, akkor névleges hozam % <egyszerű hozam %.

Ha névérték <árfolyamérték, akkor névleges hozam %> egyszerű hozam %.

Részvény

Fogalma: forgalmazásra szánt lejárat nélküli értékpapír, amely kifejezi a személynek az RT alaptőkéjéhez való hozzájárulását.

Névérték: a részvényen feltüntetett érték, amely kifejezi az RT alaptőkéjéből az egy részvényre jutó hányadot.

Részvényes: a részvény birtokosa. Felelőssége korlátolt. Kockázata a szolgáltatott vagyoni hozzájárulás erejéig terjed.

Részvénytípusok:

  1. névre szóló
  2. bemutatóra szóló

Részvényfajták:

  1. törzsrészvény
  2. elsőbbségi részvény
    1. osztalékelsőbbségi részvény
    2. likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvény
    3. szavazati joggal összefüggő elsőbbséget biztosító részvény
    4. zártkörűen működő RT részvényeire elővásárlási jogot biztosító részvény
    5. osztalékelsőbbségi és likvidációs elsőbbségi jogot egyesítő részvény

Törzsrészvény: RT által kibocsátott mindazon részvény, amely nem minősül elsőbbségi, dolgozói, kamatozó részvénynek. Tulajdonosának osztalékát állapítják meg utoljára.

Elsőbbségi részvény: névre szóló, a törzsrészvényessel szemben meghatározott előnyt biztosít.

Osztalékelsőbbségi részvény: a részvényesek között felosztható adózott eredményből kedvezőbb mértékben jogosít osztalékra.

Likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvény: az RT megszűnésekor a felosztásra kerülő vagyonból tulajdonosa minden más részvényest megelőzően jut hozzá.

Szavazati joggal kapcsolatos elsőbbséget biztosító részvény: többszörös szavazati jog, illetve vétójog.

Dolgozói részvény: az RT saját munkavállalói részére bocsátja ki. Lehet ingyenes és kedvezményes árú.

Kamatozó részvény: tulajdonosát megilleti a részvényen feltüntetett kamat.

Értékpapírokkal kapcsolatos döntések

Minden befektető alapvető elvárása, hogy a befektetett pénzösszeget hozammal növelten kapja vissza. A legnagyobb biztonságot az állampapírok jelentik, mert ezek kamatainak a visszafizetéséért az állam garanciát vállal. A befektetés előtt mérlegelni kell, hogy mennyi ideig állnak rendelkezésre szabad pénzeszközök, mert ez határozza meg a szóba jöhető értékpapírok lejáratát. Meghatározó szempont az is, hogy az egyes értékpapírok milyen hozamot ígérnek. Figyelembe kell venni, hogy a lejáró értékpapírok újra leköthetők-e. A másodlagos piac megléte azért fontos, mert ott lehet bármikor eladni az értékpapírt.


Értékpapírok csoportosítása. Váltó.

Értékpapírok csoportosítása

  1. Pénzkövetelést megtestesítő
    1. Váltó
    2. Csekk
    3. Kötvény
    4. Nyíltvégű befektetési jegy
    5. Kincstárjegy
    6. Kárpótlási jegy
    7. Jelzáloglevél
    8. Letéti jegy
  2. Részesedési jogot megtestesítő
    1. Részvény
    2. Részjegy
    3. Zártvégű befektetési jegy
  3. Dologra vonatkozó tulajdonjogot megtestesítő
    1. Közraktárjegy
  4. Tagsági viszonyt megtestesítő
    1. Részvény
    2. Részjegy

Váltó

Fogalma: olyan forgatható értékpapír, amelynek kiállítója, vagy elfogadója kötelezettséget vállal arra, hogy a váltón meghatározott összeget meghatározott helyen és időben saját maga, vagy egy harmadik fél meg fogja fizetni.

Saját váltó: a váltó kiállítója feltétlen ígéretet tesz a kedvezményezettnek, hogy a váltón feltüntetett összeget a megadott időben és helyen maga fizeti meg.

Idegen váltó: a kibocsátó felszólítja a címzettet, hogy a váltón feltüntetett összeget meghatározott időben és helyen a kedvezményezettnek fizessen meg.

Törvényes kellékei: a saját- és idegen váltó közötti törvényes kellékekben egy eltérés van.

Saját váltó törvényes kellékei:

  1. A váltó elnevezés
  2. Pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás
  3. Kedvezményezett
  4. Esedékesség megjelölése
  5. A fizetés helyének megjelölése
  6. Kiállítás idejének és helyének megjelölése
  7. Kiállító aláírása.

Idegen váltó törvényes kellékei:

  1. A váltó elnevezés
  2. Pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás
  3. Kedvezményezett
  4. Címzett
  5. Esedékesség megjelölése
  6. Fizetés helyének megjelölése
  7. Kiállítás idejének és  helyének megjelölése
  8. Kibocsátó aláírása

Címzett: az idegen váltón az a személy, szervezet, akit a váltó kibocsátója fizetésre felszólít.

Elfogadás: a címzett elfogadja a váltót, ha a váltóból eredő kötelezettséget magára vállalja.

Feltétlen: a címzett úgy fogadja el a váltót, ahogy azt kibocsátották.

Feltételes: a címzett megváltoztatja a váltón meghatározott feltételeket.

Kedvezményezett: az a személy, szervezet, akinek a váltó alapján fizetni fognak.

Forgatás: szereplői a forgató (aki a váltót átruházza), a forgatmányos (akire a váltót átruházzák), és a forgatmány (az a nyilatkozat, amellyel a váltót átruházzák).

A váltó esedékessége: a váltó fizetésének határnapja. Az esedékesség lehet:

–         Megtekintésre

–         Megtekintés után bizonyos időre

–         Kelet után bizonyos időre

–         Határozott naptári napra

A váltó árfolyama, hozama: az árfolyamot a váltó jövőbeli pénzáramának jelenértéke határozza meg.

Leszámítolás: a bank a váltó leszámítolásával egy későbbi időpontban esedékes követelést vásárol meg. A bank kétféleképpen vizsgálja a váltót, mielőtt leszámítolja:

Formai vizsgálat:

  • szabvány-nyomtatványon állították-e ki
  • törvényes kellékek megléte
  • a forgatás szabályosan történt-e
  • sértetlen-e a váltó

Tartalmi vizsgálat:

  • váltóadós fizetőképessége
  • hányszor forgatták a váltót
  • biztosítékok

Leszámítolt érték kiszámítása:

(váltó összege x kl x kamatnapok száma) / 360

Viszontleszámítolás: a bank folyamatos működésének biztosítása szükségessé teheti, hogy az általa leszámítolt váltót viszontleszámítoltassa. Az MNB a bank által leszámítolt váltót az esedékesség napja előtt megvásárolja.


A pénzügyi piacok fogalma, csoportosítása. Az értékpapírpiacok értelmezése, típusai

A pénzügyi piacok fogalom magában foglalja a pénzügyi eszközök teljes forgalmát lebonyolító piacok összességét. Azokat a pénzügyi piacokat, amelyeken a pénzügyi eszközök rövid lejáratra cserélnek gazdát, pénzpiacoknak, amelyeken pedig hosszabb lejáratra, tőkepiacoknak nevezzük.

A pénzpiacok főbb jellemzői:

  • A pénzpiacokon azok az egyének és intézmények találkozhatnak, akik, vagy amelyek átmenetileg felesleges pénzösszegekkel rendelkeznek.
  • A pénzpiacok elsősorban az üzleti szféra és a kormányzat számára biztosítják, hogy folyamatos likviditásukat fenntarthassák.
  • A pénzpiacok alapvető funkciója a cégek forgótőke szükségletének finanszírozására, ill. a költségvetés folyó bevételei és kiadásai közötti szinkronhiány áthidalása.
  • A pénzpiacokon megjelenő kölcsönök és értékpapírok általában nagy összegűek, ezért a pénzpiacokat gyakran nevezik „nagybani piacoknak” is.

A tőkepiacok főbb jellemzői:

  • A tőkepiacok a vállalkozások, a költségvetés és a háztartások hosszú lejáratú befektetéseinek finanszírozását teszik lehetővé.
  • A tőkepiacokon a kis töredék megtakarításoktól a hatalmas összegekig bármilyen nagyságú pénzek adás-vétel tárgyát képezhetik. A tőkepiacokon tehát nagybani és kicsinybeni kereskedelem egyaránt zajlik.

A pénzügyi piacokon fellelhető értékpapírok különböznek egymástól:

– névértékben,             – lejáratban,                – likviditásban,            – kockázatban.

Közvetlen finanszírozás: A megtakarító és a megtakarítás iránt igényt támasztó igényei megfelelnek egymásnak, találkozásukat csak gyorsítani, és biztonságosabbá tenni szükséges.

Közvetett finanszírozás: A megtakarításokat egy közbenső intézménynek össze kell gyűjtenie és nagyságrendjében, lejáratában, kockázatában és likviditásában átalakítva kell továbbadni a megtakarítás végső felhasználójának.

A pénzpiacon a pénzek cseréje az alábbi közvetítő szerepet betöltő eszközök segítségével bonyolódik:

  • rövid lejáratú betétek és hitelek,
  • rövid lejáratú állami értékpapírok,
  • váltók,
  • egyéb rövid lejáratú értékpapírok.

A tőkepiacok eszköztárába a következő eszközök tartoznak:

  • hosszú lejáratú hitelek és betétek,
  • kötvények,
  • részvények,
  • záloglevelek,
  • egyéb hosszú lejáratú értékpapírok.

A nemzetközi pénzügyi piacot europiacnak, ezen belül a nemzetközi pénzpiacot eurodollár piacnak, a nemzetközi tőkepiacot pedig eurokötvény piacnak szokták nevezni.

A pénzügyi piacok egyéb csoportosítása:

  • Nyílt és zárt piacok. A nyílt piacokon a pénzügyi eszközök nyilvános kibocsátás keretében kerülnek forgalomba. A zárt piacokon ezzel szemben a kibocsátások csak egy kiválasztott befektetői kört érintenek. A jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint akkor beszélünk, nyílt kibocsátásról, ha a kibocsátással megcélzott befektetők száma meghaladja a 35-öt.
  • Elsődleges és másodlagos piacok. A elsődleges piacokon a pénzügyi eszközök kibocsátása, első értékesítése történik, vagyis ezen a piacon gyakorlatilag új értékpapírok kerülnek forgalomba. Ezzel szemben a másodlagos piac a már korábban kibocsátott értékpapírok forgalmazását jelenti. A másodlagos piac főbb funkciói: megteremti a befektetések likviditását, összehangolja a különböző lejáratú megtakarításokat és pénzigényeket, információkat szolgáltat a befektetőknek, és a kibocsátóknak.
  • Azonnali és határidős piacok. Az azonnali piacokon kötött szerződések azonnali teljesítésre vonatkoznak. A határidős piacokon ezzel szemben a jelenben kötött adásvételi szerződésben valamilyen jövőbeni időpontban teljesítendő szállításban állapodnak meg.

Az értékpapírpiacok

Értékpapírpiacnak nevezzük az értékpapírok iránti kereslet és kínálat találkozási helyét. Az értékpapírpiac szerves részét képezi mind a pénz-, mind a tőkepiacnak, de nem fedi le teljesen egyiket sem, ugyanakkor tágabb értelmezésű is ezeknél a piacoknál.

Az értékpapírpiacokat is több szempontból lehet csoportosítani:

  • Az értékpapír típusa alapján részvénypiacot, kötvénypiacot, stb.
  • Értékpapír kibocsátója alapján: állampapírpiacot, vállalati értékpapírok piacát, stb.
  • Elsődleges és másodlagos értékpapírpiacot.

Másik csoportosítási szempont az értékpapírok koncentráltsági fokát mutatja meg. Ennek alapján megkülönböztetünk központosított értékpapírpiacot (értéktőzsde), ill. nem központosított értékpapírpiacokat (tőzsdén kívüli kereskedelem). A nem központosított értékpapírpiacokon belül beszélhetünk: OTC piacról, valamint harmadik piacról

Az OTC (over the counter) piac, vagy pulton keresztüli kereskedés a nem szabályozott értékpapírpiacot jelenti. A harmadik piacon tőzsdén jegyzett értékpapírokkal kereskednek tőzsdén kívül, nem szervezett formában.


A kötvény és a részvény összehasonlítása. A kötvénnyel és a részvénnyel kapcsolatos hozam- és árfolyamszámítások. A duration értelmezése.

A kötvény

A kötvény klasszikus formájában hosszú lejáratú, fix kamatozású, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír.

A kötvény vásárlója hitelt nyújt a kötvény kibocsátójának, amit az egy meghatározott időpontban, előre meghatározott kamattal növelt értéken fizet vissza.

A kötvény előnyei:


  1. a. Az ily módon szerzett tőke költsége előre pontosan meghatározott,
  2. b. Az így szerzett tőke költsége általában alacsonyabb, mint a részvények kibocsátása révén szerzett tőkéé,
  3. c. A kötvénytulajdonos nem vesz részt a vállalkozás irányításában,
  4. d. A kötvények után fizetett kamat, ráfordításként számolható el,
  5. e. Amennyiben a kötvény kibocsátás révén felvett kölcsön feltételei közé beveszik a kötvény idő előtti visszafizetésének jogát, úgy a vállalkozás pénzügyi szerkezete rugalmasabbá válhat.

A kötvény hátrányai:

  1. a. A hosszú lejáratú adósság hosszú időre szóló elkötelezettséget jelent,
  2. b. A vállalkozás eladósodásában rejlő nagyobb kockázat leszoríthatja a vállalk. részvényeinek értékét,
  3. c. A kötvényadósságnak fix lejárata van,
  4. d. A fix kamatteher különösen kockázatos abban az esetben, ha egyébként a vállalkozás jövedelmei ingadoznak.

A kötvény kamatlábát befolyásoló tényezők

  1. a. A közép- ill. hosszú lejáratú bankhitelek érvényes kamatlába,
  2. b. A kölcsönnel finanszírozandó vállalkozás várható jövedelmezősége,
  3. c. Az egyéb tőkebefektetési lehetőségek aktuális jövedelmezőségi rátája,
  4. d. A konjunkturális helyzet,
  5. e. Külföldi jegyzés esetén az illető valuta árfolyam-alakulásával kapcsolatos várakozás.

A vállalkozások a kötvények névleges kamatlábát kibocsátáskor általában a hasonló kockázatú és lejáratú kötvényeknek a piacon általánosan érvényes kamatlábához nagyon közel állapítják meg.

Az 1988 január 1-től kibocsátott kötvényekre megszűnt az állami garancia, tehát a visszafizetésért csak a kibocsátó vállal felelősséget.

Az értékpapíron szereplő, előnyomott érték a névérték, az értékpapírok piacán kialakuló kínálat hatására változó érték, pedig az árfolyamérték.

A kötvény árfolyamértékét a belőle származó jövőbeni pénzáramok diszkontálásával számíthatjuk ki.

A fix kamatozású kötvények árfolyamát több tényező is befolyásolhatja.

  • A kötvény árfolyam kamatrugalmassága. A kötvény árfolyam kamatrugalmassága azt fejezi ki, hogy a piaci kamatlábak 1 %-kal nőnek, milyen arányban és mekkora mértékben változik meg az adott kötvény árfolyamértéke. Képlet:

Ahol: A1 = A kötvény jelenlegi árfolyama; A0 = A kötvény névértéke; r1 = Az aktuális piaci kamatláb; r0 = A kötvény fix kamatlába; E = elaszticitás (kötvény árfolyamának kamatrugalmassága).

Az E értéke minél alacsonyabb, annál alacsonyabb a kötvény kockázata is. Az alacsonyabb névleges kamatozású kötvények árfolyamának kamatérzékenysége nagyobb, mint a magasabb névleges kamatozású kötvényeké.

  • A kamatfizetés időpontjához közeledve, a már megszolgált kamatnak a névértékre történő „rárakodása” miatt szintén nő az árfolyam, a kamatfizetés után pedig visszaesik.
  • Erősen hat a kötvények árfolyamára a lejáratig még hátralévő idő hossza is.
  • A kötvény árfolyamát a kötvénykibocsátó gazdasági helyzete is erősen befolyásolja.

Duration

Olyan mutató, amely kifejezi, hogy a befektetőnek átlagosan mennyi időt kell várnia ahhoz, hogy a kötvény vásárlására fordított pénze megtérüljön.

A hosszabb lejáratú kötvények átlagos futamideje hosszabb, a magasabb kamatláb viszont csökkenti az átlagos futamidőt.

A kötvények különleges típusai:

  • bemutatóra és névre szóló kötvények,
  • átváltható kötvény
  • kamatszelvény nélküli
  • változó kamatozású kötvények,
  • lebegő kamatozású kötvények,
  • bóvli kötvények

A részvény

A részvény, vállalkozások (RT-k) alapításakor, vagy alaptőkéjük emelésekor kibocsátott értékpapír, amely a vállalkozás alaptőkéjének meghatározott – a névértéknek megfelelő – hányadát testesíti meg. A részvény névértéke az alaptőke bizonyos hányadát képviseli. A részvények névértékének és számának szorzata adja a részvénytársaság alaptőkéjét.

A részvények kibocsátása történhet névértéken és névérték felett. A részvény lejárat nélküli, változó hozamú értékpapír. A részvények után a tulajdonosok osztalékot kaphatnak. Az osztalékot az RT csak adózott eredményéből fizetheti.

A rt. felszámolásakor a részvényes igényt tarthat a felszámolt vagyon bizonyos hányadára, vagyis a részvényest ún. likvidációs árbevételi hányad illeti meg. A részvényes csak a befizetett tőke erejéig felelős a társaság kötelezettségeiért.

A részvények speciális típusai:

  • bemutatóra szóló és névre szóló részvények,
  • törzsrészvények
  • elsőbbségi részvények:
    • osztalékelsőbbségi,
    • szavazatelsőbbségi.
    • átváltható elsőbbségi részvény,
    • kamatozó részvény,
    • amortizálódó részvény,
    • dolgozói részvény.


A váltó fogalma, típusai. A váltó törvényes kellékei. Váltóügyletek (átruházás, leszámítolás, viszonleszámítolás).

A váltó olyan forgatható értékpapír, amely egy későbbi időpontra vonatkozó fizetési ígéretet, vagy fizetési felszólítást testesít meg.

Saját váltó: az olyan váltóügyletet, amelynek két szereplője van: kiállítója és rendelvényese. Az elnevezés arra utal, hogy a kiállító saját nevében vállal kötelező érvényű fizetési ígéretet.

Idegen váltó: az olyan váltóügyleteket, amelyekben 3 szereplője van idegen váltónak nevezzük. Ilyenkor a címzettnek korábban az alapügylet vevőjével szemben egy másik gazdasági eseményből kifolyólag kötelezettsége keletkezett. Idegen váltó esetén az alapügylet vevőjét nem kiállítónak, hanem kibocsátónak nevezzük.

Váltó szereplői:

  • saját váltónál:       – kiállító          – rendelvényes
  • idegen váltónál:    – kibocsátó      – rendelvényes                        -címzett

A saját váltó könnyebben kezelhető, használata egyszerűbb. A magyarországi váltóforgalom mintegy 95%-a a saját váltó alkalmazásával zajlik.

A váltók előnyei

  • csökkentik a forgalom készpénz-szükségletét,
  • a bennük foglalt követelés behajthatósága a váltójogi szabályoknak köszönhetően viszonylag biztos,
  • nemzetközileg egységes szabályozása megoldott,
  • olyan határidős követelés, amely esedékesség előtt is pénzzé tehető.

A váltó kiállításának, ill. kibocsátásának hátterében tulajdonképpen egy speciális hiteljogviszony húzódik meg. Az ilyen speciális hitelviszonyt kereskedelmi, vagy áruhitelnek nevezzük.

A váltó törvényes kellékei

  • A váltó megnevezés az okirat szövegében, a kiállítás nyelvén.
  • Az esedékesség időpontja, vagyis az a nap, amikor a kiállítónak, vagy a címzettnek a váltóban szereplő összeget ki kell fizetnie.
  • A váltó összegének feltüntetése számokkal és betűkkel egyaránt. A váltó összege tartalmazza az alapkövetelés értékén felül a teljesítés és az esedékesség közötti időre jutó kamatot is.
  • A fizetés helye.
  • A rendelvényes (a váltó első birtokosa) megnevezése és székhelye.
  • A kiállító (kibocsátó) és cégszerű aláírása.
  • A kiállítás időpontja.

Idegen váltó esetén a fizetésre kötelezett (címzett) neve is szerepel a váltón.

A saját váltónak 7, az idegen váltónak 8 törvényes kelléke van.

A váltó forgatása, leszámítolása és viszontleszámítolása

Ha valaki fizetés fejében váltót fogad el, a következő lehetőségek közül választhat.

Az esedékesség időpontjának kivárása Ilyenkor a váltót elteszi. Az esedékesség időpontja előtt néhány nappal beviszi a váltót egy azonnali beszedési megbízással egyetemben saját számlavezető bankjához.

Átruházás a rendelvényes megpróbálja a váltót maga is fizetési eszközként felhasználni. Váltóval történő fizetés esetén a váltóra ún. átruházói nyilatkozatot kell rávezetni. A váltónak új tulajdonos részére történő átadását a váltó átruházásának, más néven a váltó forgatásának nevezzük. A korábbi váltóbirtokos, aki a váltót továbbadja a forgató, az új váltóbirtokos pedig a forgatmányos elnevezést viseli. Üres forgatmány alkalmazása esetén a forgatmányos nincs a forgatmány szövegében feltüntetve. Teljes forgatmány esetén a forgatmányos megnevezése is szerepel a forgatmány szövegében.

Az az igazán értékes váltó, amelyet minél többször forgattak, amelyen minél több átruházói nyilatkozat, s minél több aláírás szerepel.

A váltó leszámítolása. Ha a birtokunkban lévő váltót nem tudjuk átruházni, és az esedékesség bekövetkezése előtt pénzre van szükségünk, ilyen esetben megpróbálhatjuk a váltót egy hitelintézetnek eladni. A váltónak a bank által történő megvásárlását a váltó leszámítolásának nevezzük.

Leszámítolási kamat számítása:

Leszámításkor levonásra kerülő kamat = váltó összege × napok száma × leszámítolási kamatláb

360×100

Azt a műveletet, amelynek keretében a központi bank vásárolja meg a hitelintézetek által korábban leszámítolt váltót, a váltó viszontleszámítolásának nevezzük. A viszontleszámítolás során a jegybank szintén nem névértéken vásárolja meg a váltót, hanem az esedékességig még hátralevő időtartamra eső kamatot levonja a váltó névértékéből.

A viszontleszámítolás a jegybank részéről történő monetáris szabályozás egyik lehetséges eszköze.

A váltó óvása

A váltón alapuló követelés beszedésekor előfordulhat, hogy az eredeti váltóadósok számláján egyáltalán nincs, vagy csak részben van fedezet. Ilyen esetben a váltóra olyan nyilatkozatot kell rávezetni, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a követelés behajthatatlan, vagy csak részben teljesített. E nyilatkozatnak a váltóra történő rávezetését nevezzük a váltó óvásának.

A váltó nagy előnye, hogy az utolsó váltóbirtokos nem egy adóssal áll csak szemben, hanem többel, a váltó minden aláírójával. Nagymértékben növeli a váltó értékét, ha valamely jó hírnevű bank valamely forgatóért kezességet vállal. Ilyenkor a váltót általában először a bankra forgatják, majd a bank ruházza át a következő váltóbirtokosnak. Az ilyen váltót aval váltónak nevezzük.

Hamisnak tekintjük a váltót, amelyen a rajta szereplő aláírások valamelyike nem valódi.

A váltó funkciói

  • Fizetési eszköz. A váltó pénzhelyettesítőként szolgál.
  • Hiteleszköz. A váltó életre hívása mögött általában egy kereskedelmi hitelügylet húzódik meg.
  • Biztosíték. Mivel a váltókövetelést gyorsan és biztosan lehet érvényesíteni, ezért a bankok szívesen fogadnak el biztosítékként váltót.
  • Befektetési eszköz. A váltó a bank számára rövid lejáratú betétnek minősülhet.


A pénzügyi intézményrendszer felépítése. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet. A betété és a befektetés-védelem intézményei (OBA, BEVA). A bankműködés alapfogalma.

A bankrendszer történeti kialakulása, főbb jellemzői

Az első bankári feladat a pénzváltás volt.

Bankrendszer alatt egy ország bankjainak és a rájuk vonatkozó szabályoknak az összességét értjük.

A bankrendszer két típusú lehet:

  • egyszintű és
  • kétszintű.

Az egyszintű bankrendszerben a központi bank közvetlen kapcsolatban áll a gazdálkodó szervezetekkel. A többi bankot, amelyek egy-egy meghatározott funkciót végeznek, szakbanknak nevezzük.

A kétszintű bankrendszerben a központi bank nem áll közvetlen kapcsolatban a gazdálkodó szervezetekkel, hanem csak a bankrendszer második szintjén álló bankokkal.

A bankrendszer második szintjén elhelyezkedő pénzügyi intézmények működési mechanizmusának jellemzői:

  • nyereségérdekeltek, önállóan gazdálkodnak, a társasági forma jellemző rájuk,
  • vegyes profilúak,
  • területi kötöttség nélküliek,
  • a bankok között verseny van.

Pénzügyi szolgáltatásokat csak pénzügyi intézmények végezhetnek.

A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások között az az alapvető különbség, hogy bizonyos pénzügyi szolgáltatásokat csak a hitelintézményetek végezhetnek, a pénzügyi vállalkozások nem.

Hitelintézetek három típusa:

  • A bankok, azok a hitelintézetek, amelyek valamennyi pénzügyi szolgáltatás végzésére engedélyt kaphatnak, s ezen belül betétek gyűjtésével és pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásával üzletszerűen foglalkoznak.
  • A szakosított hitelintézetek nem kaphatnak engedélyt valamennyi pénzügyi szolgáltatás végzésére.

Lakástakarék-pénztárt legkevesebb egymilliárd Ft-os jegyzett tőkével lehet alapítani. E pénztárak alaptevékenységének az ún. lakáselőtakarékossági szerződés szerinti betétgyűjtést és hitelnyújtást lehet tekinteni.

A jelzálog-hitelintézet alaptevékenysége az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtott jelzáloghitelezés, valamint a kölcsönök forrásául szolgáló jelzáloglevelek forgalomba hozatala. Alapításához 3 milliárd Ft jegyzett tőke szükséges.

  • A szövetkezeti hitelintézetek még korlátozottabb körben végezhetnek pénzügyi szolgáltatásokat, mint a szakosított hitelintézetek.

A bankok és a szakosított hitelintézetek kizárólag részvénytársaságként, a többi pénzügyi intézmény részvénytársaságként, vagy szövetkezetként működhet.

A bankok alapításához minimálisan 2 milliárd forintnyi jegyzett tőke szükséges. A pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésének szigorúan előírt személyi és tárgyi feltételei vannak.

A megtakarítók pénze a következő módokon juthat el az újraelosztás keretében a beruházókhoz:

  • végleges újraelosztással, többnyire a költségvetésen keresztül adók és támogatások útján,
  • közvetlen ideiglenes újraelosztással (közvetlen finanszírozás révén), ennek fő formái az értékpapírok.
  • közvetett ideiglenes újraelosztással valamely hitelintézeten keresztül, főleg lekötött bankbetétek és ezek alapján nyújtott bankhitelek formájában.

A bankműködéssel kapcsolatos legfontosabb fogalmak, előírások

A hitelintézetek saját tőkéjének összegét szavatoló tőkének nevezzük.

A szavatoló tőke összetevői:

–          jegyzett tőke,

–          tőketartalék,

–          eredménytartalék,

–          általános tartalék,

–          értékelési tartalék,

–          mérleg szerinti eredmény,

–          alárendelt kölcsöntőke.

E tőkeelemek közül az alárendelt kölcsöntőkét, valamint az értékelési tartalékot ún. járulékos tőkeelemnek nevezzük, míg a saját tőke többi összetevőjét alapvető tőkeelemnek hívjuk.

Az alárendelt kölcsöntőke kifejezést használjuk minden olyan kölcsönre, amely ténylegesen rendelkezésre áll. A hitelintézeteknek az adózott eredményük terhére az osztalék, illetve a részesedés kifizetése előtt ún. általános tartalékot kell képezniük. Az általános tartalékot csak a tevékenységből származó veszteségek rendezésére lehet felhasználni.

A tőkemegfelelés a hitelintézet fizetőképességére utaló kifejezés. A hitelintézeteknek legalább 8 %-os tőkemegfelelési mutatót kell folyamatosan fenntartaniuk.

A betét- és befektetés-biztosítás intézményei.

Az Országos Betétbiztosítási Alap

1993-ban hívták életre. Az OBA feladata a hitelintézeteknél elhelyezett betétek befagyása esetén a betétesek részére meghatározott kártalanítási összeg kifizetése.

Az Alap által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétetekre terjed ki.

Az OBA a kártalanításra jogosult személy részére a befagyott betét tőke és kamatösszegét személyenként és hitelintézetenként összevontan legfeljebb egymillió forint összeghatárig fizeti ki kártalanításként.

Az OBA olyan jogi személy, amely sem társasági adó, sem helyi adó, sem illeték fizetésére nem kötelezhető. Ellenőrzését az Állami Számvevőszék végzi.

Befektető-védelmi Alap

A Befektetővédelmi Alap (BEVA) önálló jogi személy. Minden olyan befektetési szolgáltató köteles csatlakozni a BEVA-hoz, amely bizományosi tevékenységet, kereskedelmi tevékenységet, portfoliókezelést, vagy értékpapír letéti őrzést, értékpapír-számlavezetést vagy ügyfélszámla vezetést végez.

A pénzügyi szolgáltatások körébe tartozó tevékenységek

A legfontosabb pénzügyi szolgáltatások:

Betétek gyűjtése; pénzkölcsön nyújtása; pénzügyi lízing; pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása; kezesség és bankgarancia vállalása; befektetési alap letétkezelése; széfszolgáltatás; letéti szolgáltatás; valutával, devizával való kereskedelmi tevékenység.

Pénzügyi szolgáltatások csoportosítása:

  • Aktív bankműveletek: azok az ügyleteket tekintjük, amelyek révén a pénzügyi intézményeknek követeléseik keletkeznek. (pl.: pénzkölcsönök nyújtása)
  • A passzív bankműveletek közé azokat az ügyleteket soroljuk, amelyek keretében a bankok idegen tőkét szereznek maguknak, tehát a kötelezettségeik növekednek.
  • A semleges bankszolgáltatások révén a bankoknak követeléseik, ill. kötelezettségeik nem keletkeznek, hanem a szolgáltatás elvégzésének ellenértékeként díjbevételhez jutnak.

A jegybank fogalma, funkciói

A jegybank elnevezés arra utal, hogy ez a központi bank bankjegy kibocsátási monopóliummal rendelkezik.

Jegybank minden országban található, akár egyszintű, akár kétszintű bankrendszerrel rendelkezik.

Hazánkban a központi bankot MNB-nek nevezik. Részvénytársasági formában működik, egyszemélyes tulajdonosa a Magyar Állam.

A jegybanktörvény a jegybank legfontosabb feladatává a pénzkibocsátást és a monetáris politika megvalósítását teszi, amelynek végrehajtásához megfelelő monetáris eszköztárat biztosít.

A jegybank főbb funkciói:

A gazdaságba kiáramló pénzmennyiség szabályozása; pénzkibocsátás; a Magyar Államkincstár számláinak vezetése; a hitelintézetek számláinak vezetése; arany- és devizatartalékok gyűjtése; a hazai valuta vásárlóerejének védelme; devizahatósági feladatok ellátása; árfolyampolitikai döntések meghozatala.

A jegybank kizárólagos feladata a készpénz kibocsátása. Ezt a műveletet bankjegy-emissziónak nevezzük.

A készpénz kétféle módon kerülhet forgalomba:

  • a vállalkozások bankszámlájukról készpénzt vesznek fel,
  • a külföldi fizetőeszközöket belföldi pénzre váltják át.

A bankjegy-emisszió a számlapénz készpénzzé alakulását, ill. a külföldi pénz belföldivé válását jelenti.

A pénzügyi intézményrendszer felügyelete

A pénzügyi intézményrendszer felügyeletét hazánkban az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) látja el.

Az ÁPTF a Kormány felügyelete alatt működő országos hatáskörű közigazgatási szerv.

Feladatai közé tartozik:

  • a pénzügyi intézmények működésére és a pénzügyi szolgáltatások végzésére vonatkozó engedély-kérelmek elbírálása,
  • a pénzügyi intézmények információs rendszerének, valamint adatszolgáltatási kötelezettségeik teljesítésének ellenőrzése,
  • a pénzügyi intézmények működési biztonságának figyelemmel kísérése, az észlelt szabálytalanságok megszüntetése, akár bírságok kivetése révén is.

E feladatai ellátása keretében az ÁPTF helyszíni ellenőrzéseket is végezhet.