A befejezetlen obeliszk

A híres asszuáni gránitbányában található a befejezetlen obeliszk, mely ismeretlen fáraó számára készült, de félbemaradt. Mérete 36 m, meghaladja az összes ismert obeliszk méretét. A befejezetlenség oka, hogy a kő a megmunkálás során megrepedt. A berajzolt vonal mentén norma szerint vájatot véstek, amikor az elég mély lett keményfa ékeket vertek bele és meglocsolták, a megduzzadt fa pedig lehasította a kívánt méretű követ.


A Gizai piramisok

A piramis az Óbirodalom (i.e.2575-2465) jellemző királysír típusa. Az egyiptomiak a földi életet rövid átmenetnek tekintették, házaik de még a tehetősek palotái is sokkal kevésbé nemes anyagokból készültek mint síremlékeik, el is mosta őket az idő.

Az egyiptomiak hite szerint a test és Ká, a képmás egymást kiegészítve alkotja az élőt. A halál után a képmás az álajtón távozva hibáitól megtisztul, majd a testbe visszatérve örökre elvonul a “világosság istenének kíséretéhez csatlakozva”. Ha a képmást megbolygatták, elkárhozott, ezért nyugalmát és a test épségét meg kellett óvni.

A piramis őse a masztaba, a masztabáé a gát, a temető neve nekropolisz, lásd Gizai nekropolisz. A masztaba 3 része a föld feletti kultuszkamra, a leeresztő akna, a sírkamra. A kultuszkamrába rendszeresen áldozatot, ételt-italt vittek. A masztaba nyugati falában volt az álajtó, melyen keresztül a halott Ká képmása szabadon ki-be közlekedhetett. Az áldozati teremből nyíló helyiséget, amelybe csak betekinteni lehetett, szerdábnak nevezik, itt található az elhunyt szobra.

A piramis a halotti rituáléval összefüggő komplex épületegyüttes egy eleme. A halott fáraót a palotából a gyászmenet bárkán kíséri a nyugati partra. Szűk csatorna végén kikötő és a völgytemplom található, a szertartás első színhelye. Zárt folyosó (Kriptoportikusz) vezet a halotti templomba, mely egy csarnokból, központi udvarból és Mükerénosz-tól kezdődően 5 falba mélyített szoborfülkéből áll, mely a fáraó istenneveivel ellátott szobrait fogadja be. A templom mélyén található a szentély és az áldozati asztal. A szentélyből álajtó vezet a piramishoz. A valódi bejárat a piramis északi oldalán volt, melyet a temetés után gondosan eltűntettek. A piramis körül sziklavájatokat képeztek a bárkáknak. Kheopsz egyik 40 m-es bárkáját az 50-es években amerikai kutatók találták meg. A piramisokat előkelőségek egész masztaba városai övezik, akik az uralkodót a túlvilágra is elkísérték. A gúla gránit és/vagy mészkő burkolatú, lásd Kefren.

A IV.DIN. legnagyszerűbb királysír csoportja a Gizai, ezt a nekropoliszt a “magasság lejtőjén” névvel illették.

Az egyiptomiaknak nem volt önálló kifejezésük a piramisra, azonosították azt a fáraó nevével, így a három nagy piramis neve: KHEOPSZ (KUFU) i.e.2551-2528

A Kheopsz piramis

Kheopsz piramisa eredetileg 146.5 m magas, oldalai 230 m hosszúak, kb. 2.590.000 kőtömbből áll, mintegy 54.000 m2-en fekszik, súlya megközelítőleg 7 millió tonna. Magasabb a Szent-Péter székesegyháznál, a londoni Szent-Pál katedrálisnál, másfélszer magasabb a Szabadságszobornál és csak 11 m-el marad el Kölni Dómtól. A 300 szélességi fokon található, eredetileg pontosan a négy égtájra volt tájolva, csillagászati okok miatt a hosszú idő elteltével ma ettől már eltér. Hérodotosz számításai szerint 30 évig építették, melyből 10 évet vett igénybe a szállítási út és rámpa építése. Mintegy 100.000 ember dolgozott rajta évente 3 hónapot, ami hatalmas szervezési munkát is jelentett. A sírkamra felett 5 szintnyi tehermentesítő kamra található, ennek ellenére a gránit mennyezet megrepedt. Soha nem találtak benne szarkofágot. Korábban azt hitték a keleti 3 kisebb piramis az építés közben módosuló terv 1:5 léptékű makettjei, valójában ezek a királynők sírjai.
KEFREN (HEFRÉ) i.e.2520-2494

A Kefren piramis

Kefren piramisa 143.5 m magas, alig 3 m-el marad el Kheopsz piramisától. Halotti temploma 112*50 m-es, hátsó álajtós fala érinti a szokásos piramist körülvevő falat. Klasszikus kialakítású, 2 részből áll, egy csarnok a papoknak, egy a közeli híveknek. A két templom közötti kriptoportikusz 45 m szintkülönbséggel, 494 m hosszban, 4.5 m szélességben terül el. A folyosó felülvilágított, kívül gránit, belül domborművekkel díszített mészkő burkolatú. A völgytemplom igen jó állapotú, 45*45 m-es, gránitból készült, kissé masztabára emlékeztető alakú. Két bejáratból keskeny folyosók vezettek a 16 gránitoszlopos oszlopcsarnokba. A szentély a király szobrával a templom közepén található, az oszlopcsarnok 23 kisebb királyszobrot tartalmazott, melyeket egyenként felülvilágítókkal világítottak meg. Egy királynői piramis kíséri. Kefren piramisának építéséhez Kheopsz kőszállító útjának meredélyét is felhasználták, az épülő völgytemplom tövében egy fekvő oroszlán hátára emlékeztető hatalmas mészkőtömböt találtak, ez lehetett Kheopsz egyik kőbányájának maradéka. A sziklából 57 m hosszú, 20 m széles állatalakot formáltak és “nemesz” fejdíszes királyfejjel látták el, megalkották az első Szfinxet.

MÜKERÉNOSZ (MENKAURÉ) i.e.2490-2472

A Mükerénosz piramis

Mükerénosz piramisa a legkisebb, 63.5 m, mégis a legnagyobb kőtömbökből építették, alja gránit, teteje mészkő. 1837-ben feltárták, a csodálatos szarkofág Angliába szállítás közben a tengerbe süllyedt. Valószínűleg soha nem fejezték be teljesen, halotti kerülete igen kicsi. Utódja Sepszeszkaf (i.e.2472-2467) próbálta befejezni, de csak habarccsal bevont szárított téglával burkoltatta. A piramistól délre 3 kisebb királynői piramis áll és a masztabaváros mely igen jelentős festmény, szobor és dombormű leleteiről nevezetes.

A piramisok hajlásszöge az idők során egyre meredekebb, Sznofru 430, Kheopsz 510, Kefren 520, a VI.DIN. idején Szakkarában eléri a 650-ot is Teti és II.Pepi piramisainál, de Núbiában 700-ot meghaladó kései mini piramisokból álló egész temetők is vannak.

Az Első átmeneti korban a VII.DIN.-tól a piramisépítés szinte teljesen megszűnik, a XI.DIN. idején a birodalom azonban újra egyesül, ami a Középbirodalom fáraóinak (i.e.2040-1640) ismét lendületet ad az építéshez. A piramisok dél felé kezdenek terjedni, szerényebb méretűek lesznek, sugár ill. keresztirányú mészkő falakkal és kitöltő téglából, homokból építik, melyet mészkővel burkolnak. A kívülről olcsóbb kvázi vázas építést az igen drága kvarcit, alabástrom burkolatú sírkamrákkal ellensúlyozzák.

Az Újbirodalom idején az uralkodók a Királyok Völgyébe “természetes piramisokba” temetkeznek, csak a tehetős polgárok díszítik síremlékeiket 1-2 m-es piramis díszekkel.

A Királyok Völgye

A sziklasírok a rendszeres fosztogatások eredményeként alakultak ki. A halotti templom elszakad a sírtól, a templomot a folyó mellett építik meg a halottat azonban a szent hegybe vésett és gondosan elrejtett sírba temetik.

III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) vésett sziklasírját megtalálták a Királyok Völgyének nyugati részén, palotája a templomtól dél-nyugatra egy mesterséges tó partján állt, melynek vízutánpótlását a Nílussal összekötő csatorna biztosította. A palotából mára szinte semmi sem maradt.

TUTH-ANK-HAMON (i.e.1333-1323), aki 19 “aranyban úszó” évet élt 1922-ben teljes érintetlenségében feltárt sziklasírja Howard Carter kitartó munkájának gyümölcse. Hasonló szépségű impozáns emlék HOREMHEB sziklasírja.

I.SZETI (i.e.1306-1290) sírja a sziklába vájt folyosók és kamrák kivételesen bonyolult, többszintes rendszere. A sziklasírban található a XIX.DIN. egyik legszebb festett domborműegyüttese. Az elhunyt a Halottak birodalmában démonok és szörnyek között hajózik, melyeket le kell győzzön. A szarkofágterem mennyezetét hagyományosan csillagképek díszítik.

Szintén jelentős III.RAMZESZ (i.e.1194-1163) sziklasírja.

Későbbi Ramesszida fáraók sziklasírjait is megtalálták a Királyok Völgyében, más épített emlékük azonban nem maradt fenn. Ekkor nőtt meg jelentősen a főrangúak nekropoliszainak mérete és száma is .


A Gótikus építészet, szobrászat Európában

Az első gótikusnak tekinthető épület a Párizs melletti St Denis-apátság, melyet 1144-ben szenteltek fel. (Bár gótikus stílusjegyek már korábbi épületekben is feltűntek)

A gótikus stílus jegyei jól ismertek: csúcsív, támív és a bordás boltozat. (bár egyik sem gótikus találmány) Tökéletesen új azonban ezeknek a motívumoknak az új esztétikai cél érdekében való egyesítése. Ez a cél az élettelen faltömegek életre keltése, a térbeli mozgás gyorsítása, a gótikus boltozat elsődleges célja az anyagtalan könnyűség látszata, vagyis elsősorban esztétikai és nem anyagi megfontolás.

St Denis-ben szerveződtek először gótikus rendszerré a különféle technikai és vizuális újítások. (bordás boltozat, váltakozó alakú térszakaszok, támpillérek tömör falak helyett)

A templombelső hatása könnyed, a levegő szabadon áramlik, a hajlatok rugalmasak, igen erős a koncentráltság.

Mivel a boltozati terhelést mesterien vezetik le az épület külső részén, magában a székesegyházban földöntúli súlytalanság érzete támad. Ezt a lenyűgöző összhatást erősítik a karcsú arányok, a meredeken égbe szökő pillérek, oszlopok és csúcsívek, az áttört falsíkok, amelyeknek ablakain keresztül földöntúli fény árad a templomtérbe, valamint az elegánsan megmintázott, könnyed szobrok.

A középkori vallásos világkép egyik kulcsfontosságú tényezőjét a jelképek alkották. A gótikus székesegyház alaprajza általában kereszt alakú, főbejárata a kereszt hosszanti szárának nyugati végén található, a szentély pedig átellenben a keleti oldalon áll, azon az égtájon, ahol Krisztus kereszthalált halt.

A székesegyház három részből áll: a hosszházból, a keresztházból és a szentélyből.
A hosszház főhajója általában magasabb az azt szegélyező mellékhajóknál; a főhajót a mellékhajóktól pillérkötegeken és féloszlopokon nyugvó csúcsívek árkádok választják el. Szentélyét a belső szentélykörüljáró és a külső kápolnasor egészíti ki.

A keresztháznak saját északi és déli homlokzata volt, amelyet – a hosszház nyugati oldalához hasonlóan – tornyok szegélyeztek. A külső képet döntő mértékben befolyásolták a szobrokkal díszített kapuk.

Az összefüggő tömör falfelületek helyébe oszlopokkal és mérművel tagolt ablaksíkok kerültek. Ez a gótikát kiváltképp jellemző mérmű szolgált keretül a pompás üvegfestészetnek.

A főhajó két oldalán pillérkötegek és csúcsíves árkádok nyúlnak a magasba. Az árkádok fölött, a gádorban egy keskeny folyosó, a trifórium húzódik, amely csúcsíves, többnyire háromrészes tagokból álló árkádsort képez. A trifórium gyakorta magasabb a mellékhajók tetejénél, és ily módon kiegészítő fényforrásként szolgál.

A templom felső részén és a szentélyben a fény a színes üvegfestményekkel gazdagon díszített, hatalmas ablakokon árad be. A karcsú oszlopok és mérművek geometrikus mintákat hoznak létre.

A székesegyház külseje hasonló jellegzetességeket mutat, mint a belseje, amennyiben itt is világos tagolással és hangsúlyozott vertikalitással találkozunk. Utóbbihoz járul, hogy a függőleges elemek a vízszintesekre kerültek. A tömör falat kapuk, ablakok, támívek és támpillérek, valamint szobrok szakadatlan láncolata lazítja fel, így gazdagon tagolt, díszes építészeti rendszer tárul a szemünk elé; a nyugati homlokzat erőteljes tornyai pedig még inkább fokozzák a hatást. A szobordíszes harangtornyok kúpos, gyakran áttört sisakokban végződnek.

A keresztboltozat csúcsíves formában, kőbordákkal továbbra is általános maradt, de a gótika késői korszakában gyakran találunk olyan boltozatmezőket, amelyeknek boltozatsüvegei nem kereszt, hanem csillag alakú rajzolatot mutatnak (csillagboltozat), vagy hálót (hálóboltozat), mely utóbbiakkal a teremtemplomokat boltozták (pl. Nyírbátori ref. templom, Szeged alsóvárosi templom).

Szimbólumok

A gótika művészete sohasem elégedett meg csupán külsőlegesen tökéletes formával, hanem egyúttal nagy fontosságot tulajdonított a szimbolikus tartalomnak. A legkülönbözőbb jelentéstartalmak a legmagasabb rendű művészetekben kapták meg kifejezési formájukat.

Pl. rózsaablak – a rózsa az erényekkel ékeskedő Szűz Máriát jelképezi

A mindent beragyogó napfény pedig Krisztus szimbóluma, Isten mindenhatóságának kifejezője.

Fontos szerepet játszik a számszimbolika, mindennek előtt a szent hármas szám.

A templomablak

Az a rengeteg alak és jelenet, amely egy gótikus katedrálist díszíti, a kereszténység tanításának valóságos enciklopédiáját alkotja; úgyszólván kőbe vésett és üvegre festett prédikáció. Forrásul az Ó- és Újszövetség jelenetei kínálkoztak. A központi szerepet Krisztus és Mária játszotta, rajtuk kívül megjelenik a Szentírás szinte valamennyi prófétája, királya, evangélistája, továbbá a szentek népes családja.

Az alakok attribútumaik révén ismerhetők fel. Szt. Pétert pl. mindig a mennyország kulcsával ábrázolták. Nagy teret foglalnak el a Jézus életéből vett jelenetek, amelyeket leginkább domborműveken ábrázoltak.

A nagy központi motívumokon kívül akadt még számos egyéb ábrázolás is, amelyeket úgyszólván a központi történések magyarázataiként foghatunk fel. A profán témák közt ábrázolták pl. a hét szabad művészetet. Mindegyik alaknak megvan a maga attribútuma: a Gramatikának virgács, a Retorikának a tábla, a Dialektikának a kígyó, az Aritmetikának a számolótábla, a Geometriának az inga., az Asztonómiának a szextáns, a Muzsikának a lant.

Gyakran ábrázolták a hónapokat és az egyes hónapokban elvégzendő munkálatokat is: a szántást, a fák megmetszését, az aratást, a disznóölést stb.

Szobrok

A gótikus szobroknak az volt a feladatuk, hogy a templomot díszítsék. Az épület számos helyén megjelentek: oszlopfőn, mérműveken, fiatornyon, kapun, kúszólevélen és vimpergán[1], továbbá a templom belső terében is.

A székesegyházak szobrait is a függőlegesség elve és szinte súlytalan lebegés jellemzi. Karjuk szorosan testükhöz simul, leszorított lábfejek pedig a földtől való elszakadás érzetét keltik: a szobrok nem állnak, hanem inkább lebegnek. Hosszúkás, vékony köntösük díszítő szerepet játszik, továbbá arra szolgál, hogy hangsúlyozza a szobrok vertikalitását, s feledtesse a “hiányzó” csípőt és a vállakat. A testhez képest a fej kicsi. Az alakok keskeny ívelt szeme és bájos mosolya hozzájárul a lelki-szellemi mondanivaló hangsúlyozásához. A szobrok lába alatt talapzat található, fejük felett kőből készült baldachin emelkedik. Olybá tűnik, mintha a figurák egy fülkében lennének elhelyezve.

A gótikus szépségeszménynek megfelelően különösen a női alakok hosszúkásak. Köntösük redőzete tipikusan S alakú. Máriát a gótikában igen gyakran ábrázolták. Így rengeteg Mária-szobrot készítettek templomok számára 1400 körül, a “lágy stílus” megjelenése táján alkották meg a német föld keleti részén és Ausztriában az ún. “Szép Madonna” típusát.

A székesegyházak további fontos eleme a kapuk szinte szobrászati megmunkálása. Befelé keskenyedő bélletüket fülkékben elhelyezett nagy méretű szobrok díszítik. Felettük domborműves vagy apró szobrokkal díszes archivoltokat, hornyolt íveket találunk. A főkaput osztósudár tagolja két részre, ezen ugyancsak egy nagy méretű – többnyire Krisztust vagy Máriát ábrázoló – szobrot találunk.

A szobrok gyakran díszesen be voltak festve: a kéz és az arc enyhe bőrszínben pompázott, a hajat pedig sokszor aranyozták. A köntöst és szegélyét ornamenssel díszítették, és igaz- vagy hamisgyönggyel ékesítették: a földöntúli ragyogással a jelenség mennyei mivoltát hangsúlyozták.

Középkori városok

A gótikus építészet az egyházi építészetben érte el tetőpontját, de világi épületeket – várakat, házakat, városházákat, céhházakat, kórházakat, erődítményeket és hidakat – is emeltek gótikus stílusban. A városokat megerősített falakkal, kapukkal és tornyokkal vették körül, ezeket felvonóhidakkal és vizesárokkal látták el. A falakon belül szűkös volt a hely, ennek következtében az utcák gyakran nagyon keskenyek voltak.

A világi építészet egyik legjelentősebb példája az avignoni pápai palota.

A korábban még városokban is túlnyomó vályog- és faházak mellett egyre gyakoribbá váltak a kőházak.

Angol gótika

Sajátos úton haladt az angol gótikus művészet, amely sok tekintetben eltér a kontinens fejlődésétől. Az angol gótika kialakításában egyrészt a normann hagyományok, másrészt a ciszterci rend is fontos szerepet kapott.

A fejlődés fő iránya az ún. korai angol (early English) stílusban mutatkozott, amely a katedrális gótika külön angol válfaja, és a XII. század végétől kb. 1250-ig tart. Klasszikus példája Salisbury gyönyörű székesegyháza. De ebben a korban épült a lincolni, a wellsi, a yorki, a bristoli székesegyház.

Bár az angol gótika nem mindenben éri el az észak-francia színvonalat, kétségtelen, hogy a kezdeti tapogatózás után a XIII. sz. elejétől meglepő gyorsasággal fejlődik ki néhány évtized alatt számos olyan szerkezeti és formai eredményt elérve, amelyek a kontinensen jóval később valósulnak meg.

Az angol késői gótika továbbra is meglehetősen függetlenül alakította ki művészetét a XIV. sz.ban, ahol a század második harmadában jelent meg a sajátosan angol, ún. függőleges stílus (perpendicular). A mintegy kétszáz évig uralkodó, jellegzetesen helyi késő gótika többnyire megőrzi a bazilikaszerkezetet, de a tereket, elsősorban a főhajót erősen kiszélesíti. A falakat tágas ablakokkal törik át, amelyek a XV-XVI. sz-ban már szinte üvegdoboz jelleget adnak az épületnek. A nyílások előbb csúcsívesek, majd szegment-, illetve Tudor-ívesek lesznek, szélességük főként a későbbi korszakban megközelíti, sőt meghaladja magasságukat.
A boltozatok előbb szövevényes hálószerkezetűek, azután legyező-, végül csillárboltozatokká válnak.

Ebben a korban épült a gloucesteri székesegyház, valamint a windsori és cambridge-e királyi kápolnák.

Felhasznált irodalom:

Maria Christina Gozzoli: A gótikus művészetről, Corvina Budapest, 1990.

Entz Géza: A gótika művészete Corvina Budapest, 1978.

Gerő László: Az építészeti stílusok Holnap Kiadó Bp., 1998.

Nikolaus Pevsner: Az európai építészet története Corvina 1974.


[1] Díszes oromzat gótikus kapuk és ablakok felett


A Karnaki templom

Ősi neve Ipet-Aszut, a XVIII.DIN.-tól (i.e.1550) főváros Théba északi kerülete. Első említése a IV.DIN. uralkodójának Mükerénosz-nak piramisában található. Az Első Átmeneti Kor (i.e.2134-2040) idején már kétségkívül állt itt egy Amonnak szentelt templom, azonban ennek csak írásos emléke maradt fenn. A XII.DIN. idejére Amon isten imádása uralkodóvá vált a városban, s ez egészen a Római Birodalom bukásáig éltette azt.

Karnak kiépülésének igazi fénykora az Újbirodalom XVIII.DIN.-jának köszönhető, csakúgy mint Luxor és Théba nyugati oldalának fejlődése.

A MUT SZENTÉLYKÖRZET

III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) alapítja meg gyakorlatilag a Mut szentélykerületet, ahová templomot építtet 600 csaknem 2 m magas szoborral, melyek mind a trónon ülő Szehmet istennőt ábrázolják.

a Mut szentélykerületet az Amon szentélykerülettel összekötő szfinx utat HOREMHEB (i.e.1319-1307) építteti meg.

II.RAMZESZ (i.e.1290-1224) különálló templomot emeltet a Mut szentélykerületbe.

II.SZETI (i.e.1214-1204) a III.AMENHOTEP által emelt Mut templom elé újabb pülonnal lezárt udvart építtet.

III.RAMZESZ (i.e.1194-1163) az Amon papok vagyonának gazdagítása mellett klasszikus templomot építtet a Mut együttes nyugati sarkába.

II.PTOLEMAIOSZ PHILADELPHOS (i.e.285-246) a Mut szentély elé kaput kezd építtetni, melyet utódja III.PTOLEMAIOSZ (I.EURGETÉSZ) (i.e.246-221) fejez be.

TAHARKA (i.e.690-664) az Amon és Mut szentélykerületek közzé, a nagy szfinx út keleti oldalára egy kápolnát építtet.

AZ AMON SZENTÉLYKÖRZET

A III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) által építtetett, legpompásabban fennmaradt karnaki emlékek egyike az Istenhármasság harmadik tagjának Khonszunak emeltetett temploma a szentélykörzet nyugati csücskében. A templom előtt elinduló szfinx út egyes találgatások szerint egészen III.AMENHOTEP luxori templomának bejáratáig vezetett. Maga a templom az Újbirodalmi klasszikus kánon egyik legszebb példája i.e.1370-ből.

A XXI.DIN.-ban egyedül HERIHOR építtet Khonszu templomához egy oszlopos udvart.

III.PTOLEMAIOSZ (I.EURGETÉSZ) (i.e.246-221) megépítteti a Khonszu templom előtt álló kaput.

VIII.PTOLEMAIOSZ (II.EURGETÉSZ) (i.e.170-116) Ozirisz és Ipet tiszteletére templomot építtet a Khonszu templom nyugati oldalán.

II.SZETI (i.e.1214-1204) az Amon templom tengelyébe, a kikötőbe obeliszket emeltetett.

II.RAMZESZ (i.e.1290-1224) a Nílushoz kosfejű szfinxekkel szegélyezett utat építtet.

A XXX.DIN. első uralkodója I.NEKTANEBO (i.e.380-362) elkezdi az Asszír rombolás után a helyreállítási munkálatokat, ő építteti az I. pülont.

TAHARKA (i.e.690-664) építteti az Amon templom nagy udvarának kettős oszlopsorát, melyből ma már csak egy oszlop áll.

II.SZETI egy az istenhármasságnak szentelt háromegységes kápolnát építtet az Amon templom akkori bejárata elé észak-keletre kissé eltolva.

A XX.DIN. második uralkodója III.RAMZESZ (i.e.1194-1163) klasszikus templomot építtet a II. pülon mellett, melynek belső udvarát Ozirisz szobrok szegélyezik.

II.RAMZESZ a II. pülon elé felállíttatja saját két kolosszusát.

XXII.DIN. korabeli a III.RAMZESZ temploma és a II. pülon közötti portikusz (oszlopcsarnok), mely csak két oszlopból áll.

XVIII.DIN. utolsó uralkodója HOREMHEB (i.e.1319-1307) építteti a II. pülont kb. i.e.1310-ben. Utódai, I. és II.RAMZESZ a II. pülon előtti előcsarnok falaira saját kartusaikat vésették, egy kartus kivételével semmi sem utal eredeti építtetőjére.

III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) az Amon templomhoz megépíti a III. pülont és az előtte elhelyezkedő 12 oszlopos oszlopcsarnokot.

A eretnek fáraó IV.AMENHOTEP (EHNATON) i.e.1340 körül szentélykerületet építtet Aton isten tiszteletére, ebből azonban semmi sem maradt fenn. Utódai TUTANHAMON és AI csak kisebb építkezéseket hajtanak végre.

A XIX.DIN. fáraói I.SZETI (i.e.1306-1290) és II.RAMZESZ (i.e.1290-1224) építteti a II. és III. pülon közötti híres hüposztil csarnokot, amelyben III.AMENHOTEP két oszlopsorát 7-7 sor oszloppal egészítik ki.

I.Thutmózisz (i.e.1504-1492) két obeliszket emeltet a IV. pülon elé i.e.1500 körül.

III.THUTMÓZISZ (i.e.1479-1425) a III. pülonhoz ragasztva két újabb obeliszket emeltet, valamint megépítteti a VII. pülont. A VII. pülon előtti udvaron egy veremben 1903-ban 20.000 Ókori leletet találtak, amihez hasonló fogás nem sok van az Ókori Egyiptom kutatása történetében.

Hatsepszut (i.e.1473-1458) királynő építteti a VIII. pülont.

HOREMHEB (i.e.1319-1307) építteti a IX. és X. pülonokat, melyek magukba foglalják II.AMENHOTEP oszlopcsarnokos templomát és a Mut együtteshez vezető szfinx utat.

II.RAMZESZ a IX. pülon elé felállíttatja maga és a 9 közül legkedvesebb felesége -a szeretett Nefertari- kolosszusát i.e.1250 körül.

III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) gránit skarabeuszt állíttat fel a szent tó partján.

TAHARKA (i.e.690-664) építtet az Amon templom keleti oldalához egy kápolnát.

Az oszlopcsarnok déli külső falán II.RAMZESZ (i.e.1290-1224) Palesztina fölött aratott győzelméről tanúskodó domborművek, a Pentaur költemény részlete és a Hettitákkal kötött szerződés szövege található.

I.Thutmózisz (i.e.1504-1492) építteti az Amon templom belső magját, a IV., V., VI. pülont és két obeliszket a IV. pülon elé i.e.1500 körül.

Hatsepszut (i.e.1473-1458) királynő 2 obeliszket emeltet, a IV. és V. pülon közzé, amit III.THUTMÓZISZ -“tisztelete” jeléül”- ha nem is teljes magasságig, de körülfalaztatja és átalakíttatja az V. és VI. pülon közötti csarnokot, az V. és VI. pülon közötti portikuszra (oszlopcsarnokra) rávéseti a leigázott népek híres jegyzékét. A bárka terme és a VI. pülon közzé megépítteti a maga dicsőségeit zengő “Évkönyvek termét”, melyben a templom feltárásakor 61 királyi kartus volt felismerhető és beazonosítható. Nagyvonalú építkezéseit Ineni, a korában ismert legnagyobb építőmester vezeti.

Hatsepszut királynő építteti ki a bárkatermet.

I.THUTMÓZISZ-nak -aki valószínűleg oldalágról került trónra- törvényes feleségétől Ahmostól egyetlen élő leánya maradt, akit halála előtt uralkodó társává tett és feleségül adta egy háremhölgyétől született fiához II.THUTMÓZISZ-hoz (i.e.1492-1479). A királynőnek vérségi ágon -nagyanyja volt Nefertari- nagyobb joga volt a trónhoz mint “zabi” férjének, a nép benne látta a jogos trónörököst. II.THUTMÓZISZ rövid földi pályafutása után -melynek fiú örökös sem lett gyümölcse- HATSEPSZUT (i.e.1473-1458) előtt megnyílt a korlátlan hatalom gyakorlásának lehetősége. Ifjabb öccsét emelte névleg trónra, összeházasította házassága egyetlen élő gyermek leányával, és így elérte, hogy haláláig a gyámságába tartozó III.THUTMÓZISZ (i.e.1479-1425) helyett korlátlan jogot gyakoroljon. Az egyiptomiak szövevényes családi kapcsolataira jellemző, hogy II.RAMZESZ-nek (i.e.1290-1224) 8 felesége volt, melyből 3 a saját lánya volt, majd 100 unokát mondhatott a magáénak.

I.SZESZOSZTRISZ (I.Szenwoszret) a XII.DIN. második fáraója (i.e.1971-1926) templomának maradványai a templom belső magjában kerültek elő, valószínű, hogy I.THUTMÓZISZ ehhez a templomhoz igazodva kezdte meg a nagyszabású építkezést.

OCTAVIANUS AUGUSTUS i.e. 30-ban hódítja meg Egyiptomot, első dolga, hogy bevéseti nevét a karnaki Amon templom szentélyének falába, majd -mint a templom isteneinek társa- a szentélybe felállíttatja saját szobrát.

III.THUTMÓZISZ a templomot délkelet felé ünnepi csarnokkal, kápolnákkal övezett termekkel jelentősen bővíti, itt található a kor által ismert növényeket bemutató, “botanikus kert” néven ismert teremrendszer. A fáraó három oldalról folyosórendszerrel veszi körbe a templomot.

I.e.332-ben Nagy Sándor meghódítja Egyiptomot, elzarándokol a Sziva Oázisba Amon jóshelyére, majd a karnaki Amon templomhoz és a III.THUTMÓZISZ által építtetett déli csarnokot, mely az Asszír rombolás áldozata lett korhűen helyreállíttatja.

Hatsepszut királynő még 2 obeliszket emeltet a keleti fal előtt i.e.1460 körül.

III.THUTMÓZISZ a dél-keleti oldalon a folyosó külső oldalához, Hatsepszut két obeliszkje közé kis templomot építtet.

II.RAMZESZ (i.e.1290-1224) építő kedvét jelzi, hogy különálló templomot emeltet az Amon templom tengelyébe, attól délkeletre.

I.NEKTANEBO (i.e.380-362) helyreállíttatja az Amon templom keleti kapuját és az egész szentélykörzetet téglafallal bekerítteti.

III.RAMZESZ a III. pülon nyugati sarkába kis szentélyt építtet i.e.1170 körül.

Az oszlopcsarnok északi külső falán voltak I.SZETI (i.e.1306-1290) Szíriai, Palesztinai és Líbiai győzelmeinek domborművei.

A templomkörzetben 1938-ban restaurálták I.SZESZOSZTRISZ (I.Szenwoszret) (i.e.1971-1926) kis kioszkját, melynek kövei a templom III. pülonjába voltak beépítve. Ennek alapfalában található a Középbirodalom híres “földrajzi jegyzéke”.

III.THUTMÓZISZ (i.e.1479-1425) még egy templomot építtet az Amon szentélykörzetbe, a nagy templomtól észak-keleti irányban Ptah isten tiszteletére.

A XXV.DIN. núbiai fáraói leigázzák Alsó-Egyiptomot is, nagy fáraóként igyekeznek viselkedni, ezért a korai dinasztiákhoz hasonlóan építkezésekkel is meg kívánták szerezni az istenek kegyeit. SZABAKA (i.e.712-698) kaput építtet Ptah templomához.

A Ptolemaioszok -akik törvényes fáraónak próbálták elismertetni magukat- kivételes gondossággal gyarapították Karnakot és Théba egészét, pedig a lakosság 3 ízben is fellázadt ellenük. A falakra több helyen felvésették kartusaikat, és újabb építkezésekbe is kezdtek i.e.320 körül.

II.PTOLEMAIOSZ (PHILADELPHOSZ) (i.e.285-246) megkezdi a Ptah templom előtt álló kapu építését, melyet utódja III.PTOLEMAIOSZ (I.EURGETÉSZ) (i.e.246-221) fejez be.

III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) a Monthu szentélykerületbe is impozáns főtemplomot építtetett az istenség tiszteletére.

I.NEKTANEBO (i.e.380-362) a Monthu templomhoz újabb pülont emeltet. A Késői Kor további fáraói már csak helyreállítási munkálatokat folytatnak.

II.PTOLEMAIOSZ (PHILADELPHOSZ) megkezdi a Monthu templom előtt álló kapu építését, melyet utódja III.PTOLEMAIOSZ (I.EURGETÉSZ) fejez be.


A klasszicista építészet Európában

Anglia:

A szigetországban a XVIII. század egyfajta klasszikus nyugalmat eredményez: ez a kezdeti tôkefelhalmozódás, a puritán- anglikán tisztes egyszerűség, a polgári intézmények és élet-mód, szokások meggyökeresedésének kora. Ugyanakkor a külpolitikábana francia köztársaság és a császárság legádázabb ellenfele, a gall burzsoázia legerôsebb versenytársa: a gyôzelem vagy vereség élet vagy halál kérdése a világ tengereinek ura és a kontinensek közötti kereskedelem ve-zetô hatalma számára.

Német nyelvterület:

A Napoleoni háborúk aláásták a feudalizmus rendszerét, a békék pedig átrajzolták a térképet. A luneville-i béke(1801) megszüntetett 97 (!) kicsi német államot, 1803-ban újabb 112(!) államocska vált a Rajnai Szövetség, a Westfáliai királyság, vagy a Berg hercegség tagjává. 1806-ban Bonaparte megszünteti a Német-Római Birodalmat.

1797-1840 III. Frigyes Vilmos uralkodása alatt Poroszországban megerôsödött a junker gazdaság és erôsödött a konzervativ szemlélet, de a napoleoni idôk nem múltak el  nyomtalanul: 1807-ben megszünt a jobbágyság intézménye, 1808-ban a városok önkormányzati jogai megnőttek.

Itália:

A  18. századi városi köztársaságokból (Genova, Lucca), hercegségekbôl (Milánói, Modenai, Pármai), a pápai államból, a Szárd- és a Sziciliai kettôs királyságból összetevôdött  “olasz csizmát” a hódító Napoleon felosztotta rokonai – mint királyok között. Bukása után Észak-itália és Lombardia osztrák uralom alá került, de hamarosan elkezdôdtek  a félsziget egyesítésére (risorgi-mento) szövögetett tervek (Giuseppe Mazzini) és  szervezôdtek a demokratikus, titkos mozgalmak (carbonarik)

Spanyolország:

Az ország  elmaradott, feudális, mezôgazdasági struktúrája szegénységet, belsô békétlenséget eredményezett. Bonaparte könnyűszerrel igázta le Hispániát és detronizálta a Bourbon IV. Károlyt (1808), testvérét, Józsefet ültetve a trónra. Ám a harcias spanyolok nemzeti  ellenállása felszabadító partizánháborúba torkollott,  kiüzték a franciákat (1812  cadizi alkotmány) és az angolok, a klérussal összefogva királlyá koronázták Károly fiát: VII. Ferdinándot, aki visszaál- lította a Napoleon elôtti idejétmúlt rendet. A következô évtizedekre a forradalmak, felkelések és azok elfolytása volt jellemzô.

Oroszország:

A Romanov cári dinasztia a 18. században nagyhatalommá fejlesztette az országot, mely területét még tovább növelte Lengyelország és Törökország rovására. Az önkényuralom és a militarista szemlélet jellemezte  a birodalmat. A nagy megpróbáltatást, Grande Armée, az 500.000 fôs francia sereg támadása jelentette. Napoleon bevette Moszkvát,  (1812) de a kegyetlen orosz tél visszavonulásra kényszerítette, a Nyeman folyónál Kutuzov marsall felmorzsolta az erôsen meg- csappant sereget. Oroszország diadalmasan került ki a Napoleon elleni háborúkból (1813-1814)

A klasszicizmus korát a gazdasági koncentráció, a politikai nagyhatalommá válás, az európai kul-tuúa fokozott beáramlása és a feudális-reakciós uralom jellemezte.


A klasszicizmus óriásai: Goethe és Schiller

Johann Wolfgang Goethe (1749-1832)vagyonos családból származik. Kamaszkori művei rokokó versek, Strassburgban, 1770-ben,  ismerkedik meg Herderrel és  tôle a  Sturm und    Drang törekvéseivel, ennek hatására írja meg a műfajteremtô lovagdrámát, a Götz    von Berlichingen-t. 1772-ben, Wetzlarban beleszeret barátja menyasszonyába és    ennek az élménynek alapján megírja a Die Leiden des Jungen Werthers-t, Az Ifjú    Werther szenvedései-t, ami egycsapásra világhírűvé teszi. Johann Joachim Win-   ckelmann (1717-1768),a német klasszicizáló szemlélet atyja, régész és esztéta,    a Pompei ásatások vezetôje), valamint itáliai utazása hatására két csodálatos vers-   dráma születik tollából: az Iphigenia in Tauris (Iphigenia Taurisban) és aTorquato    Tasso. Hazatérve a Római elégiák, majd késôbb az Italianische Reise (Olaszorszá-   gi utazás).  A francia forradalom vérzivataros évei alatt hallgat, azok lecsengésével     ismét írni kezd: létrejön polgári eposza a Hermann und Dorothea, élettörténete: az    Aus minem Leben, Dichtung und Wahrheit (Életemrôl, költészetemrôl és az igaz-   ságról) Két újabb szerelem irodalmi lecsapódása: a Die Wahlverwandtschaften (Lelki rokonságok) a végzetes emberentúli szerelem regénye, ami a legromantiku-   sabb valamennyi romantikus regény között, és a keleti tanulmányainak  bölcsessé-   geivel átszôtt West-östlicher Diwan (Nyugat-keleti Divány). Életművét két további    halhatatlan mestermunkatetôzi be, a Wilhelm Meisters Wanderjahre (Vilmos mester    vándorévei) és a Faust. Ezen a helyen meg sem próbálhatjuk elemezni Goethe em-   beri nagyságát, művelôdsétörténeti  jelentôségét, politikai és művészi hatását amit    korára és az egész 19. századra gyakorolt.

Johann Christphh Friedrich Schiller ( 1759-1805) Az arisztokratikus nagyvonalúsággal, mintegy    szórakozásszerűen író  Goethevel szemben Schiller görcsösen, lázasan dolgozott,    mint aki tudja, hogy ideje rövidre van szabva. Ô is a Sturm und Drang gyermeke: el-   sô színdarabja a Die Räuber (Haramiák), ami elnagyolt kamaszossága ellenére u-   tolérhetetlen volt úgy a romantikusok, mint késôbb az expresszionisták számára.     A Kabale und Liebe (Ármány és szerelem) még lázadás: a kis német rokokó feje-   delmi udvarok életének szinpadi bírálata, de utolsó ifjúkori drámája a Don Carlos,    Infant von Spanien (Don Carlos, Spanyolrszág infánsa) már a klasszicizmus remek-   műve: II.Fülöp a trón magasságának magányában vergôdik, Posa márki az eljöven-   dô szabad századok hirnöke – melyek talán sose jönnek el ezen a világon?

Megnôsül, egzisztenciális problémák terhelik, gyönyörű költeményeket ír, majd

hoszszú hallgatás után ismét drámákat szerez: a kissé vontatott  Wallenstein -Triló-   giát ( Wallensteins Lager, Die Piccolomini, Wallensteins Tod – Wallenstein tábora, A   Piccilominik, Wallenstein halála) majd lágyabb hangvétellel: a Maria Stuart-ot, sze-   rencsétlen sorsú, katolikus  skót királynôrôl és a Die Jungfrau von Orleans-t, Jean    d’Arc történetét, amit sajnos egy kicsit “átír” Johanna beleszeret egy angol vezérbe,    azért kell elbuknia- evvel elveszíti mártíromságának erkölcsi méltóságát. Utolsó mű-   vében a Wilhelm Tell-ben(Tell Vilmos) ismét visszatér forrongó évei romantikus sza-   badságeszményéhez- talán új korszaka kezdôdött volna, ha a tüdôbaj nem oltja ki    lobogását.


A Kom-Omboi templom

A Hórusz és Szebek tiszteletére emelt templom a görög-római kor egyik legépebben megmaradt emléke.

A Ptolemaioszok idején lett Kom-Ombo Dél-Egyiptom központja, stratégiai jelentőségű, mert a Nílus kanyarulata és három oldalról meredek dombok ölelik. A múlt század végén megkezdett ásatások eredményeként ma látható templom helyén III.THUTMÓZISZ temploma állt. A jelenleg látható templom i.e.181-i.sz.30-ig épült.

A templom két lényeges különbséget kivéve megegyező konstrukciójú az edfui, és egyáltalán a Ptolemaioszok által emelt templomokkal, amelyek viszont az Újbirodalmi klasszikus kánon továbbélései. Az egyik lényegi különbség, hogy egy görög akropoliszhoz hasonlóan 15 m magas dombról néz a víz felé, ami egyébként az egyiptomiak épület-elhelyezésére nem jellemző. A másik különbség, hogy udvarának, minden csarnokának a szentélynek 2-2 bejárata van egymással párhuzamosan, egyenrangúan. Ennek mindenképpen az az oka, hogy két istenhármasságnak szentelték. A baloldali rész a karvalyfejű Hórusz, Szentnofrit istennő és Khonszu, a jobboldali a krokodilfejű Szebek, Hathor istennő és fiuk, Panebtaui részére szentelt.

A pülon erősen rongálódott, a megmaradt részen DOMITIANUS (i.sz.81-96) császár áldozatot mutat be. Az udvar közepén a római kori oltár maradványai, az első hüposztil csarnokba vezető kettős kapuzat mellett XII.PTOLEMAIOSZ NEOSZ DIONÜZOSZ megtisztulása látható. A csarnok oszlopai szintén a fáraó jeleit hordják, a falakon lévő domborművek egy része azonban VIII.PTOLEMAIOSZ II.EURGETÉSZ, és VII.KLEOPÁTRA idejéből valók. A második hüposztil csarnokban áldozati jelenetek mellett megjelenik VI.PTOLEMAIOSZ PHILOMETOR neve, innen a templom belseje felé haladva már csak az ő nevével találkozhatunk. A két szentélyt kettős folyosó veszi körül amiből szertartási és kultikus helyiségek sora nyílik. A helyiségek befejezetlen faldíszítései alapján a munka egyes fázisai jól megkülönböztethetők. A templomban számos szent állatként tisztelt krokodil élt, amikor elpusztultak bebalzsamozták őket és szarkofágba temették. Több mumifikálódott krokodil ma is látható a szentélyben.

Itt is megtalálható a templom bejárata előtt a mammiszi, bár igen rossz állapotban. A mammiszi észak-nyugati külső falán érdekes vadászjelenetek láthatók. Kevésbé romos a templom túloldalán található Hathor kápolna.


A Memnon kolosszusok

III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) tett talán a legtöbbet Thébáért, szerényebb számban, de annál impozánsabban építkezett a Nílus nyugati partján is. III.AMENHOTEP építteti Théba legnagyobb síremlékét, amiből csak a Memnon kolosszusok és egy sztélé (feliratos kőlap) maradt fenn. A kolosszusok egyetlen homokkő tömbből lettek faragva, melyeket 700 km-ről a Memphisz melletti kőbányákból szállították ide. A kolosszusok 15m magasak, talapzatuk több mint 2m magas. I.e.27-ben egy földrengés a templomot összedöntötte és az északi kolosszust félmagasságban megrepesztette. Ez okozta, hogy a kőtömb hirtelen hőmérsékletváltozás hatására rezgésbe jött, ami napfelkeltekor és alkonyatkor rendszeresen bekövetkezett. A görögök a világ hét csodája közé sorolták, és III.AMENHOTEPET a trójai hőssel, Memnonnal azonosították. SEPTIMUS SEVERUS (i.sz.193-211) a legnagyobb jó szándékkal restauráltatta a szobrot, aminek hatására az elveszítette legendás hangját.


A munkavállalók jogai

  • biztonságos munkavégzés feltételei
  • munkavégzés megtagadása

Joga hogy:

  • Megkövetelje az előirt védőeszközt, a védőberendezés működőképességét.
  • Jogosult és köteles a munkavégzéshez szükséges ismeretek elsajátítására
  • Jogosult a munkavégzéshez szükséges ismeretek elsajátítására betanulási időre.

Munkavégzés megtagadása:

Jogosult, sőt köteles a munkát megtagadni abban az esetben, ha olyan munkát

kellene végeznie az előirt feltételek (védőeszköz , védőberendezés) nélkül ,amely

saját vagy mások testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

Biztonságos munkavégzés feltételei:

A munkáltató köteles rendszeres ellenőrzésekkel meggyőződnie arról, hogy a

munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, ill.

megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket.

Az ellenőrzés során különösen vizsgálni kell:

  • A munkahely állapotát (világítás, szellőzés, fűtés, klimatizáció, padlózat, közlekedés,

anyagmozgatás, nyílászárók, állványok ,energia és közműhálózat.

  • A gépek, berendezések állapotát (pl. védőberendezések megléte, hatásossága,

kezelőelemek és jelzőberendezések alkalmassága ,az elszívás hatásossága,

vészvilágítás működőképessége.

  • Az egyéni védőfelszerelések meglétét, megfelelőségét és rendeltetésszerű

használatát.

  • A munkavállaló munkavégzésre alkalmas állapotát (pl. munkahelyi orvosi

alkalmasság, munkavédelmi oktatás, alkoholmentes állapot.)

  • A munkahelyi rendet, tisztaságot
  • Az elöirt hatosági ellenőrzés időszakos felülvizsgálatok elvégzését (pl.

érintésvédelmi felülvizsgálat, kazánok, nyomástartó edények időszakos vizsgálata.

  • A szociális létesítmények megfelelősségét (öltöző, fürdő étkező, WC)
  • A bekövetkezet balesetek kivizsgálását, a megelőző intézkedések végrehajtását.


A Philaei templom

Maga Philae szigete már a régi gát 1898-as megépítésével időszakosan, az áradás idejére (júliustól novemberig) víz alá került. Az új gát építése idején az UNESCO elrendelte egy védőgát építését, ami megvédte volna a templomot. A gáttal körülvett szigetről elkezdték a vizet kiszivattyúzni, ez azonban folyamatosan hatalmas költségekkel járt, ezért végül is a templom 700 m-re, az Agilkia szigetre történő áttelepítése mellett döntöttek.

A Kései kor alig hagyott ránk emlékeket, aminek az ország elszegényedése, az idegen uralom lehetett legfőbb oka. Philae szigetének két kisebb temploma méltó említésre, az egyik I.NEKTANEBO templomaként, a másik TIBERIUS kioszkjaként vált ismerté. Előbbit déli, a másikat keleti templomnak is nevezik.

Az Ízisz templom és a sziget más építményei a XXVI.DIN. idejéből, illetve a Görög-római időkből származnak, amikor Ízisz kultusza átterjedt a görög és római birodalom területére.

A kioszk hosszoldalán 5-5, a keskenyebbik oldalon 4-4 Hathor fejezetes oszloppal határolt nyílt csarnok. A pavilonhoz hasonlóan az oszlopok közötti parapetek gazdagon díszítettek.

A szentélykerület alaprajza követte a sziget nyugati oldalának vonalát ívesen helyezkedett el. Így az oszlopsorral kísért dromosz ferdén csatlakozott az első pülonhoz, amelyet trapéz formájú előudvar követett. Első pülonja 45 m széles, 18 m magas, két tornyának homlokzatán a hadifoglyok feláldozásának hagyományos szertartása látható, amelyet XII.PTOLEMAIOSZ NEOSZ DIONÜZOSZ végez el Hórusz és Hathor tiszteletére. A pülon kapuján a XXX.DIN.-beli I.NEKTANEBO (i.e.380-362) kartusa látható, az udvart oldalról lezáró portikuszból több kisebb helyiség nyílik. A mammiszi kivételesen a két pülon között található, merőlegesen a főtengelyre, ennek következtében az ízisz születési ház oldalhomlokzatának oszlopsora az udvar tornácaként érvényesül.

Maga a templom egy előcsarnokból és három szentélyből áll. A falon látható képek Hórusz születését és neveltetését mutatják be. Az előcsarnok külső keleti falán két felirat található, hieroglif és demotikus írással, egyiptomi és görög nyelven.Ha Az egyik felirat megegyezik a Rosetti kő szövegével, a feliratra NEOSZ DIONÜZOSZ korában azonban domborművet véstek. Az előcsarnok oszlopfőin még az eredeti színezés látható, a mennyezeten Felső- és Alsó-Egyiptomot jelképező keselyűk, napbárkák, csillagászati ábrák láthatók, a falak és oszlopok vallási jellegű ábrákkal díszítettek, valamennyi VIII.PTOLEMAIOSZ II.EURGETÉSZ (i.e.170-116) korából. A Hathor fejezetes pillérek igen jelentős méretűek, a köztük lévő parapetek domborművekkel gazdagon díszítettek.

Az i.sz.VI. századtól az előcsarnokot keresztény templomként használták. A sötét szentélyben még megtalálható a gránit naosz, a szentélyt liturgikus ábrákkal díszített helyiségek sora veszi körül.

Balra lépcső vezet Ozirisz halotti kápolnájának teraszára. Mindkét helyiségben a képek nagy része Ozirisz halálát, bebalzsamozását, temetési szertartását, az újjászületést előkészítő mágiákat és Ozirisz feltámadását ábrázolják. A templom külső oldalainak domborművei a rómaiak, TIBERIUS és AUGUSTUS (i.e.30-i.sz.37) idejéből valók.

A szigeten folyó szertartásokat JUSTINIANUS császár tiltotta be, a kopt szerzetesek templomot és kis városkát építettek az antik épületek fölé.


A Szfinx

E titokzatos, a felkelő nap felé néző szobor a Rejtély, a Megfejthetetlen szinonimája lett. Mivel egyes homályos leírások szerint “keblei” voltak, a Nő rejtélyességével is azonosítják. Többször belepte a sivatag homokja, először IV.Thutmózisz (i.e.1401-1391) ásatta ki, lábai elé kápolnát építtetett, köré védőfalat. Napoleon katonái csak a kilógó fejet látták. Az Újbirodalom (i.e.1550-1070) idején egész kultusza alakult ki szfinx utak formájában.


Az angol reneszánsz

Reneszánsz:

A francia eredetű „renaissance” szóból származik. Jelentése: újjászületés. Kettős jelentése van: művelődéstörténeti korszak és korstílus is.

Művelődéstörténeti korként a 14. század elejétől a 17. század elejéig tart. Az antikvitás, a görög-római kultúra újjáéledését hozta.

Észak-Itáliában, Firenzében alakult ki, majd innen indult európai hódító útjára, de itt csak a 15-16. században erősödik meg.

Gazdasági háttér: ipar, kereskedelem, pénzgazdálkodás, árutermelés fejlődése + kedvező földrajzi fekvés.

Társadalmi hatás: polgárság kialakulása, új gondolkodásmód.

Tudományok fejlődése: Kopernikusz heliocentrikus világnézete a geocentrikus helyett.

Technika fejlődése: könyvnyomtatás (Guttenberg János 15. század).

Reneszánsz életszemlélet:

–          A világi életszemlélet fölerősödik.

–          A reneszánsz nem jelent éles szakítást az egyházzal, a vallással.

–          Az egyház szerepe megváltozik.

–          A reneszánsz az antik kultúra újjászületése.

–          Ókor tisztelete.

–          Átmenti az ókor szellemiségét.

–          Megszűnik a túlvilági központúság, helyette az emberélet központja a földi élet.

–          Megnő az egyéniség szerepe.

–          A középkori anonimitást büszke költői öntudat váltja föl. ® Hírnévre, dicsőségre vágynak a művészek.

–          A szerelem fontos érzéssé válik. (Ez a fajta szerelem sokkal földibb érzés.)

–          A művészetekben megjelenik a testi szerelem ábrázolása.

–          A művészetekben harmóniára törekszenek (pl.: festészetben zárt kompozíció – háromszög, kör).

–          Építészet: emberléptékűség.

–          Tudományok, művészetek tisztelete.

–          Megváltozik a reneszánsz ember eszménye. Univerzális ember, polihisztor (művet gondolkodó) lesz az ember. Pl.: Leonardo da Vinci, Michalengalo.

Humanizmus:

A legtágabb értelemben azt jelenti: emberközpontúság.

Egyfajta életszemlélet, ahol mindennek mértéke az ember.

A reneszánsz korszakai:

–          14-15. század: humanizmus (latin nyelvű irodalom)

–          15-16. század eleje: reneszánsz fénykora, virágkora (anyanyelvű irodalom kibontakozása)

–          16. század: reformáció (főleg Itáliától terjed el)

–          17. század eleje: manierizmus (válság, hanyatlás kora)

A reneszánsz képzőművészet újításai:

–          Perspektíva fölfedezése.

–          Az emberi test élethű ábrázolása (anatómia tanulmányozása).

–          Harmónia megteremtésére törekedtek. (Ez az ókori művészetre vezet vissza.)

–          Építészetben megjelenik a vízszintes tagoltság.

–          Első sorban nem katedrálisokat, hanem palotákat építettek.

–          Festmények: Leonardo da Vinci – Mona Lisa, Utolsó vacsora; Bottichelli – Vénusz születése; Michelangelo – Dávid szobor, Mózes szobra.

–          Magyarországon Mátyás udvara volt a reneszánsz központja (Budai vár, Visegrádi vár, Sárospataki vár Perényi szárnya).

–          Az irodalomban törekedtek a zárt kompozícióra, a kötött formákra. Új műfajként megjelent a novella.

–          A zene jellemző műfaja a madrigál (hangszer kíséret nélküli, négyszólamú társas ének), amelynek leghíresebb művelője: Palestrina. Híres magyar művelője: Bahfard Bálint lantművész.

Reformáció:

A reneszánsz és a reformáció szorosan összekapcsolódik. 1517-től számoljuk a reformációt. Egy antifeudális mozgalom volt vallásos köntösben, melyet Luther Márton indított el. Luther a Wittembergi templom falára tűzte ki nézeteit. Szerinte a Bibliát mindenkinek anyanyelvén kell olvasnia. ® Ehhez kiművelt anyanyelv és olvasni tudó emberek szükségesek. ® Nyomdákat, iskolákat hoznak létre. ® Nő a közműveltség színvonala. Luther lefordítja a Bibliát németre. Ebben az időben megnő a költők szerepe, illetve az irodalom virágzásnak indul.

Angol reneszánsz:

Angliában a 16. században bontakozik ki, fénykora Erzsébet királynő és Stuart Jakab idején van. Az ipar és a kereskedelem lendületes fejlődése átalakította a társadalmat is: új rétegek, új viszonyok és új gondolkodásmódok alakultak ki. Ez a kedvezőhelyzet jótékonyan hatott a színjátszásra is, hiszen a polgárság széles nézőközönséget, az arisztokrácia bőkezű mecénásokat adott a színháznak. Angliában a dráma az uralkodó műnem. Képviselői: Shakespeare, Thomas Kyd, Christopher Marlove, Ben Johnson. Az angol reneszánszszínház előzménye, kiindulópontja a középkori színjátszás, mely epizódok sorozatát mutatja be, nincs hangulati egység, sűrítés és kiélezett konfliktus. A misztériumdrámák a Bibliát, a mirákulumok a szentek életét, a moralitások a megszemélyesített erények és bűnök viadalát vitték színpadra.

Színpadfajták:

–    szimultán,

–    processziós,

–    kocsiszínpad.

A dráma az uralkodó műnem. A drámában a kor érzelmi fölszabadulása, az egyén szabadsága jelenik meg. Két világrend, két értékrend összeütközése figyelhető meg. Témaválasztás: szerelmi tragédiák, de sok végzet- és bosszúdráma is megjelenik.

Shakespeare élete:

1564: a Stratford on Avonben született.

1582: feleségül veszi Ann Hathawayt.

1587: Vándorszínésznek áll.

1590: eléri első színházi sikereit.

1599: a Globe-színház főrészvényese.

1610: visszaköltözött családjához.

1616: halála.

Shakespeare pályája:

  1. I.          1590-1600:

Szonetteket, királydrámákat ír.

Rómeó és Júlia megszületése (1594-1596).

Vígjátékokat is ír (pl.: Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A velencei kalmár,  Szentivánéji álom, A windsori víg nők, Ahogy tetszik, Sok hűhó semmiért, stb.).

  1. II.          1601-1610:

Világképe komorabb, így a tragédiaírás felé fordul. Ekkor írja: Hamlet, Othello, Lear király, Macbeth, Antonius és Kleopátra.

  1. III.          1611, a pályája vége:

Új drámatípust használ: tragikus hangütés után a megbocsátásé, a kiengesztelődésé a főszerep. E korszakának művei: Téli rege (1611), A vihar (1611).

Shakespeare-színház:

Az Erzsébet-kori színházakna eleinte nem volt állandó épületük: fogadók udvarán tartották a társulatok előadásaikat, az első állandó színházak is csak a városfalakon kívül épülhettek: így volt ez a Globe-bal is.

A Shakespear-színpad embermagasságú, széles dobogó, amely mélyen benyúlt a földszinti nézőtér közepébe. E korban függönyt nem alkalmaztak. Nem volt díszlet sem, legföljebb leeresztett hátsó függöny vagy kárpit, amely mögött egy-egy beugró hátsó színpadként használtak: ez jelezte a szobát, a börtönt, az épület belsejét. Volt fölső színpad: általában erkély szolgált erre a célra. A női szerepeket is férfiak játszották. A színészek díszes jelmezben szerepeltek. További jellemzői: kevert elemek, hármas egységről szó sincs, mozgalmas cselekmény, valódi konfliktus, sokoldalú jellemrajzok.

Rómeó és Júlia

1594-96-ban írta ezt a művét Shakespeare, de csak 1597-ben jelent meg. Ez a világ legismertebb szerelmi története.

Műfaja: tragédia.

Előzményei:

–    Dante Isteni színjátékában a Montechi és Capuletti család gyűlölete.

–    Mantteo Rómeó és Giulietta című reneszánsz komédiája.

A mű középpontjában a szerelem és a gyűlölet összeütközése áll. Nem csak generációs problémáról van szó, hanem két világnézet összeütközéséről: az egyik a középkor feudális szemlélete (mely szerint a gyermek köteles engedelmeskedni a szülő akaratának), a másik pedig a reneszánsz életszemlélet (amely a szabad párválasztást hirdeti).

Ez alapján a szereplőket két csoportra oszthatjuk:

–    Vannak, akik a középkori feudális életszemlélet képviselői: Montaque, Capulet szülők, Tybalt, Paris.

–    Vannak a reneszánsz éltfölfogás képviselői: Rómeó, Júlia, Benvolio, Mercutio.

Az újat képviselő és a megpróbáltatások során küzdeni tudó és felnőtté érő két szenvedélyes kamaszhős mellett fontos mellékszereplők:

–    Mercutio: nyughatatlan, ellentmondásokkal teli, okos, szellemes ifjú, korai veszte a dráma fordulópontja, a két családot haldokolva átkozza meg.

–    Tybalt: a bajkeverő, a gyűlölet megszállottja, nem tipikus – mert nem alattomos – intrikus, öldöklő gyűlölködése alig érthető

–    Paris: ő a férjjelölt Júlia számára. Még rokonszenves is lehetne, hiszen szintén őszintén szereti Júliát. A kezét mégse tőle kéri, apjával egyezkedik.

–    Dajka, Lőrinc barát: a titkos házasság két leleményes szervezője a dajka (a tragikus légkör oldója olykor, s a bölcs életismeret képviselője) és Lőrinc barát (az önzetlen cselszövő és lélekismerő, akaratlanul – és jószándékúan – a tragédia egyik előidézője). Mindketten támogatják a szerelmeseket, ugyanakkor nem szállnak nyíltan szembe a szülőkkel.

Részei:

–    előhang = prologus (szabályos szonett)

–    5 fölvonás

Szerkezete:

  1. Expozíció:

Ide tartozik a prológus, mely által megismerjük a szereplőket, a helyszínt, a témát, előrevetíti a tragédiát és az azt követő békét.

Ide tartozik még az első fölvonás is: szolgák utcai csetepatéi. Bemutatja a két család utálkozását, a szereplőket.

Ott fejeződik be az expozíció, hogy a szerelmesek találkoznak a bálon.

  1. Bonyodalom:

A két ifjú egymásba szeret, így elhatározzák, hogy összeházasodnak. Itt jelenik meg a Dajka, mint komikus figura, illetve Lőrinc barát, aki a mű végéig segíti a szerelmeseket.

  1. Cselekmény kibontakozása:

Rómeó megöli Tybaltot, így bűnéért száműzik.

  1. Tetőpont:

Júliát feleségül akarják adni Párishoz. Júlia azonban nem egyezik bele ebbe a házasságba, így apja ellen fordul, majd Lőrinc baráttól kér segítséget. A barát méreg (altatót) ad a lánynak, amitől „tetszhalott” lesz belőle. Rómeó megkeresi Júliát. Rómeó megöli Párist, majd bemegy a kriptába és látja a „halott” Júliát. A szerelme „halála” miatt Rómeó is öngyilkos lesz. Közben Júlia fölkel, meglátja a halott férjét és leszúrja magát.

  1. Megoldás:

A két család kibékül, de ezért a békülésért nagy árat kellett fizetniük: a két gyermek életét áldozták föl.

Koltai Tamás szerint: „Rómeó és Júlia nem attól híresek, hogy átzúdul rajtuk a sors. Tragédiájuk attól páratlan – és ettől katartikus –, hogy három nap alatt megélnek egy teljes életet”.

A Rómeó és Júlia első magyarországi bemutatója 1793-ban volt, mely német átdolgozásból nyert prózai fordítás. Majd 1844-ben.

Fordítói: Szász Károly, Kosztolányi Dezső, Mészöly Dezső.

Kedvelt mű ez a tragédia. Sok más híres alkotás készült ennek nyomán. Zenei földolgozások: Prokofjev (balett), Berlioz (drámai szimfónia), Gounoud (opera), Zingarelli (opera), Bellini (opera), Csajkovszkij (nyitány), Bernstein (West Sidy Story című musicalje), Zeffirelli, G. Czukor filmje.


Az avantgarde

A mind teljesebbé váló elidegenedés lehetetlenné tette az egyén és a világ egészséges kapcsolatát. A társadalom nem sok lehetőséget adott tagjainak az értelmes cselekvésre, az egyéniség elszakadt a nagy életfeladatoktól, elszigetelődött, önmegvalósítási feladatai egyre szűkebb térre szorultak.

Ezt a jelenséget már a múlt század nagy gondolkodói, Hegel, Kiekegaard és Marx, is észlelték. Marx elidegenedésnek, eldologiasodásnak nevezte a folyamatot. Sigmund Freud a tudattalan felfedezésével foglalkozott. Az emberben olyan erők működnek, amelyek közelebb állnak a természethez, mint tudatos énünk. Jung már az emberiség kollektív tudattalanjáról beszélt, amik különös szimbólumokban nyilatkozik meg.

A természettudományok újabb felfedezései tovább fokozták a bizonytalanságot. Einstein abszolút térről és időről beszélt. Nem beszélhetünk időről a tér bevonása nélkül, az időt pedig a tér negyedik dimenziójának kell tekintenünk.

Nietzsche szerint „Isten meghalt”, a magára hagyott embernek merészen szembe kell néznie a kaotikus világgal.

Marx: A marxizmus magában hordozza a társadalmi utopizmus veszélyét, s ezzel a későbbi diktatórikus lehetőségeket.

Korunk kultúrája két részre szakadt:

– a humán kultúrára

– a racionálisan gondolkodó természettudományok világára

A 20. szd. filozófiáját általában a szkepszis, az ész mindenhatóságában való kételkedést jelenti.

Egisztencializmus: elidegenedés személyiségpusztitó hatását jelenti. Előfutára a dán Kierkegaard volt.

Az avantgárd mozgalmak

Jelentése: előőrs. A 20. szd. első felében nagyarányú művészeti forradalom bontakozott ki. Szakítottak a hagyományos művészettel, a megszokott és kiüresedett értékekkel, formákkal. Legjelentősebb irányzatai a kubizmus, a futurizmus, az expesszionizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus és a konstruktivizmus voltak.

Két fő vonalát különböztetik meg:

– egy szertelenebb, zaklatottabb, főként érzelmi és indulati irány (a futurizmus, az expesszionizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus)

– és egy inkább intellektuális, gondolati alapról kiinduló irányt (a kubizmus és a konstruktivizmus)

Az egyikre a formabontás, a másikra a formaépítés a jellemző.

A kubizmus (kocka): A fordulatot Picasso: Avignoni kisasszonyok c. képe hozta. Braque monda ki, hogy a festészetnek nem az a feladata, hogy elmondjon egy történetet, hanem az, hogy megszerkesszen egy addig nem létező képi valóságot. A kubisták egyidejűleg több nézőpontból, síkra kivetítve ábrázoltak. A színeket mellőzik, barnásszürke és ennek árnyalatait használják.

A futurizmus (jövő): A művész belső élményét akarja kivetíteni, nem a kül-világ dolgaira figyel. Észak-Olaszországban, Torinóban és Milánóban született meg a modern gyáripar kibontakozásával együtt. A társadalmi átalakulás olyan kérdéseket vetett fel, amire a különféle szindikalista és anarchista hatások alatt álló munkásmozgalom nem tudott feleletet adni. Az állam gyarmatszerzési háborúkat indított, és a nagy olasz birodalom ábrándjával próbálta leszerelni a tömegeket. Marinetti 1909-ben kiadott első futurista kiáltványa nagy visszhangra talált. A jövőt a technika csodáiban, a rohanó, lüktető életben látta. A követelések között olyan agresszív nacionalista és reakciós nézetek is voltak, mint militarizmus és a háború dicsérete. Marinetti és a futuristák egy része végül a Mussolini-féle fasizmus kiszolgálásánál kötött ki. A futuristák a technikai civilizáció művészei voltak. Az erő, a sebesség, a mechanikus ritmusok tanulmányozásával is foglalkoztak. Úgy látták, hogy az élet lényege a mozgás, korunk jellegzetes élménye a dinamika. Marinetti ódát írt a verseny automobilhoz.

Olaszországon kívül csak Oroszországban bontakozott ki a futurizmus. Egy robbanásig feszült helyzetben forradalmi energiákkal telítődött. Majakovszkij kiáltványa: „Pofonütjük a közízlést”. Ebben írja: „Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt ésatöbbit, ésatöbbit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából”.

Expresszionizmus(kifejezés): Németországban a gyorsuló városiasodás súlyos társadalmi problémákat vetett fel, felodhatatlan ellentmondásokhoz, nagy belső feszültségekhez vezetett. Az első művészcsoport Drezdában alakult meg Die Brücke néven. A művészek proletár környezetben éltek. A fametszetek fekete-fehér kontrasztjait különösen alkalmasnak találták a nyomor megszólaltatására. A másik csoportosulás Münchenben jött létre Kandinszkij: Der balue Reiter c. képének nevével. A Der Sturm az avantgárd egyik legfontosabb folyóirata volt. Az expresszionisták egy része közvetlen kapcsolatba került a munkásmozgalommal. A irodalomban is jelentkeztek, köztük Bertold Brecht. Meggyötört, elesett emberekért emelték fel szavukat.

Expresszionizmusnak két válfaját különböztetjük meg: a mindig tragikus egyedre és a folyton harcban álló társadalmi emberre koncentrálót.

Az expresszionista költő az érzések, indulatok kifejezése érdekében széttöri a költészet hagyományos formáit, gyakran a mondatokat is, merész, egyéni szóképeket használ, belső látomásait vetíti ki, nagy szerepet kapnak az igék, a főnévi igenevek, az indulatszók, a gyakran kötőelemek nélkül egymás mellé helyezett mondat értékű szavak. Magyar képviselője Kassák Lajos volt.

A Dada: A dadaizmus Svájcban született meg, ahol a háború elől menekülő ifjak, katonaszökevények és forradalmárok szembefordultak a polgári világgal. Vezéralakja a román származású Tzara volt „Vár a tagadás, a rombolás nagy világa”. A dadaisták célja a társadalom minden hagyományos értékének lerombolása volt, tagadták és kétségbe vonták a józan ész, a logika használhatóságát. Provokálni akarták a jóizlést, tiltakoztak az uralkodó erkölcsi dogmák ellen. Művek helyett tárgyakat készítenek. Véletlenszerűen egymás mellé szegelt, ragasztott hulladékokból, képkivágásokból állítják össze.

Szürrealizmus: Vezető egyéniségei Breton, Aragon és Éluard. A szürrealisták úgy vélték, hogy az ember hamisítatlan, igazi énjét a tudatalatti világában találhatják meg. Az álom, az őrület, az önkívület, a szabadjára engedett képzelet révén hódíthatják meg a világot. A szürrealizmus különösen kedvelte a fekete humort, az iszonyatos és a nevetséges különös szorongást előidéző groteszk együttesét.

Konstruktivizmus: Kompozícióit legtöbbször szigorú mértani formákból építi fel a síkban. Három alapszín a kék, piros és a sárga. Képviselője Mondrian.


Az Edfui templom

A templom tájolásáról fennmaradt egy leírás. “Megragadtam egy kis fakereket és a pálca (jogar) nyelét, együtt tartom a fonalat Szesattal (az istennővel), arcom követi a csillagok járását, szemem a zeniten nyugszik, homokórám mellett az időt jelző isten állt, kijelöltem a templom négy sarkát.”

A Hórusz templom építője nagy elődjének névrokona Imhotep volt.

A templom stílusa igen egységes, 180 évig, 3 hónapig és 14 napig épült ugyan, de hűen követi az eredeti tervet, a klasszikus újbirodalmi kánont.

A templom helyén már III.THUTMÓZISZ idején is állhatott egy templom, erről csak leírás maradt fenn. A ma látható emlék építését III.PTOLEMAIOSZ I.EURGETÉSZ kezdte el i.e.230-ban körül, XII.PTOLEMAIOSZ NEOSZ DIONÜZOSZ idején fejezték be.

A templom nyugati oldalán a bekerítő falra lépcső vezet fel a nilométerhez. Az épület hagyományosan a Nílus csatornája mellett állhatott. Az egyes magasságok démotikus írásjelekkel vannak feljegyezve. A templom 137 m hosszú, a pülon79 m széles, 36 m magas, ennél csak Karnakban találhatók nagyobbak. A pülonok előtt a klasszikustól eltérően nem király-kolosszusok, hanem a sólyom testet öltött Hórusz fekete gránit szobrai állnak. A kaputorony felső helyiségeiben Napoleon katonáinak 1798-as bevésései találhatók, a templom nagy része homok alatt vészelte át a történelem viharait. A kaputornyokba a korábbitól eltérően rámpák helyett háromkarú lépcsők vezetnek. A nagy udvar oszlopainak fejezete mindig eltér a szomszédostól, de megegyezik a szembenálló oszlopéval. Az előcsarnokot az udvartól elhatároló első oszlopsor között a Ptolemaioszoktól megszokott szekrényfalak lettek falazva. A kétszer hatoszlopos felülvilágított előcsarnokból balra egy szűk felavatási kamra, jobbra a könyvtár nyílik, melynek falán az ott őrzött papiruszok katalógusa van. A hüposztil csarnokból az előbbihez hasonló elrendezésben balra a “szárazáru” áldozati raktár és az illatszerek kamrája, jobbra a “folyékony áru” áldozati raktár. A szentélyben 4 m magas naosz áll, mely I.NEKTANEBO (i.e.380-362) korában készült, a korábbi templomból vehették át. A szentélyt körülvevő folyosóról kápolnák és raktárak nyílnak.

A templom külső falain a szertartások, ünnepek jelenetei elevenednek meg. A papok naponta háromszor léptek a szentélybe, reggel felöltöztették az istenszobrot, délben az áldozatokat mutatták be és himnuszokat énekeltek, este visszahelyezték a naoszba. Hórusz felesége Hathor évente egyszer felhajózott Denderában lévő templomából két hétre férjéhez, ez Edfu környékének kéthetes ünnepet jelentett. Ünnepelték az isten ellenfelei felett aratott győzelmének évfordulóját, ennek a győzelmes visszatérésnek a jelenetei a keleti fal belső oldalán láthatók.

A templom bejáratától balra Ízisz születési házát, a mammiszit találhatjuk, ahol az isten gyermek születésének hagyományos évi ünnepe zajlott. A mammiszit VIII.PTOLEMAIOSZ II.EURGETÉSZ építtette, díszítése azonban IX.PTOLEMAIOSZ II.SZÓTÉR (i.e.116-107) idejéből való. A belső díszítések Hórusz születését mutatják be, Hathor istennő zenészek képében jelenik meg.


Egyiptom építészete: A Luxori templom

A XVIII.DIN fővárosának déli része, eredeti neve Uaszet. Maga a nagy Amon templom Észak-Déli tengellyel közvetlenül a Nílus partjára épült, kivételesen termékeny területre, pedig hossza nem kevesebb mint negyed kilométer, 260 m. Szakszerű feltárása 1880-ban kezdődött meg, ekkor szabályosan ki kellett takarítani a romok és a romokra épült arab viskók közül. A mai város szabályosan körülöleli.III.THUTMÓZISZ (i.e.1479-1425) épített ide egy a mai napig látható kápolnát, melynek 3 része Amon, Mut és Khonszu tiszteletére épült, neve “Ipet-Reszet-Imen”, vagyis “Amon Déli Háreme”. A kápolnában Középbirodalom korabeli kövek is találhatók, vagyis e helyen már korábban is állhatott szakrális épület. A kápolna elhelyezkedése okozza a később kialakuló templom szokatlan tengelytörését. III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) leromboltatja és felhasználja egy XII.DIN. korabeli homokkő templom köveit, megépítteti a ma látható templom nagy részét, valamint a Luxort Karnakkal összekötő mintegy 2km hosszú szfinx utat. A templomot Imhotep, Hapu fia építi, mint oly sokmindent a fáraó megbízásából Karnakban. Az építés során a fáraó háromszor módosította, illetve bővítette az eredeti tervet. Valószínűleg Imhotep itt is szabadonálló oszlopsorral kötötte össze a szfinx utat az első pülonnal. IV.AMENHOTEP (i.e.1353-1335) szakítva elődjeivel felveszi az EHNATON nevet, fővárost alapít a mai Tell El-Amarna mellett (300 km északra) és eretnek módon csak Aton isten egyházának szenteli életét. Karnakban és Luxorban is találtak kartusaival ellátott köveket, azonban épülete nem maradt fenn. TUTANHAMON (i.e.1333-1323) és HOREMHEB (i.e.1319-1307) építtette az utolsó oszlopsorok mellé az udvart kialakító falakat. Egészen II.RAMZESZ-ig a kartusok bevésésén kívül semmi sem változik a templomon. II.RAMZESZ (i.e.1290-1224) építtet egy újabb udvart, mely magába foglalja III.THUTMÓZISZ kápolnáját is, ahhoz szervesen kapcsolódik, ezért az udvar tengelye az eredeti iránytól eltér, alakja paralelogramma. II.RAMZESZ elbitorolja III.AMENHOTEP szobrait, bevéseti kartusait és áthelyezteti őket eredeti helyükről. SZABAKA reliefekkel díszítteti a bejáratot, SZEBITKU III.RAMZESZ-hez hasonlóan kisebb templombelsőt érintő átalakítást hajt végre. Az Asszír rombolást jóval követő időkben a XXX.DIN megalapítója I.NEKTANEBO (i.e.380-362) végez komolyabb helyreállítási munkákat. PHILIPPOSZ ARRHIDAIOSZ (i.e.323-316) egy kapuépítményt építtet az eredetileg első pülonba.A Rómaiak légiós tábor építéséhez használták a templom köveit, a kopt egyház pedig templom építéséhez a légiós tábor köveit. Utolsó pofonként az arabok megépítik az első udvar kettős portikuszára az Abu El-Gurab mecsetet.

AZ OBELISZKEK

Észak felől közeledve bal oldalon egy 25 m magas vörösgránit obeliszk áll, melynek csúcsa hajdanán aranyozott rézlemezzel volt burkolva. Jobboldali párja, mely 1836-óta Párizsban látható csak 22.5 m magas, azonban állaga jobb. Az obeliszkeket a kolosszusokhoz hasonlóan II.RAMZESZ (i.e.1290-1224) állíttatta.

A KOLOSSZUSOK

Eredetileg 6 koloszzus állt az első pülon előtt, melyből a két nagyobb 15.6 m magas ülő alakot ábrázoló fekete-, a négy kisebb álló alakot ábrázoló vörösgránitból készült. A kolosszussal egybe faragva II.RAMZESZ lánya Meritamon látható. A kolosszus mellett álló szobor a fáraó feleségét Nefertárit ábrázolja. A talapzat domborművében a fáraó által leigázott 9 népet jelképező alak áll. A 65 m széles pülon domborművén az i.e.1285-ben az Asszír-Hettita szövetség felett aratott Egyiptomi győzelem jeleneteit láthatjuk.

A TEMPLOM, II.RAMZESZ UDVARA

Az udvar 50*57 m oldalú paralelogramma, kettős portikusszal, zárt papiruszbimbó oszlopfejezettel. Az udvar bejárata mellett II.RAMZESZ két feketegránit ülő szobra látható, jobbján a királynéval. A bejárattól jobbra található III.THUTMÓZISZ (i.e.1479-1425) istenhármasságnak szentelt kápolnája, mely meghatározó eleme volt az udvar kialakításának. Az udvar délnyugati sarkában látható az a dombormű, mely az első pülon, a kolosszusok és az obeliszkek felszentelési ünnepségét örökítik meg. Az udvar déli oldalán látható III.AMENHOTEP (i.e.1391-1353) 10 vörösgránit és 1 feketegránit szobra, a szobrok domborművein felesége, illetve lánya látható. II.RAMZESZ valamennyi szobrot a saját kartusával látta el, még III.AMENHOTEP felesége, Teje királyné szobrára is saját felesége kartusát vésette. II.RAMZESZ fia és utódja MERENPTAH is rávésette nevét III.AMENHOTEP fia szobrára.

III.AMENHOTEP OSZLOPSORA

Az oszlopsoron, mely 52 m hosszú és 20 m széles az építtetőn kívül kései utódjai neveit is megtalálhatjuk, többek között HOREMHEB (i.e.1319-1307), I.SZETI (i.e.13906-1290), I. és II.RAMZESZ kartusait. Az oszlopsor udvarára belépve II.RAMZESZ 3 szobra látható, melyből kettőn feleségével szerepel.

A falakon TUTANHAMON (i.e.1333-1323) jóvoltából az Amon tiszteletére rendezett Újévi körmenet képei láthatók. Az egyiptomiak az újévet az áradás évszakának első napjára tették, ekkor a Sirius közvetlenül a napfelkelte előtt jelent meg az égbolton. Az északi sarokból kiindulva követhető nyomon amint a körmenet Karnakból elindul az isten szoborral, bárkáján felhajózik Luxorba, majd visszatér Karnakba.

III.AMENHOTEP UDVARA

A 48*32 m-es udvar 3 oldalról zárt papiruszbimbós fejezetű kettős portikusszal, a negyedik oldalon a 8*4 oszlopos hüposztilcsarnokkal határolt. Az oszlopokon IV. és VI.RAMZESZ kartusai is szerepelnek, de az egyik gerendán megtalálhatjuk a XIII.DIN.-beli II.SZEBEKHOTEP (i.e.1750-1745) fáraó nevét is, ami ékes bizonyítéka annak, hogy itt korábban is állhatott templom. A falakon végtelenségig ismétlődően az áldozatot bemutató III.AMENHOTEP látható.

A templomba vezető bejáratnál egy Római kőoltár áll, melynek felirata szerint a templomot Constantinus császár tiszteletére felszentelték.

AZ ELŐCSARNOK ÉS A TERMEK

Az első előcsarnok “némi” átalakítás után Ókeresztény (esetleg Római légiós) szentély lett, a többi kisebb terem bejáratából fülkéket falaztak és az i.sz.IV-VI sz.-ban miután a domborműveket is leverték a falakat bevakolták és festményekkel látták el. Az első előcsarnok két oldalán elhelyezkedő, eredetileg Khonszu és Mut isteneknek szentelt kápolnák, valamint a Négyoszlopos terem szintén Kopt kultuszhely lett.

II.RAMZESZ az Újévi körmenet pompáját emelendő nagyobb istenszobor hordozó bárkát építtetett, amit csak népesebb papi sereg tudott a bárka terméig cipelni, ezért az előcsarnok oszlopainak talapzatából le kellett fűrészelni. A bárkatermet Nagy Sándor (i.e.332-323) alaposan átépíttette, a falakat beboríttatta saját dicsőségét hirdető reliefekkel.

III.AMENHOTEP SZÜLETÉSI TERME ÉS A SZENTÉLY

Az itt látható, a fáraó születését bemutató dombormű csak igen megrongálódott előképe a Nílus nyugati partján Hatsepszut királynő halotti templomában található születési jelenetnek.

A jelenetek a nyugati falon, 3 sorban, balról jobbra és alulról felfelé láthatók.

Alsó sáv, a fogantatás:

Hnum isten Izisz társaságában III.Amenhotepet és Ká lelkét formázza fazekaskorongon

Hnum és Amon (lúd) beszélgetnek

Amon (aki a mítosz szerint IV.THUTMÓZISZ alakját vette fel) aktusra lép Mutemveja királynéval

Amon (lúd) és Thot (majom) beszélgetnek

Izisz Amon (lúd) jelenlétében megcsókolja a királynőt

Középső sáv, Mutemveja királynő terhessége:

Thot (majom) hírül adja a királynőnek fia jövetelét

Az állapotos királynő

Hnum és Izisz az élet jelét csókra tartják a királynő elé

Thoérisz (víziló) és Bész (oroszlánfejes törpe) és még 7 isten, akik a szülés rítusában segédkeznek. Várakozó Észak és Dél géniuszai.

Izisz megmutatja Amonnak (lúd) a várva várt gyermeket

A születendő gyermek sorsa eldől amint Amon (lúd) a térdére ülteti.

Legfelső sáv, a születés jelenetei

Szülés után Hathor szoptatja a gyermeket és Ká lelkét

A kilenc segítséget nyújtó isten táplálja a gyermeket és Ká lelkét

A gyermeket és Ká lelkét bemutatják Amonnak

III.AMENHOTEP elfoglalja a birodalom trónját

A szentély domborművei Hórusz (karvaly) és Atum istent ábrázolják amint a fáraót Amon elé vezetik. A szentély közepén lévő kiemelkedés az istenszobor helyét jelöli.

II.RAMZESZ udvara nyugati falának külsején a fáraó Hettiták fölött aratott győzelmét hirdetik. A templom erősen megépített alépítményén látható egy felirat, mely szerint “A király utasítást adott arra, hogy a szentélyt a legfehérebb mészkőből építsék, a kapu aranyberakásos fából legyen, Amon nevét pedig drágakövekből rakják ki.”

A romok réseiben állítólag rengeteg a kígyó, amelyeket helyi “folklór szakemberek” alkonyatkor némi baksisért szívesen elő is csalogatnak.


Reneszánsz képzőművészet és zene

A reneszánsz idején Itáliában és Itálián kívül is rohamos fejlôdés jellemezte a különbözô művészeti ágakat. A Mediciek Firenzéjében – a 15. században – elsôsorban a képzôművészet vált az új gondolati és érzelmi tartalmak legfôbb hordozójává. Vezérelve a természet utánzása, célkitűzése a harmonikus emberideál megformálása lett. A középkori művészet személytelensége után megjelentek az önálló arculatú, összetéveszthetetlen művészegyéniségek. Igazi szellemóriások, rendkívül sokoldalú tehetségek alkottak egymás után és egymással egy idôben.

A középkorból örökölt hagyományos bibliai témákat újszerű, evilági szellemben dolgozták fel a festôk, s emellett mind nagyobb szerepet kaptak az antik mitológia témái is. – Az élethűbb ábrázolás érdekében elmélyülten tanulmányozták az anatómiát, s legnagyobb diadaluknak a perspektíva (távlatfestés) elméletének kidolgozását, a térbeliség kifejezési technikájának felfedezését tekintették. A szobrokról lehullt a lepel: szabadon gyönyörködtek az emberi test szépségében. Az építészetben a gótikus függôleges tagoltságot felváltotta a vízszintes tagoltság erôs hangsúlyozása.

Az új kor elsô nagy festôjének Giottót (dzsottó – ?1266-1377), Dante barátját tekintik. Freskóin az alakok szabadon mozognak, tér van köztük, az elosztás levegôs, a kompozíció harmonikus (Krisztus siratása; 1306). A firenzeiek 1334-ben a negyedik évtizede épülô katedrális harangtornyának építésével a festô Giottót bízták meg, aki nem volt tanult építész. Festôi módon oldotta meg feladatát: a tervezésnél számításba vette a perspektivikus torzulást is, s ez egészen új jelenség volt ekkor.

Giottót – csak a legjelentôsebbeket említjük – Masaccio (maszaccsó – 1401-?1428), Fra Angelico (fra andzselikó – 1387-1455), Filippo Lippi (1406-1469) követte. Botticelli (botticselli – 1466-1510) a Medici-kor ünnepelt művésze volt. Egyik leghíresebb festménye, a Venus születése az emberi test szépségét és az élet élvezésének újjászületését hirdeti. A tengerbôl kiemelkedô istennô a szépség megjelenését jelképezi a földön.

A 16. század eleje nemcsak az itáliai, de minden idôk művészetének egyik legdicsôségesebb korszaka. Ekkor alkották remekműveiket Leonardo, Michelangelo, Raffaello, Giorgione, Tiziano, a német Dürer, Holbein és más nagyok. Az olasz mestereket már kevesebb szál kötötte Firenzéhez; a művészetek központja a reneszánsz pápák tékozló becsvágya következtében részben Rómába, részben a gazdag kereskedôvárosba, Velencébe helyezôdött át. Leonardo da Vinci (vincsi – 1452-1512) fôműve, az Utolsó vacsora, Milánóban látható, a titokzatos mosolyú Mona Lisa még Firenzében készült. – Raffaello Santi (szanti – 1483-1520) a Vatikánban a pápák lakosztályait díszítette freskóival, s Michelangelo Buonarroti (mikelandzseló – 1475-1564) a római Sixtus-kápolnát (szixtusz) festette éveken keresztül: az oltárképül szolgáló Utolsó ítéleten Krisztus – akit addig kiálló bordájú, elgyötört, légies alaknak ábrázoltak – egy antik atléta izmaival rendelkezik. Michelangelo tervezte az új Szent Péter-templom kupoláját is. Mégis szobraira volt a legbüszkébb. 26-28 éves korában faragta ki egy márványtömbbôl azt a szobrát, amely Firenze és a reneszánsz ember jelképévé vált, a Dávidot. A szobor a küzdelem elôtti feszült pillanatban ábrázolja az erejében és eszében bízó ifjút, aki magabiztosan készül szembeszállni a barbár óriással, Góliáttal. Öregkori szobrai, befejezetlen alkotásai (rabszolgaszobrok) már a reneszánsz végét, a társadalmi fejlôdés elakadásával bekövetkezô, tragikus konfliktusokkal terhes új idôszakot jelzik. A firenzei Medici-síremlékek jelképes szoboralakjai (Éj, Nappal, Est, Hajnal) Michelangelo legérettebb alkotásai.

Velence két nagy festôegyénisége Giorgione (dzsordzsóne – ?1478-1510) és Tiziano (ticiánó – 1485-1576) volt. Közép-Itália reneszánsz festôi a tökéletes kompozícióval, a gondosan kiegyensúlyozott elrendezéssel teremtették meg képeiken az új, magas szintű harmóniát, a velenceiek viszont a fények és színek szerencsés alkalmazásával értek el egységes képhatást. – Egy égiháború kísérteties fényei járják át Giorgione A vihar című képét, melyen a táj, elôtérben a szereplôkkel – talán legelôször a művészet történetében – több immár egyszerű háttérnél: önnön jogából, önmagáért van a képen mint a festmény tulajdonképpeni témája. – Tiziano kevésbé törôdött a kompozíció merev szabályaival, és pusztán a fény, a levegô, a színek segítségével teremtette meg képei egységét. Kortársai portréi (arcképei) miatt becsülték a legtöbbre. Egyházi és a világi hatalmasságok versengtek egymással, hogy megfesse arcképüket (III. Pál pápa Alessandro – alesszandró – és Ottavio Farnese – farnéze – társaságában; 1546). – Correggio (korreddzsó – ?1489-1534), a pármai festô még Tizianónál is jobban kihasználta azt a felfedezést, mely szerint a színek és a fények igen hatásosan ellensúlyozhatnak tömegeket is: fölényes biztonsággal bánt a fényhatásokkal (Jézus születése; 1530).

Az építészek is új utakat kerestek. A 15. század elsô évtizedeiben néhány fiatal művész összefogott azzal a feltett szándékkal, hogy félredobják a hagyományokat, és megteremtik az új művészetet. Vezetôjük Filippo Brunelleschi volt (brunelleszki – 1377-1446). A firenzeiek kívánságára még nyolcszögletű gót kupolával fedte be a dómot, de aztán Rómába utazott, és ott tanulmányozta az antik épületek romjait. Nem lemásolni akarta az ókori épületeket, hanem olyan új stílust kívánt kialakítani, amelyben szabadon felhasználhatja az antik formákat, és új szépségeket, új harmóniát teremthet. Brunelleschi elérte, amit akart: új korszakot nyitott az építészetben. ž tervezte a firenzei Pazzi család (pacci) híres kápolnáját (1430 körül). – Természetesen lakóházakat is terveztek Brunelleschi stílusában. Jellegzetes reneszánsz épületek Firenzében a Rucellai- (rucselláj – tervezte Alberti, 1460 körül), a Medici-Riccardi- (medicsi-rikkardi – Michelozzo – mikeloccó – tervei szerint, 1460), a Strozzi- (sztrocci – Maiano tervei alapján, 1507) és a Pitti palota (Brunelleschi tervezte; a fôépületet a 16. században fejezték be).

Nyugat- és Közép-Európában más utat járt be a reneszánsz. A művészetek itáliai típusú kivirágzásához hiányzott a társadalmi háttér, hiányoztak a reneszánsz önbizalmával rendelkezô férfiak. Az Alpoktól északra sokkal erôsebb volt a gótikus hagyomány, mint délen – Itáliában nem is volt igazán fejlett gótikus építészet a milánói dómtól és Velence sajátos, bizáncias gótikájától eltekintve. A reneszánsz Itálián kívül a gótikával egy idôben, a gótikával összefonódva létezett. Franciaországban, Angliában, Németországban olyan templomok, épületek láthatók, amelyekben a boltíveket támasztó pilléreket úgy alakították át oszlopokká, hogy oszlopfôkkel egészítették ki azokat; a gótikus ablakok kôcsipkézetét is érintetlenül hagyták, csak csúcsíveiket kerekítették le.

A tudományosan megszerkesztett perspektívát és az anatómián alapuló emberábrázolást az olasz művészek dolgozták ki a 15. század folyamán. Az “északi” festôk, mint Dürer vagy az idôsebb Pieter Bruegel (piter brôhel) kénytelenek voltak Itáliába menni, hogy több-kevesebb sikerrel ellessék az olaszok titkait.

A kor legnagyobb német művészének, Albrecht Dürernek (1471-1528) rézkarcai sikeres summázatát adják a reneszánsz vonzásába kerülô gótikus művészetnek (Ćdám és Éva, 1504).

A 16. század folyamán az északi országokban megkérdôjelezték a festészet létjogosultságát. E nagy válságot a reformáció hozta magával. A protestánsok ellenezték képek és szobrok elhelyezését a templomokban, “pápista bálványimádásnak” tekintették az ilyesmit. Gyakorlatilag az arcképfestés és az életképfestészet virágzott. A portréfestészet egyik legnagyobb alakja volt ekkor a német Hans Holbein (hans holbejn – 1497-1543): hűen, minden aggály és hízelgés nélkül ábrázolta azt, amit látott (Georg Gisze, német kereskedô Londonban, 1532).

A németalföldi flamand festôk már a 15. században is elismert mesterei voltak a mindennapi élet jeleneteit ábrázoló alkotásoknak, az ún. zsánerképeknek. A 16. századi flamand zsánerfestészet legnagyobb művésze az idôsebb Pieter Bruegel (?1525-1569) volt. Egyik legtökéletesebb munkája a parasztlakodalmat ábrázoló híres festmény (1565 körül). A sok szellemes megfigyelésnél, a bôven áradó anekdotázó kedvnél is bámulatosabb Bruegel páratlan komponáló készsége, mellyel elejét veszi, hogy a kép túlzsúfoltnak, zavarosnak tessék.

A 14-15. században Európa szellemi arculatával együtt a zenei ízlés és gondolkodásmód is erôsen megváltozott. A világi műfajok közül az egyik legnépszerűbb ekkor a villanella (eredetileg falusi nóta, parasztdal). Ez kórusdal: négy szólama kitűnôen csendül össze, hangszer nem kíséri, hangulata derűs. Hangzása itt-ott arra emlékeztet, hogy szerzôit egykor a tanulatlan emberek népies többszólamúsága is megihlette.

A 16. században virágzik igazán a zenei reneszánsz. Leghíresebb műfaja a madrigál: anyanyelven írt értékes költôi szövegre szerzett, hangszerkíséret nélküli, négyszólamú társasének; mindegyik szólamát egy-egy ember énekli. Fôleg az olasz udvarok műértô nemességének ízlését tükrözi a népiesebb villanellával szemben. – A kor stílusjegyei fôleg Palestrina (palesztrina – 1525-1594) zenéjében figyelhetôk meg. Zene és szöveg egysége, harmónia és dallam kiegyensúlyozottsága jellemzi művészetét.

A 16. század divatos hangszere a lant. Egyik legnagyobb művésze a magyar származású Bakfark Bálint (1507-1576).

Hazánkban a Mátyás király korában beáramló reneszánsz művészet kivirágzását a török uralom megakadályozta. Néhány épület maradt csak meg, mint pl. az esztergomi, vörös márványból épített Bakócz-kápolna (1506-1507) vagy a sárospataki vár Perényi-szárnyának árkádos loggiája (loddzsa) és lépcsôfeljárója. Mátyás budai és visegrádi palotájából csak töredékek kerültek elô.